Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-21 / 138. szám
XZZL «FZ. M& SZÁM. 3 A tanszabadságot sürgették a zsidó képviselők a parlamentben Az állampolgárságtól megfosztottak várják a beígért törvénymódosítást s Megszavazták a lemondott régensek milliós nyugdiját (Bukarest, junius 19.) A kamara csütörtök délelőtti ülésén Duceag ukrán képviselő az ukrán kisebbség kulturális sérelmeiről beszélt napirend előtt és kulturális autonómiát kért az ukránok részére. , Várjuk az állampolgársági törvényt German szociáldemokrata az állampolgársági törvényt sürgeti. ■— Az 1924. évi állampolgársági törvény alkalmazása — mondotta — azt eredményezte, hogy ezer és ezer polgár került bizonytalan állampolgársági helyzetbe. Ezt a hiányos és kellőképpen át nem gondolt törvényt ügy alkalmazták, hogy éppen ezekkel a hibákkal zsonglőrködve és cliescu az enyhítéseket kiszélesítette. Kéri, hogy most, az uj vizsgálatok előtt újból figyelmeztessék a bizottságokat, hogy vegyék figyelembe az enyhítő rendelkezéseket, mivel a tanulók vegzaturája csak igy kerülhető el. Landau cionista képviselő a belügyminiszter és igazságügyminiszter figyelmét az újabban előfordult antiszemita zavargásokra hívja fel. Joanitescu volt belügyi államtitkár a közlekedés- ügyi miniszterhez intéz interpellációt és kérdi, hogy mi van az autonóm intézetek személyzet! statútumával, mivel a kérdéses személyzet nem maradhat az eddigi bizonytalan helyzetben. Pistiner: Látja, Joanitescu képviselő ur, milyen jő, hogy a miniszterek néha lekerülnek a képviselői padokba. Joanitescu: Én akkor is respektáltam a parlamentet, amikor miniszter voltam. A volt régwisek nyugdija Mirescu szocialista kérdezi, hogy milyen stádiumban van a münkásbalesetekre, az éjjeli munkaidőre vonatkozó nemzetközi szerződések ügye. Kéri a munkakamarák felállítását, hogy a szenátusban a munkások reprezentánsai is megjelenhessenek. Napirenden az egészségügyi törvény tárgyalása szerepelt. Bulau és Popescu többségi képviselők a javaslat mellett beszéltek. Az ülés végén Toncescu többségi képviselő parlamenti kezdeményezésből beterjesztette a lemondott régensek havi 120 ezer lejes nyugdijáról szóló törvényjavaslatot. Hol van a tansasabadság ? visszaélve utasítóitok ki számtalan olyan polgárt, akiknek joguk volt az állampolgárság elnyerésére. ; Már régóta várjuk azt a törvényjavaslatot, amelv ezeket a »agy igazságtalanságokat orvosolja és lehetőséget nyújt arra, hogy azok, akik kimaradtak a listákból, jogaikat érvényesíthessék. Az elmúlt év januárjában az igazságügyminiszter ur elismerte az 1924. évi törvény rendelkezéseinek meg nem felelő voltát és a kamara tribünjéről Ígérte meg, hogy uj törvénnyel jön, amely orvosolni fogja a / múltban elkövetett hibákat. Azóta másfél év telt el és ebben az irányban semmi se történt. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Éppen ezért kérdem az igazságügy-miniszter Urat, nem gondolja-e, hogy a megígért törvényt sürgősen be kell terjesztenie, mert nem engedhető meg, hogy amikor a kamara garmadával gyártja a kjfebb jelentőségű törvényeket, ilyen nagy horderejű kérdés megoldatlanul maradjon. A barbár érettségi Hanes többségi képviselő az érettségi vizsgák ügyét tette szóvá és a bakkalaureátusi vizsgák előbbi rendszerét barbárnak, erkölcstelennek, pedagógia-ellenesnek és hazafiatlannak mondotta. Petrovici enyhített az intézkedéseken és Costatatta, csak eró'sen hozzásimult. A vészmadár egyre közeledett. Ao orkán szembe- verte, a rohanó hullámok felkapták és visszalökték. Tántorogva, dühöngve imbolygóit ilyenkor egy pillanatig, aztán az orrát újra nekifeszitette a dühöngő tengernek, keresztültört rajta é3 haladt előre. Már jól látták a hajóról a Delfin alacsony, tengerverte fedélzetét. — Oh, csak odaérnénk, amig nem késő! — sóhajtott fel Mária. — Odaérünk. Ne félj! A Vészmadár repül — válaszolta Pieró. Valóban repült. A nagy, sárga vászonszárnyak a repedésig megfeszültek. A rohamokban robbanó szél nagyokat dobbant rajtuk s ilyenkor a hajótest szinte kiugorva a vízből, löködött elő. — Emlékszel Mária, mikor még kicsik voltunk, azt mondtam egyszer, hogy ha megnövök, a mentőcsónak parancsnoka akarok lenni? — kérdezte Pieró. — Látod, hogy beteljesedett, amit kívántam, most egy memtőhajó parancsnoka vagyok. — Emlékszem Pieró, akkor sülyedt el a Nina az „Ördög fogánál” és akkor vesztettem el az édesapámat ... még arra is emlékszem, hogy azt kérdeztem tőled, hogy ki memél-e menni az „Ördög fogához“ a viharban és nagyon elcsodálkoztam, mikor azt mondtad, hogy igen, akkor nem is hittem... azt gondoltam, hogy csak dicsekedni akarsz ... •— Na, most legalább megmutatom, hogy ki merek menni — nevetett Pieró. — Most már tudom, hogy mersz, de akkor olyan kicsi voltál... Oh, csak késő ne lenne! A Delfin mindjobban alámerül. — Ne félj! A Vészmadár repül — válaszolta Pieró. Valóban repült. A sziél dobolva verte a vitorlákat. Üvöltve, harsogva kurjongatva, ugatva lökte, rázta őket. Pokoli lármával volt tele a roppant tomboló térség, ahol a szél vágtatott, a hullámok forrtak s a parányi hajó hemperegve haladt előre. A fiú és a leány egymás arcához hajolva beszélgethettek csak, mert a tomboló lármában nem hallhatták volna egyébként egymás hangját. A délutáni kamarai ülésen Landau cionista, a zsidó felekezeti iskolák sérelmei ügyében interpellál. Kifogásolja, hogy a kisebbségi tankönyveket nevetséges kifogásokkal utasítja vissza az illetékes bizottság. Kéri, hogy a kisebbségi tanulókat is részesitsék tandíjkedvezményekben. Felemlíti, hogy azokat a zsidó tanulókat, akik egy évet állami iskolában jártak, nem engedik vissza a zsidó iskolákba. Hanes: Vannak nagyszerű zsidó növendékeink az állami iskolákban, ahova a zsidók egészen nyugodtan járhatnak, mert senki sem tesz különbséget közöttük és a többi növendékek között. Landau: Lehet, hogy igy van, de különösnek tartom a tanszabadság ilyen korlátozását. Az iskolában nem szabad nacionalizálni. Tiltakoznom kell az ellen is, hogy a gyermekek anyanyelvűket a legtöbb esetben idegen nyelvnek látják, ■ mivel azzal az iskolában keveset, vagy semmit sem foglalkoznak. Beszéde végén az államsegély kérdésével foglalkozott és kéri annak igazságos szétosztását; Costachescu közoktatásügyi ndraszter válaszolt: A nyelvekre vonatkozó igényeknek azért nem tohel teljes mértékben eleget __ mondja, __ mivel akkor a növendékeket túlsók nyelvvel terhelnék meg. Ö Igen, a Vészmadár repült. A sárga vitorlák dübörögve rázkódtak a szél nyomása alatt, mint kazánfalak, melyeket a fölhevített gőzbe zárt száz lóerők rettenetes nyomása feszeget. Hirtelen egv robbanásszerű szélroliam zuhant reá a hajóra. Ugv csapott reá a tárgyakra, mintha szilárd, kemény tömeg volna. A fedélzeten nagyot döngölt az ütés, mintha egy rettenetes pöröllyel sújtottak volna reá. A nagy vitorla, sárga’, vizes vászna nagyot dobbant, egyet éleset sikoltott, egy pillanatig remegve vergődött, aztán a szél egyetlen rántással leszakította az árbocról, mint goromba orvos a kötést a fájó sebről és belevágta a tengerbe. Mindez annyi idő alatt történt, amennyi alatt az emb’er elkiált egy jajt. Bustard apó kipirult, szederjessé vált arccal, állott a siilyedő hajóján s harsogva, ordítozta a taktust a pumpálok mögött. A nyakán kitagadtak az erek, hosszú karja hadonászva vert bele a sós poros levegőbe. A szeme az egyre közeledő hajóra volt meresztve, csak a hangja volt itt s vaktába vágott bele az emberek közé, mint pattogó korbács a csordába. — Hc-hoy ... holy-hoy ... luizd meg... Hé-hoy... holy-hoy... nyomd meg!... Most Szent Józsefért... Most Szent Jeromosért... Most Szűz Máriáért... a szabadulásért... hé-lioy ... holy-hoy ... Itt van Pieró. Húzd meg!... Nyomd meg!... Hé-hov ... holy-hoy!.. A pumpakarok zörögve rándultak a magasba s nagyokat csattanva iitődtek vissza. A viz szöresögve ömlött ki a száján. Mozgó, eleven élpt lüktetett az élettelen vaskarokba, áldomásnak indult élet mámorban ujjongó,1 bizakodó lelkek vertek ki vele a remeny indulóját. Bustard apó hirtelen elhallgatott, mintha valami rettenetes kéz egyszerre befogta volna a száját és be- lefullasztotta volna a hangot. A pumpa megállóit. Az emberek csodálkozó arccal meredtek reá. Az öreg gazda hirtelen lesújtott a kezével a fedélzet leié, mintha valamit rettenetes erővel a földhöz, akarna vágni, aztán hangos undorral íelkacngott és nagyot köpött a tenger felé. (Folytatjuk.) tiltakozik az ellen, hogy az iskolákban nacionalizálni akarnának. Az országban sok zsidó iskola működik. Fischer foţsef: Mi nem akarunk mást, csak a közoktatás teljes szabadságát. Costachescu ezután rátért az államsegélyre. Elismeri, hogy az összeg kicsi, de a jelenlegi pénzügyi helyzetben többről nem lehet szó. __ Ez azonban csak a kezdet s reméli, hogy később a segélyt lényegesen fel tudják emelni. Az összeg elosztása szerinte igazságos, mivel az egyes felekezetek által fenntartott iskolák száma szerint történt. Beszédét a következővel fejezi be: _ A kormány igazságos és becsületes politikát folytat a kisebbségekkel szemben. Respektáltuk a törvényt és respektálni fogjuk ezután is. Meg fogunk tenni mindent a lehetőség határain belül a líisebbségek kulturális támogatására. Kérem azonban a kisebbségeket, hogy Ők is respektálják ezeket a lehetőségeket és ne kérjenek többet, mint ameny- nyit adhatunk. w mi IM iwwwHmm»*w»«4ww4 Costachescu miniszter megígérte, hogs az idősebb tanárokat és tanitókat mentesíti a további vizsgakén\jszer alól (Kolozsvár, junius 19.) A kisebbségi felekezeti tanároknak és tanítóknak a számára hozott egy kedvező hirt Bukarestből a táviíó. Abban a rettenetes helyzetükben, hogy minden fél évben vizsgára hurcolta őket az Anghelescu törvénye, most az a veszély fenyegette mindazokat, akiket eddig elbuktattak, hogy többé vizsgára nem állhatnak és elveszítik az állásukat. A felekezeti tanárok egy újabb kísérlettel újabb memorandumot készítettek, amit Xantus János kolozsvári mariá- numi tanár szövegezett meg. A memorandum elmondja, hogy a régi rezsim alatt szerzett összes diplomákat — amint a békeszerződés is intézkedik — elfogadták, csak a tanárokét és tanítókét nem. Az alkotmányban kimondott egyenlőség elvével ellenkezik az, hogy a nem román tanároktól vizsgát kívánnak, holott román tanárok ugyanolyan régi diplomákkal nemcsak vizsgára nincsenek kötelezve, hanem vizsgáztatják kollégáikat. Hivatkoznak az emberiességre és arra, mit jelent pénzügyileg is, hogy különben munkaképességük teljességében levő tanerőket küldenek nyugdíjba. Kérték, hogy az idősebb kategóriákat bár mentesítsék a további vizsgakényszer alól. A memorandumot Lucián Sándor dr. képviselő vitte cl csütörtökön Costachescu közoktatásügyi miniszterhez, aki behatóan tárgyalta és fontolóra vette a kérés megható igazságait. Azt a kijelentést tette Lucián képviselő előtt, hogy három napon belül rendelkezést ad ki, amelyben mentesiti a vizsga alól azokat, akik negyvenedik életévüket betöltötték és akik legalább 1914 óta működnek. A miniszteri kijelentés és Ígéret után várjuk a rendelkezést, a kedvező hímek a következményeit.
