Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-18 / 135. szám
arm. am is*. beim. Ma éjjelre várják az Ítélet- kíkirdetést a fekete autósok bünperébeu Óriási érdeklődés kiséri a tordai Sőtárgyalást — Nem sikerült tisztázni, hogy Konc meggyilkolását egyedül hajtotta-e végre Somogyi — Elhangzott a vádibeszéd (Torda, junius 16.) Hétfőn reggel 9 órakor folytatta a tordai törvényszék Stefánescu-Popescu tanácsa Somogyi Ferenc és társai bünpörének tárgyalását. A közönség teljesen megtölti a Vármegyeház dísztermét, az elnöknek többtagú rendőrkülönitménnyel sikerül csak a rendet fenntartania. Nem is tudni, honnan kerül elő az a 150—200 főnyi hallgatóság — már a tárgyalás kezdetén — hiszen a Vármegyeház kapujánál két rendőr áll, alig valakit — illetőleg csak a kellő jogcímet igazolókat — engedve be s a tárgyalóterem ajtajánál újabb két hatósági közég veszi még szigorúbb ellenőrzés alá az első akadályon szerencsésen átjutókat » mindennek ellenére — mint mondottuk — a terem mégis tömve van. Még az erkélyre is áll ez, ahova azután, már csak névre kiállított jeggyel lehet feljutni, amilyen jegyeket csak a protekció felkentjei kaphatnak. Torda érdeklődését különben nem csak a tárgyalóterem zsúfoltsága fejezi ki. Borbélynál, cukrászdában, kávéházban, uccán, 9 mindenütt, ahol két ember találkozik, csak egy a téma most: mi a legújabb hir a nagy perben ? Aki a halottra rátalált Hétfőn reggel először egy öreg parasztot hallgat, nak ki. Duma Vasilct, aki elsőnek akadt rá Koncznak a Torda határában levő szénaboglya tövében megsze- nsedett holttestére. Az öreg paraszt nyugodtan, a borzalmas leletre való visszaemlékezés minden, jogosult irtózás nélkül számol be tapasztalatairól. Elmondja, hogy mit látott: dulakodás nyomait, megalvadt vércsomókat s a szénaboglya mellett a félig elégett áldozatot. Afelől alakul ki vita, a vád és a védelem képviselői között, hogy az öreg két, vagy három ember lábnyomait látta-e a helyszínen, a vizsgálóbírónál ugyanis három különböző nyomról tett emlitést. Most csak kettőről tud. Erre megkérdi Chisoiu főügyész: — Miért mondotta » vizsgálóbírónál, hogy hármat látott? — lÉn akkor ít csak kettőt mondottam, most is — feleli Duma Vasile önérzetesen. — Gyenge már a feje az öregnek — jegyzi meg erre az ügyésa bosszúsan. A marosujvári adófőnök Mindennek elleniére megesketik vallomására. Az utána következő tanú Răduleţ Joan, a marosujvári adóhivatal főnöke. Csepreghynek volt igen jó barátja, sokat ittak együtt s amint mondja, Csepreghy többször érdeklődött tőle — látszólag nem komoly formában — hogy mennyi pénz van hivatala pénztárában. Az egyik ügyvéd kérdésére beszámol arról, hogy állandóan legalább egymillió lejnyi összeget őriztek a kasszában. Egy súlyos tanú Riduleţ felesége jön sorra ezután, de semmi fontosat nem mond. Veress Józsefnek a máramarosszige- ti postarabláskor lopott bélyegeket próbálta Lénárd eladni, de ez nem állt kötélnek. Erről kérdezik. A tanú, aki most jön, erősen megmozgatja a közönséget. A sző szoros értelmében. Vig Jánosnénak hívják, földvári korcsmárosné és körülbelül 120 kg. súlyú. Nem magasságban, hanem szélességben van a súlyt kitevő anyag elosztva, igy érthető, hogy nehezen jut el az ajtótól az embereken keresztül a briósági asztalig. Vig Jánosné azon éjjel, amikor Konczot megölték, leányával a kocsárdi állomásra igyekezett, a mintegy félórára fekvő Földvárról. Ahogy a vasúti töltés mellett ment, egyszerre hangokat hallott maga megett. A kezében levő erős fényű lámpával hátra világított és két embert látott ott nyugodtan beszélgetve jönni. Az egyik úgy nézett ki, mint Somogyi, a másik mint Lénárd — mondja. Megkérdezik Somogyitól, mit szól hozzá, hogy az asszony azt mondja, ketten jöttek a gyilkosságtól, mikor ő állandóan csak magáról beszélt. — Már a vizsgálóbírónál is sokat veszekedtem ezzel az asszonnyal, — mondja Somogyi sokatmondóan intve az asszony felé mutatva, hogy semmi értéket sem tulajdonit szavainak. — Akkor is erősítette, hogy két embert látott. Hát először engem nem látott, mert én emlékezném, ha találkoztam volna vele, s ha látott, sem láthatott másodmagammal, mert egyedül voltam. Dr. Giurgiu is közbeszól, hogy nem valószínű a gyilkosoknak az az igyekezete, hogy a világitó lámpa közelébe kerüljenek. Az asszony elmeséli még, hogy két nap múlva, mikor visszatért otthonába, hallott a hulla megtalálásáról és ekkor jelentette a csendőrségen, hogy a kérdéses időpontban két idegent látott a tett színhelyének közSlébem. Nem veszik be tőle az esküt. Most már mehetne, mondja erre a védőügyvéd, a tárgyalóterem nagy derültsége közben. Dr. Cenariu tordai orvos átnézi dr, Féder jelentését és néhány pont kivételével helyesnek tartja amnak következtetéseit. Szerinte Koncz még élt, mikor a petróleummal leöntött szénát meggyujtották felette. A pillanatnyi elmezavar kérdésében nem áll dr. Féder véleménye mellé. A délelőtti tárgyalás érdekes epizóddal végződik. Dr. Giurgiu megkérdezi a bíróságot, hogy miért nem két orvossal végeztették cl az áldozat megvizsgálását, amint az mindenütt szokásos. — Mert nincs pénzünk két orvosra — adott válasz! Chisoiu ügyész. A törvényszék hétfőn délután 5 órakor az eddigit tárgyalások alatt még nem tapasztalt érdeklődés mellett folytatta a Somogyi-ügy letárgyalását. Az ügyész és az egyik védőügyvéd kérte a bizonyítási eljárás kiegészítéséül Predescu máramarosszigeti postafőnök kihallgatását, a törvényszék azonban rövid tanácskozás után az indítványt elvetette és a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította. A vádbeszéd Ezután Chisoiu vezető ügyész tartotta meg vádbeszédét. Megköszöinte a bíróságnak a tárgyalás lelki— ismertes és mindenre kiterjedő figyelmes vezetését, majd Somogyi egyéniségét rajzolta meg. Somogyi már három ország bűnügyi nyilvántartásában szerepel az előkelő bűnözők között. Részletesen tárgyalta a vádbeszéd Koncz meggyilkolását és azt igyekezett bizonyítani, bogy ezt a tettet a gyilkos előre megfontolta, arra mindent előkészített, magát a gyilkosságot állati kegyetlenséggel borzalmas módon hajtotta végre, A három fiatalabb vádlottat, Thurzayt, Lénárdot és Gáspárt az ügyész is sajnálja, de a tettet elkövették és igy bűnhődniük kell. Csepreghyre és Banciura nézve az ellenük felsorakoztatott vádpontokat ugyancsak igazoltnak látja. Beszéde végén az ügyész még egyszer összefoglalta Koncz meggyilkolásának bizonyítékait s kérte a bíróságot, hogy az összes vádlottakat a vádiratban foglalt pontok alapján mondja ki bűnösnek. Az elnök ezután két percnyi szünetet rétidéit cl, a szünet azonban nyolc óráig tartott s ekkor hirdették ki azt a megdepetéstkeltő határozatot, hogy a tárgyalást este 9 órakor fogják folytatni, amikor a védőbeszédekre kerül sor. <WWWWWWWVWWVWWVVWWWWV< WV»^WVVVVWVVVVV>AAe/WV«VVV\C de nem hajlandó addig távozni, mig a báró parancsot nem ad arra, hogy 200 lejt fizessenek neki, mert ennyi kára származott abból, hogy el kellett jönnie a tárgyalásra. A termetes korcsmárosni után még öt tanút hallgatnak ki: Maria Ungurean istvánlaki tanítónőt, Valér Popescu újvár adóhivatali tisztviselőt, Barsay Gyula mechanikust, Rtimit Károly gyárigazgatót és Mariam Draghioiu marosujvári polgármester, akik közül csak ez utóbbi azon kijelentése érdemel emlitést, hogy Gáspárt, a negyedrangu vádlottat jóindulatú, de karakter nélküli egyénnek tartja. Pillanatnyi elmezavar? Dr. Féder aranyosgyéresi orvos, orvosszakértő kihallgatása következik, aki annakidején a látleletet készítette el a meggyilkolt Konezról. Először felolvassák orvosi jelentését, majd a védőügyvédek több részletről pontos felvilágosításokat kérnék. Különösen a felett tárgyalnak hosszadalmasan, hogy Konc'z a tarkójára kapott ütés* után, mely koponyaalapi törést idézett elő, élt még, akár eszméleten kívüli állapotban — vagy nem. Dr. Féder nem tud erre kategorikus választ adni. Mindkét eset tehetséges. Dr. Giurgiu megkérdezi az orvost, hogy lehetségesnek tartja azt, hogy Somogyi a Koncz támadása feletti dühében pillanatnyi elmezavarában ölte volna meg társát. — Nem — feleli az orvos kemény hangon. — Miért, talán nincs pillanatnyi elmezavar? — Ekkor nem lehetett — ismétli dr. Féder. — Ugylátszik csak Gyéresen nem ismerik — A bánffyhunyadi postán még ma is dézsmálják a pénzesleveleket Már a csendőrőrmester pénzeslevelét is meglopják — Nemcsak a pénzküldemények tűnnek el, hanem a telefonbeszélgetésekből a magyar nyelvet is száműzték (Bánffyhunyad, junius 16.) Hiába emelték Bánffy- hunyadot városi rangra, a közállapotok, közigazgatás s különösen a posta- és telefonszolgálat még ma is a városi nívón jóval alul mozog, sőt mondhatjuk bátran — balkáni. Nemrégen irtuk meg, hogy Bánffyhu- nyadot a rossz vasúti összeköttetés miatt Kolozsvártól teljesen elszakították, ezúttal a postai szolgálatról emlékezünk meg és a nagy nyilvánosság elé tárjuk, hogy a hunyadi postán még ma is visszaélések történnek, megdézsmálják a pénzesleveleket és hogy ezek a visszaélések milyen szemérmetlen módon történnek, mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a csendőrőrmester pénseslevelét is felszakitották és abból a pénzkiildeményt ellopták. A visszaélések már hónapok, sőt évek óta tartanak. Sorozatosan dézsmálják meg a pénzküldeményeket. Ha akad elszánt ember, aki dollárt küld Bánffyhunyadra, az biztos lehet abban, hogy a dollárok eltűnnek s azok helyébe a boritlékba papírdarabokat csempésznek be. Nemrégen egy hunyadi kereskedő címére érkezett pén- zeslevéí — pénz nélkül. A mult esztendőben az egyik ottani bank egy 39 darab ezerlejest tartalmazó pénzeslevelet adott fel a postára. A levél Rad- nótra, ahova címezve volt, pontosan megérkezett, de az ezer tejesek helyett újság és csomagolópapír volt a borítékban. Akkor megindult a vizsgálat s hosszantartó nyomozás után megállapítást nyert, hogy a pénzt Marcu Joan tisztviselő lopta el, akit egy évre el is ítéltek. A példás büntetés sem használt. Azóta is egyre-másra ismétlődnek meg a lopások és a pénzeslevól eltűnések. Legutóbb a csendőrőrmester, aki Bánffyhunyadon a legnagyobb hivatali „tekintély”, a húgától táviratot kapott és abban ötszáz lejt kért tőle. A csendőrőrmester az ötszáz lejt borítékba helyezte és ajánlva a postán feladta. A feladásnál a tisztviselő megjegyezte: „A levélben ötszáz lej van?” „Igen” — mondotta nyugodtan a csendőrőrmester. A levél a címzettnek pontosan elment, de az ötszáz lej hiányzott belőle. Bánffyhunyadon még a csendó'rőrmester sem kivétel, neki sincs akkora tekintélye, hogy az általa feladott pénzes küldemény érintetlenül jusson rendeltetési helyére. Érthető, ha a bánffyhunyadi nyomozó hatóság feje, maga a károsult esendőrőrmester a legszigorúbb vizsgálatot és nyomozást vezette be. Minden fáradozása azonban hiábavaló volt, mert nem tudta megállapítani, hova tűnt el az ötszáz lej. Ilyen állapotok uralkodnak a bánffyhunyadi postán, de a telefonszolgálat sem különb. Nem szólva arról, hogy órák hosszat kell csöngetni, amig a telefon- központ kapcsolást ad, a hunyadi postán a magyar nyelvet is Üldözik. Ha valaki nem tud románul s a kisebbségek nyelvén kér kapcsolást, akkor azt az egyszerű és határozott választ kapja, hogy a felhívott telefonszám — foglalt. Ez annyit jelent az ottani telefonszolgálat nyelvén, hogy magyarul nem szabad é3 nem lehet telefonálni. Bánffyhunyadon a postafőnök még ma sincs tisztában azzal, hogy a posta egy jól jövedelmező üzlet (és ha ma nem az, akkor a posta a hibás!) ahol az itt élő népek, legyenek azok akár a kisebbségek is, nyelvén kell kiszolgálni a nagyközönséget. Nem tudja azt, hogy a postaszolgálat van a közönségért és nem a magas postatarifát fizető közönség a — postáért. A bánffyhunyadi postai állapotokra e helyen felhívjuk a vezérigazgatóság és a kereskedelmi miniszter ur figyelmét. Kérjük, hogy azonnal a legszigorúbb vizsgálatot indítsák meg és a bánffyhunyadi közönség és érdekeltek meghallgatásával mozdítsák el mindazokat az állásukból, akik a bánffyhunyadi postahivatalt balkáni nívóra süllyesztették. Dawes tábornokot kérték lel, hogy Bogyen Csikágó diktátora (London, junius 16.) A Chicago Tribune cimü ame- rikai lap rádióbeszélgetóst folytatott Dawes tábornok londoni amerikai nagykövettel, melynek során kérdést intézett a nagykövethez aziránt, hogyha hivatalosan felkérnék Chicago diktátorául, elhagyná-e állomáshelyét, hogy a diktátorságot átvegye. A nagykövet azt a választ adta, hogy ilyen felkérés esetén a dolgot komoly, meg. fontolás tárgyává tenné,
