Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-06 / 125. szám
J1IL VVF, 125. SZÁM. 3 fözammufo Sándor József a magyar színházak számára államsegélyt követelt a szenátusban Gyárfás Elemér egy felszólalása alapján a szenátus nem fogadta el a kormány egy törvényjavaslatát Másnap sikerült a szenátorokat uj szavazásra rábírni (Bukarest, junius 4.) A szenátus kedd éjjeli ülésén tizenegy törvényjavaslatot tűztek ki megszavazásra. Javában folyt a szavazási munka, amikor ezt a harmadik törvényjavaslat tárgyalásánál a kisebbségi szenátorok felszólalásaikkal rövid időre megállították, sőt megtörtént az nevezetes eset is, hogy egy törvényjavaslatot kisebbségi fölszólalóéra leszavaztak. Gyárfás Elemérnek ágazat ad a szenátus A pénzügyminisztériumhoz tartozó tisztviselők takarékpénztárának ügyéről szóló törvényjavaslat került tárgyalásra, amikor Gyárfás Elemér szólásra emelkedett. — Az egészségügyi törvényjavaslat tárgyalásánál már kifejtettem azt az álláspontomat, hogy a minisztérium általános egészségügyi alapjából nem megfelelő takarékpénztárat létesíteni az egészség- ügyi tisztviselők számára. Most újból meglepetéssel látom, hogy a pénzügyminisztériumi tisztviselők számára is takarékpénztárat létesítenek a minisztérium általános alapjaiból. Kénytelen vagyok kritika tárgyává tenni ennek az intézetnek célját és tervezetét és rá kell mutatnom arra, hogy jövedelmét a pénzügyminisztérium általános költségvetéséből veszi el. Véleményem szerint erre az intézményre semmi szükség nincs és más célt nem is igen szolgál, minthogy több tisztviselőt, őket meg nem illető, előnyökhöz juttasson és egyeseket, akik a takarékpénztár adminisztrációjában, igazgatótanácsában szerepelnek, különleges részvételi dijakkal jutalmazzon. Ezenkivül a törvényjavaslat a pénzügyminisztérium költségvetését cs a vámdijak bizonyos hányadát emészti fel. Nem helyes az ilyen törvény meghozása, amikor a tudományos akadémai könyvtára számára egyszersmin- denkorra szavaznak meg hatmilliós segélyt parlamenti iniciativából s amikor az egész vonalon a takarékosság elvét és a tisztviselői leépítés szükségességét hangoztatják. A takarékpénztár újabb tisztviselői kart fog foglalkoztatni s ezek fizetése újabb súlyos terheket jelent. Ha a pénzügyminiszteri tisztviselőknek megtakarított pénzeik vannak, úgy helyezzék azt el a bankokban, vagy ha csoportosulni akarnak, úgy erre a szövetkezeti törvény teljes lehetőséget nyújt. A törvényjavaslatot nem szavazhatom meg. Gyárfás dr. szenátor beszédét a többség részéről nagy taps fogadta. Mirto válaszolt a igyekezett azt bizonyítani, hogy a javaslat nem uj takarék- pénztárt kreál, hanem csak régi intézmények egyesítését jelenti. Muth Gáspár sváb szenátor csatlakozott Gyárfás fölszólalásához és sürgeti, hogy a törvényjavaslatot vegyék le napirendről és vizsgálják jobban át. Azt a hatmillió lejt, amit erre a takarékpénztárra akarnak fordítani, inkább csatolják oda a kisebbségi iskolák államsegélyéhez, amit a pénzügyminisztérium nemrégiben redukált. A szavazásnál nagy meglepetés történt. Gyárfás és Muth szenátorok beszédének hatása alatt a javaslat ellen huszonhaton és mellette harminckilencen szavaztak, úgyhogy az nem kapta meg a szükséges kétharmad többséget. A szerdai délelőtti ülésen újból szavazásra bocsátották a kérdést és ekkor sikerült a javaslatnak a kétharmad többséget megszereznie. Játékbarlangok a fürdőken Az éjjeli ülésen a fürdőhelyeken engedélyezett szerencsejátékokról szóló törvényjavaslatnál Gyárfás Elemér ismét fölszólalt. Kifejtette, már a mult évben megjósolta egy hasonló javaslat tárgyalásánál, hogy annak benyújtása évről-évre meg fog történni s ime ez a jóslata bevált. Köszönettel tartozik mindeneset™ a miniszternek, hogy erdélyi fürdőhelyekre nem engedélyezte a szerencsejáték-barlangokat. Helyesnek tartaná, ha a szerencsejátékokra ugyanazt a szabályzatot állítaná fel, mint ami a külföldön Monte Carloban is érvényben van, vagyis, hogy azokban román állampolgár ne vehessen részt. A szenátus szerda délutáni ülésén Nemes Simon szólalt fel a vizumok megszüntetése érdekében. Külföldi útjaikon a román állampolgárok sok hátrányt szenvednek amiatt, hogy Románia a vízumokat még nem szüntette meg. Olyan elbánást kér a külföldiek számára, mint amilyenre a román állampolgárok a külföldön igényt tartanak. Az interimár bizottságok hatáskörét kiszélesítik Ezután a közigazgatási törvény egy módosítása került napirendre, amely módosítás a városi és megyei ideiglenes bizottságokat a választott tanácsokkal egyenlő jogokkal ruházza fel és amelyet azzal indokolnak, hogy erre az intézkedésre városi és me gyei költségvetések megszavazása miatt van szükség. Binder sváb szenátor szólott hoz.»i elsőnek. Élesen kritizálja a javaslatot, amelyet alkotmányelVaida belügyminiszter válaszolt. Sajnálkozásának adott kifejezést afölött, hogy ellentétbe került Gyárfás Elemérrel, pedig ő volt az, aki nagyrészben járult hozzá ahhoz, hogy a kisebbségek és a többség között bizonyos harmónia jöjjön létre. Tudja, hogy a magyarok szívesen védelmezik az autonómiát és a demokratikus eszméket, noha szerinte erre kevés joguk van, mivel a régi megyei autonóm testületekben kévés szerep jutott a demokráciának. Ő is helyesnek találja az autonómia megóvását, különösen az erdélyi városokban, dotta beszédében: — A törvényjavaslat, annak utolsóelőtti szakasza értelmében, összeköttetésben áll. „A nemzeti színházak szervezése és adminisztrációja és a romániai spectaculu- mok ellenőrzése“ cimü törvénnyel, mely 1926 március 21-én kelt és érvényben van még ma is. Afenti szakasz értelmében az előző törvény minden rendelkezése, mely a nemzeti színházakra vonatkozik, megszűnik, kivéve a Romániában levő „spektákulumok“ és pártikuláris színházak ellenőrzése rendelkezéseit. Kétfelé osztatnak tehát Romániában a színházak, amelyek közül az elsőre nézve, nem akarom idézni a Deák Ferenc esetét, aki Magyarországon nem adott szubvenciót a budapesti magyar Nemzeti Színháznak sem, mert egyesek nem akartak adni egy nem magyar színháznak. — A békeszerződés és a kisebbségi egyezmény szerint, amelyeket mi vérünk árán kaptunk, véleményem szerint a mait likvidálva van és senkinek sincs joga, hogy nekünk szemrehányásokat tegyen és akik román állampolgárok lettünk, nem vigyünk vádlottak, hanem szabad és folt nélkül való emberek, úgy mint akárki Önök közül. — A történelem egy és a békeszerződés más. Ezt fenntartom és igaza van Rádulescu Motru szenátor urnák, aki „A romániai kisebbségek és az értelmi osztály problémájáéról irt közleményében kijelenti, hogy: — „Mivel a mai román államnak sok más teljesi- tendő kötelezettségei vannak és nem folytathatja az élősködővé vált bizonyos kulturális propaganda segítését, — mert hiszen erről van most szó, — a román értelmiség soraiban látható enerváció jött létre, mely a magyarok ellen való izgatás cselekményeivé változik át, valahányszor ezek érvényesíteni akarják valamely kulturális érdeküket.“ — Ez ment végbe a pártikuláris színházakra vonatkozó törvény megszavazása alkalmával is, mely törvényrészlet most is érvényben marad, amidőn én egyedül lévén tagja a Magyar Párt részéről a kamarának, nem tudtam szóhoz jutni és mint a nemzeti parasztpárt fegyverbarátjának, e pártból egy román szenátor jött segítségemre a szenátusban. Sohasem fogom elfelejteni dr. Aciu Sándor volt szenátornak, most Szilágy vármegye prefektusának erkölcsi és lelkiismeretes magatartását, aki a liberálisok uralma alatt akkor fenntartotta a mi tételünket a szenátusban, mely tételt én a színházi tényezőink, a sajtó és a magyar közönség meghallgatásával dolgoztam ki. — És mit kértünk mi? Valami fellázitót? íme a mi dedikált alapeszménk: Kifejtettük, hogy három kultulenesnek és a városi és megyei autonómia megsemmisítőjének nevez. Az ideiglenes bizottság tagjainak érdekükben fog állani, hogy állandóan kontestá- ciókkal éljenek és igy meghiúsítsák a választott tanácsok megalakítását. Tiltakozás a demokrácia nevében Gyárfás Elemér dr. a Magyar Párt nevében csatlakozott Binder felszólalásához. Emlékeztetett arra, hogy a közigazgatási törvény tárgyalásánál a Magyar Párt állásfoglalását lényegesen éppen az ideiglenes tanácsok szervezete határozta meg. Ez az intézkedés még a közigazgatási törvényben levő alakjában is veszedelmet jelent a községi és megyei autonómiákra, annál veszedelmesebb jelenlegi formájában. Igaz, hogy az interimár bizottságok jelenlegi hatásköre mellett a községi és vármegyei tanácsok költségvetése sok helyen még nem készült el, de ez a hiba még nem jogosítja fel a törvényhozást arra, hogy nagyobb hibát kövessen el és teljes joggal ruházza fel a bizottságokat, amelyek a kormány eszközei. — Kénytelen vagyok leckében részesítem a kormányt a demokráciáról — mondja — és fölhívni a figyelmét arra, hogy * lábbal tiporja az autonómia eszméjét, noha annak, amikor ellenzékben volt, heves védői közé tartozott. — Megoldás az volna, hogy az interimár bizottságok a választott tanácsok megalakulásáig a régi költségvetés alapján vezessék tovább az ügyeket. Vaida miniszter a városok romanízáiásáról Államsegély illeti meg a magyar színházakat A román színházak segélyezéséről szóló törvényjavaslathoz a Magyar Párt részéről Sándor József szenátor szólott hozzá és többek között a következőket monamelyeknek fejlett közéletük van és amellyel szemben az óhirályságbeli városok háttérben vannak. — Fontos nekünk, — mondja a belügyminiszter — hogy az erdélyi városokban a román elem gya-< rapodását támogassuk, mindazonáltal ez a javaslat nem a kisebbségek ellen irányul. Lehetetlen azonban az, hogy a városok és a megyék élete a költségvetések hiánya miatt megakadjon. rálÍ3 alapintézménye van egy előrehaladottabb fajnak, vagy nemzetnek, u. m. a templom, aztán az iskola, kezdetben a templom árnyékában, azután pedig élén az egyetemmel és végül a színház. Sándor József előadta ezután, hogy a régi román törvényhozás is iskolai hivatást tulajdonított a színháznak. Az 1926-i liberális kormány még a színművészek egyesületét is feloszlatta s bevezette a legigazságtalanabb színházi taksát. Pedig a magyar kisebbségnek jogigénye van színházi államsegélyre. — A kisebbségi egyezmény 9. szakaszában — mondotta — világosan és tisztán meg van írva, hogy:; „Azokban a városokban és körzetekben, ahol jelentékenyebb arányban találtatnak román állampolgárok (mint Kolozsvárt és más erdélyi városokban és körzetekben is), akik valamely kisebbséghez tartoznak, azok számára méltányos rész biztosittatik, azon összegek beneficiumjára és élvezetére nézve, melyek a közalapokból az állami költségvetésből, a községi vagy más költségvetésekből juttathatók nevelési, vallási vagy jótékonysági célra.“ Itt pedig nincs sző csak iskolákról vagy a gyermek ovódákról, mely utóbbiakkal az eddigi törvényhozás szerint még sem rendelkezünk, hanem kultúráról általában. S biztos dolog, hogy mi hozzájárulunk az állam bevételeihez és igy a román színházak és operák szubvenciójához is. E szubvenciók a mi mai nyomorúságunk mellett is évi 120 milliót jelentenek, amiből egyhatod rész csak a kolozsvári román Nemzeti Színházra, illetve Operára esik. És ha a nemzeti parasztpárti kormány elismerte, hogy a kisebbségi egyezmény idézett szakasza szerint jogunk van iskoláink segélyéhez, miért ne ismételjük ezt a jogos várakozásunkat a színházakra nézve is? Legkevesebb tizedrésze vagyunk Románia lakosságának és igy jogunk van tehát a béke- szerződés szerint a mi dézsmánkhoz, jóllehet, hogy demokraták vagyunk... — Látják uraim, hogy maga Scotus .Viator, a román nemzet barátja, milyen nagy elégtétellel állapítja meg éppen mostanában a nemzeti parasztpárti kormány némely közeledését a kisebbségekhez. Mért no haladnánk ezen az utón, midőn őszintén kijelentem, egyetlen kérdés sem fontosabb ma reánknézve, mint a magyar színészet kérdése. A francia forradalomtól a világháborúig lefolyt 120 év alatt kötött 226 békekötésből egyik sem szűnt eg azáltal, hogy a szenvedő rész nem ismerte el, de megszűnt azért, mert a cselekvő rész nem tartotta be t szerződések rendelkezéseit. — Ne legyek kiáltó próféta a pusztában és ne vegyék rossznéven, ha a mi színházi segélykérésünk teljesítéséig nem tudjuk elfogadni ezt a javaslatot 1
