Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-03 / 148. szám

6 XIII. ÉTF. Í48. SZÁM. iS Si Székelycimeres zászló alatt ünnepeltek Kéztiivásárhelyen a magyar dalárdák A templomtoronybél rabolták el a régi lobogót Az ünnepi beszédek som és a dalosszövetség díszhangversenye (Rizdlv&sárkely, július 1.) A székely városban mindenütt a vendégsereg csoportjai láthatók s az emberek azt hajtogatják, hogy régóta, legalább is a háború kezdete óta ehhez hasonló ünnepi felvonu­lás nem volt Kézdivásárhelyen. A zászlószentelés ünnepélye, sziveket megfogó jelenetei mély nyomo­kat véstek a lelkekbe s ezeknek hatásai alatt zajlot­tak le a kővetkező ünnepségek, amelyeknek egy nagyszabásúnak tervezett kerti délutánját a hirte­len jött vihar megzavarta, illetőleg megtartását megakadályozta, de a további program során meg­adták a lehetőségét annak, hogy a távolból és köze­lebbről idezarándokolt dalárdák az ünnep közönsé­ge előtt bemutatkozhassanak. Az engedélyezett székely címer A kézdivásárhclyi, most felszí ntelt disz-zászlón a város ágyús cimere mellett áll a székelyek ősi cí­mere, a kék mezőbe hímezett arany nap és hold. Ennél a zászlónál is a helyi hatóságok beleakadtak abba, hogy a székely cimer ott ragyoghasson a diszlobogón s igy az engedély tisztázása a belügymi­niszter és a kolozsvári tartományi igazgatóság elé került. Természetes, hogy az engedély megtagadá­sára nem lehetett semmi ok s a főhatósági intézke­désnek el kellett ismernie a székely cimer haszná­latának jogát. Elrabolták a régi zászlót A kézdivásárhelyi dalárdának volt már disz- zászlója, hiszen félszázada áll fenn ez a dalegylet. A viharos idők folyamán azonban ez a zászló elveszett s azért volt szükség újra. A vásárhelyiek sok izgal­mas és sok kegyetlen napot, esztendőt éltek át a háború alatt és után. A menekülések idején értékes kézdivásárhelyi zászlót vittek fel Budapestre mú­zeumi megőrzésre. Ennek a dalárdának zászlaját azonban a templomtoronyban helyezték el, jó hely­re. A zászló ott is volt még 1920-ban is, de azután egyszer csak hült helyét találták. Sohasem tudták meg, hogy ki, mikor, hogyan rabolta el a toronyból, de készültek a hiánypótlásra. Nem akarták, hogy a zászlóhiányosság rossz omen legyen az egylet mű­ködésére s az uj zászlótól uj lendületet várnak az uj félszázad kezdetén. Tizennégy ünnepi szónok Az ünnepségek sorrendjébe illesztettek be egy diszebédet, amit a város közepén levő régi sétaté­ren, a szabadban, nyári vihar esetére emelt zöld ágakkal díszített tetőépitmények alatt tartottak meg. Ugyanakkor közebédek voltak a városban sok helyen, ment a hatalmas nagy vendégtömeget nem lehetett egy helyre zsúfolni, még a sétatéren sem. Vasárnap zöldgalyas sátrak állottak a főtér külön­böző pontjain, amelyekben ételeket és italokat szol­gáltak ki. A diszebé^ is programszerűen folyt le s előre megállapított műsor szerint hangzottak el a beszé­dek, amelyeket a következő ünnepi szónokok mon­dották: Imreh Lajos egyházmegyei főjegyző, Paál FIGYELEM 1 ( ( ( ( ( ( ( ( MEGÉRKEZETT A DREHER HAGGENMACHE8 Korona-sor M.H PBLSEN ) ) ) ) ) ) ) ) Lajos ref. lelkész, Bajkó György ref. esperes, Ben­ső Ernő főgondnok, Tóth Balázs bankigazgató, Ko­vács József karnagy, dr. Török Andor volt képvi­selő, Újlaki János zabolai plébános, Tár'cza Berta­lan dalosszövetségi főtitkár, dr. Molnár Dénes disz- olnök, Vásárhelyi János püspökhelyettes, dr. Zá- goni István lapszerkesztő, dr. Fábián László sze­nátor, Szabó Béni képviselő. Dalárdák díszhangversenye A dalosszövetségi díszhangversenyt a városi Vi­gadó újonnan átépített dísztermében tartották meg. Ezen a hangversenyen a szövetség elnöke, Inczédy Joksman Ödön dr. töltötte be a műsor egy kiemel­kedő számát azokkal a magyar dalokkal, amelyek­kel annyi tomboló éljenzést váltott ki már az erdélyi magyarság leikéből. Hegedűjével és énekművésze-, tével az erdélyi magyar élet legégetőbb sebeire gyűjtögette az utóbbi időkben a gyógyító balzsa­mot, de ahol megjelenik vonóval a kezében, ójtt kétségtelenül felnyitja a magyar sziveket. Itt. is, most is, határtalan lelkesedést váltott ki. Tárcza, Bertalan főtitkár osztotta ki a szövetség jubileumi díszokleveleit buzdító beszéd kíséretében az ünneplő dalárda tagjainak s ő állította össze e dalárda tör­ténetét, amit Szántó Béla kolozsvári zenetanár adott elő. Szabó Jenőnek alkalmi költeményét adta elő Bartha Sándor kolozsvári ref. segédlelkész. Siklódy Albertné és Bőd Amália négykezes zongorajátéka volt egy másik kiemelkedő pontja az est műsorá­nak s kiváló zenei eseménye volt az ünnepségeknek. A díszhangversenyen a következő dalárdák sze­repeltek énekszámokkal: Brassói Magyar Dalárda, Fogarasi Magyar Dalárda, Nagyborosnyói Vegyeskar, Sepsiszentgyör­gyi Magyar Dalárda, Kézdivásárhelyi Ref. Dalkör Zernesti ref. Vegyeskar, Kovásznai Emke dalkör Kézdialbisi ref. Dalkör, Alsóesernátoni ref. Dalár da, Zabolai róm. kath. Vegyeskar, Zabolai ref. Da lárda. Egyes dalárdáknak külön a férfikara és aztán a vegyeskara is külön szerepelt, egyik-másik magával ragadta a közönséget. Nem beszélve a már ismert dalárdákról, megható ünneplésben volt ré­szük a fogarasi magyaroknak. A díszhangversenyre már nem maradtak itt, de részt vettek az ünnepségeken a felsorolt dalár­dákon kivül még a következők: Csíkszeredái Dal- és Zene Egylet és templomi vegyeskar, Uzoni ref. Vegyeskar, Felsőcsernátoni ref. Dalkör, Barátosi ref. Vegyeskar és Fotosmarto- nosi ref. Dalkör. üslassessta friss «ápolás a „FLORIDA" kertben!! Olaszország újabb 500 millió lírával emelte hadiköltségvetését (Róma, július 1.) A minisztertanács n nemzeti védelemmel foglalkozott és 500 mil­lió líra többletet engedélyezett a hadi költség- vetés részére. Ebből az 500 millióból 300 mil­lió a hadseregre, 100 millió a tengerészeire, 80 millió a légiflottára, 20 millió a miliciára esik. A hadügyi költségvetés tulkiadásait a kereseti adók felemelésével fogják pótolni. A hadi költségvetés emelésével kapcsola­tosan a Tribuna polémiát folytat a Tempssel, mondván, hogy Franciaország maga is állan­dóan fegyverkezik. A Giornale de Italia azt irja, hogy Franciaország sokkal több embert tart hadi létszámon, mind az elmúlt években. Éla hozzászámítjuk — irja — azokhoz a költ­ségekhez, amelyeket Franciaország hadsere­gére költ katonai szövetségeseinek felszere­lési költségeit, akkor látjuk csak, hogy mennyire fontos a fegyverkezés. Olaszország­nak nincs katonai szövetségese és a maga részéről nem is folytatja az államblokk kép­zés politikáját. Sitescu volt igazgató szeriét a rossz üzletvezetés és sorozatos visszaélések okozták a Timisiana bank bukását As igazgatóság tagjai 15 millió kamatmentes kölcsönt veinek sei a banktól (Temesvár, jurjus 1.) A temesvári, sőt az egész bánsági közgazdasági életnek kínos botránya van. Sitescu, a Timisiana Bank volt igazgatója, facsimilékkal bőven illusztrált könyvben rántja le a leplet azokról a bűnös visszaélésekről, amelyek végül is a Timisiana csúfos bukásához vezettek. A tegnap megjelent könyv szerint, ami­kor Sitescu a bank vezetését átvette, a pénz­intézet helyzete már olyan rossz volt, hogy megfelelő hitelt sem belföldön, sem külföldön nem sikerült már szereznie. A veszteségek oka egyrészről a rossz üzletpolitikában, más­részről az elkövetett visszaélésekben kere­sendő. A röpirat szerint a bank igazgatósága oly magas tantiémeket és jutalékokat vett fel, amelyek egyáltalában nem állottak arányban a bank jövedelmeivel. A nagy juta­lékokon kivül az igazgatóság tagjai magas kölcsönöket szavaztattak meg maguknak, amelyekért kamatot egyáltalában nem fizet­tek. Amikor Sitescu a bank szolgálatába lé­pett, az igazgatóságnak 15 millió 649 ezer 238 lej kölcsöne volt. A közölt névsor szerint Cosma Aurel elnök 2 millió, Oprea János al- elnök (a kereskedelmi és iparkamara elnöke) 1 millió lejjel tartozott. Ebben az arányban az igazgatóságnak csaknem minden tagja igénybevette a bankot. Sitescu szerint súlyos visszaélés történt a Bistra Részvénytársaság megvétele alkal­mával is. A Timisiana 30 ezer darab rész­vényt fizetett ki, ele csak 20 ezer darabot ka­pott. A 10 ezer darab részvényen öt igazga­tósági tag osztozott meg. Cosma, Oprea, Geor- gevici, Arsenovici és Wimmer igazgatósági tagok 2—2 ezer darab Bistra-részvényt tar­tottak meg maguknak. Ily üzletvezetés és visszaélések mellett a csőd elkerülhetetlen volt. Egyedül a Bistra tranzakcióra 43 milliót fizetett rá a Timisiana. Sitescu azt állítja, hogy Oprea üzletei 194 millió, a Wimmer üz­letei 51 millió lejébe kerültek a banknak. Derecskén független kisgazda- pást alakult A biharmegyei Derecskéről jelentik, hogy Pé­ter Pál napján megalakították a független kisgazda pártot. E párt alakuló ülésén foglalkozva a király­kérdéssel, egyhangúlag olyan határozatot hozott, hogy az országnak szüksége van a belső békére és a magyarság egyetemét leéli megkérdezni, népszava­zás formájában a királykérdésről tartott véleményé­ről. A párt elhatározta, hogy ezentúl más földmü- velőhelyeken kezdi meg a szervezkedést.

Next

/
Thumbnails
Contents