Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-20 / 156. szám
ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 66 perien, félévre 29 pengi, negyedévi* 15 pengfi. ________Egyes szám ára 20 fillér.________ 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGUK magyakparti lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon; 5-08, 6 94. XIII. évfolyam 156»lk szám TAXA POSTATA PlJk- TITA IN NUMERAR No. 24256—927. Chj-Kolozsvár, 1930 fttfías 20. VăSâfOăp A Népszövetség reorganizálása Briand Páneurópa emlékirata, illetve az emlékiratra beérkező válaszjegyzékek sokasága nem csupán a mellékkérdések szükségszerű sarjadzása képen a békeszerződések revíziójának problémáját __ amelytől annyira félt, éppen a francia sajtó __vetette fel, de a Népszövetség jelenlegi alkotmánya revíziójának kérdését is időszerűvé tette. Tekintélyes államok válaszjegyzékeiben az európai federá- ci/ó gondolatát, egybekapcsolták a Népszövetséggel, természetes junktimba hozták egyiket a másikkal, igy Anglia is, amelynek véleménye letagadhatatla- nul a legponderábilisabb lesz, a föderációt a Nép- szövetség keretén belül véli megoldhatónak és ennek megfelelő szervéül a Népszövetség különleges európai bizottságát tartja illetékesnek. Akármi is lesz a Briand-féle tervből, a Népszövetség tizenegyéves alkotmánya nem tartható fen n tovább, hibái pap- nap után nyilvánvalóbbá válnak és maga a Briand- féle terv is puszta felvetésével megcáfolhatatlan ar- gumentálás a Népszövetség hibái mellett. Az interparlamentáris unió tanácskozásain viszont a kisebbségi eljárás tarthatatlanságára mutatnak reá. Amikor a svájci szónok emlegeti, hogy a Népszövetség képtelen a kisebbségi jogok hatásos megvédésére, mert határozatainak nincs kikényszerítő ereje, úgy ez a szankciónélküliség ott lebeg ár nyékként a Népszövetség minden munkaterületén és ezt a különben szép és kívánatos intézményt az elvont, kafedráris’tanácskozások légkörébe emeli. Pillanatnyilag nehéz elképzelni, hogy .a Népszövetség miként alakítható át egy határozatait kikényszerítő testületté. A genfi intézmény reorganizációjának vitája nem is'ebben a mederben halad. Ezidő- szerint arról van szó, hogy a főtitkárságot akarják átszervezni. A népszövetségi korifeusok körében belső ellenzék alakult ki, amely féltékenységgel látja, hogy a Népszövetség annál a ténynél fogva, hogy a Népszövetség mindenható főtitkára angol, helyettese pedig francia, mindig e kettős hatalmi érdeknek válik játékszerévé. Sir Erik Drummond- nak és Avenolnak detronizálását különösen német és olasz részről sürgetik és e belső ellenzéknek sikerült is elérnie azt, hogy az adminisztráció átszervezésére egy tizenhárom tagból álló bizotságot hívjanak össze. Ez a bizottság a tavasszal összeült már egyszer és a mostani forró kánikulában is két hétig izzadott, hogy valami eredményt hozzon létre. E bizottság előtt is nyilvánvalóvá vált, amit a kívül állók már rég tudnak, hogy nem a főtitkár személyének kicserélése oldja meg a fennforgó nehézségeket, de magát az egész genfi bürokráciát kell mozgékonyabbá tenni. Ma már a népszövetségi bürokráciának épp úgy meg vannak a kérlelhetetlen ellenfelei, mint például a szovjet bürokráciának és ezek nem győzik hangoztatni, hogy Genfben az egyes államok csupán sine curákat teremtettek meg és igen jó jövedelmezésü hivatalnokok abban a hitben ringatják magukat, hogy nem ők vánftak a Népszövetségért, de a Népszövetség van érettük, hogy ők minél kellemesebben érezhessék magukat a Hotel Beán Rivage és az Eaux Vivcs pompás helyiségeiben. Hát ez nem egészen van úgy. Nem egészen van igaza René Benjáminnak, a kiváló fancia pamflet- istának, aki „Genf augurjai“ cimü könyvében pőrére vetkőzteti a genfi bürokrácia vezetőit. Ellenben igaza van az ellenzékeiskedő Bensdorfnak, az olasz Galavresinek és Drummond nagy ellenlábasá nak, a norvég Hambronak, amikor azt hangoztatják, hogy a Népszövetség vezetése egyetlen kézbe csúszott át és egyetlen ember jóakaratától függ, hogy milyen irányt vesz fel a gépezet. A ti zenhármas bizottságban a kisebbségi szárny a Népszövetség főtitkári rangot tiszteletbeli címmé akarta leredukálni. Avenol helyettesi állását egyszer s mindenkorra megszüntetni és az altitkárok egyenrangusitásával egy úgynevezett, „conseil consutativ“-ot kiképezni igyekezett Követelték még azt is, hogy a Népszövetségben egy ember se láthasson el két osztályt és ne vegye el a világosságot ezzel is a kicsiny nemzetek előtt. Németország, Olaszország, Japán és két délamerikai állam kiküldötteivel szemben a többségre támaszkodva Erik Drommondnak könnyű munkája volt. A vége az lett, hogy az ő pozíciója megerősödve került ki a harcból A kisebbségi javaslatokkal szemben egy többségi javaslatot nyújtottak be, amely szerint öt ujj altitkári állást kreálnak _ szóval nagyobbitják a bürokráciát _ és ezek intézésére egy délamerikait., lengyel, spanyol, görög és jugoszláv delegátust kérnek fel. Egv vezértitkár elnöklete alatt kilenc altitkárral decemvirátust formálnak, amelyet azonban úgy állítanak össze, hogy továbbra is Sir Erik Dnmmondé lesz a vezető szólam. Merész sakkhuzással Drommundék úgy képzelték el a jövő kialakulását, hogy ezeket az állásokat élethossziglan kívánják betölteni, feltéve, és ez is a többségi javaslat, _ ha az illető nem akar nyugdíjba vonulni, mert á készülő népszövetségi statútumai szerint rövidesen már nyugdíj is tesz a Nép- Szövetségnél és,pedig. 15 éri izolgálat után. mintha ezzel is azt akarnák jelezni, hogy milyen nehéz a népszövetségi szolgálat, már 15 év alatt elhasználódik a munkaerő A kisebbségi javaslat ezzel szemben a megválasztandó tisztviselőket hét évre akarta csak megválasztani, nemcsak azért, hogy a népszövetségi állásokba mások is belekerüljenek, de hogy az államok ezáltal nagyobb és állandóbb jellegű befolyást gyakorolhassanak a Népszövetség munkájára. Tme, egy példa arra, hogy miként képzelik el Genfben a Népszövetség „reorganizációját“. Ez az elhelyezkedési játék azonban esak kitolja, de nem teszi fölöslegessé, sőt. egyenesen kihívja annak szükségességét, hogy a Népszövetség magasabb értelemben véve is reorganizálódjék. A reorganizálódásnak egyik fő kelléke, hogy európai ügyekhez csak európai államok szólhassanak hozzá. Mégis •sak furcsa volt, hogy európai kisebbségi kérdésekben egy Mello Franco brazíliai delegátus volt az előadó és az ő szava volt a döntő. Az amerikaiak megvalósították a maguk Monroe elvét és Európának is meg kell valósítania. Akár a Briand által elképzelt, de mindenesetre alaposan átgyurandő fe- derációs terve szerint, akár úgy, hogy kontinentális népszövetségeket szervezzenek, amelyek azután egyetlen szövetségbe tömörülve, a regionális és geopolitikai módszerek alapján állva egy keretbe, egy nagy tanácskozó testületbe illesztik a nemzetek Világszövetségét. (I.) Sttitöavábáh egyetlen egy embert ítéltek bűnösnek a romboló zavargásokért A. as eíiíéí* neve magyaros ara Siangzik és nem diák —- Â liberálisok Vaida beíügymtnisztcH teszik foleiösíé a rend felbomlásáért Lemondását követelik — Országos zsidógyüSést hívtak össze (Bukarest, julius 18.) Bukovinában ezres tömegeket vonultattak fel a szuceavai és környékbeli rombolásra s a gyorsan működő bírósági ítélet egyetlen egy embert talált bűnösnek, akinek éppen magyaros hangzású neve. van. Ez az ítélet alkalmas arra, hogy ezeket a rendzavarásokat is magyar kommunistákra fogják rá. Bizonyos azonban, hogy a nagy zavargás nem egy embernek volt a müve. A liberálisok ia rendet követelnek A liberális párt most egyszerre a kormányt teszi felelőssé azokért a rendzavarásokért, amelyek az ország különböző vidékein előfordultak. A párt lapja, a Viitorul mai számában Vaida belügyminiszternek azonnali le mondását követeli, mert áz előfordult zavargásokkal szemben bebizonyította a teljes tehetetlenségét. Nem lehet — írja — az állam közbiztonságát ilyen kezekre bizni és minden felelősség, elsősorban Vaida minisztert terheli a történtekért. Az .8 működésének egyenes következményei azok az események, amelyek Bukovinában és Máramarosban előfordultak s amelyek még nem esöndesedtek le. Azt állítja, hogy7 a lupényi vérfürdőt is voltaképpen Vaida belügyminiszter ren dezte. Azok, amik most történtek az országban és amik nyugtalanítják az egész közvéleményt, alkalmasak arra, hogy az ország és a külföld közötti összeköttetés mostani szálai is megszakadjanak és ilyen állapotok között lehetetlen a külföldi gazdasági hálózat kiépítésének sikerét várniEgy embert Ítéltek el Bukovinában A bukovinai rendzavarások következményének rendkívüli szenzációja az, hogy a szuceavai törvényszék egyetlen egy' embert talált .bűnösnek s ez is egy Horváth nevű ílisesti lakos, akinek magyarosan hangzik a neve, de foglalkozásáról és életkörülményeiről lem lohet még egyelőre semmit tudni. A szuceavai törvényszék a Vachtel elnök vezetésével megtartott tárgyaláson a Marzeseu-féle törvény értelmében ezt az egyetlen egy letartcztatottait Ítélte el, még pedig három hónapi börtönre, 500 lei pénzbüntetésre és politikai jogainak három évre való felfüggesztésére. Az volt a vád vele szem. ben. hogy a gazdákat a falujában izgatta. Vannak, akik kommunistának mondjdák, de az 5 esete nagyon hasonlatos annak a nagyváradi zsidó pincérnek a-z esetéhez, akit a nagyváradi zavargás nián a kolozsvári hadbíróság ítélt el. Az Adevenil igen gúnyos hangú cikket ir arról, hogy a szuceavai zavargás tettesei közül csak egyetlen egyet találtak bűnösnek és az. is egy magyar nevű ember. Azt irja az Adeverui, hogy egyáltalában nem lehet tudni, milyen szerepe volt ennek az embernek a bukovinai esemémnyekben. A kormány nem számíthat eredményekre a külföldi tőkével való tárgyalásaiban sem, ha ennyire nem tudja bebizonyítani, hogy képes a rendet fenntartani. A mostani zavargások kétségtelenül nemcsak az ajabb ':e!etü izgatásoknak, hanem azoknak a bnjtogatások- iak is a következményei, amelyeknek az előbbi kormányok szabad kezet engedtek. Bekérte a kormány az izgató diákok névsorát A bukaresti lapok jelentése szerint nemcsak Buk^r sinában, hanem Besszarábiábar, is csapatosszevonásokat foganatosítottak az esetleges nagyobb zavargások elfojtása végett. A közoktatásügyi miniszter pedig körrendeletét küldött a tartományi igazgatóságoknak, melyben bekén Diai számunk 12 oldal
