Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-26 / 142. szám
XIII. WVM. Ifi. MZÄU. Alfonz spanyol király — köztársasági elnök lesz? Alfonz spanyol király és Santiago Álba volt külügyminiszter rendkívül fontos tárgyalásai IPárisban a spanyol államforma megvál toztatásár 61 (Párizs, junius 24.) A Temps szerint, Spanyolország fontos történelmi fordulat előtt áll. Alfonz király párizsi látogatása alkalmával — mint a lap Írja — szenzációt keltő találkozás történt közte és Santiago Alba, volt külügyminiszter között, aki világossá igyekezett tenni a király előtt, hogy angliai mintára demokratikus parlamenti kormányzat aligha fogja kielégiteni a spanyol népet és ezért arra kérte a kirlyt, hogy amennyiben a választásokon a republikánusok kerülnének többségbe, ne gördítsen akadályokat az államforma megváltoztatása elé. Álba kijelentette, hogy a monarhista pártok bukásakor hajlandó lesz átvenni Spanyolországban a kormányt és fel fogja ajánlani Alfonz királynak az örökös köztársasági elnökséget. Alba ez esetben kormányának tagjait a baloldali köztársaságaikból és a szociáldemokratákból válogatná ösz- sze és súlyt helyezne arra, hogy az összeülő uj nemzetgyűlés elnöke Sanchez Guerra legyen, kinek teljes politikai aktivitását biztositani kell. Alba további előfeltétele a kormány átvételéhez az volna, hogy már most szigorú kézzel kezdjenek hozzá a mult likvidálásához. A lap úgy tudja, hogy FIGYELEM! ( ( ( ( ( ( ( ( MEGÉRKEZETT A DREHER H&QQENMACHER Korona-sör ülh műm ) ) ) ) ) ) ) ) Hapciié friss csapolás a mHLQBIPA1' kertben 11 a király felajánlotta Albánok, hogy alakítson kormányt, de a volt külügyminiszter elhárította magától egyelőre a megtiszteltetést arra az időpontra, amikor majd a király is meggyőződött intenciói és politikai koncepciója helyességéről és feltételeit elfogadja. A Temps hiradása nagy szenzációt keltett. Párizsi spanyol körökben úgy tudják, hogy Alba nézeteit vall« ják Alhucemas és Románon®* gróf folt spanyol miniszterelnökök is. Nem tartják kizártnak, hogy a király még angliai tartózkodása alatt dönt végleges magatartása felől és lehetséges, hogy elfogadja Alba javaslatait. . Általános sztrájk Szevillábani Szeviliából jelentik: Az általános sztrájk valóságos forradalmi jelleget öltött. A munkások összeütköztek S| rendőrséggel és ennek következteben 100-nál több tüntetőt letartóztattak. A sztrájkolok megszállották a városi élelmiszerraktárakat és az a szándékuk, hogy kiéheztessék a lakosságot és igy birják reá munkaadóikat követeléseik teljesítésére. A kormány' erős csapatokat indított útnak Szevilla felé. j Károly királyújból átveszi a romániai sportélet irányítását (Kolozsvár, junius 24. Saját tud.) Károly király hazatérését és trónralépését az ország általános öröme és lelkesedése közben még különösebb örömmel és lelkesedéssel fogadta Románia sportközvéleménye. A sportvilág annak idején elvesztette benne legfőbb támogatóját minden sportágnak, azt az aktiv sportolót és mecénást, akinek példáját követve az egész hivatalos apparátus is támogatta és fejlesztette a sportot. Az 1926. év januárja épezért szomorú dátum a romár sport történetében is. Megkezdődött a dekadencia és stagnálás időszaka* és a hivatalos világ, talán éppen azért, hogy a távolélő hercegnek fájdalmat okozzon, kevés kivétellel sportellenes módon járt el, súlyos adókkal nyomorította a sportéletet és megfosztotta azt korábbi kedvezményeitől. Ha a Maniu-kormány elvben nem is állt ilyen állásponton, gyakorlatilag még nem tehetett sokat a sport érdekében. Sulyosbitotta ezt a helyzetet, hog" nem volt a romániai sportéletnek az utóbbi 4 és fél évben igazi vezetője, különböző akarnotok és a sporthoz csak üzleti /Imit tennünk kell Ha lélegzésünk sípoló, ha krónikus bron- chitiszünk van, vagy nehéz, görcsös köhögésünk, ha fulladozunk, használjuk a Poudre Louis Leg- ras port. Ennek a kitűnő gyógyszernek csodálatos eredményei vannak. Pillanatok alatt enyhiti a leghevesebb asztmatikus rohamot is, a halárust, a, régi bronchitiszből származó köhögéseket, mindezeket gyorsan gyógyítja. — Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Képviselő I. Lieuze Bucureşti, Calea Moşilor 137. vonatkozásban értő törtetők vették kezükbe a vezetési a fővárosban, amely gazdálkodásnak szomorú eredményei nyilvánvalóak. Károly király hazaérkezésével a helyzet megváltozott. Az uralkodó, aki trónörökös korában minden atlétikai versenyen személyesen ellenőrizte az időket és tá-, volságokat, aki mindén fontosabb futballmérkőzésen jelen volt, aki a sportszövetség gyakran viharos ülésein! állandóan elnökölt és teljesen informálva volt minden! kis részletről, akinek ajtaja mindig nyitva állott a sportemberek előtt, — a napokban magához kérette az ország összes kerületeinek elnökeit. Kolozsvárról Tatar, Coriolan dr., Aradról Avramescu dr., Nagyváradról Roxin Todor dr. vettek részt a küldöttségben, amelynek minden egyes tagjától behatóan érdeklődött a királjj kerületének és az egész országnak sportviszonyai felől* A küldöttség felajánlotta a királynak az országos sporU szövetség elnöki tisztségét, amit Károly elfogadott és kijelentette, hogyha uralkodói elfoglaltsága miatt most majd nem is tud annyi időt szentelni a sportnak, mint évekkel ezelőtt, a sportélet irányítását kezébe veszi éa minden támogatásáról biztosítja, hogy a régi nívóra felemelje és a további fejlődést biztosíthassa a számára. Károly király visszatérése nemcsak a román történelemi nek, hanem a romániai sport történelmének is uj korszakát nyitotta meg, amely elé a sporttársadalom csak örömmel tekinthet. A királytól egyébként ma a következő távirat érkc. zott a kolozsvári sportkerület elnökéhez: Őfelsége köszöni a sportszervezetek nevében kifejezésre juttatott hűségnyilatkozatát. C. Dumitrescuj a király magántitkára. Orkán a tengeren Regény Irt&i KERTÉSZ JÓZSEF (40) — Mária, drága kiesni Mária... végig kelt csinálni, végig kell csinálni — mondogatta, amint magához szorítva tartotta. A leány kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett kiszabadulni az ölelő, erős karokból. Vergődött, ütött, rúgott. — Vissza, vissza, visszal — sikongatta őrjöngve. Aztán az ereje elhagyta. A tötise elernyedvc omlott reá az erős férfi testre, s könnyes, teingerverte arca hátrabukott a férfi karjába. Elájult. Pieró lehajolt) hozzá és megcsókolta a száját Aztán felkapta a két karjába, magasan a földtől és hátranyujtotla a köréje sereglett emberek felé. — Giaccomin apó! Vegyétek le a kabinba és nagyon vigyázzatok reá — szólt feléjük ngy, mintha az életét tette volna a karjaikba. Pieró díft maradt a kormánynál és vitte a hajóját előre. A lelke, könnyekig meghatott kicsi gyermek lelke alázatos örömben feküdt az ájult leány lábainál, akinek a lelke édestestvére volt az övének, de az arca kemény volt, megmásíthatatlan akarati vert róla szerte s nagy, barna alakja a kormánykerék felé hajolva olyan volt, mintha a sziklaszilárd elhatározottság megelevenedett 6zobra volna. A két hajó egyre közelebb jutott egymáshoz. Néhány hajóhossznyira vergődött, táncolt, hánykolódott a roiacs, melyet átkarolva húzott lefelé a tenger és a hajó, amely mentiem jött. A Delfinen már nem pumpáltak az emberek. A korlátoknál áldották, véres, meggyötrött kezeiket beletárták a viharba, ahonnan a Vészmadár hatalmas fekete teste rohant feléjük és vitte az életet. A torkukból elnyújtott, rivalgó ordít'sokban tört ki az üdvözlő öröm, mely nem a Vészmadárnak szólt. Az élet hej»- hujázott fel bennünk s deliriumos örömben ünnepelte önmagát. A Vészmadárra nam is hallatszott át az üdv-, rivalgás. A mentőhajó a szélfeletti oldalon közelgetlfa s a rohanó szélvész nem vitte felé a hangokat. Leszakította a kinyílt szájakról és belevágta a forró tengerbe, millió felvert hang lármájába s a szivekből sza- kaditl hangok ott kóvályogtak, beleolvadva millió hang zürazvarába. A Vészmadár nagy félkörben kerülte meg a félig sűlyedt hajót s a szélalatti oldalra jutva, keresztbehuzott vitorlákkal megállt mögötte. Giiaccomin apó a Vészmadár elülső korlátjánál ál— lolíft s hosszú kötelet szedett karikába a balkezében, aztán egyrészét a jobbkezébe vette át s meg! óbálta egypárszor a végét, melyen körtealaku nehezék lógott. — Vigyázat!... Dobom!... — ordította. A Delfinem haláos izgaomban álltak egy csoportban az emberek kapásra kész, széttárt karokkal. Egyetlen hang nem hallatszott. A szemek merően figyelték a kötél végén lóbálódzó nehezéket, az életük belefeszült a fclajzott izmokba, melyek Itáncolva vomaglot- tak, megragadni készen a kötelet, ha majd kirepül az öreg kezéből. Giaccomin apó ellóditotta magától a kötél végét s gyors kezekkel engedte utána a röpülő nehezéknek a a baljában összerakott karikákat, miig egyik a nmeik után fogyott el s a kezében nem marad tegyéb, mint a kötél másik vége. A kirepült) kötél keresztülvágott a sósporos levegőn, átrepült a széttárt karú emberek feje fölött és közibük vágódott. Egyszerre csaptak rá. Megragadták. Tomboló, siró öröm vett erőt rajtok. — Megvan, megvan! — ordítoztak. Az első vékony szálat tartották a kezükben, mely az élettel összekötötte őket. A Vészmadáron a dobókötiél otfeuaradt végét rákötözték egy hosszú, vastag kötél végéhez s ugyanakkor a vastag kötél mellé egy ugyanolyan hosszú, vékonyabb kötelet is erősítettek a matrózok. Mikor készen voltok ezzel, Giaccomin apó intett a Delfini felé. A megadott jelre huzni kezdték a dobókötéllel a két másik kötetet a Delfin emberei. Mikor a kötélvégek beértek a hajóba, ismét kitört ,az üdvrivalgás. Az egyik matróz, akinek a kéz© elsőnek érti hozzá, az arcához kapta és megcsókolta, mint valami szentséget, aztád rohant vele az árbochoz. A többiek zajongva, ordítva, hejehujázó örömben táncolva a vizverte fedélzetein, rohanlíák utána, magukkal vonszolva a kötél behúzott derekát. A matróz a fogai közé kapta a kötél végét B néhány ugrással fent termett vele az árbocon. A csúcs alatt, a vaskötclek fejénél kétszer körülcsavarta és jó erősem odakölílözte. — Hurnáh, hurráh! — ordítoztak a* emberek. Bustard apó Ugyanúgy jelzett vissza a karjával, mint előbb Giaccomin apó. A jel annyit men-1 dott: „Készem vagyunk’ ’. Most már mindem készen volt a mentéshez. A két! hajó között sikerült megteremteni az összeköttetést. A megadott jel után a vastag kötelet a Vészmadáron behúzták a matrózok és a végét az árboc csúcsához erősítették. A vékony kötéllel pedig, melynek egyik vége a Delfinem, a másik vége a mentőhajón volt, egy, a vastag kötélbe füzötifa futó csiga volt mozgatható Ó3 húzható rajta az egyik hajótól a másikig. A mozgatható csigáról három kötéllel megerősítve egy meutő- gyürü lógott le, mely a mentőkosár szerepét volltl hivatva betölteni. A két hajó ott himbálódzott, táncolt egymás kö- z.clében, egymással összekötve. Az árbocok nagy félkörökéit, furcsa, fantasztikus vonalakat bólongattak bele a sósporral telített levegőbe. A kötél közöttük néha kifeszült, mint egy óriási hur„ máskor meg lecsapódott a közepe és elmerült az ágaskodó hullámok közöti. — Mosltl csak gyorsan, mig el nem szakad a pattogó kötél, mig le nem törik a nyekergő árboc. Gyorsan, gyorsan, gyorsan, gyorsan! — dobolták az izgalomban Vergődő szivek mindkét hajó fedélzetén. Bustard apó hajójáról húzzák a vékony kötelet. A futócsiga nekilódult a magasban s nagy lökésekkel vetette magát előre. A menltiőgyürüt ide-oda csapkodta rajta a szél. (Folytatjuk.^
