Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)

1930-06-18 / 135. szám

'Xlll. ÉYF. 135. BZÂM. VtetSfrtmsjfa' Látogatás Románia egyetlen , ja vitóíntézetében A régi szamosujvári vár életfolyamata — Ahol Marii’ nuzzi és Rákóczi Ferenc éltek és z hol Rózsa Sándor raboskodott Fmta Sándornak uj szobrászzseni utódja került ki a javitóbilf egy 19 éves fiatalember — Semmit son ér a javítóintézet mvnkájc, ha a tát sad dóm és az állam nem nyújtanak segítőkezet a ki&crii fék további éleiéhez (Seamosujvdr, június 16.) Szamosujváron is­mét megnéztem azt a bizonyos Rubens-képet, amely körül még ma is áll a harc, hogy valódi-e, vagy nem valódi? Néhai Szongott Kristóf, egyébként tudós buvárlőja a történelem és a romániai örménység ügyeinek, elkövette azt a kis felületességet, hogy Rubcnsről írván illusztrációnak azt a Rubcns-képet közölte, amely valamelyik külföldi múzeumban van és csak annyi vonatkozása van a szamosujvárihoz, hogy hasonlít hozzá. Miután Szongott azt irta a kép alá, hogy ez a szamosujvári, azonnal akadtak (cs joggal) ellenvélemények, hogyha ez a szamosujvári Rubens, akkor csak annak az eredetinek a másolata lehet. Ettől az időponttól vonták kétségbe a hires kép valódiságát, amit pedig II. Józseftől Szongott Kristófig megdönthetetlennek tartott Szamonujvár érdemes közönsége. Másik oka, hogy a képet bizal­matlanul nézték a külföldi látogatók az, hogy soha­sem lehetett rendes módon lefényképezni és a sötét oldalkápolnába került festményről készült repro­dukciók csak egy alkalmatlan vázlatot nyújtottak. Most már hibátlan fényképfelvételek készültek a képről és uj erőre kapott a hit, hogy e kép letagad- hatatlanul Rubensé, legfeljebb annyi engedmény történhetik, hogy egyes figuráit nem a mester, ha­nem a keze alatt dolgozó tanítványok készítették o!. Akárhogy is áll a dolog, gyönyörű a kép. Tö­retlen Rubens-i hangulat. Arcok és kezek,életszerű­sége a legnagyobb festői tudás jelenvoltát ébresz­tik föl a nézőben. De, ha történetesen nem is volna a szamosujvári nagytemplom e ritka érték birto­kában, akkor is látványosság az örmény fstenháza. nagyarányú méreteivel és azokkal a csodálatos mi­seruhákkal, amelyek távol Keletről kerültek el hoz­zánk évszázadok folyamán. A vár Ha, már Szamosujváron vagyok és azt a sajá­tosságot keresem, amely vonzóvá teszi a várost, meg­különbözteti más városoktól, nyomozva originalii á- sait nem elégszem meg a tradicionális Bubens-kép- pel. Végre rászántam magamat, hogy ellátogassak a nemkevésbé hires szamosujvári várba is. Szívesen referálok a várban tapasztaltakról, mert úgy veszem észre, hogy a szamosujváriak sem igen tudnak róla, noha ott laknak a tövében. Nos, ez a vár széles mé­reteivel, történelmibecsü portaiéival, hagyományai­nak érdekességeivel szenzáció volt a számomra. Vég­tére is e méteres vastagságú falak között élt Rákóczi is és Martimxszi barát, az erdélyi história egyik leg­érdekesebb egyénisége. Megfordultam a vár kápol­nájában, amelynek mennyezetét Rechner Ödön egyik tanulmányában ritka ér'dekességünek tartotta, E tiszta gótikus kápolnában még látható az a kis rácsosablak, amelyen kersztül Fráter György el­különülő cellájából nap-nap után a misét hall­gatta ... Ahol Rózsa Sándor rab osS-io dőlt Ámbátor sorra hagyták pusztulni az erdélyi történelmi kincseket, akadnak még el nem pusztult, sőt müizléssel renovált várak Erdélyben. De a sza- mosujvárit jelentőségben csak a vajdahunyadi vár múlja felül. Külön élvezet tanulmányozni kőről- kőre e vár életének biológiai szakaszait. Bastion- jait lerombolták. A külső erőditési övékből csak részletek maradtak meg. Egy-egy omladék fölé a müveit kor szelleme, anélkül, hogy a köveket szét- hordta volna, uj lakhelyet sőt kertet is épitett. A vár már régen elvesztette eredeti jelentőségét, bör­tön lett belőle. A hires szamosujvári fegyház. Ebben a fegyházban halt meg Rózsa Sándor. A romantikus életű rablóvezér itt megjuliászódott és azok a fényképfelvételek, amelyeket megmutat­tak nekem, egy megrokkant, kiégett vénember vo­násait idézik fel. Egyik-másik öreg még emlékszik Rózsa Sándorra, akit sohasem fogtak be fegyenei munkára és aki élete utolsó éveiben szabadon járt­kelt a íegyházépület hatalmas területén. A szamosujvári fegyházban raboskodott egy másik híresség: Finta Sándor. Finta kiszabadult, Amerikába költözött. Életsorsok bizarr fordulata, hogy Finta Sándor ma Amerika egyik legünnepel- tebb szobrásza és dicsőséget hoz a magyar névre. Azt mondják nekem a szamosujvári fegyház­ban, amely már régóta nem fegyház, hanem Ro­mánia egyetlen javítóintézete _éppen erről aka­runk részletesen beszámolni_hogy most egy uj Finta Sándor került ki az intézetből. Finta nővére becsületének védelméért került ide, tehát nem a bűntett hasonlósága téteti meg velünk az egybeve­tést. Az uj Finta Sándort Simionescunak hívják, fiatalkorú, valami kisebb jelentőségű deliktum mi­att került a javítóba, de rendkívüli szobrásztehet­ség, az agyag sajátságos életre támadt az ujjai alatt és a múzeumban hagyott dolgai azt az érzést ébresztik fel bennünk, hogy jó lesz őt figyelemmel kisérni uj életében. Újabb átalakulás A régi fegyház vasiáneai, amelyekbe belebék­lyózták a hajdani büntevőt és még óriási köveket kötöttek a lábára, hogy ne tudjon megmozdulni, már együtt rozsdásodnak a többi múzeumi tárgyak­kal. A szamosujvári fegyház átalakult javítóinté­zetté és nem az intézet igazgatóján múlik, hogy hu­mánusabb szempontoknak megfelelően nem alakul át „fiúnevelővé“, mint például az aszódi javítóin­tézet.. A mostani igazgató loan Pădure, egy veit osztrák-magyar őrnagy, aki lekötelező udvariasság­gal áldozza fel a vasárnapját, hogy a javítóintézet megtekintésénél rendelkezésünkre álljon. Ez az intézet már annál a ténynél fogva is, hogy egyedülálló egész Romániában, megérdemli, hogy az újságíró ne menjen el mellette közömbösen De akadnak egyéb szempontok is, amelyek a közéleti érdeklődés homlokterébe kényszerítik a szamosuj- vári intézetet. Közel háromszáz fiú és leány talál elhelyezést ebben az intézetben, ahova részint a bí­róságok, részint a szülők kényszerítik be a javításra ;zoruló gyermekeket. Itt mellesleg megjegyezzük, hogy nem helyes dolog, hogy egyedien intézetben fiuk és leányok, bár különválasztva egymástól, együttes elhelyezést nyerjenek és nem hisszük, hogy volna még jav it óintézet a világon, ahol ezt a prin­cípiumot helyesnek tartanák. A javilóinf&zetbe került fiatalok ugylátszik gyöngén vannak ellátva ruhaneművel. Magyar vi­lágban két rendbeli ruha járt ki nekik és kötelesek voltak nyakravalót is viselni. Most szegényes, el- rongyolődott, inagnkszötte daróekabátok jelzik, hogy ide is beköltözött a gazdasági válság. Szamos- ujvári barátaim közlése szerint az állam nem adja meg azt a támogatási; ennek az intézetnek nivótartá- sához, amelyet az idő parancsszava megkíván. Ma az egész világon, amikor a bűnözés milyen­létét finom pszih,(ilógiai eszközökkel mérik fel és amikor éppen a fiatalkorúak uevelőíntézinényeinek modernizálásán töílÖethrek, fájdalommal kell meg­állapítani, hogy a számost!jvári javítóintézet, nem áll azon a korszerű színvonalon, mint a múltban. Semmiesetre sem az igazgatón múlik. Az az im­presszióm, bogy véletlenül humánus gondolkozást!, nemes érzésű igazgató került az intézmény élére, iki állandóan német és francia pedagógiai munká­kat olvas, kérdőíveket meneszt más országok ha­sonló intézményeihez, hogy az ottani újításokat be­vezesse itt is. De hiába minden, ha kikerül a javító- intézetből az ifjú anélkül, hogy bárki is gondoskod­na róla: mi történik vele majd odakünt az életben ? Az a szemmelkisérés. ami az iskola részéről törté­nik,. édes kevés, ha nincsen további állami gondos­kodás, ha megszűntek azok a patronázsintézraényelt, amelyek nem engedik meg, hogy elessen az ifjú és segítséget nyújtanak neki a napi életért folytatott küzdelemben. A legjobb esetben is két-háromezer lej keresménnyel hagyja el a megjavított növendél az intézetet és bár kitanult valami mesterséget, megborzadva kell látnia, hogy elveszti maga alatt a talajt, mert a mai áldatlan körülmények között nem képes munkához kezdeni és nem lévén ellen­álló ereje és amennyiben a 21-ik életévet még nem öltötte be, vagy ide kerül vissza, vagy ami még rosszabb, egyenesen a börtönbe. Nem egy növendék az élet nagy szabadsága után visszakivánja magá­nak az intézet, szigorú fegyelmét, csupán azért, mert jobban érzi itt magát, mint abban a „szabad“- nak nevezett, de szörnyű világban. Az állam nem tud gondoskodni erről az inté­zetről. Egy hatalmas épületszárnyat látunk, amelyet még a régi magyar rezsimben épi tettek meg, de amely a világháború következtében nem kerülhetett tető alá. Viszonylagosan kevés pénzre volna szük­ség, hogy valamelyes gyári üzem alakittassck ki benne, de tíz év óla d; befejező munkára nem lehe­tett kicsikarni egy garas fityinget sem. Pedig itt is sok jóakarat mutatkozik az intézet mai vezetősége részéről. A javítónak van egy pompás szövőgyára, amely kifelé is rentábilissá tenné az intézetet, ha magát az üzemet racionalizáltabbá lehetne tenni. De ki törődik ezzel? Vagy még helyesebben: ki ad­ja a pénzeket hozzá? A javítóintézetnek tulajdon­képpen tizenhárom „üzeme“ közül csak a sütöde a korszerű. Ezt még a német hadsereg építette ki a világháború alatt. Villanyerőre berendezett sütöde, mintaszerű, tiszta üzem, amely csak azért nem látja ei péksüteménnyel a. közönséget, mert nem akar konkurreneiát csinálni a pékeknek. Jcan Pădure igazgató nem siet értésünkre hozni az egyes anomáliákat, de nem is cáfolja meg a szomorú tényt, hogy ez az intézet sok kívánniva­lót hagy maga után. Tessék meghozni az igazság­ügyi tárcának azt az áldozatot, amelyre nyilván­valóan szükség van! És ha az államnak nincs pénze, úgy a román társadalomnak kell élére állania annak a mozgalomnak, amely ezt az intézményt felemeli a mai közszellem követelményeinek megfelelő szín­vonalra. (I.) I óriási viharok mindenfelé Franciaországban számos vasúi! vana! hasznaiba?ailanná váll, Spanyolország több rászán is megbénult a vasúti forgalom (Pái •izs, junius 16.) Középfranci aorszá- gon ma óriási zivatarok és felhőszakadások vonultak át. Számos ut- és vasútvonal hasz­nálhatatlanná vált. Több folyó kilépett med­réből s nagy területet árasztott el. A Cham­pagne déli részén, Aubedeparteinentben a szőlők nagy károkat szenvedtek. Auxerrc vá­ros közelében hat falut az árvíz elvágott a külvilágtól. Madridi jelentés szerint Spanyolország több pontján szintén nagy zivatarok voltak. (Madrid, junius 16.) Barcelona környé­kén hatalmas szélvihar és felhőszakadás pusz­tított. A vihar Barcelonában 250 kéményt le­döntött és a környéken több évtizedes fákat tépett ki gyökerestől. A vasúti és hajóforga- _ lom batórai időtartamra teljesen megbénult, birodalom gyűlés léstermében fogják tartani. A vasútvonalat telefonpóznák torlaszolják el. Az alacsonyabban fekvő városnegyedek há­zait a felhőszakadás árvize belyenkint egy méter magasságban zárja körül. A mentési munkálatok megindultak. Hasonló viharokat jelentenek Európa más részéről. Románia és Magyarország kö­zött a viharok következtében megszakadt a telefonösszeköttetés. — Berlinben megnyílt az energia világkongresszus. Berlinből jelentik: Hindenburg elnök fővednöksége alatt ma délelőtt nyilott meg Berlinben az energia világ- kongresszus, amelyen 47 államból több mint kétezer külföldi delegátus jelent meg. A kongresszus üléseit ft I Ml történik a „megjavitottokkal,“ ha kikerülnek az életbe ?

Next

/
Thumbnails
Contents