Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-06 / 125. szám

XIII. WF. 125. SZÁM. 5 Utolsó beszélgetés Mr. - mannal, kinek csak három nap kellett ahozv hogy meggyőződjék róla: Romániában nem érdemes üzletet csinálni „Öt millió dolláról szólt a hitellevelem“ — mondja szerényen J. Hampton Spiel­mann, aki hat százalékos, harminc évre szóló kölcsönre alapozott házépítési tervéről azért mondott le, mert szerinte a külföldi tőke hátrányos helyzetben van Romániában Díszhangversennyel zárult be az első ifjú­sági dalosverseny (Kolozsvár, június 4.) A kiét napig tartó magyar ifjúsági dalosverseny hatalmas sikerének betetőzése volt a Magyar Színházban kedden este tartott dísz­hangverseny. Itt mutatták be tudásukat a győztes ének-karok, egyéni verseny nyertesei és itt osztották ki a dalosszövetség versenydijait. Kilenc óra után a függöny szétlibbent és a versenyző iskolák egyesitett zenekara Tárcza Bertalan vezetése mellett Auber: „A Portiéi néma“ cimü darabját mutatták be. A zenekar preciz művészi játéka nagy tetszést aratott. Utána a versenyben megjutalmazott kolozsvári ref. leányfő­gimnázium énekkara jelenít meg a szinpadon és Czog- lédy Emma tanárnő vezetése mellett Wagner Bolygó hollandi cimü müvéből a Fonódalt énekelte. A kedves leánykóros ezúttal is hatalmas sikert aratott és a ve­zénylő Czeglédy Emma tanárnőt növendékei és tiszte­lői virágcsokrokkal árasztották el. Nagy József ref. teológus a zongora hangverseny győztese „Melódia“ cí­men saját szerzeményét mutatta be. Bravúrosan, vir­tuóz technikával játszott és frenetikus tapsokat ara- tott. Bede Emil, az énekhangversenynek a győztese Loewe „Az óra“ cimü dalát énekelte el. Gyönyörű hanganyag, de még fejletlen technika jellemezték az egyéni énekverseny győztesét. Zongorán Mihályffy Irén tanárnő kísérte. A következő szám a megjutalmazott kolozsvári ref. teológia énekkara volt, amely Fichtner Sándor „Az Ur az én kősziklám“ cimü dalát énekelte szintén nagy siker mellett. Az énekkart ezúttal is Tárcza Ber­talan vezette. Ezután a dijak szétosztására került a sor. A versenyző iskolák két-két növendékét és az egyéni verseny győzteseit a színpadra szólították. In- czédy-Joksman Ödön, a dalosszövetség elnöke osztotta szét a dijakat. A református leányfőgímnázium nagy. ezüst-érmet és babérkoszorút, az unitárius főgimná­zium ezüst baérkoszorut, a nagyenyedi ref. tanítóképző ragyezüst érmet és babérkoszorút, a kolozsvári refor­mátus főgimnázium pedig kisezüst érmet és babérko­szorút nyertek. Az egyéni versenyzők győztesei ezüst érmeket, emléktárgyakat és kottákat kaptak. A dijak kiosztása után Inczédy-Joksman. Ödön eb nők meleg szavakkal aposztrofálta Tárcza Bertalan­nak, a daiosszövtetség főtitkárának fáradhatatlan mun­kásságát és érdemeit. Kiemelte, hogy az első ifjúsági verseny megrendezése sok tekintetben Tárcza érdeme és ennek elismeréséül a közönség nevében ezüst babér­koszorút nyújtott át. A dijak szétosztása után folytatódott a hangver­seny. A szinpadon az első dijat nyert unitárius főgiruu. énekkara jelent meg és Kiss Elek vezénylete mellett a „Grand Café“ cimü dalt énekelte el, amellyel a dijat megnyerte. Az énekkar ezúttal is precízen, lelkesen énekelt és nagy sikert aratott. Azután Manyák Rezső, a főiskolai hegedűverseny győztese Toducza Zsigmond tanárjelölt zongorakisérete mellett játszotta el azt a hegedüszámot, amellyel a dijat megnyerte. Az unitá­rius teológia énekkara a „Beteg leány“ rimii dallal mutatta be énektudását. Ezúttal a dirigens Ütő Lajos tanág volt. A kevés tagból álló énekkar zajos tapsot aratott. A diszhangverseny műsorának utolsó száma ş egyben fénypontja volt Inczédy-Joksman Ödönnek, az országos magyar dalosszövetség elnökének szei-pplése. Midőn hegedűjével a hóna alatt a szinpadon megjelent, percekig tartó ünneplésben volt része. Ez az ünneplés nemcsak Inczédy-Joksman Ödön művészetének szólt, hanem annak a fáradhatatlan agilitásnak és lelkesség­nek is, amellyel irányította az első romániai ifjúsági dalosversenyt. Hegedűjén a legszebb magyar dalok szó­laltak meg. Inczédy nemcsak művészi módon hegedül, hanem gyönyörűen énekli is az édcs-bus, vagy pattogó iitcmü magyar nótákat. Játékát Puskás Béla cigány­zenekara kisérte. Minden szám után a tetszésnek és elragadtatásnak a meleg árama futott végig a nézőté­ren. A függöny már négen összegördült és még mindig zugó tapsorkán ünnepelte a dalosszövetség elnökét. Újból meg kellett jelennie a színpadon és az egész országban népszerű szerzeményét: „A lepke szereti a rózsát“ cimü dalát adta elő, amelynek ezúttal is pá­ratlan hatása volt. A hangverseny után a dalosszövetség vezetősége s a rendezőség bankettet tartott, ahol Kovács Dezső, a ref. főgimnázium igazgatója gyönyörű beszéd kereté­ben aposztrofálta az első ifjúsági hangverseny nagy jelentőségét cs köszöntötte Inczédy-Joksman Ödönt. A bankett mindvégig emelkedett hangulatban a késő éjjeli órákig tartott. 30—70 lóerős félstabil compound-eondensatios teljesen uj gőzgép a gyár raktárából féláron azonnal eladó. Cim: Nagel Lajos Mátyásföld, Emma u. 2. sz. Ungaria. (Kolozsvár, junius 4.) Negyven évvel ezelőtt tör­tént, hogy egy kolozsvári betűszedő szombat este, amikor kifizették a heti munkabérét, bejelentette az Ellenzék nyomdatnlajdonosának, hogy többé nem ref­lektál az állásra, mert messze útra megy világot pró­bálni. Ez a fiatal és ambícióktól fűtött nyomdász az­tán vándorbottal a kezében átgyalogolta az Alföldet és Olmützön keresztül Berlinbe, onnau pedig Hamburgba gyalogolt. Hamburgban három hónapig tartózkodott, majd hajóra ült és átkelve az óceánon, a megérkezését követő másnapon már újságot árult. Aztán visszatért eredeti foglalkozásához, öt éven keresztül, mint nyom dászsegéd dolgozott és egy szerencsés társulás folytán tulajdonosa tett egy óriási, hétemeletes palotában elhe­lyezkedett philadelphiai nyomdának s ettől kezdve kar­rierje gyors iramban emelkedett. Ma már amerikai értelemben is milliomos és jótékonyságáról is híressé vált Amerikaszerte. Ez az amerikai ur, névszerint Mr. J. Hampton S piehnaún több mint három hónappal ezelőtt megérke­zett Kolozsvárra. A Keleti Újság munkatársa mindjárt az első napon meginterjúvolta és Spielmann ur, ez a pirospozsgás arcú, elegáns, tipikusan jenki üzletember sugárzott a jókedvtől, látszott rajta, hogy jólesik is­mét végigmennie az évtizedekig nem látott kolozsvári ueeákon, elbeszélgetni a régi időkről, Bartlia Miklósról, akinek kedvenc szedője volt. Akkor megkérdeztük tőle, meddig marad Kolozsváron ? ; — Talán egy hétig, tálán • kettőig, — mondotta Mr. Spielmann — magam sem -tudom, még. Kéí liéfeb©! három íélhcnap Az egy hétből, két hétből,azonban három és fél hó­nap lett. Spielmann ur szinte kolozsvári törzspolgárnak Megbeszéltük Spielmann úrral, hogy elutazása előtt mégegyszer találkozni fogunk és akkor el fogja mondani nekem, mi mindent tapasztalt a három és fél hónap alatt Romániában ? Nem tartottam ugyanis ér­dektelennek a kérdést, hogy amerikai szemmel mi az, ami feltűnik Romániában és Kolozsváron. Kedden este történt meg a megbeszélt, találkozó és szerdán délben az expresszel már el is utazott Mr. J. Hampton Spielmann Budapestre. Hogy milyen feleleteket adott kérdéseinkre, arról az alábbiakban számolok be. — Nem mondhatom azt, hogy jó impressziókkal távozom innen. Lehetetlen volt észre nem vennem, hogy Romániában rendkívül magasak az adók és polgárai napról-napra súlyosabb helyzetbe kerülnek. Hogy ez a helyzet tarthatatlan, azt mondanom sem kell. — Rossz és drága a közigazgatás. Nagy hibának tartom azt, hogy sok a megfelelő kvalifikációval nem rendelkező tisztviselő. Ezért drága a közigazgatás és ezért olyan sok az adó. Szemmel látható az is, hogy itt a polgárok kezelésében nemzeti és vallási különbsé­gek érvényesülnek. Ez sem jó üzlet és nagyon meg­bosszulhatja magát. Ezután egy kissé kényes kérdés következett. — Úgy hallottam, hogy Spielmann ur jelentős ösz- szegek felett rendelkezett Európában is és foglalkozott azzal a gondolattal, hogy egy nagyszabású üzleti tervet fog megvalósítani. Mindenesetre feltűnőnek tartom azt, hogy ebben a természeti kincsekben nagyon gazdag és tőkeszegény országban egy amerikai tőkés nem talált te­ret pénzének elhelyezésére. Mi ennek az oka? — Nagy összegű pénzt nem hoztam magammal, de hitellevelem, amelyet bármikor beválthattam volna, romániai értelemben tényleg jelentős összegről rendelke­zett. Ötmillió dollárról. Nem egyszer beszéltem Önnek is arról, hogy miből is áll az én amerikai üzletem? Ház­építésre helyezem ki tőkéimet rendkívül alacsony kama­tozás és heti részletekben való visszafizetés mellett. Lát­tam, hogy Romániában milyen, nagy a lakásínség és igy vetődött fel bennem a terv, hogy kísérletet teszek házépítési kölcsönökkel. Le is utaztam Bukarestbe, ott aktív kormány fér fiákkal tárgyaltam, de már néhány nap alatt meg kellett győződnöm arról, hogy ez a te­szárnitott már, a Newyork-kávéházban ütötte fel a fő­hadiszállását és ott. keresték fel napról-napra régi és uj barátai, akik elsírták a maguk baját és Amerikáról kérdezősködtek, az ottani jobb világból akartak vigaszt meríteni a maguk számára. És hogy őszinte legyek, szinte rosszul esett, amikor Spielmann ur a mult hét végén bejelentette, hogy szerdán végleg elutazik Kolozs­várról, még egy pár napra megállapodik Pesten, Becs­nek, Berlinnek és Párizsnak is szentel néhány napot és azután újra felül egy óceángőzösre, persze most már nem a fedélközön utazik, mint negyven évvel ez­előtt, hanem kényelmes elsőosztályu fülkében. Már a nyelvemen volt a kérdés, araikor Spielmann úrral be­szélgettem, hogy mikor volt boldogabb: négy évtizeddel ezelőtt-e, araikor fiatalon, duzzadó energiával, de kol­dusszegényen indult neki a nagy útnak, vagy pedig ma, amikor távol áll kenyérgondoktól, de más gondoktól is, azonban túl van a közben eltelt negyven éven is. Ezt persze nem kérdeztem meg tőle. Arra mégis kiváncsi voltam, hogyan történhetett, hogy kolozsvári tartózkodása alatt nem kevesebb, mint tizenhét kilót fo­gyott? — Ezt az orvosomtól kérdezze meg, — mondta de­rűs nyugalommal a még igy is változatlanul jókedvű és amerikaiasan higgadt temperamentumu Mr. Spielmann. Az orvos is ott ül az asztalnál, dr. Hart. Feléje for­dulok tehát: — Én is megvizsgáltam Spielmann urat, — hang­zik a válasz, — dr. Elfer Aladár kollégám is, de semmi szervi bajra nem találtunk. Minden valószínű­ség szerint a klímaváltozás, a megszokott étrendtől való eltérés idézte elő a jelentős sulyapadást. De biztos va­gyok benne, hogy hazatérése után, Amerika megteszi a magáét és néhány hét alatt ismét meglesz az eredeti test­súly reji nem alkalmas az én elgondolásom szerinti tőkeelhe­lyezésre. Pedig csak haltzázalékof kihelyezést kontem- pláltam és leginkább munkások, iparosok és hasonló fog­lalkozású kisexisztenciák számára, akik csekély heti részletekben törlesztették volna a tőkét harminc év alatt. — Talán nem találta eléggé hitelképeseknek a rossz gazda-ági viszonyok miatt ezeket a kisembereket? — Nem ez volt az akadály. Azt kellett azonban látnom, hogy már a megindulásnál olyan súlyos össze­geket kellett 'volna lecsípni alapítási és más költségekre, amelyeket ez az alacsony kamatokra épített vállalkozás nem birt volna el. Megaztán a külföldi töke még mindig hátrányos helyzetben van Romániában. Spielmann ur meglehetősen szűkszavú ember és többet nem is volt hajlandó mondani romániai tapasz­talatairól. Szívesebben beszélt a nagyapjáról, aki 48-as hon­véd és egyik nagybátyjáról, aki Deák Pál főkapitány rendőrbiztosa volt, a régi jó időkről, amikor Kolozsvár még kisváros volt, nem vindikálta még magának a tar­tományi főváros cimét és jellegét, de tálán boldogab­bak voltak a polgárai, mint manapság. — Good by, — búcsúzik tőlem Spielmann ur, aki nem nagyon bízik benne, hogy mégegyszer életében át- rándulhat Csiliágóból Kolozsvárra és újra fogadnia kell a szegény emberek légióját, akik nemcsak adományké­réseikkel halmozták el, hanem a legkülönbözőbb és leg- kétségbeesettebb trükköket eszelték ki, hogy Spielmann ur kicsempéssze őket Amerikába. Persze, ezek a trük­kök nemcsak naivak, hanem keresztülvihetetlenek is vol­tak és a beszélgetés a legtöbbször azzal végződött, hogy Mr. Spielmann benyúlt a zsebébe s az üzlet egy kis pillanatnyi segély erejéig nyélbe is ütődött. Amint hogy sok kolozsvári jótékony intézmény jegyezte be az arany- könyvébe Mr. Spielmann nevét, aki sohasem fukarko­dott, amikor meggyőződött róla, hogy igazi könnyeket törölhet le és komoly mozgalmat támogathat. foíestitz Rfl.és Fiai I I €lu|( Sir. Begitsa Maria 30 p Mit lát meg egg amerikai ur Romániában ?

Next

/
Thumbnails
Contents