Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-20 / 137. szám

XIII. ÉVF. '137. SZÁM. 3 íegápoló házakat felállítani és az ségügyi személyzetet fizetni. A rendelkezés óriási terheket jelent a máris túlterhelt községekre. Igaz ugyan, hogy a törvény nem zárja ki a megye, vagy a minisztérium támogatását, ha a ter­heket a község nem bírná el. De ki Tesz hivatott arra, Maniu és Märonescu restauráció esetén Románia esetleg fegyverhez nyúlna (Paris, junius 18.) Az Echo de Paris bukaresti munkatársa intervjut közöl lapjá­ban Maniu román miniszterelnöktől és Mironescu román külügyminisztertől. Maniu kije­lentette, hogy Románia nemzetközi politikájának két célja van. Az egyik az, hogy a Népszövetség keretén belül a kisantanthoz és Magyarországhoz való kapcsolatait meg­erősítse, továbbá, hogy barátilag kapcsolódjék Olaszországhoz s igy szellemi és gazda­sági téren hozzájáruljon a békés állapot kifejlesztéséhez. Nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy a béke kizárólag a fennálló szerződések alapján tartható meg és aki^ a szerződések rendelkezéseihez nyúl, beláthatatlan, esetleg háborús következményeket idéz­het fel. Befejezésül kijelentette, hogy Románia Magyarországhoz való viszonya az optánsügy elintézése óta lényegesen javult. Jiatármódo sitásról egyáltalában nem lehet szó. Mironescu külügyminiszter a maga nyilatkozatában hangoztatta, hogy Romániától távol áll az a szándék, hogy Magyarország beliigyéibe beavatkozzék, azonban a trianoni szerződés alapján tiltakozik minden olyan cselekmény ellen, amely a monarchia fel- támasztására vezethetne. Ilyen kísérlet megakadályozására mindent megtenne Románia, esetleg fegyverhez is nyúlna. Fi kisebbségellenes és a falvakat meg­nyomorító egészségügyi törvény Wilder József stagy beszéde a kamarában (Bukarest, junius 18.) A kamarában a civillista- vita után az egészségügyi törvény tárgyalására tértek nt. Az első szónok Wilier József magyarpárti képvi­selő. — Franciaországban, vagy Angliában ezt a tör vénytervezeíot — mondotta Wilier — minden különö­sebb vita nélküi elfogadták volna, esetleg azt kifogá­solva csupán, bogy az egészségügyi személyzet kine­vezését túlságosan centralizálták. Ezzel , a rövid beve­zetéssel ugyhiszem, ki is fejeztem a törvénnyel szem­beni felfogásomat. Dicséretreméltó szándék és nagy felkészültség jellemzi a törvénytervezetet, amely azon. ban hazai viszonyainknak egyáltalában nem felel meg. A javaslat nagyszerű egészségügyi intézményekkel szándékozik ellátni bennünket, de hogy az ezek fenn­tartásához szükséges anyagi eszközöket honnan terem­ti elő az ország, arról nem beszél. — Doktriner munka, amelynek elkészíté­sénél nem vették figyelembe a gyakorlati élet hatalmas törvényeit. — Az egészségügyi személyzetnek a jelen törvény­ben lefektetett rendelkezések szerint történő kiválasz­tása és megszervezése éles ellentétben áll az önkor­mányzat és a decentralizáció elvével. Az úgynevezett központi tanácsnak döntő szava lesz a kinevezések, megerősítések, előléptetések, áthelyezések és nyugdíja­zások ügyénél. A tanácsnak ez a törvényben biztosi- tott hatalma addig terjed, hogy a kinevezési előterjesztéseknél a miniszter kénytelen le3z azt kinevezni, akit a ta­nács ajánl. — Hol van itt a miniszteri felelősségi hol marad­tak a decentralizáció annyiszor hangoztatott jelsza­vait Nem iszem, hogy a miniszterelnök ur, vagy a belügyminiszter ismernék ezt a javaslatot, amely tá­volról sem nevezhető decentralizációsnak és ellentétes az uj közigazgatási törvény szellemével. Ha ez a tör­vényjavaslat változatlanul marad, a községek és a megyék még afelől sem in­tézkedhetnek, hogy ők maguk nevezzék ki orvosaikat, ami pedig kisebbségektől la­kott területekre nézve azt jelenti, hogy olyan orvosok kerülnek oda, akik a lakos­ság nyelvét nem értik. — A központi bizottság működése arra fog irá­nyulni, hogy a kisebbségi elemeket kitelepítse az egész­ségügyi testületből, s nekünk pedig még csak az a lehetőségünk sem ma­rad meg, hogy ezekért a minisztertől jogorvoslatot kér­jünk. Az iskoláink körül folyó gyászos küzdelem ki fog terjedni eire a területre is s a központi egészség- ügyi tanácsnak olyan szerepe lesz, mint a közoktatás­ügyi minisztériumban az iskoláink megnyomoritására felállított állandó bizottságnak. Wilier ezután sorra vette a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit. Különösen kifogásolta a 70—77. sza­kaszokat, amelyek előírják, hogy a községek kötelesek menházakat és be­hogy elbírálja egy község anyagi teherviselőképességét és a döntés ilyen normák alapján fog megtörténni. Alapos aggodalommal nézhetünk a törvény végrehaj­tása elé, mert hiába dicséretreméltó a törekvés és szép a szándék, ezek a rendelkezések állandó kellemetlen­ségeket fognak okozni. Fognak jönni kormányok, ame­lyeknek kormányozható lelkiismerete, visszaélve a törvény lehetőségeivel, azokat politikai célokra fogja felhasználni. Beszéde további részén a munkások gyógyszerrel való ellátásával, a betegsegélyző és orvosi gyógyszer, tárak kérdésével foglalkozott. A munkás a betegsegélyzőnél nem azt a gyógyszert kapja, amire szüksége van, hanem ami éppen momentán található. A járási orvosok is kötelesek ilyen kis kézi gyógyszer­tárakat tartani maguknál s azok igen sok esetben nem egyebek egy kis ládában egymásra dobált gyógyszer- halmaznál, amelyben az egyes anyagokat inkább csak a szaguk után lehet megismerni. Elgondolható, hogy az orvos indiszpoziciója, vagy náthája mi­lyen kellemetlenségeknek lehet a forrása. Teljesen helytelen, hogy a nyilvános gyógyszertárak igénybevételétől a munkásokat eltiltják, eltekintve át­lói, hogy a betegsegélyző gyógyszertárak fenntartása nagy kiadásokat is jelent. Hivatkozik Franciaország példájára. Itt ezt a kérdést már régen rendezték, a munkások szabadon szerezhetik be gyógyszereiket, bár­mely szindikátusi orvos segítségét igénybe vehetik és a helyzettel teljesen meg vannak elégedve. A törvényjavaslat foglalkozik a jótékonysági egye­sületek szövetségbe tömörülésével. Az erről szóló sza­kasz első része fakultative vau tartva, mig a második része kötelezőleg Írja elő az Unióba való tömörülést, úgyhogy a jótékonysági egyesületek nem tudják, hogy mihez tartsák magukat. A 473-ik szakasz a gyűjtések napját szabályozza B ar­ra 1—10 napig terjedő időt engedélyez. Félő, hogy ez a rendelkezés nem lesz jóhatásu s csupán a közönség kimerülését fogja előidézni. Beszéde végén kijelentette!, hogy a törvényjavaslatot nem szavazhatja meg, mivel az a túlságos centralizáció szellemében készült és nagy anyagi terheket ró a községekre. A szesztíhn/émty vitája a szenátusban A szenátusban a szesztörvény vitáját folytatták. Mayer Ebner szenátor az alkohol káros hatására mutat rá. Legelőnyösebbnek találná a szesztermelés íhonopoli- zálását. Ezután Graur előadó tartott hosszú beszédet, ame­lyet a szenátorok minduntalan tréfás megjegyzésekkel szakítottak félbe. Utána Madgearu emelkedik szólásra és beszéde leg­nagyobb részében Garofliddal polemizál. A üaroflici­tele törvény a bortermelők védelmét szolgálta és pedig nagyon helytelen irányban. Garoílid, mint a borterme­lők szövetségének elnöke egyéb politikai szempontok­tól vezetve folytatja és folytatta a küzdelmet. Több felhívást és köriratot olvas fel, amelyben a volt föld- mivelésügyi miniszter arra hívja fel a bortermelők szö­vetségének vidéki tagozatait, hogy táviratilag tiltakoz­zanak a királynál a törvény ellen s ebből azt következ­teti, hogy Garoflid kétféle magatartást tanúsított, egyet, mint szenátor és egyet, mint bortermelő. A jelenlegi tör­vényjavaslat-igazán a földmivelők érdekeit akarja meg­védem A Garoflid-féle törvényt meg kellett változ­tatni, mért az rossz volt egészségügyi, nemzeterkölcsi és az állam pénzügyi érdekei szempontjából. Káros volt egészségügyi szempontból, mert a legtágabb teret nyi­totta a feketeszesz termelésének s igy a titokban ter­melt szakértelem nélkül készült pálinkák valósággal megmérgezték a lakosságot. Az ellenőrzés is majdnem lehetetlen volt. A Garoflid egész gazdasági politikája tele van elentmondásokkal és agitációja politikai célo­kat szolgál. Garoflid: Ez ellen tiltakozom. Madgearu ezután az uj törvény pénzügyi előnyeit fejtegeti és kijelenti, hogy az átmeneti rezsimet jelent csupán a szeszmonopo- Hum fölé, amelynek bevezetése körülbelül öt év múlva lesz lehetséges. Újból az egészségügyi szempontokra térve át, megál­lapítja, hogy mindig jobb garantált negyvénfokos szeszt adni, mint a lakosságra bizni a szesz termelését. A kor. mány szándéka, hogy erőteljes ellenőrző gárdát létesít. Jelenleg csak 17 inspektor áll rendelkezésre, ami rend­kívül csekély szám. Végül hangoztatta a miniszter, hogy a törvényjavaslat fiz ország gazdasági és egészségügyi éidekeit szolgálja és kérte, annak megszavazását. Bratiami Víntiia meggondolta magát Belpolitikai körökben hire jár annak, hogy a liberális párt vezetőségének legutóbbi értekezletén, j amelyen Bratianu Vintila elnökölt, _ elhatározták • hogy a párt közelebbről hűségnyilatkozatot fog ten­ni a király előtt, s általában fölveszi a normális kap­csolatokat az uralkodóval. Erre enged következtetni az is, hogy a Viitorul legutóbbi számában cikk je­lent meg, amely a király segítségét kéri a vojnik- csapatok ellen s egyben kéri a királyt, hogy bizo­nyod törvényeket ne szankcionáljon, ügy tudják, hogy a liberális párt állásfoglalásának ilyen meg­változásában nagy szerepe van Argetoianunak, aki hazaérkezése óta igyekezett Bratianut jobb meg­gondolásra birni. Ileana hercegnő hazaérkezett Ileana hercegnő szerdán reggel Alexandriábái jövet Constancába érkezett. A kiszállásnál a román tengerhajózási társaság vezérjgazagtója, és a városi hatóságok vezetői fogadták. A király nevében Du- mitrescu, Őfelsége magántitkára jelent meg Ileana hercegnő azonnal autóra ült és Balcicba ment, ahol Mária királyné tartózkodik Letették az esküt az. államtitkárok Az államtitkárok szerdán délelőtt letették az esküt a miniszterelnök kezébe. Maniu miniszterel­nök valószínűleg már a jövő héten külföldre utazik s utján Lugosianu fogja elkísérni. Helyettesítését távoliétében Vaida belügyminiszter látja el. A volt régensek nyugdija A napákban törvényjavaslat kerül a kamara elé a volt régenstanács tagjainak nyugdijáról, ame­lyet hírek szerint havi 150.000 lejben fognak meg­állapítani. A Viitorul hevesen tiltakozik a törvény- javaslat intézkedése ellen, amelyet az ország mai nehéz helyzetében felesleges kiadásnak minösit. Ferdmásid bolgár király hazatér ? (Bukarest, junius 18.) A Lupta legutóbbi száma azt a szenzációs értesülést közli, hogy Ferdinand bolgár király Románián keresztül közelebbről vissza akar térni országába. Ez a hir a lap szerint annál valószínűbb, mert trónjának újra elfoglalását egyetlen nemzet­közi szerződés sem tiltja.

Next

/
Thumbnails
Contents