Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-04 / 123. szám
TAXA POŞTALA PIATITA IN NUMERAR No. 24256—927. Claj-Koloxsvir, 1930, fanias 4. ££z£XX PEST 1 ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4, Telefon: 5-08, 6-94. 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej egy hóra 100 lej. XIII. évfolyam 123-ik szám Egyes szám ára 20 fillér. 12 oldalas szám ára 5 le. A magyarság helyzeti energiája Irta: PAÁL ÁRPÁD nak, s mivel aztán ez a belső magyarság egyúttal népkisebbség is, igy maga a romániai népkisebbségi kérdés megoldása is nehézzé válik. Mi köszönettel nyugtázhatjuk, hogy igy kihozta román laptársunk a magyarság helyzeti energiájának a fölismerését. Egyúttal azonban magunkra nézve le kell vonnunk a tanulságot, hogy helyzeti energiánk tulajdonképpen ütköző pontot jelent azoknak a szemében, akik egyébként, nélkülünk, a népkisebbségi kérdést huszonnégy óra alatt megoldhatónak vélnék. Ütköző pont vagyunk és leszünk, ami miatt a politikai és diplomáciai köröknek sokáig lesz elfoglaltatásuk. Ez a „sokáig“ szó természetesen azt is jelenti, hogy a kisebbségi probléma megoldása is sokáig fog tartani és annak mind mi leszünk az okai, hogy ne mondjam: hünbakkjai. Nem lehetünk tehát kellemesen elragadtatva, ha fel is ismerték rólunk, hogy helyzeti energiában vagyunk. Ez csak azt jelenti, hogy az olcsó megoldási formulákat mind rajtunk fogják kipróbálni, s ha mi megelégedve nem leszünk se a kellemes, se a kellemetlen vállA kormánypárt sorsdöntő óráiról beszélnek politikai körökben veregetésekkel, akkor nyomban kész lesz ellenünk a vád, hogy illojálisak vagyunk. A pléhrázásos összes mennydörgések a fejünkre fognak hullani, örökös rossz fiuk leszünk, akik miatt nem tud eljönni a kisantant ma- gyarb^rátsága, Középeurópa békéje és megakad az egész Páneurópa. Nekünk azonban ebből a sok mennydörgésből mégis csak annyit kell kihallanunk, hogy minket meg akarnak ijeszteni. Minden olcsó érvelésből azt kell kiérezniink, hogy abban álokoskodás van és ürügykeresés. És ki kell bírnunk türelemmel, háttal és gerinccel, hogy elkövetkezzék az a jobb belátás, mely nemcsak egy-két érdekeltséget és egy-két üzletbarátságot kiván kielégíteni, hanem népproblémánk egész teljességét. Ki kell várnunk, mig teljes lesz a felismerés, hogy elijesztéssel és ránk kiabálással csak elhallgattatják az életkérdéseinket, tehát csak meghosszabbítják a sinylődéseinket. Mikor ez a felismerés elkövetkezik, akkor a bölcsesség és emberszeretet meg fogja találni azonnal azt a felvilágosodást is, hogy az életkérdések elhallgattatása és hátratolása, vagy Potemkin-falakkal való eltakarása nem megoldás. És ha a bölcsesség és emberszeretet erre rájön, akkor a kisebbségi problémát is azonnal meg tudják oldani. Nem is huszonnégy óra alatt, de azonnal. Locheur ittléte felvetette a páneurópai államszövetség problémáját. Benes cseh külügyminiszter tervet készít a kisantantnak Magyarországgal való kiegészítéséről. Scotus Viator pedig levelet ir Romániának és sürgeti a kisebbségi kérdés megoldását. Ha jól belenézünk a felsorolt jelenségekbe, ezek lényegükben összefüggnek egymással. Ha Páneurópát őszintén akarják, nem pedig csak francia sakkhuzásként, hogy Páneurópa cime alatt az a békerendszer rögződjék meg, amit a francia hatalmi érdekek diktáltak Középeurópára, — akkor előbb Közép- európában a kölcsönös megnyugvások és lelki kiegyenlítődések békéjét kell megteremteni a népek között. Ez a középeurópai őszinte lelki béke sem jöhet létre, mig a kisantant Magyarországgal a helyes egyensulyozódást meg nem találja, s ilyen egyensúlyozott nagyobb egységként a volt osztrák-magyar monarchia középeurópai egységét helyettesíteni nem tudja. Csak ilyen multhelyettesitő egység képes aztán Németországot is, Olaszországot is méltányló meggondolásokra és csatlakozásokra bírni, ami nélkül kibékített Középeurópa nem lehetséges. Nos, igy következik aztán, hogy a kis- antantban érdekelt államok Magyarországra, s rajta keresztül Németországra is csak a kisebbségi kérdés helyes megoldásával tudnak hatni. Mert nyilvánvaló, hogy középeurópai vámszövetségek és gazdasági szövetségek létesítéséhez^ nem elegendő az anyagi érdekek azonosságának és egymástól függésének a felismerése. Az anyagi alap biztosítására erkölcsi légkör is szükséges. Ez az érzésbeli erő pedig mindaddig létre nem jöhet, mig a középeurópai egységhez tervbe vett államok nem érezhetik, hogy a kisantant határain belől élő fajrokon népeiknek, a népkisebbségeknek megvan a megnyugvásuk, szabadságuk és megélhetésük. Páneurópa, középeurópai gazdasági egység, a kisantant kiegészítése, ime mind olyan államközi problémák, melyeknek előfeltétele a népkisebbségi kérdés megoldása. Nemcsak aféle ügyeskedő rendezése, hanem életet jelentő mélységeinek a megtalálása s e mélységekben az élet tökéletes és szabad egyensu- iyozódása. Ez kell a kisebbségi állapotban levő népek számára is, mert másként minden diplomáciai mesterkéltség, minden gazdasági tulhatalmaskodás csak olyan szövetségeket tud létrehozni, melyek formát mutatnak, de belsejük nem tartós és nem egészséges. Valami ilyen fölismerést érzünk ki egyik román laptársunknak abból a megállapításából is, amit mostanában tett, azt mondván, hogy huszonnégy óra alatt el lehetne intézni a kisebbségi problémát, ha hiányzana belőle a magyar problema. És még hozzáteszi, hogy a magyar probléma nehéz és még sokáig fogja foglalkoztatni a politikai és diplomáciai körök figyelmét. Világos, hogy laptársunk nem a belső magyar problémát látja nehéznek, hanem a kisantant és Magyarország viszonyát, s ennek további fölépítését és Európára ható, diplomáciai köröket foglalkoztató vonatkozásait. Ebből visszaszámítva látja, hogy azok a külső problémák a belső magyarságban is érdekeltségi pontot talál(Bukarest, junius 2.) A bukaresti lapok ismét olyan hireket közölnek „politikai körökből“, amelyek szerint a kormány és a nemzeti parasztpárt helyzete nem állana valami nagyon erősen. Ezekből a hírekből azonban csak annyit lehet egyelőre látni, hogy a kormánypártnak van nehány elégedetlenje, akik szállítják, keverik a válsághíreket nyári szenzációként. A Lupta igy közöl egy ilyen kormány- párti „fontos“ személyiségtől, akit nem nevez meg, in tervjut. Ezeket mondja: — Tény az, mondotta az illető, hogy a pártot betegség bántja: egyesek szabotálják a vezér működését. Maniu sokszor olyan helyzetbe kerül, hogy sem a pártot, sem a kormányt nem vezetheti úgy, ahogyan legjobbnak látná. Bizonyos, hogy Miha- lache nem sokban ért egyet Maniuval és nagyon sok nézeteltérés van közöttük. Határozott követelmény lenne az a párt érdekében, hogy ezt az ügyet úgy rendezzék, hogy a vezér presztízse csorbítatlan maradjon. Ha Maniu hibázott is néha s ha egyeseknek az a véleménye, hogy vezérnek már nem való, az illetők mondják ezt meg nyíltan s fejezzék ki azt a kívánságukat, hogy más vezért kérnek a párt élére. Mihalache még egy szóval sem mondott ilyent, mivel ugylátszik nem akarja vállalni a felelősséget ezért a lépésért. A válságot mindenesetre rendezni kell s ha ez nem sikerül, úgy a kormánynak távoznia kell helyéről. Minden késedelem csak zavarja a helyzetet, sokkal tiszteletreméltóbb az, ha a kormány távozik, mivel igy esetleg nagyobb válságtól kiméli meg magát. Az Adeverul is foglalkozik a politikai helyzettel és fentartja azt az állítását, hogy Titulescu koncentrációs kormányra tett javaslatot a pártvezéreknek. Az ajánlatot sem a liberálisok, sem a kormánypárt nem fogadta szívesen. A liberálisoknál, miután Bratianu taktikája nem vált be, erősödik az az áramlat, amely Duca tanácsára fix határidőre történő lemondásban akar megegyezni a kormánnyal, amelynek hívei úgy gondolják, hogy egy ilyen elrendezésbe Maniu is belemenne. A nemzeti parasztpártban különösen az alkotmányos kérdés, a külföldi tőkével való kapcsolatok és a kabinet újjáalakítása okoznak nehézségeket. Az alkotmányos kérdésben az Adeverul szerint Ma- niunak előbb-utóbb nyilatkoznia kell, mig a külföldi tőkével szembeni véleményét a párttagok legnagyobb része nem osztja. A jelen pillanatban a nemzet parasztpárt olyan krízisen megy át, amilyenhez hasonló még nem volt a pártban az utóbbi időkben. Egyesek addig mentek, hogy a párt sorsdöntő óráiról beszélnek. Az elégedetlenség útja Goga felé és vissza A reggeli lapok olyan hireket hoztak, melyek szerint Goga volt belügyminiszter most Juniannal tárgyalna egy uj párt megalakításáról. E hirek szerint Junian ki akarna lépni a nemzeti paraszt- pártból s híveivel, valamint az averescánusokkal együtt uj párt alakulna ki. A hirt hamarosan meg is cáfolták, de nem lehetetlen, hogy Junian tényleg találkozott Gogával, akivel pedig régebben nem állott szóba.. A fogtechnikusokról folyt a vita A szenátus hétfői ülésén napirend előtt Bianu szenátor parlamenti iniciativából törvényjavaslatot nyújt be az akadémiai könyvtár részére nyújtandó hatmilliós könyvtársegélyről. Napirenden az egészségügyi törvény szerepelt, amellyel Apostol Popa szenátor különösen gazdasági szempontból foglalkozott. Aslan szenátor a fogászok ügyét tárgyalja és védelmébe veszi őket a fogorvosokkal szemben is. Erősen kifogásolja annak a bizottságnak a működését, amely annakidején a fogászok diplomáit érvényesítette és felemlíti, hogy volt eset, amikor a tanítvány diplomáját érvényesítették, a mesteréét azonban nem. Beszéde közben heves vitája támad Balacescu szenátorral, aki ennek a bizottságnak tagja volt.
