Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-21 / 138. szám
4 Â szovjet óriási erőied szítésekettesz a vörös hadsereg fejlesztésére Nagy költséggel fejlesztik a Io= vasságot és a légihaderőt (Figa, junius hó.) Európa északkeleti vidékein mind többet beszélnek az utóbbi időben a szovjettel való háború lehetőségéről. Kétségtelen, hogy a helyzet egész Keleteurópában labilisabbá vált, mint amilyen az utóbbi években volt. A németorosz kapcsolatokban bizonyos clhidegedés vehető észre, az állandó orosz __lengyel ellentétek is érezhetően előtérbe kerültek az utóbbi időben. Ilyen körülmények között teljes figyelmet érdemel az a kérdés, hogy a fejlődésnek milyen stádiumában van jelenleg a szovjet hadserege, milyen harci ért éhet reprezentál a vörös, hadsereg, amellyel Keleteurópá nemzeteinek hadereje talán már a közeljövőben szembekerül. Az orosz emigráns sajtó igen kevés hirt közöl a szovjet liadrcndszcrének és a bolscviki hadiiparnak fejlődéséről, az emigráns-lapok jobban szeretik azokat a híreket, amelyek a szovjet különböző gazdasági és politikai válságairól számolnak be és a szovjet állam közeli összeomlását jósolják. Ennek tulajdonítható, hogy Európában általában lebecsülik a vörös hadsereget és nincsenek tisztában annak jelenlegi fejlettségével. Meg kell állapítani, hogy az utóbbi években a szovjet igen sokat tett hadseregének fejlesztéséért. Figyelemre méltó tény a vörös lovasság újjászervezése, a legközelebbi háborúban a szovjet lovassága föltétlenül jelentős szerepet fog játszani. A mai Szovjetoroszország, amely tipikus katonai állam imiperialisztikus törekvésekkel, igen nagy figyelmet fordít a katonai aviatikára és a mérges gáziparra. A légihaderő szerkezete tervszerű és teljesen megfelel a legmodernebb követelményeknek. Az ösz- szes szervezeti munkákat szigorúan tudományos alapon hajtották végre. Moszkvában működik az Aerohydrodinamikai intézet, amely háromszáz, a világ különböző részeiről verbuvált tudóst és mérnököt foglalkoztat és amely a világ legnagyobb repüléstechnikai kutató intézetének tekinthető. Az összes közlekedési és védelmi szervezetek központja, az „Osbaviachim“ Körülbelül hárommillió emberrel rendelkezik korlátlan hatalommal. Az orosz hadi szervezetek fejlődését éppen ezért, teljes figyelemmel kell kisérnie az európai közvéleménynek és tisztában kell lennie azzal a veszedelemmel, amely erről az oldalról fenyegeti. V vörös hadsereg gyors tempójú fejlesztésével szemben a szovjet külpolitikai téren határozottan vesztett aktivitásából az utóbbi időben. A szovjet jelenleg kénytelen minden energiáját a belpolitikai problémák megoldására fordítani, miután ezek a problémák sokszorosan komplikáltak és folytonos válUj kedvezmények vendégeinknek I Kzon lap vásárlóinak megelégedésére nyújtott százalék: kedvez- -s /’’i szsft- ményt szobaárainkból A'-* zalék kedvezményt olcsó éttermi árainkból (menüt kivéve; módunkban van az ÚJSÁG kiadóhivatalával létesített megállapodás alapján kibővíteni a Magyar &sr. ©parafoáz Nemzeti Színház ICamaraszinház előadásaira szóló mérsékelt áru jegyekkel. Tekintette] a nagy keresletre, kérjük szoba és színházjegy rendelését két-hárora nappal előbb velünk közölni. ear park SZÁLLODA BUDAPEST Szemben a keleti pályaudvar érkezés oldalával. (Nincs kocsiköltség XUl. ftVF. 138. SZÁM. •Ságokat idéznek fel a szovjet beleimében. Sztálin csillaga hanyatlóban van azóta, hogy az orosz me- zőgázdasági kollektivizálásnak kérdésében vissza kellett vonulnia,' ugylátszik, hogy a diktátor rövidesen kénytelen lesz a kommunista párt főtitkári állásáról lemondani. Lehetséges, hogy ebben az esetben a katonai park Worosilovval az élén katonai diktatúrát fog létesíteni Sztálin személyi diktatúrája helyett. Mindezeken a nehézségeken túl meg kell állapítani, hogy a szovjet-hatalom Oroszországban bizonyos fokig stabilizálódik a legutóbbi években, ennek a folyamatnak előrehaladásával arányosan nő a bolseviki veszedelem egész Európa számára. Európa a legközelebbi időben kénytelen lesz számolni ezzel a veszedelemmel, amelyet nera szabad lekicsinyelni és amely fölött nem szabaá az emigráns sajtónak a bolsevizmus összeomlását jósolgató jelentéseivel napirendre térni, kaneiB azt számon kell tartani és meg kell tenni vJe szemben a legenergikusabb ellenintézkedéseket. A Eiemie .; smmkásszervezetek fuzionálni akarnak a szociládemokrata párttal (Déva, j unius 19.) Ismeretes, hogy az 1920. évi országos sztrájk után a szociáldemokrata vezetők (dien több panasz hangzott el s végeredményben ez az elégedetlenség a nemzeti munkásszervezetek kiépüléséhez vezetett. Ezek a szervezetek az első időkben, — a rnűnkásszervezetek meggyengülésének reményében — a kormányoktól nem kevés ígéretet kaptak. A nemzeti munkásszervezetek több helyen kiépültek, például a Zsil- völgyében egyike volt a legerősebb alakulatoknak, úgy, hogy sem a régi szociáldemokrata párt, sem a kommunisták pártja nem mérkőzhetett vele. A dicsőség azonban nem sokáig tartott. Az évek múlásával együtt a nemzeti szervezetek is veszítettek súlyúkból, úgy, hogy a szociáldemokrata párt mind inkább előtérbe nyomult. Az utóbbi időben aztán a nemzeti szervezetek vezetőségét ez arra kényszeri- tette, hogy igyekezzenek közeledést keresni a szociáldemokrata párttal. A nemzeti szerv*»- zet bukaresti központi vezetősége érintkezést keresett a szociáldemokraták bukaresti központjával, amelynek a nemzeti szervezet részérél fúziót ajánlott fel, amit a szociáldemokraták elvben el is fogadtak s megállapodást létesítettek, hogy a tárgyalásokat a közeljövőben le fogják folytatni. Hir szerint a fúziós tárgyalásokat a szociáldemokraták részéről Fluerás képviselő fogja lefolytatni. Az ország munkássága nagy érdeklődéssel tekint a tárgyalások elé. Beszélgetés egy elkésett magyarbaráttal, a Lupu-párt ősz korelnökével aki visszasírja a monarchiát és lelkes bámulója a magyar csendőrnek (Bukarest, junius 19.) A Lupm-párt klubhelyiségé ben különös öregurra bukantam rá: Take Moroianu nyolcvancgynehány éves köztiszteletben álló, régi vágású gavallér, akiben lelkes magyarbarátot ismertem meg. Bukarestben egész legendák keringenek Moroia- nuról. Mindenki tudja róla többek között, hogy mint francia légionárius harcolt az 1870—71-ikí poroszfrancia háborúban, hogy német fogságba esett, ahonnan izgalmas kalandok után menekült svájci területre és visszaérkezvén Bukarestbe, egy mázsás pöröllyel ostromolta meg azt az internátust, ahol vonakodtak a háborúból hazatért légionáriust az időközben felnőtt, leánnyá lett nővéréhez bocsátani. De számunkra mindezeknél érdekesebb, hogy a Lupu.párt bukaresti tagozatának korelnöke utolsó mohikánja és szive mélyén ma is hive annak a politikának, amely valamikor az Osztrák-Magyar-Monarchiába próbálta belevonni a régi román királyságot, federativ alapon. Egy nyugalmas délutáni órában vallatóra fogtam a. korát meghazudtolóan eleven beszédű és éles mc- móríáju aggastyánt. — Évtizedekkel ezelőtt, tizennégy éven át jártam nyaralni Élőpatakra —- mondotta, — s ott elég szóró-,, részben baráti összeköttetésbe jutottam a magyar előkelőségekkel. Kellemes órák emléke fűz hozzájuk és bármint alakultak vagy alakuljanak is a dolgok, én megőrzőm mélységes rokonszenvemet és tiszteletemet a magyar nép iránt. Már politikai felfogásom is szorosabban fűzött a magyarokhoz, mert én a román népet s nemzetet fenyegető, legnagyobb veszedelemnek, a / orosz hatalmi törekvéseket tekintem. A Dnyeszteren túlról ér bennünket minden baj: innen kaptuk a dögvészt, innen szivárog át hozzánk a bolsevzimus és innen jönnek közibénk a szláv terjeszkedés előfutárjai. Gyűlölök mindent, ami orosz és ez tett lelkes hívévé a ma már, sajnos, nem aktuális politikának, emelynek többek között egy Petre Carp, egy Titu Maiorescu voltak szószólói. Ez a politikai felfogás alkotta az első érintkezési pontot köztem és a hetvenes-nyolcvanas évek több ismert magyar kiválósága között, akik nem egyszer megfordultak Élőpatakon. A magyarokkal való baráti kézfogás eszméje lebegett előttem, a természetes, közös front megalkotása a közös szláv veszede. lemmel szemben. — Ennek megvalósítására történtek a hetvenes években komoly kezdeményezések is. Magam is tevékeny részt vettem azokban. Tagja voltam annak a hat-tagu küldöttségnek, amely — kétségkívül magán- iniciativából, de korántsem az általános néphangulattól elszigetelten, — 1873-ben megjelent bánó Auer», perg akkori osztrák miniszterelnök előtt és felvetette • gondolatot, hogy Romániának egyesülnie kellene u Osztrák-Magyar-Monarchiával még pedig úgy, hogy az igy alakítandó hatalmas birodalom határai közé foglalt nemzetek megőrizzék függetlenségüket és federativ állam-szövetségben éljenek egymással. Sajnos, ez a terv, amely sezrintem a románság európai elhelyezte, désének ma is egyedül helyes formája, nem valósulhatott meg. — Én, ismétlem, ma is fájlalom ezt. Ausztria-Ma- gyarországnak, ennek a végi és hatalmas birodalomnak nem lett volna szabad összeomlania. Szükség volt reá és ma is szükség volna rá a roppant szláv veszedelem ellen. És az ősz Take Moroianu arcán a jóvátehetetlen hiba elkövetésének borongása jelenik meg. Majd na. gyón határozottan teszi hozizá: — Szívesen élnék ma is államközösségben az egész magyar nemzettel. Mondom, szeretem ezt a népet: ven dégszeretők, vidám élet-emberek, akik mindenütt megállják helyüket. Nagy elismeréssel vagyok ma is a magyar közigazgatás, a közbiztonsági szervek müködé- -i? iránt, ami engem, mint volt rendőrt fokozottan érdekel. Ma is állítom, hogy a magyar csendőrnek párja nincs . . . Sohase felejtem cl: egyszer Élőpatakra vezető utániban, egy erdő szélién, Afnek idején banditák 'ámadták meg a kocsimat ... ir azt hittem: min. (lennek vége, nincs több menekvés, mikor egyszerre — mintha a föld alól bújtak volna elő — két lovascscnd- őr vágtatott felénk az országúton és moghiusitotta a rablóvállalkozást . . . Nagyszerű emberek ezek a kakas- tollas, marcona legények. Rend és figyelem van ott, ahol megvillan a szuronyuk hegye .... . . . Milyen kár, hogy a derék, öreg Take Moroianut, akiben ime, lelkes magyar-barátot fedeztem fel, nem vihetik már az aktiv politika porondjára több mint nyolcvanéves lábai. Mint nagyközönség is évek ót* mindössze egyszer járt a parlament táján. Akkor ii magyar képviselőt keresett. Olvasta a lapokban, hogy létezik egy Barabás Béla nevű magyar parlamentár éz ö abból az időből, mikor, sok évtizeddel ezelőtt átmenetileg Aradon járt iskolába, emlékezik egy ilyen nevű kisfiúra. És az ősz Moroianu makacsul érdeklődött a parlamenti folyosón a magyar politikus után, hogy megállapítsa, azonos-e azzal az egykori kisfiúval, akinek a nevét sok évtizeden keresztül oly csodálatos tisztasággal őrizte meg emlékezete... Jávor Bila.
