Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-30 / 146. szám
Kill. ÉVF. 146. SZÁM. t3 Egy kongresszus, ahol lehullottak a nyelvkülönbség válaszfalai Impressziók a második vIIá^erő*kon§erencia alkalmából — Távolbahallás és szabad nyelvválasztás: a huszadik század uj csodái Néhány kép hamarosan megmagyarázza, miről van (Boriin, 'junius 28.) Most ért véget a második vi- lágerő-konferencia, amelynek háromezer résztvevője, teméntelen szónoklata és kitartó mellé-beszélése mint egy ezines áradat hömpölygött el a homokra épült, izzó és eöld lombbal kidiszitett Berlin fölött. Arról, amiről szó lehetett volna: az erőforrások felosztásáról Anglia, az Egyesült-Államok és Oroszország között, arról nem volt szó... Ezt a témát kerülték; amivel a világerő-konferencia bármelyik más népszövetségi vagy leszerelési kongresszushoz vált hasonlatossá... amennyiben semmin se változtatott semmit... De ne azt vegyük, ami negatívum. Két eredmény, Az emelvényen ülő előadóval szemben ülnek a tolmácsok, akik mondatonként fordítják le az előadást és halkan, egymást a legkevésbbé se zavarva, mondják be egy-egy tölcséres mikrofonba. Minden hallgató előtt kis szekrény lóg, fejhallgatóval felszerelve. A hallgató azt a nyelvet állítja be, amelyiket akarja és mtég erősítheti vagy gyöngítheti is a hangot, amely egy nem is nagyon bonyolult kapcsoláson át jut el a szekrény, kéjéig... Ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy tavaly, az A* előadóval szemben három tolmács ül, aki azonnal fordítja és halkan, egymást nem zavarva, bemondja a másnyeivU szöveget egy gummitölcséres mikrofonba, ezeümíeíláthi’ió és dicsőséges, kívánkozik a krónikás tollahegyére. Az egyik egy újságírónak, Eduard Meier- nek, a háborúban saját elháritó-ütege által lelőtt német repülőtisztnek, volt kém-elháritónak és javíthatatlan optimistának a következő kijelentése: „Az emberiségnek senki se fessen ördögöt a falra. Az energiaforrások kimerithetetlenek, mert a leleményes emberi koponya mindig újakat fog magának teremteni.” I elekírofeknikusok aacheni kongresszusán, egyidejűleg Budapesten, Bécsben és Amsterdamban is ülésezett egy-egy kongresszus, amelynek a hallgatói mind a négy helyen hallhatták ugyanazokat a beszédeket, szót kérhettek az aacheni elnöktől és hozzászólhattak a tárgyhoz, sőt — közbe is szólhattak, ha valami nem tetszett nekik. S a közbeszólást is ugyanígy hallották Aachenben, Budapesten, Bécsben vagy Amsterdamban. Ha történetesen politikusok üléseztek volna, lett voltelte megváltozott Legalább is ezzel a tanulsággal teszi le az ember azt a könyvet, amit a magyar származása, de német nyelven író Arthur Holitscher „Viszontlátás Amerikával” címen (Wiedersehn mit Amerika, S. Fischer Verlag Berlin) a legutóbbi napokban kiadott. Persze Holitschernek ez a megállapítása nem lepheti meg a könyv olvasóját, ha tekintetbe veszi, hogy Holitscher első találkozása Amerikával tizennyolc évvel ezelőtt történt, — tehát még a háború előtt, amikor minden egyébtől eltekintve, már azért is mutatkozhatott másnak Amerika, mert a háború előtt, miég az olyan utazót is, mint Holitscher, egész más dolgok érdekelték Amerikából, mint ma. Más dolgokat nézett meg s más ösz- szefíiggések után kutatott. Tizennyolc évvel ezelőtt Amerika az a bizonyos ,,uj világ” volt, amire azzal a naiv csodálkozással nézett az európai, hogy íme, ebben az uj világban az öreg Európától mily különböző élet fakadt! — s közben sohasem felejtette el az ilyen telivér európai, hogy ennek az Amerikának ne hangsúlyozza valamilyen értelembe vett alacsonyabbrendüségét Európával szemben. Következménye volt azután ennek a beállítódásnak, hogy a háború előtti Európából utra- kelt Anierika-utazók „különös” impressziók gyűjtése végett mentek át Amerikába s hogy a kaland romantikája vonzotta őket s a szűk és egyenletes tempójú Európa után a korlátlan lehetőségek szférái közt ágaskodó és loholó amerikai láz örvényeit rajzolgatták. Megfelelt ez az érdeklődés az akkori idők impresszió- kergetésének. Megfelelt ez annak a vágynak, amit egy hirtelen felvázolt kép már kielégített. Röviden: tizennyolc év előtt még az olyan komoly utazót is, mint Arthur Holitscher, a külsőségek érdekelték. Kívülről érdekelték a nagy dimenzióju gyárak és városok, kívülről az Amerikában élő népek tarka keveredése és kivülről mindazok a problémák, amelyeknek dialektikus szövődéséből az amerikai élet előállt... Most persze már Holitscher is megállapítja, hogy egy ilyenfélekép felvázolt kép elégtelen. Amerika más. „Megváltozott” — holott csak máskép nézi. Alaposabban és belülről. így tehát ez a „változás” kifejezésre jut Holitscher mostani könyvének a külsőségeiben is. Holitscher tizennyolc évvel ezelőtt irt Amerika- könyve még csupa kép, jelenet, anekdota, leírás és eset az amerikai életből. Vibráló és színes körkép a szokatlan látványok és események dzsungeljéből. Viszont a mostani könyvben sem képek, sem esetek, sem anekdoták, sem leírások nem szerepelnek. A tizennyolc év előtti füige pergésü oldalakat tudományos súlyú oldalak és fejesetek helyettesítik. Széles ivelésü szociológiai elemzések sorozata a könyv. Az utazó beállítódása gyökeresen megváltozott. Tudottnak és közismertnek tételezi fel azt a külsőséges képet, amit tizennyolc évvel ezelőtt rajzolgatott. Magáról Amerikáról, ahogy az külsőségeiben mutatkozik, már nem i-ajzol, még csak vonalakat sem. Tudja nagyon jól, hogy az ilyen kép ma már nem mond semmit, mert Amerika külső természete és jellege a közben elmúlt tizennyolc év alatt beszivárgott az európai idegekbe. Sőt tudja azt is, hogy közben az az Európa, amely tizennyolc évvel ezelőtt még olyan fölénnyel tekintett Amerikára — Amerika adósa lett. S ehhez a változott szituációhoz mérten már csak azok a belső erők érdeklik, amiért ez megtörténhetett. A Nagy Hitelező agya, idegrendszere, mozgása s igv mindazok a belső összefüggések és vonatkozások érdeklik tehát, amelyek Amerika külső képe mögött azt a valamit jelentik és létrehozták, amit ma Amerika gazdasági súlyával az egész világnak jelent. Szociológiai rajz tehát ez a könyv. Ne is olvassa el más, csak akit az alapos tanulmányok révén folyta- 'ott megállapítások érdekelnek. Ha nem Holitscher irta volna ezt a könyvet, úgy a könyv beállítódása terEngedtessék meg nekem, hogy ezt az egyszerű né£ A tolmácsok munkájának sématdkus ábrázolása. hány szót nemes és okos, egyetlen megoldásnak nyilvánítsam. Mert azért esünk egymás torkának, mi em berek, mivel azt hisszük, hogy csak petróleum és kőszén és viz van 'és csakis ott van, ahol eddig volt. A második pozitiv eredmény a konferencia abszolút többnyelvűsége volt. Egy időben hallhatta ugyanazt az előadást német, francia vagy angol nyelven a hallgató s németül kétféleképpen: az előadó természetes hangján (amelyet alig hallhatott) vagy megerősitővel. fejhallgatóval. A résztvevők egy csoportja, fejhallgatóval. na jó dolga az elnöknek! hallani hallotta volna a közbeszólót , de nem láthatta volna... ha ugyan nem várta volna meg, amíg Mihály Dénes iöbéletisi'i a távolbalátó készülékét. Az aacheni kongresszuson a távolság korlátja hu: lőtt volt le, itt Berlinben egy még nagyobb e:válasz tót: a nyelv különbözőségét, ítélték halálra. pap József niészeténél fogva súlyos és élvezhetetlen lenne, Ugyanúgy, mint a legtöbb komoly szociológus könyve, aki a íudós ridegségével csak -a mondanivalók súlyával törő. dik. Holitscher persze iró s igy még a tudományt is fel tudja oldani és elég hajlékony ahhoz, hogy a könyvtárakban, statisztikai hivatalokban és racionalizáló intézetekben szerzett benyomásait a valóságos milieuben 'apnsztalt adalékainak frisseségével keverje. Ez a vonás teszi élvezetessé a könyvet s ez a hajlékonyság tzuggrVálja az olvasóba a megváltozott Amerikára vonatkozó megállapítások igazát is. Mik „változtak” meg azonban végül is Amerikában® Megváltoztak az amerikai életnek a vallásai, gazdasági és szociális életkörülményei s mindazok a hajtóerők, amelyek az amerikai életet mozgatják, de — tegyük, hozzá — nem azért változtak meg, ^ mert tényleg egy változás történt, hanem mert az utazó most azokat’az erőket'elemzi ki, amelyekhez tizennyolc évvel ezelőtt még hozzá sem tapogatott. Ezek az erők már dolgoztak akkor is, ezek az erők Amerika múlt. jóból szívódtak és dialektizálódtak át a mába. Nem egy más Amerikáról van tehát szó, hanem egy belülről p.ézettről , A lehetőséget Holitseher, — hogy a könj-v tartalmára is utáljunk — a közvetlen amerikai élet megra- radására két ténj'ezoben látja. Ez a kettő: a Prosperity és, a Prohibition Holitseher szerint két alapköve 'Ámenkábák. Az egyik, a Prosperity tartalmazza az amerikai Hochkapitalizmus hihetetlen hálózatának lelki
