Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-27 / 143. szám

-- A óra. . Keleti Vm ClTij-Kolozsvár Képviselőház BUDAP>* V­TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24255 -927. Cfaj'KoíozsYÁr, 1930 fmtlas 27. Péntek ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I értő 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség ér, kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94. XIII- évfolyam 143-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 50 pengő, félévre 29 pengő, negyedévié 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Párt és sajtó A Magyar Párt intézőbizottsága — amint a Keleti Újságnak egyik mai híradása közli — nyilvános gyűlésének napirendjére tűzte ki.ezt n tételt: a párt működésének és a ma­gyar napisajtó hírszolgálati tevékenységének összhangba -hozása. Hogy milyen szavakkal 'kifejezett cim alatt, az nem fontos, de megvi­tatás és esetleg állásfoglalás tárgyává kí­vánja tenni azt a kérdést: meg van-e a ki­sebbségi' törekvés és védelmi küzdelem szá­mára szükséges együttműködés, vagy nin­csen s jól van-e minden ezen a téren úgy, ahogyan van 1 Van-e a pártnak valami tenni valója ebben az irányban s ba van, mi lenne azí A kisebbségi életnek nem újkeletű prob­lémája ez, amit nem kell aktuális esetekből kiinditani, mert a kérdésnek a lényege önma­gában is odatartozik a magyar élet külön­böző problémáit felölelő tárgysorozatok napi­rendjére. Mindenekelőtt és a párttörekvések­nek minden lényeges mozzanatában, a párt­munkának minden megítélésében annak a megértése igényli a figyelmet, hogy a romá­niai Magyar Párt csak kénytelenségből vi­seli ezt a cimet, de a magyar kisebbség nem­zeti szövetségének tartja magát s vállalta is, végzi is mindazt a munkát, ami a szónak szűk értelmében vett pártfeladatnak a terje­delmét messzire meghaladva, a nemzeti egy ii- vétartozás szövetségére hárul. Ilyen minő­ségében, a néptől eredő ilyen megbízatással áll a küzdőtéren s nem lehet csodálkozni azon, ha foglalkozik a magyar élet organizmusának vérkeringésébe beletartozó napisajtó kérdé­seivel, bajaival, helyzetével. Nem ujságíró- ugy ez, vagy csak egyik részletében lehet az, habár az újságírók köréből kerülhetnek ki a tárgyalásoknak, terveknek, gondolatoknak szakértői, mert a hírlapok vállalatoknak, tő­kének, vagy vállalkozóknak vannak a kezében s a jelen időnek ez az adott helyzete a lap­fenntartó vállalatokat és vállalkozókat tartja olyan tényezőknek, amikkel és akikkel szá­molni kell. De csak a rosszakarat mondhatja azt, hogy a sajtó szabadságának valamilyen lefojtó befolyásolásában, vagy éppen cenzú­rázásában keresné ez a törekvés a célját, mert ilyent csak az ellenséges indulat állít­hat. A sajtószabadságnak, mint olyan szabad­ságjognak, amire éppen a kisebbségi életnek van mérhetetlen szüksége, a tiszteletét ideá­lis tisztaságában ápolni kell s a Magyar Párt­nak nincs is, mert nem lehet szüksége semmi olyan eszköznek az igénybevételére, amely ellentétben állana a szabadságjogok tiszteleté vei. Azonban ha folyamatban van a Magyar Pártnak a küzdelme, ami a magyar népnek a szabadságküzdelme és mindennapos tevé­kenységét végzi itt ezen a területen a magyar hírlapoknak jelentős száma, önként értető­dik, hogy a két munkásság között csak egész­ségtelen állapotok emelhetnek fel lényeges el­lentéteket, vagy éppen ellenséges indulato­kat. Ha van súlyos, vagy talán elharapózott egészségtelenség, az a népnek a bőrére fajul el és a népnek, a nép képviselőinek a fel­adata. hogy ezzel szembenézzen, ebbe bele­lásson. A Magyar Párt azzal a tudattal végzi a A szenátus is megszavazta az újságírókat nemzetiség szerint katego­rizáló nyugdijpénztár-törvényt Sándor József szenátor kritikája a javaslatról (Bukarest, június 25.) Az újságírók nyugdijának törvényjavaslatához a Magyar Párt neszéről Sándor ■József szólott hozzá. Elmondotta, hogy maga is volt lapszerkesztő' és teljes mértékben tudja méltányolni a-at a munkásságot, amit hivatásuk teljesítésében az új­ságírók végeznek. Amíg a gyári munkások napi 8 órát dolgoznak, addig a hírlapírónak napi 24 óra a munka, ideje. Éppen ezért elismeréssel szól a javaslatról, de mélységes sérelmet érez azért, hogy megkülönböztetésit tettek az erdélyi, bukovinai és beaszarábiai román és uemromán újságírók között. Kérte, bogy a jogegyenlő- ég és méltányosság alapján e nyugdíjjogosultság el­nyerése szempontjából részesítsék egyenlő' elbánásban a kisebbségi' újságírókat a román újságírókkal és töröl­jék, illetve módosítsák azt a szakaszt, amely ezt a megkülönböztetést teszi. Sándor Józsefnek a felszólalására, úgy a minisz­ter, minit az elnök azt a kijelentést tették, hogy miután a javaslat a kamaránál keresztülment • az ülésszak be­záródik, technikai okokból nem adnak helyet a módo­sításnak. Az előadó pedig azzal válaszolt, hogy ha a nyugdíj-pénztár erősödni fog(f), ekkor nem áll útjá­ban semmi annak, hogy a kifogásolt szakaszt módo­sítsák. A szenátus végül a javaslatot, eredeti szövegében megszavazta. A spanyol miniszterelnök nem féltékenykedik Albára, aki Alfonz királyt a köztársasági eszmének akarja megnyerni (Madrid, június 25.) Berenguer tábornok miniszterelnök nyilatkozott a király és San­tiago Alba, volt spanyol külügyminiszter pá­risi tanácskozásairól s kijelentette, hogy az ilyen tárgyalások mmél sűrűbb folytatását a király részéről igen célravezetőnek tartja. A királynak — mondotta Berenguer mint államfőnek már a közeljövő ben döntenie kell fontos kérdésekről s igy meg kell hallgatnia a politikai közvéle­mény minden jelentős faktorát. A miniszter­elnök nem féltékenykedik Albára a liberális és a demokrata csoportok körében növekvő népszerűsége miatt s valószínűnek tartja, hogy a volt külügyminiszter a szélső baloldal elemeit is maga köré tudja gyűjteni. rendelkezésére álló és kihasználható lehetősé­gek között a maga terhesen nehéz munkáját, hogy szabadságküzdelmet visz, amihez min­den erőnek a megfeszitése szükséges. A neki feszülésre predesztinált erők közé a maga igen jelentős helyén tartozik a napisajtó s kétségtelenül visszás állapot az, ha még csak az összhangot sem lehetett megtartani. Azok, akiket a maguk rendeltetése odaállított arra a bukaresti frontra, amelynek legtöbb moz­zanata a nagy nyilvánosság előtt zajlik le, azt tapasztalják, hogy tevékenységüknek jó­részéről a magyar olvasóközönséget még szá­raz semlegességgel megírt, híradásokban sem tudja, vagy nem akarja értesiteni egyik-má­sik magyar lap s munkásságukat a bukaresti román lapok is — az ellenfélnek szemüvegén át — nagyobb figyelemmel nézik. Hogy hol és miben van, milyen méreti! a hiba, azt volna hivatva a tervezett megtárgyalás felderíteni. Ma áll az'a helyzet, hogy az erdélyi magyar lapok egyrésze nem adja annak a tevékeny­ségnek a kü tükrét. Ha ezen kell és lehet se­gíteni, akkor érdemes a megoldás terveit ke­resni és minden jó gondolatot odavinni. Ha pedig az derülne ki, hogy a hiányosság fenn­áll, de személyi, vagy éppen ellenséges indu­latok miatt nem lehet áthidalni, akkor az esetleges következményeknek a kisebbségi létnek a bőréről és feje felől való elhárítá­sára, az egészségtelen állapottal szembeni immunizálásra kell a lelkiismeretes emberek­nek gondolniok. A kisebbségi sajtó kérdése gazdasági kérdés elsősorban — s ezért nem az újság­írók kari kérdése, — abban a vonatkozásban is. hogy milyen sajtóirodát, hogyan tarthatna fenn Bukarestben a. Magyar Párt. Régi terv ez, aminek voltak már kisérletlépései, ame­lyek azonban nem váltak be s amelyek ha megvalósultak volna, mégsem oldották volna meg azt a feladatot, amelyet igy címezett a Magyar Párt: az összhangnak a keresése az erdélyi magyar lapokkal. Annak az összhang­nak, egvüttmunkálkodásnak a keresése, amire nem személyeknek van szüksége — mert ha erről volna szó, akkor nem teldntenők prob­lémának — hanem amire szüksége van a ma­gyar életérdeknek akkor is, ha azt személyek képviselik egyes fórumokon és közéleti küz­dőtereken. Ha vannak személyi ellentétek, azok nem állhatnak és ne álljanak az össze­egyeztetésnek útjába, hanem nyíljon fel a jó­szándékban a tiszta magyar lelkiismeret, amely számolni tud az ügy iránti felelősség­gel. Bs ez szólaljon meg a sajtó-kérdésneis tárgysorozati pontjánál is. Mai számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents