Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-18 / 135. szám

Till. ÉTT. 135. SZÁM. A Nemzetközi Fizetések Bankjában Bas©! a milliomosok városa — Bank, ahol a lapoknak nem adnak semmiféle feivii ágosíiási (Basel, június 16.) A svájciaknak érdemes volt hat- száz évig küzdeniük kis országuk semlegességéért. Már egymaga az is^ mily mérhetetlen előny és szerencse, hogy a világháború elviharzott körülöttük, anélkül, hogy nemely gazdasági kellemetlenségeken kivül na­gyobb^ áldozatot követeit volna tőlük. A svájci sem. legességnek politikai és gazdasági árfolyama azonban csak a háború után kezdett emelkedni, amikor kide­rült, hogy abból a mérhetetlen zűrzavarból, mit a há- boru az egész világon okozott, csak nemzetközi egyiitt- müködessel lehet kilábalni. Az archimédeszi pont, hon­nan meg lehetett kezdeni ezt a btékermunkát, a vitán felül álló es kipróbált svájci semlegességben adva volt. Genf már tiz éve a nemzetközi politikai életnek a központja: ezt mar a világ is, a genfiek is egészen természetes dolognak tartják. Most pedig, hogy végre kezdetet vehette a világháború gazdasági csődtömegé­nek a felszámolása is, Svájc hivatalosan pénzügyi köz­pont lett azáltal, hogy a nemzetközi fizetések bankja — a B. I. Z. (Bank des Internationalen Zahlungs­ausgleichs) ahogyan a nsmzetközi életben nevezik — Baselbe tette székhelyét. Ez az egészen uj és szokat­lan nemzetközi intézmény néhány héttel ezelőtt — május 15-én kezdette meg működését. így azt hiszen, az elsők közé tartozom, kik a helyszínén'kerestem tá­jékozódást, hogy ez az uj nemzetközi szerv, melyről annyi ellentétes hir látott már napvilágot, hogyan te­vékenykedik a gyakorlatban. Basel, a B. I. Z. székhelye _ Ám biztos volt, hogy a nemzetközi bank székhelye Svájc lesz. A belgák kísérletezése a bankszékhely el­nyeréséért előre már reménytelennek látszott. Az azon­ban nem volt biztos, hogy a választás Zürichre vagy Baselre esik-e. A két város elkeseredett harcot vívott a pálmáért, melyet végre is Basel nyert el. A döntő szempontot kétségen kivül szerencsés földrajzi fekvé­se szolgáltatta: a szó szoros értelmében a két legjob­ban érdekelt országnak — Franciaországnak és Német­országnak — a küszöbén fekszik, a legjobb nemzetközi Vonalak mellett: szárazföldön, vizen, sőt a levegőben is. A környezet, melyet ez az ősi kereskedő város ad­hat, méltó arra, hogy a nemzetek közötti e legnagyobb tőke kicserélődésnek központja lehessen. A közel két­százezer főnyi város, mely az ihnen kezdve hajózható Rajna két partján fekszik, mérhetetlen tőkék felhal­mozódásának a helye. Azt mondják, hogy ez az a város, hol az egész világon aránylag a legtöbb gazdag ember lakik. Milliomosainak számát háromszázra teszik. S nem szabad elfelejteni: itt a milliók svájcifrankban számítanak. Szóval, aki itt csak egyszeresen millio­mos, az Romániában harminckétszeresen az. De él itt olyan pénzkirály is, ki kétszázmillió svájci frank fölött rendelkezik. Az a város rész, ahol ez a sok gazdag ember lakik, egyedülálló a maga nemében: nem villa, hanem kas­tély negyed, mely szent Albanus nevét viseli. Óriási parkok közepében állanak ezek a szebbnél szebb palo­ták, melyekben a legbüszkébb arisztokratáknál is gő­gösebb fajzat lakik eárkózottan és a legegyszerűbb életmóddal tüntetve. Amikor azt hallottam ezek után, hogy a Nemzetközi Bank egy egykori pátricius palo­tában nyert elhelyezíést, mely csak időlegesen volt szál­lodává átalakítva, valami egészen pazar és fényűző épületre voltam elkészülve. A Kirschenhof azonban, ahogyan a baseliek a bank épületét ma is nevezik, c tekintetben csalódást okoz. A pályaudvar közvetlen közelében áll ez a háromemeletes épület, melyet sem­mi sem emel ki a mellékuecáknak egyhangú bérliáz so­rából. Kivül semmi jelzés. A csend, előkelőség és mél­tóság, mely fogad, amikor a forgó ajtón belépek, meg­nyugtat, hogy mégis jó helyen járok. Hatalmas hall. Kőkockáin a járást óriási keleti szőnyegek zajtalanná teszik. Egy követségi atasé fogad az előcsarnokban, kiről rövidesen kiderül, hogy a portás. Gyors egymás­utánban három nyelven kérdezi meg, hogy mit óhaj­tok: franciául, angolul és németül. Amikor megmon­dom, hogy mi járatban vagyok, kissé elmereng. Nem, sajtó osztálya nincsen a banknak. Rülsen ur azonban bizonyára útba fog igazítani. Várjak egy cseppet. Te­lefon. Rövidesen lejön a második emeleten működő hi­vatalszolga, ha szabad igy neveznem. Rülsen nr három perc múlva kéret. Igen, pontosan három perc múlva s ne fáradjak fel addig, mig értem nem jön. Amire tá­vozik. Nézem az órát: valóban, pontosan három perc múlva újra megjelenik. Ahol tilos a felvilágosítás Most aztán együtt indulunk el minden bajok leg­főbb forrásának, az elvesztett és megnvert pénznek legfőbb minisztériumában, mely azon!' . ;gy hat most reám, mint valami modern misztérium. Az első emele­ten titokzatos ajtók mellett haladunk el: G-arrah, pre­sident, az intézet amerikai elnökének szobája, Quesnay direktem- general — itt a francia vezérigazgató olvas­sa cl a világ összes jegybankjainak napi jelentéseit s igy tovább. Rülsen ur igen barátságosan fogad. Vala­melyik északi népnek lehet a fia. Az első dolga, hogy egy hatalmas hollandus szivart dug a számba. Nyilván azért, hogy minél kevesebbet kérdezzek. Rülsen ur ugyanis egyáltalán nem hajlandó nyilatkozni. — Kérem, mi egyszerű bankhivatalnokok vagyunk. Azonkívül pedig: legszigorúbban megtiltották azt, hogy bárkinek felvilágosításokat adjunk. Furcsa arcot vághattam, mert rögtön vigasztalni kezdett: — Legyen meggyőződve — mondotta — itt nem is igen adhat senki Önnek olyan felvilágosítást, ami­lyet szeretne. Ez a bank alapjába véve épen olyan rész­vénytársaság, mint akármelyik más pénzintézet S ezen mit sem változtat az, hogy külön jogi egyezmény alap­ján működünk itt Svájcban. A politikai részt a kor­mányok intézik el egymás között, melyeknek a bank­kal egyszerű Treuhand-sZerződésé van. Végeredmény­ben pedig az, ami Önt érdekli, mégis csak politika. Mindjárt megmagyarázom Önnek, hogy miből áll a mi egész tevékenységünk. Tegyük fel, hogy Önnek van há­rom törvénytelen gyermeke és egy bankban folyószám­lája. Erre Ön ir egy levelet a banknak s utasítást ad, hogy melyik gyerekének mennyit s mikor fizessenek ki. A bank pedig pontosan fizet s önnek elküldi időn­ként az elszámolást. Ez az egész, ami itt történik. Pénzt, vagy értékpapírt kapnak-e az optánsok ? Azt kell válaszolnom, hogy a példa a számomra nem eléggé szemléltető, mert sem törvénytelen gyer­mekeim, sem pedig folyószámláim nincsenek. S mivel­hogy nem akarom ezen a szent helyen a törvénytelan gyermekek példázatát folytatni, ami esetleg fokozot­tabb mértékben emlékeztetné beszédtilalmára, inkább adjon például arról felvilágosítást, hogy az optánsok pénzt fognak-e kapni az „Á” kasszából, vagy érték­papírokat, s lia értékpapírokat kapnak kézhez, akkor ezekre ad-e például a bank lombard kölcsönöket? Ez ugyanis az olvasóközönségemet meglehetősen érdekli. Hiszen hat év óta egyebet sem hallanak. — Erről sajnos, nem igen adhatok felvilágositást. Egyáltalán nem tartozik arra az osztályra-, melyben dolgozom. Nem, azt semmiesetre sem hiszem, hogy lom- bárdkölcsönöket kaphatnának itt . . . Ezt kér^m^ azon­ban csak úgy mondom, mert én semmit sem tudok er­ről az egész kérdésről. Ezt semmiesetTe se méltóztas- sék információnak venni. — Talán lesz mégis valaki itt — érdeklődöm szí­vósan tovább — aki végre is fog valamit tudni ezekről a kérdésekről. ’ V — Oh igen, Cappes nr bizonyára tud felvilágosí­tásokat adni. — Nem lenne akkor olyan szives, ehez az úrhoz irányítani engem? — A legnagyobb örömmel, csakhogy Cappes ur pillanatnyilag Párizsban van, ahol a Young kölcsön első tranche.ának okmányait állítják ki épen most s csak a jövő héten jönnek az urak haza . . . A beszélgetés ezzel végképpen megszakad. Kicsit várunk még mindaketten, majd csaknem egyszerre fel- állunk. Rülsen ur érzi, hogy egy kicsit tényleg keve­set mondott. Ad egy testes kis könyvet, melyben a B. I. Z. alapszabályai s a Treuhand szerződés mintája van benn számos nyelven. S búcsúzóul még égy szivar­ral próbál megkínálni. Lefelé már egyedül mehetek a lépcsőn. Újra lepe­regnek előttem a nemzetközi pénzvilág nagyjainak a nevei. Lent az attasé ur barátságosan és részvéttel fo­gad. Nagy szakértelemmel beszél. — Kérem, én tudtanf, hogy :gy fog lejönni. Azon­ban az urak maguk a hibásak benne. Alighogy meg­nyílt a bank, a svájci lapok telekürtölték a világot, hogy az angolok elégedetlenek azzal a szereppel, amit a bankban juttattak nekik. És azt írták, hogy ezt a fel­világositást itt a bankbank kapták. Az angol urak persze tiltakoztak. A különböző kormányok is tilta­koztak. A vége az lett, hogy az igazgatóság a legszi­gorúbban megtiltotta, hogy itt bárki lapoknak felvilá­gositást adj' on. Minden hónap második hétfőjén igaz­gatósági ülés van. Akkor összejönnek itt a különböző fővárosokból a bank igazgatóságának tagjai s ia ta­nácskozás végén kiadnak egy kommünikét. Ez az egyetlen, amit a sajtó most a banktól kaphat. A haliból hatalmas terembe nyílnak az ajtók. A portás látja, hogy kétségbeesetten nyomozó «Bemeim reménykedve felcsillannak. — Ez a tanácskozóterem és egyben könyvtár is — mondja — miközben az ajtót szelíden becsukja az or­rom előtt. Csak annyit látok, hogy a terem közepén óriási tojásdad asztal áll, lehet vagy tiz méter bosszú és két méter széles. S ezzel véget is ért balsikerü látogatá­som a Nemzetközi Fizetéseik Bankjánál. Dr. Sulyok István. Udvarhelyme^ye magyar tanácsának megalakulását is meglelebbezték Csak as Snterimái* bizoHság uralmát akarják me ^hosszabaítani Nehány sirohmanaal íratták alá a felebkzést (Székelyudvarhely, jusndus 16.) Még junius 2-án tartotta meg alakuló ülését az udvarhelyi megyei tanács.. Amint ismeretes, a választás a Magyar Párt teljes győzelmével végződött és a magyar megye vala­mennyi választott tanácsosa a Magyar Párt listájáról került be. Az időközben megbukott prefektus kívánsága szerint a választási eredményt a törvényszéki elnök a Magyar Párt rovására, törvényellenesen hirdette ki, de a közigazgatási bíróságok igazságot szolgáltattak. A magyar megyei tanácsból az alakuló ülésen a megye élérc mem is kerülhetett más vezetőség, mint magyar. Most -az állandóan okvetctlcnkcdő magyarellenes kis csoport részéről az alakulás ellen adtak be fellebbezést és ezzel meghosszabbították annak az interimar bizott­ságnak az uralmát, amely idegen a megye lakosságától s amely súlyos terheket ráfit -a megye polgárságára. A felebbezésnek -az aláírására stromannokat keres­tek és találtak néhány magyar nevű ismertleint: Mátyás János, Lengyel Ferenc, Szabó János, Maximovits Lajos. Egyiknek-másiknak még a lakását som tudják, mert a telebbezésre nem írták oda. A hatalom árnyékába sikerült bevonni ezeket az embereket, -akik kaphatók voltak arra, hogy a megye népének a rovására kellemet­len,ségek-e-t idézzenek elő s akik az interimar bizottság céljait szolgálják nevüknek odaadásával. Ez az interi­mar bizottság a néhány évtizedes, nagyszerűen épített Udvarhely—gyergyószentinik 1 ősi utalt) kivette az állami országutak sorából, megyei útnak minősítette. Ezzel az egy határozatával 3—100 ezer lej évi költségtöbbletet sózott a megyei lakosság nyakába. Az alakuló tanács­ülésen egyhangú volt minden választás, minden hatá­rozathozatal. Csak igy utólag, a sötét háttérből lépnek fel az állítólagos kifogásokkal. Udvarhelyinegyében is volt liberális párt, amelynek maradványait súlyos csapásként ért© a bukaresti párt­központjuk szétbomlása. Ez az udvarhelyvármegyei párttagozat néhány napon beül hivatalosan is foglal­kozni akar a Bratiamu Vintila és Gheorghe között a legutóbbi események következtében beállott súlyos vé­leménykülönbség folytán előállott helyzettel. Kiszivár­gott birek szerint az udvarhelyi liberálisok azon a véleményen vannak, hogy az ország érdekei ellen csele­kednének, ha nem azonosítanák magukat Bratianu Gheorghe álláspontjával. Udvarhelyen egyébként nagy meglepetést keltett, hogy az utóbbi napokban a liberális párt-klub- helyiségének felirata eltűnt. A feliratot állítólag „ismeretlen kezek“ távolították el. üíéüíéí lilái az „Unió“ szálloda, áttérőm és kávéház, valamint eze letre vonatkozó irás, v. szóbeli hoz Jibou, jud. Salaj adandók

Next

/
Thumbnails
Contents