Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-22 / 139. szám
IUI. XVF, 191. BEAM, 1 Btt í*í ÍMfiét lármában törnek ki és Sicm. bizottsági tag is feláll, hogy ax elnöki széket elfoglalja. Kinos jelenet. A két öreg ur egymás mellé áll és izgatottan vitatják, hogy ki az idősebb. Mihali egy udvarias mozdulattal át akarja adni a helyét, de ekkor a közgyűlés kórusa újból fellendül és a többség Mahalit akarja. Sión bizottsági tag igazoló Írásokat vesz elő. Kiderül, hogy mindketten 76 évesek. Újabb, izgatott szóváltás, kinos percek, amikor kiderül, hogy Mihali Tivadar az idősebb. Hat hónapi előnnyel elfoglalja az elnöki széket Nagy beszéd keretében beszámol az interimár bizottság működésiéről. Rámutat arra, hogy milyen nehéz napok szakadtak a városra. A gazdasági krízis a városházán is éreztette hatását és a város vezetése a legsúlyosabb feladatok megoldása elé állította az interimár bizottságot. Mindent megtettek, hogy a város pénzügyi egyensúlyát megmentsék és az indokolatlanul elvett városi birtokok egy részét visszaszerezzék. Beszámol az üzemek kommiercializálásáról és végül kijelenti, hogy nyugodt lelkiismerettel engedi át a helyét az nj tanácsnak. A blokk szónoka fenyegetőzik Ezután a megválasztott tanácsosok leteszik a hivatali esküt. Catuneanu, a román blokk nevében nyilatkozatot olvas fel, amelynek vezérelv« az, hogy Kolozsvár város vezetőségében többségben legyenek a románok. Kívánja, hogy a polgármester román legyen, az alpolgármesterek közül pedig egy román és egy kisebbségi. Nyilatkozata végén kilátásba helyezi, hogyha a blokk követeléseit a közgyűlés nem teljesiti, akkor a legszélsőségesebb ellenzéki magatartást fognak tanúsítani nemcsak a. tanácsüléseken, hanem a közgyűléseken is. A szocialisták deklarációja Rusa Simon, a szoeiálisták nevében deklarációt olvas fel, amelyben súlyos kritikát gyakorol az elmúlt városi rezsimek gazdálkodása fölött és pontokba foglalja a munkásság követeléseit, köztük a munkanélküliek segélyezését. A deklaráció végül kitér a kisebbségi kérdésre is s azt a követelést támasztja, hogj' a városi adminisztráció a város polgárait nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül egyenjoguakkiént kezelje. Követeli, hogy a kisebbségek szabadon használ hassák nyelvüket szóban és Írásban és a kisebbségi iskolák, kultúrintézmények ugyanolyan erkölcsi és anyagi támogatásban részesüljenek, mint a többségiek. Ezután Bornemisa Sebastian (avarescanus) jelentkezik szólásra. A közigazgatási törvénnj^el a kezében azt javasolja, hogy azt a tanácstagot, aki nem volt jelen az eskütételnél, úgy tekintsék, mint aki lemondott a tanácstagságról. Socol képviselő megmagyarázza erre, hogy a Bornemisa indítványa elfogadhatatlan, az a törvény szellemével nem egyeztethető össze, mert ha valaki beteg, vagy elutazott s azt utóbb igazolja, nem fosztható meg tanácstagságától. Pop Valér a blokk-obstrukció első szónoka. Hosz- szasan perorál a parlamentarizmusról, mintha néhány perccel azelőtt nem ő vepte volna a padlót és nem í rendezte volna a legzajosabb botrányt. Ö is azt állítja, hogy aki esküre nem jelentkezett, az lemondottnak tekintendő. Utána Pop Jonel nyugodt és objektiv hangon magyarázza meg a törvény szellemét, az izgatott atmoszféra megenyhül és megkezdődik a polgármester választás. Mihali kéftharmad többséggel polgármester Két jelölt van. Mihali Tivadar, a választási kartell és Sión, a blokk neszéről. Az ülést tiz percre felfüggesztik és azután megejtik a szavazást. Az eredményt Moldovanu tartományi igazgató hirdeti ki, mely szerint dr. Mihali Tivadart 32 szavazattal 10 szavazat ellen Kolozsvár polgármesterévé választották. Mihali polgármester tehát több, mint kétharmad többséget kapott és ezzel Kolozsvár polgármestere lett. A titkos szavazás megejtése után Moldovanu tartományi igazgató Mihali Tivadart a törvényiek értelmében polgármesterré deklarálta. Tomboló éljenzés zug végig a közgyüléstermen. Moldovanu tartományi igazgató üdvözli az uj polgármestert, rámutat arra, hogy Erdély fővárosának egv történelmi nevet viselő ember lett a polgármestere, akit a városnak minden polgára nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül nyugodtan nevezhet a város igazi atyjának. Érdemes régi politikus, aki felüláll a pártokon és személyeken. Mihali, mint polgármester, a múltban is a nyugodt munkát és a harmonikus békét szolgálta. Lelkes, jóérzésü ember, aki Kolozsvárt a jövőben is bölcsen és igazságosan fogja vezetni. Ezután Mihali polgármester jog szerint is elfoglalja a polgármesteri széket. Négy helyettes polgármester Socol Aurél emelkedik most szólásra és hosszú beszéd keretében fejtegeti, hogy az uj közigazgatási törvény alapján Kolozsvár városnak négy helyettes polgármesterre van szüksége. Ez ellen a blokk tagjai hevesen tiltakoznak. Socol azonban nyugodtan folytatja a beszédét és kifejti, hogy a helyettes polgármesterek megfelelnek a régi fizetéses városi tanácsosoknak. Szükségük van rá, mert ők rendes fizetéssel állandó munkásai lesznek a városnak, de ezenkívül is minden társadalmi réteget képviselni fognak a tanácsban. Utána ismét Pop Valér, az obstrukciós szónok kezd beszélni. Ellene van Socol képviselő indítványának és bizonyitgatja, hogy Kolozsvárnak nincs szüksége négy helyettes polgármesterre. Ő a maga részéről kettőt ajánl. Mindig a közigazgatási törvény paragrafusaira hivatkozik, mire Rusu szocialista közbekiált: _Nem ismeri a törvényt!.. Erre általános derültség hullámzik végig a zsúfolt tanácstermen. Utána Sergescu, majd Bornemisa szólal fel. A vita mindjobban elmérgesedik, mire újból Socol emelkedik szólásra es bátran kijelenti a közgyűlés előtt, hogy nem fél attól, hogy a kisebbségek is ff észt vesznek a közigazgatásban, inert ^ ö és pártja éppen a kisebbségekkel való_ harmonikus együttmunkálkodást akarja biztosítani a városnál. Ezt azonban csak úgy lehet biztosítani, ha a kisebbségek vezető tagjait is beengedik a városi közigazgatásba. . A lárma és vihar újból megismétlődik. A kisebbségellenes tüntetések a blokk tagjai részéről kiújulnak. Különösen Pop Valér és Bornemisa^ hangoskodnak. Bornemisa újból a terem közepén tűnik föl. Csak úgy okádja magából a kisebbségellenes tüzet. Valaki hangosan belekiált a közgyűlés lármájába és tulliarsogja azt: _ Maga beszél, Bornemisa, hiszen maga is magyar származású! Renegát! 'Erre a hangos Bornemisa egy kissé _ visszavonul. Rusu szocialista kifejti, hogy a közigazgatási törvény kategórikusan kimondja, hogy municipiu- mok négy helyettes polgármestert választhatnak. Újból kitör a nemzetiségi vita. Az egyik tanácstag ■nwt.T MKsssmBermsa&^m Orkán a tengeren Regény Irta* KERTÉSZ JÓZSEF (37) — Pfuj! Ezeknek is elvitte az ördög a vitorláját! A rémület keresztülvágott a halálrafáradt emberek szivén. Kétségbeesett, életnélküli tekintettel bámultak ki a tengerre és nézték az egyhelyben vergődő csupaszárbócu hajót: a feléjük indult életet, melyet megállított a halál. A rettenetes fáradtság, melyet, mint friss szlél a tüztől fölszállott füstöt, félrehajtva tartott, a remény most ismét végigomlott rajtuk, ernyedt inakkal buktak reá a pumpanyelekre és beléjük kapaszkodva, bámultak ki a bénult hajó felé. — Kezdhetünk újra imádkozni! — mondta csu- fondárosan Bustard apó. — Ki emlékszik, hol hagyta el ?... Rajta!... De azért járjon az a pumpa, hé emberek ! Mit szólnátok, ha a szivetek egyszerre csak megállna a gyomrotokban! Nahát? Imádkozni és pumpálni ... Még bejuthatunk a mennyországba is, ha elég időnk marad, annyit pumpálni, hogy leimádkoz. zuk a halálos vétkeinket. Az emberek lassan, kényszeredetten újra pumpálni kezdtek. Alig mozdultak a pumpakarok. Úgy is hiába. Az emberek szeme, esze, lelke a megbénult hajó felé fordult, amelytől mlég mindig vártak valamit, valami csodát reméltek, melyet az Istenen kívül csak az adhat meg nekik. A karjaik, mint meglóditott gépek továbbélő reflexei, mozogtak, mikor már megszűnt az erő, amely megindította és hajtották a nyikorgó emelőkarokat. Nem volt ebben a mozgásban már egy szik- rányi élet sem s a zugó, kavargó tengervíz úgy lepte el az öreg hajó gyomrát, mint az emberek lelkét a kétségbeesés. Mintha aa elemek összebeszéltek volna, hogy elpusztítsák az emberalkotta parányi hajót, mely dacos, felvágott orral belemerészkedett az ő birodalmukba, 'egyszerre támadtak reá. Mikor a szél, dühös ordítással lerántotta a vitorlát az árbocról és a hullámok közé vágta, ugyanakkor a tenger is támadt. Egy rettenetes hullám tört reá a Vészmadárra, mintegy kitá- tott nagy felső álkapcsa, valami óriási ragadozó hüllőnek. Rácsapodott, beborította, elnyelte mindenestől. A reázuhanó viz alatt eltűnt a hajó. Hörgő, hideg torokban vergődött, melyből csak lefelé volt ut, felülről reázudult a rettenetes súlyos állkapocs, mely nyomta, nyomta lefelé. Az emberek a fedélzetre sújtva, fuldokoltak a rettenetes nyomás alatt. A rohanó viz ide-oda görgette őket. Átlátszó kék sötét borult reájuk. A jajgatásra nyílott szájakba beletódult a tenger. A levegőért kapkodó tüdők tengert lélekzettek. Tenger volt minden, alattuk, felettük, körülöttük, bennük. Benne voltak a tenger habzó, tajtékos, hörgő torkában és éltek, éltek, kínlódtak, szenvedtek, rettegtek, fuldokoltak s rettenetes erőfeszítéssel nyújtották az életüket, még egy másodpercig, még egy másodpercig, amig levegőt kaphatnak a fájó, feszülő tüdőkbe. Meglapulva, kapaszkodva, lábbal, kézzel, foggal, kötelekbe, korlátokba, oszlopokba, a lépcsők oldaldeszkáiba a viz alatt mely tajtékozva rohant el felettük, vártak erre egy boldog, mindentadó másodpercre, amikor beleharaphatnak ismét a levegőbe, a levegőbe, melyről nem is tudták eddig, hogy van. És múltak a másodpercek felettük, kinos, lassú, végtelenségnek tetsző idők. Végre a tompa, sötét, siket nyomás alá beleharsogott a vad lárma, a szél üvöltése, a harsogó viz zúgása, a kék sötét felettük kiderengett, zöldes világosság vert a kimart szemekbe. Némelyik felállt, kezével, torkával, tüdejével egyszerre markolt levegő után, de a höm- pölgő viz levágta ismét, magával sodorta és vitte az elragadott hordók, fadarabok kötélvégek közt hempor- getve magával a megdült fedélzet meredek zuhatag- ján s odasujtotta őket az átellenes korláthoz. Mindegy, nem fájtak a rettenetes ütések, a zúzott csontok kínját nem érezték, volt lovegő, volt levegő. Eeltápász- kodtak, hörgő, sóhajtozó vággyal kaptak ismét feléje, aztán elbuktak ismét, vegigzuhantak a rohanó vízzel a megdült oldal felé. Odavágódtak a koalátokhoz, feltá- pászkodtak és belekaptak a levegőbe. Arcukról, fejükről, kezükről ömlött a viz, a viz. A szemük nem látott. A tüdejük élt. Összevert, megkínzott testük minden sejtje egy-egy kítátott, vágyakozó száj volt, mely levegőért könyörgött. Az óriási hullám végre lezuhogott s a hajó fáradt, remegő testtel felnyomta magát, mint nyomorék koldus, akit egy erős durva kéz a földre sújtott. Az összetört emberek feltápászkodtak, megöleltek valamit, árbocot,’ lépcsőt, kötelet s úgy maradtak ott percekig lihegve, hörögve s fuldokló, csukló sóhajtásokkal falták a levegőt. Semmit sem láttak, semmiről ( sem tudtak, nem a viharról, a halálról, a tépett vitorláról, az egész mindenség egy roppant legelő volt, ahol levegő termett s ők a halálraehezett elzárt barmok most kitörtek és ették, tépték, nyeltek. Aztán megrémültek, hirtelen reájuk zuhant a való, reájuk ordított a körülöttük zugó halál, az életösztön felsikoltott bennük. Az egyik elorditotta magát: — Vissza, vissza a kikötőbe! A rémületbe zárt, kétségbeesésbe börtönzött, meg- kinzott, félig őrült emberek feje fölül ez a kiáltás kirúgta a szűk börtönfalakat s hirtelen ciébiik tárult a mindent Ígérő, ragyogó élet, amelyhez tiszta, könnyű, biztos ut vezet: — Vissza a kikötőbe! Ez a kiáltás egybemarkolta, összekapai'ta okot, Csoportba verődtek, összekapaszkodtak, egymásra néztek. Felnéztek a csupasz árbocra. — Nem fogunk megdögleni itt senki kedvéért — ordította az egyik.' — Úgy van! Megtet. tűk, amit lehet — kiáltotta a másik. hullám fei- csapott taraja végigvágódott rajtuk. Őrjöngő félelemi hasított beléjük ismét, mert hallották benne a halai döngő lépteit, mellyel feléjük rohan. Vissza a kikötőbe, vissza a kikötőbe —- tört ki ■belőlük a rémült orditás s eszeveszetten rohantak, egymást lökdösve fel a hajófarra, ahol Pieró állt a kormány mellett s némelyek kezeiket tördelve, rimankod- va, mások hadonászva, fenyegetőleg ordítozták:^ 1 Vissza Pieró, vissza! Itt veszünk mindnyájan... Viszsza a kikötőbe! , Pieró lesújtó, megvető tekintettel nlezett végig rajtuk. Az arcán kemény, küzdő mosoly vonult végig. __(Szégyeljétek magatokat! — kiáltott reájuk. — Fel a tartalékvitorlával és megyünk előre! — A szava úgy vágott, mint a korbács, a szemei beleégették a megíendithetetlen akaratot az előtte állók arcába. As emberek egy darabig tétován, szemlesütve állották előtte. i — Menj magad, ha akarsz! Mi nem megyünk. Nem fogunk megdögleni a te szép szemedért — ordította Martin, az arcába. — Ügy? Nem te voltál, aki azt mondtad nekem az indulásnál, hogy ismerhetnélek benneteket? Nem ta voltál, aki azt mondtad, hogy nincsen gyáva közietek 1 — kérdezte Pieró gúnyosan. — Én voltam. Itt nincs gyávaságról szó. Élni akarunk. Érted! És vagy vissza fordítod ezt a hajót, vagy mi fordítjuk vissza — ordította fenyegetőleg.
