Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-15 / 133. szám
Tin. Bvv. m. szám. I jmemsmäb Maniu a hatalom magaslatán Az ezerkilencszáztizennyolcadik december elseje óta soha mind a mai napig olyan nagy kilátások nem állottak az erdélyi román nemzeti párt előtt, mint most. Ezt a tényt le kell szögezni akkor, amikor elkönyveljük a hirt, hogy az uj események természetes következményeképpen Maniu Gyula alakította meg II. Károly román királynak az első kormányát. A széles lehetőségeknek szabad útját látja maga előtt, mint amilyen szabad utat képzelt el akkor a maga számára, amikor a gyulafehérvári gyűlés az erdélyi román törekvéseknek és kívánságoknak az élére állította. S ha ma, a hatalom csúcsán, kezében az országkormányzás vezérkari főnökségének pálcájával nem veszi észre, hogy az előtte nyílt útnak a vágányaiból hova-merre zökkenhetnek, kanyarodhatnak ki a tervek, vágyak, programok és elképzelések, azért a felelősség súlya, nehezedik az ő vezéri egyéniségére és lelkiismeretére, mint ahogyan a Gyulafehérvárra következett valóságokért is annak a napnak vezérkarát teszi felelőssé a történelem, az összes mentő és enyhítő körülményeknek a nyilvántartásával. Nem akar ez a néhány szó távolról halkan megrezdülő zavaró hangot megütni, mert hiszen erre semmi ok nem volna. Sőt ellenkezőleg: a napi krónika ujsághir-tömkelegéből és a megszokott uccai rikkancs-melódik szintjéről emeljük fel az eseménynek a jelentőségét a tisztább megvilágításba. Nem akarjuk elhinni, mert nem úgy tudjuk, hogy nem történt volna egyéb, csak a tiz év óta sűrűn következett kormányváltozások szaporodtak i eggyel s bár Maniu Gyula csak visszatér abba a miniszterelnöki székbe, amelyben ő ül, mindössze néhánynapos megszakítással, egy idő óta mégis alapos változásban fordult meg az ő szerepe. Ma, ahogyan az ország színe előtt áll, viseli a közvéleménynek azt a nem alaptalan hitét, hogy egészen tőle függ: ott és pontosan úgy folytatja-e, ahol és ahogyan abbahagyta1? Az övé az érdem, hogy törekvései számára a szinteret megtisztitóttá, a pályáiéi kuszáltan törvényes akadályainak rengetegét elhárította és kiutat vágott a zsákuccá- ból. Ma a teljes sikernek a dobogóján áll, az erdélyi reménységek nem először néznek feléje, de amilyen nagy a siker, éppen olyan mértékben viseli a felelősségét annak a kérdésnek, hogy mi fog következni e reménységekre? Ami közel tizenkét esztendeje történt, bármilyen mély nyomokat vert a lelkekbe s bármilyen megpróbáltatásokkal, fájdalmak kai, csalódásokkal, szenvedésekkel volt telítve, az elmúlt. A tegnapi nap mindig a múlté. De a múltnak a kiegyenlítetlen számláját a história sem törüli.le az emlékeztető tábláról. Könnyű volt megérteni a trónfog lalás körül lezajlott kormányalakitó vajúdásokból, hogy az átmeneti kísérletezéseknek nem volt több fontossága, csak annyi, ameny- nyit az egyedül lehetséges és a mai belpoliti kai viszonylatokban legegészségesebbnek mondható megoldás indokainak a kidombon tása végett szükségesnek tartottak. Maniu .• maga félrehuzódásának tüntető szerénységé vei nem akart sem többet, sem kevesebbet mondani, mint azt, hogy akarjanak bármit, kíséreljék meg akárhogyan, nincsen más mód az országkormányzás folyamatának az újbóli megindítására, az ő kezébe kell adni a letett fonalat. Károly király nem személyi indulatok alapján, nem valamilyen hálából és nem valami előre kialkudott szereposztás szerint adja vissza a kormányzást annak a kormányelnöknek, akinek magatartása az ő hazajövetelét lehetővé tette, hanem mert a parlamentáris rendszer tiszteletbentartásával nem tehetett egyebet. A saját pártjából állította össze a kormányt és olyan szabad kezet biztosított kormányzási programja számára ezzel a magatartásával, amilyenben a régenstaná- csi rezsim alatt nem volt lehetséges. Eljelen- téktelenedtek azok a részben titokzatosnak látszott, részben pedig a vakmerőség határtalan veszedelmességével és eszközeivel dolgo(Belgrád, június 13.) Nisben csütörtökön este a pályaudvar III. osztályú várótermében az egyik kályhában egy odarejtett pokolgép felrobbant. Az explosió megölte Rankovits vasúti ellenőrt és súlyosan megsebesített két munkást és egy diákleányt. Néhány órával későbben a pályaudvar közelében újabb robbanás volt és ez a Pirot felé menő vonatot rongálta meg. Nem zott erők, amelyek az eddigi kormányzásnak minden tényét, szándékát, tervét, sőt a létéi is valóban befolyásolták. Nem lehet azt mondani, hogy ezek az erők most végleg és teljes mértékben eltűntek s hogy ne kellene számítani a feléledésnek a jelenségeire, de a hullámok között most alámerültek, minden erej jüket a saját életük megmentésére, újbóli megalapozására kell fordi^taniok. Ez a Maniu-kormány ma nem az erőben', ami volt. Ahogyan az ország élére áll, nem a tegnaphoz, hanem ahhoz a tiz év előtti múlthoz áll közelebb. Mintha a gyulafehérvári lépcsőről most emelkedett volna igazán tehetős tényezővé. Ha eddig a reményekben való biztatásra fordították a fősulyt és a nagyszabású cselekedetek szövevényes gáncsoló akadályaira hivatkozhattak, most a tér kinyilt előttük, hogy megtöltsék a programnak azzal az őszinteségétől,' amely a tényekkel igazol. Hinni akarjuk, hogy a nemzeti parasztpártj kormányzás számára nem a párturalom öncéljáért tisztította meg a válság alatt tanúsított magatartásával a terepet, hanem a programért. S ebbe a hitbe kapcsoljuk bele a kisebbségi népnek a jogigényét, az erdélyi jövő megmentéséhez fűzött vágyainkat. Ha várakozással voltunk eddig Maniu Gyulával szemben, most az események hatása alatt igazán várjuk a lényeget. Most meg tudja mutatni és meg fogjuk látni, hogy mennyit ér, milyen nagyszabású volt az elképzelésükben Gyulafehérvár. Az erdélyi reménység mosí ismét kigyulladt. De talán igazán ez az utolsó pásztortíiz az erdélyi hegylábakon, aminek csalódásba hamvadása fölött kigyógyithatat- lan pesszimizmus lidérce kezdené meg a leh keket taposó uralmát. A hatalom palástja, amit Maniu a vállára vett, a felelősség nehé? brokátjával van kibélelve. messze a második robbanás helyétől égy ujabB bombái találtak és pénteken hajnalban a városiban explodált a negyedik. Az utóbbi kettő nem okozott semmiféle kárt A hatóságok megindították a nyomozást, egyelőre azokban még nem lehetett megállapítani, hogy a pokolgépek honnan származtak. Zágoni István. Négy b©tübanr!«tPéBwS@t történt egy nap alatt Nisben fi német bajnok Schmeling lett a nevforki boxmeccs győztese Percek alatt kapkodtak ssél 22.000 jegyei — Több mint kétszáz doHárixiiílíomos jeleni meg a mérkőzésen — Semmit sem látok. Miég mindig sűrű a köd. A zátonyok sem látszanak — felelte. — Én látom, én látom a zátonyokat. Ott vannak. Nézd apó. Azok a sötét foltok azok — kiáltott a leány kezével mutatva az irányt. Az öreg njra a szeméhez vette a távcsőt és a jelzett irányba nézett vele. — Igazad van, Mária. Most már én is látom. Hiába, ha az ember megöregszik, kutyának való — mondta kedvetlenül. — Nesze, nézz körül vele. Neked jó szemed van. Talán meglátod őket — szólt a leányhoz és a kezébe nyomta a hosszú távcsövet. A leány elvette a távcsövet az öregtől és a szeméhez illesztette. A távcső, kicsiny, kerek üvegudvarában fehérfejü hullámok hánykolódtak s amint a keze megrendült s a távcső megmozdult benne, a szürke ködös ég látszott. Mária lassan, figyelmesen kutatta körbe a láthatárt jobbróhbalfelé. A bánytorgó hullámok után belecsúsztak a távcsó’üveg udvarába a fekete sziklák kicsi képei. Az „Ördög foga“ zátonyok látszottak, amint körülöttük habos fehérre törik meg és magasra csapdos a haragvó tenger. Majd ismét megszakítás nélkül háborgó viz következett, amint a távcső tovább sepert a láthatáron, A leány kezébe® hirtelen megremegett a hosszú távcső. Fekete folt tűnt fel a szürke vizen. Erősen megmarkolta s összeszedte minden erejét — Megvan, megvan! — ujjongott fel a szive. Látta jól, a Delfint, de az árboc csupaszon meredt fel a fekete testből. A szivéből kifogyott az ujjongás. Szentséges Isten! Mi az? Két fekete gömb fent az árboc csúcsán. A leány felsikoltott. A távcső kihullott a kezéből s mindkét kezével a szivéhez kapott. Pár pillanatig maradt úgy, halálos döbbeinettel az arcán, kimexedt szemekkel, szótlanul. — Mi az? Láttad... MJ van velük? — Beszélj! — kiabáltak reá a megriadt emberek a ruháját rángatva, nógatva. — Hála Istm, nem tört el — kiáltott fel elégedetten Giacomin apó, elvéve a távcsövét egy suhanó kezéből, akinek sikerült elkapni, mikor Mária kiejtette. (Folytatjuk.) (Newyork, junius 13.) A közönség özönlése a Jan-1 kee-stadionba, a mai Sharkey—Schmeling-meccs színhelyére már a kora délelőtti órákban megkezdődött. A pénztáraknál még található 22 ezer karzati állóhelyet, darabonként 2 dollár 10 centért rövidesen szétkapkodták. Délben az égbolt felhős volt, de a meteorológiai jelentések szerint eső nem várható. Ez a hir a közönség körében megnyugvást és örömet keltett, mert a nyílt arénában esőben kevésbé kellemes a mérkőzés végigélvezése. Délután a két versenyző hivatalos lemérlegelése folyt le. Az amerikai Sharkey 89, a német Schmeling 85 kg. A box- szövetség hivatalos orvosa Sbarkeyt kifogástalan kondícióban találta, míg Sehmelingről megállapította, hogy tulideges és magas a vérnyomása is. A világbajnoki küzdelem előtt holland-—amerikai, olasz—amerikai és spanyol—amerikai bajnokok küzdelmei voltak, melyeknek bevégeztével megkezdődött a nagy meccs előkészülete. Először Schmeling, utána Sharkey lépett a ringbe. Mindkettőt ovációban részesítették. A fényképészek felvételei után elhangzott a mérkőzés kezdetét jelző gongütés s megkezdődött a világbajnoki döntő. Az első menetben mindkét fél óvatosan küzdött s igy a menet kiegyenlített küzdelmet mutatott. A menet végén Sharkey több támadást vezetett, Schmeling védekezett. A második menetben Scbmeling is offenzivába kezdett, majd mindkét boxoló erős ütéseket vitt be egymásnak. Sharkey a harmadik menetben döntő fölénybe került s a menetet úgy zárta le, hogy nagy pont-előnye volt s már mindenki őt gondolta a mérkőzés biztos győztesének. A negyedik menetben Sharkey tovább növelte pontelőnyét, de ekkor drámai fordulat állott be. Egy mélyütése kicsúszott és Schmeling a földn esett. A pontozó bírák nyomban megállapították a hibás és szabálytalan irtást és Schmelinget hirdették ki a küzdelem győztesének. Tunney boxbajnok, aki a mérkőzésen jelen volt, a sza. bálytalanságot szintén megállapította. A fiaskó miatt a közönség körében eleinte kavaró dás támadt, de aztán megnyugodtak az emberek és lel késén éltették a győztes Schmelinget. 1891 óta elősző) történt meg, hogy európai boxoló nyerte a boxvilágbaj- nokságot. A közönséget a meccs nem elégítette ki. A vesztes Sharkey az eredmény kihirdetése után percekig lehunyt szemmel, valósággal sóbálvánnyá változva állott a ringben és olyan volt, mintha eszméletét és beszélőké, pességét is elvesztette volna, mert a hozzá intézett kér désekre egyáltalán semmi választ nem adott. A lapok közlése szerint a brazíliai köztársaság elnöke úgy intézte washingtoni látogatását, hogy ma éjszaka Newyorkban megjelenhessek a Schmeling—Shar kéy boxmeccsen. Az elnök ott is volt s elismerőleg nyi latkozott az amerikai boxsportról. A közönség soraiban egyébként több mint kétszáz dollármillomost számoltak össze s ott volt Walker, Newyork polgármestere is. A lapok hangoztatják, hogy Sharkey részére a mér. közlés elvesztése fatális véletlenen múlt. Nem volt szüksége unfair eljárásra, mert le tudta volna győzni ellenfelét. Schmeling állapota a gyomorütés után nem voll éppen kielégítőnek mondható. Ma még nem lehet tudni, hogy ki tud-e közelebbről állani Dempseyvel szemben.
