Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-05 / 124. szám

4

XIII. ÉVF. 124. SZÁM.

Tiz iöő-nem pénz!

Anglia világhatalmának egyik alaposzlopául tekintik általában azt a páratlanul nagyszabású idő- és munkabeosztást, melyet az angol szellem ama röpke szólania juttat kifejezésre: az idő pénz.

Nagyon jól tudjuk, hogy igen sok dolog van, ami lehetséges Nyugaton, de jó időre megvalósíthatatlan Keleten. Nem is faragunk tehát nagy dolgot abból, hogy a romániai vasutak menetrendje egyáltalán nem mintaszerű és még azt is elnyeljük valahogy, hogy, — mint ez legújabban szomorú gyakorlati eredményekből konstatálható, — egyes részleteiben éppen gazdasági kárával jár a közönségnek. Tudjuk, hogy ebben a részben még azokban az államokban sem teljesen ideális az állapot, melyek a közönség igényeivel általában inkább törődnek, mint a mi államunk.

Ami az alábbiakban a panasz hangját adja toliunkra, nem is a kevésbé ideálisnak mondható közgazdasági és közlekedésügyi berendezkedés, mint inkább az a rendszeresség jellegét öltött irány, mely az angol szellem röpke szólamának megváltoztatásával szinte kormányzati elvvé emeli, hogy az idő — nem pénz.

Nézzen csak körül akárki az ő legelemibb gazdasági berendezkedésén. Mit fog tapasztalni ? Bizony legtöbb vonatkozásban azt, hogy az állam egyáltalán nem törődik az idő jelentőségével és azzal a közgazdasági kárral, mit az idő pocsékolása köztudat szerint jelent.

Vegyük ])éldául szemügyre a háztulajdonos cs bérlője között levő viszonyt, törvényben szabályozott különböző megnyilvánulásait. A bérlő jogot nyer arra, hogy bizonyos esetekben közvetlen fizetés helyett bírói letétbe helyezéssel teljesítse az ő béríizető.i kötelezettségét. Hogy ezt tehesse, el kell járnia legalább három hivatalos helyiségbe és kell Írnia s főleg bélyegeznie, legalább két instanciát. A háztulajdonosnál azonban még cifrább alakulást vesz ez a dolog. Neki cl kell járnia egyszer a birói iigyszám megtud ás a végett, aztán folyamodnia kell lütiéti kérés mellett őrzött „rccepisa“ kiadásáért, külön kérést kell intéznie a pénzügyigazgatósághoz a recepisa bemutatása mellett a kiutalásért és végül külön jelentkeznie a pénz felvételéért. Ha a legcsekélyebb értéket is Tulajdonítjuk az időnek, melyet ez a kálváriajárás valósággal elpocsékol, meg lehet állapítani, hogy mire a háztulajdonos hozzájut az őt jogosan illető betét felvételéhez, legkevesebb egyötöd értékét elvesztette pénzének.

Még cifrább és egyenesen nem európai szellemű intézkedések szabályozzák a háztulajdonos és a 1 örvény által kedvezményezett bérlők között fennállott viszonyból folyó következményeket. A folyó évben megszavazott lakbértörvény világrekordot teremt a polgárok ideje pocsékolásában. Nem elég, hogy a mult évben végig kellett járnia a háztulajdonosnak törvény alapján meghosszabbítást élvező bérlőjével szemben a bérösszeg megállapitása végett egy meglehetősen hosszadalmas és kellemetlen kálváriát. Ezt az idén is meg keli ismételnie, még abban az esetben is, ba mult évivel Szemben semmi lényeges változást nem mutat a bérlőjével szemben fennálló viszony. Bírói határozatot kell kieszközölnie avégett, bogy a bérlőtől bérösszeget s az államtól esetleg kiegészítést igényeljen. A procedúrának azonban a birói eljárással nincs vége. A birói határozat végrehajtás terhével kötelezi ugyan a bérlőt és esetleg az államot a fizetésre, de a háztulajdonos azért a jogerős birói határozat mellett sincs abban a helyzetben, hogy a megítélt követeléshez rövid utón hozzájusson. Evégett uj eljárást kell kezdenie a pénzügyigazgatóságnál. Hiába kötelezte a birói határozat a kiegészítés megfizetésére az államot végrehajtás terhe alatt, mert az állam esak úgy fizet, ha a háztulajdonos ezt külön beadvánnyal kérelmezi. ÍS ehhez a beadványhoz újabb hivatalos bizonyítványokat kell mellékelnie. A birói eljárás befejezte után tehát I meg legalább barom hatóságnál kell eljárnia avégett, hogy az állam teljesítse az ő ítélettel megállapított"kötelezettségét. Azt hisszük, hogy nem kell senkiről sem föltételezni az államellenes hangulatot, amikor ezt a procedúrát végig kell járnia, nem a legnagyobb tisztelettel emlékezik meg azokról a szakaszokról, melyek a hosszadalmas és nehézkes ut előírásával ismét megcsök- kentik annak a pénznek értékét, mely a háztulajdonost a legteljesebb jog szerint megilleti.

De vessünk egy pillantást a jogszolgáltatás terére. Vegyük szemügyre pl. azt a valóban képtelen állapotot, mely — hogy egyebet no említsünk, — ezen a téren a bűnvádi eljárásban tanúskodásra kötelezett polgárokkal szemben jelentkezik. A tanúskodás általános polgári kötelezettség. így tanítják ezt a büntető jogban ós távol van tőlünk, hogy e tantétel érvényességét vitatni akarjuk. Ám, de azt i,s tudjuk, hogy a tanuzás minden állampolgárra kötelező érvényét a rendes államban nem használják fel a kötelezett idejének kiuzsorázására, sőt módját ejtik annak is, hogy a polgár, aki az állammal szemben kötelezettségét. teljesíti a tanúskodással, bizonyos mértékig találjon némi ellenszolgáltatást az őt terhelő kötelezettség teljesítésből keletkező veszteségeiért. Minden európai állam törVtkammsm

vényhozása be is iktatta tudtunk szerint a bűnvádi eljárásba a megfelelő rendelkezéseket a tanú díjazására vonatkozóan. Arról meg éppen nem tudunk, hogy volna állam, amelyik a tanúskodás általános kötelezettsége címén azt igényelje az ő polgáraitól, hogy anyagi áldozatot hozzanak a teljesítésnél. Nálunk azonban ez a legutóbbi időkig rendeszerré vált, sőt egyes helyeken ez a sajátságos „rendszer“ már odafajult, hogy nem kis elfogultsággal a tanúskodásra kötelezte polgár egyenesen az ő anyagi exisztenciája ellen irányzott merényletnek tekintheti a tanúként megidézést. Vannak ugyanis a jog-szolgáltaltásnak olyan közegei, kik messzebb fekvő vidékről, nem az illető bíróság területéről idézgetik maguk elé a tanukat, anélkül, hogy bár az útiköltséget megtéríttetnék.

Hát ez valóban felfordult állapot és a legutóbbi időkig mégis napirenden volt. Csak most, mikor ez a valóban nem európai rendszer már-már a jogszolgáltatás amúgy is nagyon megviselt tekintélyűét fenyegető katasztrófához kezdett vezetni, jutottak el annak a felismeréséhez, hogy igy talán még sincs renden. Most aztán; megkísérelik, hogy segítsenek a dolgon. Hát igaz, hogy „jobb későn, mint soha“, még örvendeni is lehet a különben elég félszeg irányúnak látszó kiséi- lotezésnck. Félünk azonban, hogy a végén vagy nem

lesz semmi a kísérletezésből, vagy pedig beáll az a helyzet, melyben, ugyahogy segítenek a legsúlyosabb bajon, de azzal szemben a hivatalos adminisztráció

rendjét terhelik meg teljesen fölösleges, illetve köny- nyen elkerülhető ágendákkal.

Nem kelletne ugyanis egyebet tenni, csak amit az érvényben levő törvény előír. Az 1896. évi bűnvádi per- rendtartás szabályozza ezt a kérdést. A szabályozás világos és kimerítő. Számol az állam itt szóba jöhető jténzügyi érdekével, de számol a polgároknak tartozó jogos tekintetekkel is. Miért nem lehet tehát ezt alkalmazni?

De valójában talán egyoldalúság is erre a kérdésre feleletet várni. A dolog súlypontja nem itt van, hanem a jellemzett rendszert megteremtő azon fölfogásban, mely szerint az idő — nem pénz.

Szomorú dolog, ha a XX. század államférfiainak azt kell bizonyítgatni, hogy ez nem igy van. Ha nagy elméleti fejtegetésekbe kell bocsátkoznunk, az idő anyagi értékéről. Nem is tesszük ezt. Minek hánynánk a falra a borsót? Pedig nem volna nehéz igazolni, hogy ha az idő anyagi jelentőségének felismeréséhez jutnának az illetékesek, valamivel jobbra fordulhatnának valóban nem rózsás közállapotaink.

Váradi Aurél.

Ben Thurner musikaiig]/i miniszter lemondása miatt a fövő héten átszervezik a Macdosiald-kormányt

(London, junius 3.) Ben Thurner munkaügyi miniszter előterjesztette Macdonaldnak lemondását. A miniszter elhatározását egészségügyi okokkal indokolja, de politikai körökben biztosra veszik, hogy a lemondás azért történt, mert Thurner intenzív működést akar újra kifejteni a szakszervezeti életben, melytől - Dolitika hosszabb időre elvonta.

 miniszter lemondásával kapcsolatban az egész sajtó megállapítja, hogy a Mac- o donald-kormány átszervezése most már aktuálissá vált.

Beavatottak a jövő hétre várják a kormány

rekonstrukcióját.

(London, junius 3.) Az alsóház mai ülésén Baldwin nagy beszédben foglalkozott a tengerészeti egyezmény által teremtett helyzettel s azt a javaslatot tette, hogy a ház a felizgatott közvélemény megnyugtatására széleskörű hatalommal felruházott bizottságot küldjön ki az egész kérdéskomplexum tanulmányozására és az egyezmény felülbírálására. Macdonald miniszterelnök ellenezte a konzervatívok vezérének javaslatát s Lloyd George támogatta Macdonald álláspontját. A konzervatívok javaslata igy nem tudott többséget szerezni.

Összeomlott a genuai kivándorlási otthon és kétszázöiven embert temetett maga alá

Eddig negyven sebesültet és négy halottat áslak ki a romok köziil

Kivándorlók tragédiája

(Genua, junius 3.) Megrendítő katasztrófa történt Genuában. Keddre virradó éjjel ugyanis hirtelen

összeomlott a kivándorló otthon ötemeletes épülete, amelyben mintegy kétszázötven kivándorló tartózkodott,

akiket a napokban akartak elszállítani. Előbb a meny- nyezet zuhant alá és ekkor mindössze tiz sebesülés történt.

Azonnal megkezdték a kilakoltatást, mielőtt azonban ezt befejezhették volna,

az egész épület kártyavárként dőlt össze.

Az emeleteken dolgozó tűzoltók is a romok alá kerültek. Kedden reggel kilenc óráig

negyven sebesültet és négy halottat ástak ki.

A halottak között van .Sas Ferenc magyar kivándorló is. A katasztrófa nagy pánikot idézett elő. A ház összeomlásának okát nem sikerült megállapítani.

Huszonnégy órás késéssé! továbbítják Kolozsvár postáját

Bonyodalmak egy postakocsi indítása korái

(Kolozsvár, junius 3.) Talán kicsinyes, minden kákán csomót kereső okvetetlonkedésnck látszik, amiről irni akarunk. Mindössze azt akarjuk szóvátenni, hogy a mai postavonat, amely Kolozsvárról 22 óra 34 perckor indul, nem felel meg az élet követelményeinek és azt kérjük, hogy a postakocsi ne ezzel a vonattal, hanem a 2 óra 30 perckor induló gyorssal közlekedjék. Nem nagy dolog az egész, csak egy pár soros távirati rendelkezésbe kerül és semminemű többletkiadást nem jelent, ennek dacára nem lehet ezt a nyilvánvalóan rosz- *zat a jobbal megcserélni.

Mert a Yzll órakor induló gyorsvonathoz hiába csatolnak postát, nincs küldemény, aminek elszállítására hivatott. Pár órával előtte, a 7 órakor induló express vonat t. i. elviszi azt a postai anyagot, amelyet a közönség a délután folyamán továbbítás végett a postára biz. Az uj menetrend megszerkesztői azt is tervezték, hogy elég lesz Kolozsvárnak ez az egyetlen esti postavonat és az évek óta közlekedő nemzetközi gyorshoz csatolt postai forgalmat — takarékossági okokra hivatkozással — egyszerűen megszüntették, aminek az lett a következménye, hogy

a kolozsvári póstaforgalom 24 órás késéssel bonyolódott le.

Tudvalevő, hogy a vállalatok és a hivatalok legnagyobb része csak az esti órákban tud postájával elkészülni, igy tehát a már 7 óra előtt induló expressz a postát nem tudta továbbitaui, mert hiszen a feladott anyagot a postának még fel is kell dolgoznia, minthogy pedig

a legközelebbi postát kezelő vonat csak reggel 6 óra 31 perckor indult, az Erdély fővárosából Marosvásárhelyre délután 6 órakor feladott levél csak a feladást követő második nap reggelén volt kézbesíthető, hiszen a vásárhelyi postának is időre van szüksége, amig a beérkező anyagot feldolgozza.

Ez volt a helyzet május 15-től a mai napig. A hivatalok és gazdasági érdekképviseletek együttes fellépése végre el tudott érni annyit, hogy a vasutigazgató- ság belátta a helyzet tarthatatlanságát és éjjeli pósta- vonatot állított be, azonban a postakocsit nem a 2 óra 30 perces vonathoz,

hanem a 10 óra 34 perckor induló gyorshoz

csatolta.

A postahivatal pedig a rendelkezésére álló 3 óra alatt a szükséges munkálatoknak csak egy részét tudja elvégezni, ennélfogva

Kolozsvár postája továbbra is 24 órás késedelmet szenved.

A tegnap már életbe is lépett, az uj rend, a pósta- kocsi üresen, elindult. Üresen fog döcögni ma is, holnap is._ mindaddig, amig a nagytekintetü vasutigazgatóság mást nem gondol. Addig pedig a közönség hiába várja levelére idejében, a .választ, ha továbbra is igy haladunk előre, könnyem megeshetik, hogy a jövő menet- rendkészités alkalmával hetenként csak kétezer vagy talán egyszer fogunk postát kaptni. Hiába, fő a takarékosság.