Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-20 / 156. szám
XIII. ÉVF. 156. SZÁM. azoknak a diákoknak a névsorát, akik ilyen zavargásokban résztvettek, vagy akik ilyen szervezetekben, politikai mozgalmakban részt szoktak venni. Hír szerkrt a kormánynak az a terve, hogy a bűnösnek talált diákokat kizárják az ország összes főiskoláiból, illetve középiskoláiból. Országos zsidógyülést hívtak össze A zsidó parlamenti csoport tagjai Bukarestbe érkeztek és tegnap az Exeelsior-szállodában értekezletet tartottak. Az értekezletről kommünikét adtak ki, melv szerint megállapították a legutóbbi események alapján, hogy a romániai zsidók személye és vagyona nincsen biztonságban. Szükségesnek tartják, hogy egy országos értekezletet hívjanak össze s ezt az értekezletet július 23-án már meg is tartják. Az ország különböző részén lakó zsidóságnak a képviselőit bivták meg az értekezletre, amelyen afölött fognak tanácskozni, hogy milyen védekezési módot vehetnek igénybe a zsidó lakosság életének és vagyonának biztonsága végett. & €F3S kétszáz motdonsit bérel Németországtól napi 75 márkáén A szabálytalan árlejtésekkel hárommüliárd kárt okozott a vasat az államnak (Bukarest, július 18.) A Lupta mai száma feltűnő érdekességü cikkben arról ad hírt, hogy a román államvasutak mintegy hárommilliárd lejnyi kárt okoztak az államnak azzal, hogy az árlejtéseket, nem, a törvényes formák és szabályrendeletek szerint tartják meg. A leleplezésnek a részletei hiányoznak, azonban bukaresti körökben igy is rendkívül nagy feltűnést, keltett. A vasut. igazgatósága széleskörű intézkedéseket tett a gabonakampány lebonyolítása érdekében. A vezérigazgatóságtól rendeletet kaptak a vasúti műhelyek, hogy az összes megrongált vagonokat sürgősen javítsák ki és bocsássák a forgalmi vezetőség rendelkezésére. Az igazgatóság a gabonaexport tartamára kétszáz mozdonyt akar bérelni a német vasutaktól s ezekkel külön gabonaszállító vonatokat állítanak össze. Az igazgatóság azt hiszi, hogy a jövő hét folyamán már meg is kötheti a szerződést a mozdonyok bérletére Németországgal s minden mozdony napi használatáért 65 _75 márka bért ajánlott fel. Úri ruhával és pár ezer lejjel tudtak az arad- megysi román föMmíwesek útlevélhez jutni EgTF vármegyei tisztviselő segítette át eket a határon (Arad, július IS.) A Keleti Újság jelentette, hogy az nradmegyei prefektus az útlevelek kezelése terén uj rendszert honosított meg, amennyiben ellenőrzés alá vette a városi rendőrkvesztor által kiállított útleveleket is. Az útlevél szigorúbb ellenőrzésére az a körülmény adott alkalmat, hogy mind nagyobb számban történtek visszaélések. A vármegyei prefektus személyesen inditotta meg a vizsgálatot és megállapította, hogy tömegesen adtak ki a vármegyénél jólöltözött embereknek útleveleket, akik magukat földbirtokosoknak nevezték, ütjük céljául kéjutazást és szórakozást jelölték meg és az útlevél kiállítását egész Európára kérték. A vizsgálat megállapította, hogy ezeket az útleveleket egy Bocur Viktor nevű vármegyei tisztviselő adta ki, aki a földműveseket felöltöztette, fényképészhez vitte és e fényképeket mellékelte az útlevélhez. Megállapítást nyert, hogy az összes földművelők egyazon ruhában, keménykalapban és nyakkendőkben szerepeltek. E ravasz trükkre azért volt szükség, mert a román földművelőket, akik nyilvánvalóan azzal a célzattal akartak elutazni, hogy Franciaországban munkát keressenek, nem engedték ki az országból. Viktor Bocur a parasztoknak két-három ezer lejért állította ki az útlevelet. Állásából azonnal felfüggesztették és megindították ellene a vizsgálatot. A súlyos fegyelmi ügy is jellemző tünet, de jellemző arra a nagy munkanélküliségre, ami kiszámíthatatlan következményű nyomorba döntötte az embereket. fsijslenfefie, tmm aa ©reléiéi Jé autonómiákat mégsemsngsl« tették a küiigasgatósi törvénnyel Hafározcffan állítsa, hogy a kormány szabotál!® a törvény végrehajtását A Curentul legutóbbi száma intervjut közöl Stere Constantáitól. „Bcsszarábia oroszlánja”, amint Sterét nevezni szokták, amióta kilépett a kormánypártból, egyelőre nem fejtett még ki újabb politikai tevékenységet, mindössze emlékiratait közölte le az Ade- vcrulban. A Curentul munkatársa a közigazgatási törvény végrehajtásáról kért intervjut. Stere csak nagy- nehezen akart nyilatkozni. Azt mondta, hogy ő már nem politizál s hátralevő napjait a ‘ publicisztikának szánja. A Curentul szerint Stere a la» munkatársának azon kérdésére, hogy mi a véleményé a közigazgatási törvény végrehajtásáról, a következőkét mondta: — Kritikát egy törvényről, hogy-,jó-e, avagy nem felel meg a követelményeknek, mindaddig nem lehet gyakorolni, inig a törvényt végre nem hajtják. Már pedig a közigazgatási törvényt még, noha egy év telt el megszavazása óta, nem hajtották végre. Óriási tévedés lenne azt hinni, hogy a közigazgatási törvény végrehajtása mindössze a tisztviselők és községi tanácsok választásában merül ki. Határozottan állítom, hogy a törvény végrehajtását szándékosan szabotálták. A lap munkatársa megemlítette Sterének, hogy tulajdonképpen ő volt annak a bizottságnak az inspirálója, amely a közigazgatási törvényjavaslatot nap. világra hozta. Stere idegesen válaszolt. — A jelenlegi törvény nem az én alkotásom — mondotta Stere. — Az a törvénytervezet, amelyet én készítettem, az önkormányzati elv érvényre juttatását tűzte ki céljául. Azonban a decentralizációs szellemű javaslatból olyan törvény lett, amelyből teljesen eltűnt a decentralizáció szelleme s helyette a centralizáció érvényesül. Stere szigorúan kritizálja a törvényt pénzügyi szempontból, amely — úgymond — óriási kiadásokkal sújtotta a községeket. Viszont arról hogy az uj kiadásokat miből fedezhetik, nem gondoskodott a kormány. — Igyekeztem, — mondotta Stere — egy olyan paragrafust kreálni a törvényben, amely kimondotta, hogy egy uj pénzügyi törvény fogja rendezni a községek anyagi helyzetét és addig is azoknak az állami tisztviselőknek, akiket a törvény községieknek nyilvánított, fizetésüket az állam utalja ki. Sajnos azonban, se a pénzügyi törvényt nem csinálták meg, sem pedig az állam nem gondoskodott a tisztviselők fizetéséről. Végül Stere a külállamok közigazgatási állapotairól nyilatkozott s kijelentette, hogy bármely szomszéd állam közigazgatása nivósabb a miénképéi és hogy a régi erdélyi közigazgatást, amely biztosította az önkormányzati jogot, a jelenlegi törvény megsemmisítette. Stäre súlyos kritikája súlyosan hangzik, de kétségtelen a szavainak igazsága. * Ravasz László szülei aranylakodalemkat ünnepük Egy szerény öreg emberpár él Bánffyhunya- don, békében, csendesen, szeretetben, csendes visz- szavonultságban, kiknek feje fölött elvonult az idő s most ünnepük házasságuk ötvenedik évfordulóját: Ravasz György és felesége. Egyidősek, egyidőben léptek az éietutjaikra, amelyek párhuzamosan haladtak, mig az ifjúkorban összefonódtak. Az a békés, boldog házastársi élet; amelyben olyan magas kort ugyszólva könnyedén értek el, bizonyítja, hogy az Isten egymásnak teremtette őket s amilyen örömük van gyermekeiknek életpályájában, az jelenti bizonyítékát annak, hogy egykori családalapításuk értékes áldást hozott, nemcsak az ő boldogságuknak, hanem az embertársaknak a számára is. A bánffyhunyadi öreg, tornácos ház virágos kertnek a közepén áll s a házban szerény kis lakás a Ravasz Györgyéké. Virágok között, csendes békességben élik napjaikat s gyönyörű ennek a békés szeretetnek egyszerűsége, a lekeknek a nyugalma. A sors megadta szép életösszhangjuk, munkás béke- tűrésük ragyogó jutalmául, hogy szeretettel, sok gonddal felnevelt gyermekük a kálvinizmusnak világhíres püspöke, a mai Magyarország nagyértékü tekintélye lett, akinek szavát népek lesik, figyelik. Szerényen, magukban, örömteli lélekkel gondolnak minden pillanatban arra, hogy lehet Ravasz László püspöknek akármilyen messzire száguldó hírneve, hallgathatják ünnepi odaadással és ünnepelhetik bármerre, leginkább mégis csak az övék, az ő szerelmes gyermekük. S lelkűknek ezt a boldog örömmel telítettségét is kedves szerénységgel viselik. A Ravasz György volt bánffvhunyadi_ polgári iskolai igazgató és felesége most a dunaparti Leányfalun tartózkodnak s ott ülik meg aranylakodalmukat, gyermekeik, Ravasz László püspök és Muzty Jánosné, hódmezővásárhelyi gimnáziumi igazgató felesége családjának körében. Aztán az aranylakodalom után visszatérnek ismét Erdélybe, folytatni tovább az életet, amelynek öregségét ebben az évfordulóban jutalmazta meg a sors. Véres verekedés a városháza előtt (Kolozsvár, julius 18.) Tegnap este nyolc órakor véres verekedés folyt le a városháza előtt egy lapbizo- mányos és egy rikkancs között. A kolozsvári lapbizományosok előzetes megbeszélés folytán Kolozsvár különböző pontjain teszik ki az általuk terjesztett lapok plakátját s rikkancsaiknak közmegállapodás szerint felosszák Kolozsvár különböző pontjait. Egy Székely János nevezetű, tizemhétéves lapelárusitó fiúcska észrevette, hogy a Főtéren, azon a helyen, ahol ők szokták kifüggeszteni lapjnk plakátját, egy konkurrens vállalat plakátja diszlik. A kis rikkancs minden habozás nélkül odaugrott a plakáthoz és letépte azt. A következő percben több szemtanú elbeszélése szerint megjelent Oprea lapbizománryos s látván, hogy az ő plakátját valaki bántja, nekiesett a rikkancsnak és pofozni kezdte. A gyereknek azonnal védelmére sietett néhány kollégája s egy szempillantás alatt uj parázs verekedés keletkezett a város legforgalmasabb helyén, hogy az emberek százai állták körül a verekedőket. Egyesek szétválasztani próbálták őket, ami nem sikerült, Székely János bicskát rántott elő s a kapálódzó Opreának felhasitotta az arcát. Voltak, akik rendőrért kiabáltak, a körül állók legnagyobb csodálkozására azonban a városháza előtt éppen akkor nem volt rendőr. A tömegből egy-két jólöltözött férfi igyekezett szétválasztani a verekedőket. Végre nagy kiáltozások után megérkezett a Jókai ucca torkolatánál és a Központi sarkán posztoló két rendőr, akik a verekedőket bekísérték az elsőkerületi rendőrségre. ! okvetlenül vásárolja meg a „HERMES“ j legújabb nyári vasúti menetrendjét, mely j az összes fürdővonaíokat. menetjegyek j árait, hálókocsi díjszabásokat, tudnivaló- ; kát, stb stb., román magyar és német ; nyelven ismerteti — Kapható az ország j összes könyv- és ujságárüsitó helyein. — I ÁRA 50 LEL
