Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-04 / 123. szám
s Till. TTT. US. SZÁM. * A szesztörvény ellen " X kSUr&rá5&n napirend elítl ralfdiltik Dusán ukrán képviselő mandátumát. Dusán, amint ismerete« a csemovici választásból került ki győztesen. Napirenden a szesztörvény tárgyalásánál elsőnek Lucián Sándor dr. szociáldemokrata képviselő szólal fel. Nincs megelégedve a törvényjavaslattal. Nem érti, hogy miért részesitik előnyben a borszeszt a gabonaszesszel szemben. Ha a kormány tényleg a szeszfogyasztást akarja letörni, akkor egyöntetűen kellene eljárnia. A tarifákra vonatkozó rendelkezés sem megfelelő, mivel azok magas nivón való tartása eredménytelen lesz, sőt agy legyen bátorsága most 240 szeszgyár kézbevételére. Ghelmegeaum előadó válaszol az elhangzott ellenvetéseikre, majd Madgearu beszél, ismertetve a törvény nagy előnyeit és kérve annak megszavazását. Informált körökből kapott értesülés szerint a kormány u elégedetlen Cost&ohescn uinieztert agy akarja kiengesztelni, hogy a felsőbboktatásról azólá törvényjavaslatot a szekciókban már most letirgyal- tatja, a plénnm elé azonban csak az őszi ülésszakod terjeszti be. Sándor József magyar azenátor a ezek- cióbeli tárgyaláson kérni fogja Bukarestben egy magyar tanszék felállítását. Mussolini szerint Páneurópa nem oldható meg a fegyverkezési egyenlőség megoldása és a békeszerződések m m * m revíziója nelknl utat nyit a titkot szeszgyártásnak, amely a jelenlegi szituációban rentábilis foglalkozás lesz... A Garoflid törvényére nehány milliárddal fizetett reá az ország. A monopolizálás hivének vallja magát, addig is azonban erélyes intézkedésekkel a szeszfogyasztás korlátozását kell előidézni, (Milano, junius 2.) Mussolini ma Briand páneurópai tervével kapcsolatosan rendkívül feltűnő és nagyjelentőségű nyilatkozatot tett. A terv megvalósításának ára Mussolini szerint a békeszerződések azonnali revíziója, továbbá a fegyverkezési egyenlőség bevezetése nemcsak Olaszországgal, hanem az összes országokkal szemben, az összes gyarmatok igazságos elosztása, valamint a titkos szerződések rendszerének ki-* küszöbölése, az egyes államokban a most uralkodó rendszerek elismerése és végül a vám- és gazdasági kérdések egyöntetű megoldása. A Duce nyilatkozata érthető, hogy nemcsak Olaszországban, hanem ae egész világon óriási meglepetést keltett. Meztelen holttest Nagyvárad mellett a vasúti töltésen ami a legjobban propagativ tevékenységgel érhető el. Lupu dr. a kővetkező szónok, aki képeket visz ki magával a szószékre s az elnöki emelvényre kiszegezi az emberi szervezet tábláit és az alkoholnak a szervezetre gyakorolt romboló hatását mutató szemléltető képeket: a Józan Mihály és Részeg Miska ábráit. A képviselők nagy derültséggel fogadják. Lupu kifejti, hogy a törvényjavaslatot, amelyet széleskörű vitának kellett volna megelőznie, Madgearu valósággal titokban csinálta. Ez az oka annak, hogy elfogadhatatlan intézkedéseket tartalmaz. A törvény előadója, aki lehet igen jó ügyvéd, nem ért a kérdéshez, éppen úgy, ahogyan Madgearu sem. Ezután részletesen magyarázni kezdi, hogy az alkohol milyen romboló hatással van a szervezetre. Madgearu miniszter: Minek untatja a képviselőket ilyen előadással. Ezeket hallottuk az elemi iskolában. Lupu: Lehet, hogy hallotta, de elfelejtette. Ezután demagógiájával hevesen támadta a ga- bonaszesz-gyárakat, amelyek különösen a csatolt részek területein valóságos várai az alkoholnak. Ezek a vállalatok mind kisebbségi kézben Vannak, amin nem is lehet csodálkozni, mivel a régi tendencia az volt, hogy az alkohol segítségével tegyék tönkre a román népet. Hivatkozik Amerikára és Norvégiára, ahol rendezték az alkohol kérdését. Románia ebben a tekintetben lehetetlen szituációban van. Például csupán magában Moreniben 160 korcsma van. Egyetlen megoldásként azt ajánlja, hogy a kormány monopolizálná a gabonaszeszgyárakat. Ha volt bátorsága kisajátítani ötezer nagybirtokos földjét, (Nagyvárad, junius 2.) Hétfőn kora reggel óriási felhőszakadás vonult végig Nagyvárad és környéke fölött. A felhőszakadás elcsendesedése után a Csengeni ucca végén levő Hargar-féle vendéglő mellett, amely a nagyállomás s a Váradvelence-i állomás között van, a vasúti töltésen egy asszony borzalmas leletre bukkant. A sínek között egy felismerhetetlenségig szétroncsolt, meztelen férfibulla feküdt. A testét pontosan a csípőjénél vágták ketté a vonat kerekie. A koponyacsont egyik része hiányzott, az arcból csak a hajlott sasorr maradt épen, a szemüregek üresen tátongtak. A felső test az egyik sin mellett hevert, a jobb karból esak tiz centiméteres csont maradt meg. Mintha két kis szúrás nyoma is felfedezhető volna a holttesten, nem lehetetlen azonban, hogy ezt a sebet a vonat kerekei okozták. Az altest egy darabban maradt a sínek között. A fest teljesen meztelen, csupán a nyakra szorosan reászorulva maradt meg egy elegnás, csikós nyakkendő, amelyen még rajta van a csiptető is. Nem messze tőle feküdt egy gallér, amelyen azonban nem volt semmiféle jelzés. A szétroncsolt testtől körülbelül tiz lépésnyire a vasúti állomás felől egy félpár, elegáns, sötétbarna félcipő feküdt, nem messze ettől, egy hosszú alsónadrág és némi ruhafoszlányok. Ismét pár lépésre tovább a harisnya és a másik cipő. Mintegy húsz lépéssel feljebb egy rövid, prémes kabát és nadrágdarabok. Nem messze a szerencsétlen ember egyik fél szeme és a koponyaesonrt. egy darabja. Ismét hnsz-harmino lépésnyire akadtak reá a másik szemére. Innen a hegyre fölvezető viadukt mollett találták meg a leszakított kart, zsebkendőfoszlányokkal együtt. Az asszony, aki először reábukkant a leletre, azonnal a vasúti pályaőr házába futott, aki a vasúti állomást, innen a rendőrséget értesítette. Közben elterjedt a hire a borzalmas gyilkosságnak és megérkezett egy, a közelben lakó orvos is, aki a hullán késsznrásokat konstatált. A pályaőr elmagyarázta az összegyűltek- nek, hogy ő látott egy embert, aki nemrégen a pályá- riak ezen ai szakaszán járkált a valamit keresett a földön, de nem tulajdonított a dolognak semmi fontosságot. Nemsokára megérkezett a hatóság s kikutatta a talált ruhadarabokat. Ezekben azonban semmiféle Írást, vagy ismertető jelet nem találtak. Különösen föltűnő, hogy nem sikerült nyomára akadni annak au aranyórának sem, amely a holttest első felfedezői szerint a hullaroncs mellett feküdt. Valószínűnek látszik, hogy bűntényt tőikén s azután a tettes a sínekre fektette az áldozatát. A hulla egyes darabjainak szétszórását azzal magyarázzák, hogy a* ide-oda menő vonatok cipelték szét a testrészeket. A gyilkosság mellett mutait az, hogy a hulla teljesen meztelen volt, valamint az is, hogy semmiféle értéktárgyat nem találtak nála. Orkán a t Regény írta: KERTÉSZ JUZSEF (24) — Hát esak siess vele, öcsém, nehogy más intézze el helyetted — mondta és még mindig dühösen törölte ki szájából csontos, öreg kezével hófehér, borzas bajuszát, melyet a vörösbor megáztatott. — Majd megjön az ideje annak is, Giacomin apó — mondta Pieró, barátságosan megrázva az öreg vállát, aztán visszament az asztalához. — A fene «gye meg ezt a cudar világot. Nincs különb legény az egész környéken és éppen ezzel kell megessen az ilyen csúfság — dohogott tovább az öreg, amint végignézett a fiatal halász hatalmas alakján. Bustard apó, aki a festővel együtt jött be a kocsmába és félrehuzódva nézte végig a lefolyt jelenetet, lassan az öregek asztalához lépett. — Megengeditek, ugy-e, hogy megigyak egy pohár bort, ha már elvertétek innen azt, aki fizetni akarta, legalább az én pénzemből — mondta nevetve és leült az asztal mellé az. egyik székre. — Egy féllitert! — intett a kocsmáros felé. Az elhozta a bort s az öreg töltött magának. — Mit akart veled az a léhütő? — kérdezte Giacomin apó. — Kibérelte a Delfint holnapra. Azt mondja, le akarja festeni a vihart. Hát a lelke rajta, csak fesse le, ha annyira szereti, bogy még a falon is azt akarja látni. — És te kimész vele! Cudar idő lesz holnap is. — Hát ha neki nem cudar, miért legyen nekem az? Ha egy ilyen vékonypénzü szárazföldi mázoló nem fél, én féljek, aki úgy tele vagyok már sóval, mint a hordós- hering ? — Látod, bajtárs, itt a hiba. Mit tudja az, akinek még sohasem égette meg a gyertya a* ujját, hogy milyen fájdalmas az. Mii tudja ez a szárazföldi patkány, hogy mi a vihar. — D» neked tudnod kellene — vágott közbe az öreg Beppo. — Kellene, kellene -— nevetett Bustard apó — és egy párat láttam is már elég közelről, de a pénz is kellene, sőt kell is. Öt darab százast fizet a mázoló Azért pedig a rin és én kibírunk még egy kis vihart, annyi mási!«''íttán. Aztán még egy van, gyerekek — tette hozzá titokzatosan, ravasz hunyorgatással, — ha a mázoló meglátja, hogy a vihar nem olyan szelíd dolog, mint valami legelésző tehén, amelyet akár eleven» nbe- rámáztathatna és felakaszthatna, hanem egy barátságtalan valami, amely üt, rúg, harap... hát ne mfogja megvárni, mig nyakig benne lesz, hanem sietősen megelégeli a mulatságot. Akkor aztán Bustard apó fordít egyet a kormányon és szépen hazavitorlázik és a zsebében maradnak a szép, zöldhasu százasok. — Mindig nagy kópé voltál, te vén Bustard! — fenyegette meg nevetve Giaeomin apó. — Azért még sincs egyebed vénségedre, mint a rozzant bárkád, amelyet csak a szurok tart még egészben... Vigyázz, nehogy megjárjad! — Elfelejtetted, hogy öt.darab százasom is van — kacagott fiatalos csillogása szemekkel az öreg Bustard. Az öregek még csendesen elbeszélgettek egy darabig, mig a félliterekből lassan kiürült a piros folyadék, aztán szedelőzködni kezdtek és megindultak hazafelé. — Nőm akarózik ilyen átkozott időben a hazamenés — mormogta az öreg Beppo, miközben állig gombolta az esőköpenyegét, de azórt kifordult az ajtón bele a koromsötét rohanó világba, mely kint tombolt a kocsma előtt. Bent a kocsmában lassacskán senki sem maradt a Vészmadár emberein kívül. Ismét sikongott a harmonika és zörögve dobolt a mandolin. A tántorgó lábak bolond muzsikát vertek ki a deszkapadló dobogó fájából. R-uoltó csuhajok űzték a harmonikát rángató kezet és hajtották a mandolin verőjét és mindenekfölött mint vörös korbács suhogott a nekilódult emberek felett a megivott borok mámora, mely hajtotta őket egyre vadabb, duhajabb mulatozás felé. A leütött matróz megh^külve a simagató mámortól, melyet a beléje öntött bor árasztott benne, együtt táncolt a többiekkkel. — Húzd rá, Martin! Üssed, Giovanni! Mulassunk, fiuk! Ma még kemény munkánk lesz — kiáltott feléjük Pieró az asztal végéről. — Hát ma is kimegyünk, gazdám? — kérdezte egy tántorgó alak megrökönyödve. . , — Persze, hogy kimegyünk — válaszolta t lerő. — Csak nem fekszünk az ágyba,^ mint a gyávák vagy a vénasszonyok, mert egy kis szél fuj?! A részegek helyeslőig bólmtgattak. Kifeszitették melleiket és büszkén veregették, miközben meg-megtántorodtak^ vfezma(iámak nincs rosRz idő. Kimegyünk. Nem vagyunk vénasszonyok, sem gyávák — kiabahak össze-vissza. ... Kint tombolt a vihar. A hullámok szeles, megújuló rajokban ostromolták az parti sziklákat. A teDger felkészülve, habosán tátott szájjal várta őket. Pieró kiadta a parancsot: — Indulás. Tántorgó, dülöngöző csapat fúrta bele magat az éjszakába. A szól rázta őket. A zápor verte az arcaikat de a mámor mint riadó kürtszó viszi a rohamozó katonát a halálba, hajtotta a csapatot előre s a sötét estebe, a halál ugatásába bele-belekurjantolt ogy-rgy recsegő hang. — Csuhaj! Sohasem halunk meg. . * A halászkunyhóban eloltották a petróleumlámpát. A sötét elmosta az élő tárgyakat, mint a felcsapó tender a süllyedő hajót s a kicsi szoba egyszínű lett a fekete levegőóceánnal, mely kint tombolt a világban. Anyo és Mária az ágyaikban feküdtek. Hiába vártak Pieróra. Nem jött. De a sötétség tele volt vele. Mária is latta, Anyó is látta. Oh, Istenem, hogy tele volt ez a rettenetes sötétség, ez pici szoba. Belefért a tágas kocsma, a hosszú x-lábu asztalokkal és Pioró benne tántorogva, mámortól meredt szemekkel, csapzott, borzas hajjal. Béléiért a roppant, végtelen tenger, ádáz hullámok. A Vészmadár repül a szélben, feketén a fekete semmiben. Pieró vezeti keresztül a hullámokon. Ott áll a kormánynál. A szeme vörös a széltől, a hajáról csurog a viz. Egy rettenetes hullám világiik keresztül a sötéten, rázuhan a hajóra. Pieró elbukik... viszi a viz... kínlódó zöldes arca fuldokolva bukik fel néha a fekete vízből... _ jftj Igenem — nyögött fel Anyó keservesen a sötétben, s a szalmazsák nyöszörögve recsegett alatta, amint kínlódó öreg testet hányta-vetette rajta. , (Folytatják.),
