Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-03 / 148. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN ITJMERAR No. 24256—927. Claj-Kolozsvár, J?30 fmlfcm 3 CJSÍltCftŐÍfc ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAUYARPAKTI LAP Szerkesztőség éf. kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, &9é. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. 12 oldalas szám ára íftarinkoYics csatlakozási vár a román—jugoszláv agrármegeggezésbez Úgy csinálták a mezőgazdasági szerződést, hogy a szomszádos államok is beléphessenek (Bukarest, julius 1.) Marinkovics jugoszláv külügyminiszter ma az újságírók számára fogadást tartott a jugoszláv követségeu és nyilatkozatot mondott előttük. A kisan- tant konferencia jelentőségét magyarázta s majd ezeket mondotta el: Romániának és az S. H. S. államnak az érdekei azonosak, különösen az agrárérdekek teljesen egyek s most létrejött az a megegyezés, amely ezen a téren a kollaborá- ciót valósítja meg. A formái ennek a megegyezésnek olyanok, hogy a szomszédos, hasonló érdekű államok csatlakozását lehetővé teszik. Alkalom adódik a csatlakozásra. Ez a terv kezdetét jelenti annak az akciónak, amely azon a mezőgazdasági krizisen akar segíteni, mi alatt nyög ma az egész Európa. Az agrárkrízis súlyos helyzetbe hozta az egész Európát. A Marinkovics külügyminiszter nyilatkozata úgy hangzott el, mintha visszhangot várna a szomszédos államoktól s ezek között Magyarországtól is. Újra német álé leng a Rajna-mentén  rajnai lakosság bosszúi áll a szeparatista polgárokon -y szeparatista kereskedő az üldözés miatt öngyilkosságot követett el Utolsó adó — a nyár előtt A parlamenti ciklus záróülése, amely egyébként nem igen szokott eseményekben duskálkodni és rendszerint csak formális ülés, amelyen az üres padsorok előtt a konvencionális búcsúbeszédek hang zanak el az ásitozó gyorsírók számára, ezúttal mégis szolgált egy meglepetéssel. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy a meglepetés kellemes, aminthogy a Maniu-kormány uralmának rövid, de göröngyös utján eddig még mindig óvakodott attól, hogy a népszerűség hajhászásnak gyanújába essék. Ez az a kormány, amely a legtöbb csalódást hozta és a legtöbb terhet akasztotta a polgárság nyakába. Kezdte egy politikai sikerrel: a külföldi kölcsönnel, amitől mindenki a gazdasági válság enyhülését várta, de nyomban ott állott az uj adók egész légiójának zu- hatagával, nehogy elbizzuk magunkat. Alig volt még Romániában párt és kormány, amely működésével olyan expressztempóban józanitotta volna ki híveit, rajongóit, ábrándította volna ki a reménykedőket. Amit ezen a téren produkált a kormány, a maga nemében valóban tökéletes volt: megtanultuk és végérvényesen agyunkba véstük, hogy az ellenzéki programból sohasem lehet kormányprogram. A közmondás azonban kapott egy megerősítő érvet, csakugyan betyárból lesz a legjobb pandur. Az a párt, amely az ellenzéki fronton a közterhek mérséklését, az agyonzaklatott polgárság sorsának jobbra- fordulását, a reakció halálát, a demokrácia újjászületését hirdette: eddig nem ismert erővel szorította, meg az adóprést, a legkülönbözőbb adónemeket szabadította ránk, megrendezte és végül elkente a lupényi vérfürdőt, rendtörvénnyel, lapelkobzásokkal operált és végül mindezek betetőzéséül a lezárt parlamenti ciklus záróakkordjául a fogyasztási adók uj felsrófolásával szolgált. A parlament nyári pótszezonja tucatjával gyártotta a törvényeket. Ilyen hevenyészett és felületes törvényhozási munkát Románia legutóbbi tiz esztendeje alatt még talán egyetlen kormány sem produkált. Mindez azon a jogcímen, hogy nem futja az időből, sietni kell, mert a parlamenti ciklust nem lehet meghosszabbítani. Ézsau egy tál Jeneséért adta el az örökségét. A kormány a nehány hetes nyári parlamenti ciklus állítólagos oktatásáért egész sereg törvényjavaslatot gyártott gyorstalpaló műhelyében és szervilis többsége szavazott, mint a karika- csapás. Pedig a törvények érvényessége nem két, vagy három hátre szól és mit sem veszített volna a Maniu-kormány presztízséből, ha tervezeteit úgy szortírozta volna, hogy kellő idő maradjon a szőnyegre került kérdések tanulmányozására. Vagy talán Maniuéknak azért kellett sietniük, mert nem érzik olyan biztosnak a talajt a lábuk alatt, hogy az őszi parlamenti ciklus az ő égiszük alatt végezze munkáját? Pedig a kormány a saját bőrén tapasztalhatta ki, hogy nagyon gyorsan megbosszulhatja magát a kapkodó, elsietett törvényalkotás. íme, máris a tartományi igazgatóságok megszüntetéséről beszélnek, a közigazgatási törvény, __ amelyet igaz, hogy alaposan meghánytak vetettek, de közben lefaragtak belőle mindent, ami az autonómia biztosítéka, __ a gyakorlatban úgy fest, hogy a választási szabadság görögtüze mellett lefolytatott községi választások eredményét az interimár bizottságok egyszakaszos törvényével kellett megfejelni s amikor az ele- fánt-türelmü többség végre egyszer már felzudult, törvénynélkül is meghosszabbították az interimár bizottságok tömeges visszaélésekkel megbélyegzett uralmát. Ilyen előzmények után, ha kellemetlen meglepetés is formaszerint, de még sem hathat váratlan szenzációként a fogyasztási adók, főleg pedig a cu- koradó horribilis emelése. Ez a kormány clszoktatott bennünket attól, hogy csodálkozzunk. Azt azonban nem tilthatja meg, hogy felállítsunk működéséről egy kis vázlatos mérleget, amelynek íme utolsó tétele is a nemzeti parasztpárt teherszám- láját illeti. (Berlin, julius 1.) Kehiben egyszerű és bensőséges ünnepség keretében ünnepelték meg a felszabadulást. Éjfélkor fáklyamenet vonult a városháza elé, ahol Luttner polgár- mester tartott beszedet. A városi tanács üdvözlő táviratokat küldött Hindenburg birodalmi elnökhöz, a birodalmi kancellárhoz és a badeni kormányhoz. Bajorországban és a bajor Pfalzban a Pfalz felszabadulása estéjén több helyütt zenés takarodok voltak. A legnagyobb arányú örömünnepség Münchenben volt. A mai berlini reggeli lapok óriási eimbe- tiikkel közlik az éjszakai rajnai ünnepségekről szóló referádákat és azt a tényt, hogy újra német zászló leng a Rajna mentén. Miklas osztrák szövetségi elnök a rajnai területek felszabadulása alkalmából meleghangú üdvözlő táviratot intézett Bindenburg köztársasági elnökhöz, melyben bejelenti, hogy az osztrák nép a németekkel együtt örül a rajnai felszabaduláson. Az utolsó epizód (London, julius 1 ) Több lap cikkekben (N ewyork, julius I.) Az Associated Press részletes kölni táviratot juttatott el az amerikai lapokhoz a Rajna-vidék felszabadulása alkalmából. A tudósító iroda közleménye megállapítja, bogy a rajnai megszállás Németországnak — a közvetett költségeket nem számítva — több mint hat és íélmilliárd aranymárkájába került s ezzel az összeggel tulajdonképpen visszavásárolta a rajnai területet. Az Associated Press emlékeztet arra, hogy a megszállás tizenkét évének első idejében a szeparatisták nagyarányú mozgalmat indítottak a Rajna-vidéknek Németországtól való elszakitására. A szeparatisták mozgalma arra irányult, hogy a Rajna legyen a haméltatja a rajnai kiürités nagy jelentőségét. Annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy most már adva lesznek az európai együttműködés feltételei. A Star szerint a Rajna-vidék felszabadulását a háború valódi befejezésének lehet tekinteni, mert az utolsó epizód most zajlott le. A lap azt a reményét juttatja kifejezésre, hogy most már mindenki el fogja feledni a háborút és béke lesz minden népnek jelszava és őszinte törekvése. A cikk azt hangoztatja, hogy az államoknak az a kötelességük, hogy a föld népeinek barátságát minél szorosabbra fűzze. Ünneplés és megtorlás (Beiderslautern, julius ].) A rajnai francia csapatok kiürítése egyes helyeken nem ment minden zavar nélkül, Heiderslauternben a tömeg megtámadott bárom szeparatista kereskedőt, üzleteiket szétrombolta. Legújabb hírek szerint egyik szeparatista kereskedő, miután üzletét szétrombolták, öngyilkosságot követett el. tára a német birodalomnak és amit a versail- lesi békeszerződéssel nem érhettek el, azt ezen az utón kísérelték meg. Éveken át „Szabadságot a Rajna-vidéknek“ jelszavától volt hangos a Rajna-vidék s a lakosság most is ezt követeli, de ez most a francia megszállóktól való szabadulást jelenti. A Saar-vidék visszacsatolásáért is tüntetnek (Saarbrücken, julius 1.) A Rajna-vidék felszabadulása alkalmából tegnap este nagy tömegek tüntettek a Saar-tárgyalások siettetése és a Saar-területnek a német birodalomhoz leendő mielőbbi visszacsatolása mellett, Németországnak kai és félmalliárd arany márkába kerüli a megszállás Mai számunk 12 oldal
