Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-03 / 148. szám

ZIIL ÉVF. 148. SZÁM. 1 "---------- -----------­s Az első komoly kisebbségi vívmány: a telefon Áz airierikai koncesszió feltételei: földalatti kábelek, legkésőbben 30 perc alatt interurbán kapcsolás, automata­központok Kolozsváron, Temesváron, Aradon és Nagyváradon Uj közvetlen vonalak belföldön és külföldre, legmodernebb készülékek és nyilvános telefonkabinok... (Kolozsvár, julius 1.) Tiz év éta folyik a politikai harc belső és külső fórumokon a kisebbségi jogok meg­adásáért. Szövetségek születtek pártokkal, ^'’nemzet­közi életben hatalmas pártfogók akadtak, a kisebbsé­gek is megtették a magukét: az eredmény csaknem semmi. Egyszerre mein várt oldalról segitség érkezik. Ellenállhatatlan szövetséges akad: a haladás, a techni­ka vívmányai, melyek végre mégis utat törnek maguk­nak ide miközénk is. Az első a rádió volt. Az emberi Címének ez a legcsodálatosabb találmánya a kisebbsó. gk szempontjából döntő lépést jelent a legfontosabb eél — az egy nemzethez tartozó népcsoportok kultu­rális egysége, művelődési közös élete felé. Technikai valósággá vált! a régi mondás: a gondolatok vámmen­tesek . . . De nem kevésbé döntő fontosságú az erdélyi ki­sebbségek lététében az a tény, hogy az ismeretes ame­rikai koncesszióval a telefon néhány év leforgása alatt az lesz Erdélyben is, mint másutt: 3.Z emberek minél szorosabb, sűrűbb és köz­vetlenebb érintkezésének hatalmas eszköze. Az emberi gondolatnak ez a fokozódó intenzitású ki- cserélődése minden társadalomban mérhetetlen jelen­tőségű, gazdasági, kulturális és társadalmi szempont­ból egyaránt. Ez az általános jelentősége meg lesz a ro­mán állam társadalmának egyetemességére is. Külö nősképpen azonban meg lesz a kisebbségi társadalmak­ra, melyok számára minden szál, mely égybekapcsol ■ahelyett, hogy elválasztaná; minden erő, mely közelii egymáshoz, ahelyett, hogy távolitana. — egyenest ' az életet és a fejlődés lehetőségét jelenti. Hogy eddig a telefon mi volt Romániában, azt mindenki jól tudja, aki egyetlenegyszer sürgősen kö­zel akart jutni valakihez, ki távol volt tőle, ki csak egyszer is telefonálni próbált akár csak helyi forga­lomban is. Hogy ezzel szemben mit jelenthet számunk- Tá a jól és gyorsan, a technika 'minden vívmányával felszerelt teile fon, azt a legjobban úgy mutatjuk meg, ha az amerikai International Telephon és Telegraph Corporation törvényhozási utón (megadott koncesszió­iénak egyes pontjait sorra, vesszük. Vonalzavar..... Az erdélyi magyarságnak, mint egyáltalán minden kisebbségnek, melyet a nemzeti kizárólagosság kita. szit a közös éleit' érvényesüléséből, jóformán egyetlen közéleti megnyilatkozása a sajtó. Ez tette vagy teszi rendre a kisebbségi sajtóorgánumokat egyre komolyeb- bakká, lelkiismeretesebbekké .és tudatcsabbakká fele­lősségük viselésében. Ez a sajtó azonban nem tudott feladatának tökéletesen megfelelni, bármiként, is sze­retett volna, mert a telefon, a sajtónak ez a legfonto­sabb érzékszerve, mellyel hall, lát és tapint egyszerre — Romániában süket is volt, vak is volt és érzéket­len is. Tiz kísérlet közül nyolcra., mely valamely távo­labb eső ponttal keresett gyors és zavartalan összeköt­tetést, a válasz volt — vonalsavar. A képtelenül rossz telefon akadályozta meg, hogy az erdélyi magyarság újságjain keresztül a szükséges fi­gyelemmel és érdeklődéssel kisérhesse azt, ami az or szág fővárosában dolgaiban történik, különösképpen azt, hogy akaratának hordozói — képviselői és szená­torai — miképpen kapcsolódnak be a törvényhozás életébe. Erre a figyelemre és érdeklődésre pedig a kö­zönségnek és a 'küzdőknek egyformán szükségük van! ■És hasonlóképpen „vonalzavar ’ ’ volt1 a válasz minden próbálkozásra, mellyel a magyarság vidéki életnyilvá- nulásairól igyekezett kimerítően és idejekorán tájé­koztatni közönségét. A végtelen várakozásokról nem is szólva. Ezzel szemben az amerikai társaság a kon­cesszió ellenében a következőkre kötelezte magát: 1. Három év alatt annyi uj vonalát! épit, hogy két internrbán összeköttetésű város között 30 peronéi to­vább a kapcsolásra senkinek se kelljen várnia; 2. Temesváron, Kolozsvár—Nagyváradon, Cserno- vicon keresztül három-három teljes uj vonalat épit a nemzetközi kapcsolások zavartalan lebonyolítására; 3. Vid'dki állomások között annyi közvetlen segéd­vonalat állít be, hogy a beszélgetések ezek között is hasonló feltételek mellett legyenek lebonyolíthatók. 4. Mindezt pedig aképpem, hogy az összes nagyobb távolságokra földalatti kábeleket fektet le, melyeik szülte teljesen kizárják a romániai telefon rák­fenéjét — az örökös, gyógyíthatatlan vonalsavart . . .! Nu înţeleg...! A sok elfoglalt és zaklatott kisebbségi ember kö­zül van-e egy is, aki napi munkája és tárgyalásai köz­ben, melyek természetszerűleg anyanyelvén, folynak s olykor hirteLetn telefonbeszélgetést tesznek szükséges­sé, nem kapta volna magyar nyelvű hívására. a lakoni- kus választ: nu înţeleg s ideje sem volt szerencsétlen tévedését az állam nyelvén jóvátennie, mert .a szigorú hölgy már el is 'távozott s büntetésből egy-két óráig nem reagált legdallamosabb csengetéseire eem. A koncessziónál!, telefon ezan az állapoton is se igt. Még pedig egyszerűen. a technika pompás vívmányának, az autó­telefonnak beállításával. Az amemkai társaság ugyanis arra kötelezte magát, hogy a fővároson ‘ kívül öt éven belül aa erdélyi városok közül Ko­lozsvárt, Temesvárt, Aradon és Nagyvá­radon feltétlenül automaJta-kczpontott állít •' v> fel. De ilyen, berendezést1 ké’l felszerelnie azokban az er­(Déva Julius 1.) A történet, amely alább kö­vetkezik, abban mindenesetre passzol a zsilvölgyi eseményekről szóló krónikákhoz, hogy itt is panasz­ról, a munkások háttérbeszoritásáról van szó. De abból a szempontból sem hat meglepetésként, hogy iskolaügyről lévén szó, ismét csak a magyar tanítás szenvedett csorbát. Mindenki úgy tudta a Zsilvölgyében, hogy az állam a mult év szeptemberében átvette a zsilvölgyi bányatársulatok elemi iskoláit. Októbertől kezdve a tanítók az állam kasszájából kapták meg a fizetésü­ket, egy kis baj azonban már ekkor jelentkezett: a szeptemberi fizetésről egyik fél sem akart tudni, sem az állam, sem a társulatok. És itt derült ki, hogy valami nines rendjén a zsilvölgyi iskolák kö­rül. A tanitók ugyanis memorandumok özönével árasztották el a tanfelügyelőt. A válasz az volt, hogy ehhez a tanfelügyelőnek semmi köze sincs. De az átvétel maga sem volt olyan tiszta munka. For­mális szerződést ugyanis a két fél nem kötött, csu­pán egy felületes, őt __hat soros megegyezés je­lezte, hogy az állam átveszi az iskolákat a következő feltételekkel. A társulat évenként egy­millió lej szubvencióval támogatja az iskolákat, il­letve ennyivel járul hozzá a tanitók fizetéséhez. La­kást, fűtést és világítást továbbra is a társulatok adják. Az állam viszont kötelezte magát arra, hogy a tanítóknak a régi fizetéseket adja. Minderről hite­les okmány nincsen s mivel kellő szerződés hiányá­ban elkerülhetetlenek az összeütközések: a zsilvölgyi tanitók mult évi szeptemberi fizetését egyik fél sem vállalja. De más kérdések is rendezetlenek. így pél­dául a tizenöt magyar tanerőből csak hármat vet­tek át végleges minőségben, a többieket pedig csak mint ideigleneseket könyvelte el az állam. A román imperiuni átvételéig a társulat a tanitók nyugdíj- járulékait is fizette. Az imperiumátadás után azon­ban ennek a kötelezettségének elfeljtett eleget tenni. Emiatt aztán a tanitók tiz évi szolgálatának elisme­rése a levegőben lóg. Aninózán négy magyar, három román, Krividián délyi városokban is, hol a* előfizetők létszáma eléri az ezret. S nem kétséges: a társaság ezt sietve meg is fogja cselekedni abból az egyszerű okból, mert az ol­csóbb és megbízhatóbb, mint a kézi kiszolgálás. Azok­nak a figyelmét pedig, kik a koncessziót drágának hir­detik, fel kell hívnunk figyelmüket arra a nagy megta­karításra, mit a belügyi tárca ér el azokban a váro­sokban, ahol automata központok létesülnek: fölösle­gessé válik ama bizonyos rendőrközegek tevékenysége, kik köztudomás szerint azzal töltötték idejüket és azért kaptak az államitól fizetést, hogy jámbor polgá­rok telefonbeszélgetéseit hallgatták. Az aniomatatele- fon ugyanis ezt a fontos honmentő tevékenységit meg­lehetősen kizárja . . . Ezeken kiviil a koncesszió-szerződés egy csomó hallat lsn anomáliának vet egyszeriben véget. A társaság min­den uj jelentkező).ek köteles legkésőbben 3 hónap alatt állomást adni és vonalat építeni, mindenütt, hol tele­foniközpont van. Kiépíti az interurbán összeköttetést az összes megyeszékhelyek között, ahol az még nincs meg. Köteles a közönséget a legtökéletesebb és legmo­dernebb (telefonkészülékekkel ellátni. Ezzel a kiépített telefonhálózattal telefon-táviratokat adhat le, vagyis a központnak átadott szóbeli üzenetet Írásban továb­bítja a címzettnek. Végül a tarifákat ngy köteles meg­állapítani, hogy az a telefonhasználat ^terjedéséit ne gátolja — ami aligha áll a társaság érdekében, a váro­si, községi és interurbán beszélgetések lebonyolítáaára pedig nyilvános telefonkabinokat is állít fel­Azzal a mérhetetlen előnnyel szemben, mit a mü- I ködő és megbziható, komoly üzleti alapon vezetett te­lefon jelent, másodrendüekké válnak «1 kérdés pénz­ügyi oldalai. Meggyőződésünk, hogy ezek is igen ked­vezőek. Az is igaz azonban, hogy a mai állapottól való megváltatás reményéiért semmi ár sem sok. 1 ^ Számunkra, örökös másodrendüségre Ítélt emberek’ számára pedig ez a reménység mindezeken felül még azt is bizonyítja, sőt mi több, jelképezi itt, hogy a haladás, a technika, az egész emberi éleit nj iránya érettünk, igazi egyenlőségünkért dolgozik. Dr. Sulyok István. két magyar, Gyalubábin egy román, végül Vulkán­ban kilenc magyar és hét román tanítóval működtek a társulati iskolák. Ennek a huszonhat tanítónak vált tehát a sorsa problematikussá az állami köze­gek hanyagsága és a társulat pénzéhség« miatt. A bányatársulat csak nyert a dologgal, még pedig nem kis összeget, évi tízmilliót, ellenben a legtöbbet a magyarság károsodott, mert az átvett iskolákban gőzerővel kezdték meg a románositdSt. Vulkánban az ötödik, hatodik és hetedik osztályban egyszerűen megszüntették a magyar szekciót, annak ellenére, hogy Vulkán lakosságának még ma is nagyobb része magyar. Munkatársunk Lucaciu revizortól megkérdezte, mi ennek az intézkedésnek az oka, a tanfelügyelő azonban diplomatikus óva­tossággal megtagadta a válaszadást. Mikor pedig azt kérdeztük tőle, hogy a magyar szekcióhoz beosztott Lehényi kisasszony hogyan tanitbat magyarul, amikor csupán románul tud, azzal ütötte el a dol­got, hogy Lehényi kisasszonyt nem a magyar szek­cióhoz nevezték ki. így állnak az ügyek a Zsilvölgyében. 'A társu­lat az iskolákat is leépítette, mint jó üzleti vállal­kozás, ezen is csak keres, az állam is, a bányatársu­lat is elfeledkezett arról, hogy precíz szerződést kössön és emiatt a tanítók tiz évi szolgálata a leve­gőben lóg, a magyarságtól pedig egyszerűen elve­szik a tanitás lehetőségét a magyar tagozat három utolsó osztályában. Vájjon tud-e minderről Costa- ehescu kultuszminiszter ? — Lopás a strandon. Tegnap délután dr. L. E. hirlapiró ezüstcigarettatárcáját és készpénzét ismeretlen tettes kilopta a 626. számú kabinból. Az ezüst cigarettatárcában L. E. monogram volt vésve. Felhívjuk a zá­logházak és ékszerészek figyelmét, hogy ab­ban az esetben, ha valaki ilyen monograma tárcát visz be hozzájuk, fogassák le, mert az illető lopás utján került a tárca birtokába. Azsllvfilgyl bányatársulat még a bányásinyeretek iskoláztatásán is 111 müliét keres évente Hallatlan sseneüriiíSEiság jeElenasi ez állam és a bányatársubi közötti szerződést» amelyből éppen' a legfontosabb pontok maradtak ki — Az egyediili újítás a magyar szekció felsőbb osztályainak leépítése volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents