Keleti Ujság, 1930. június (13. évfolyam, 121-146. szám)
1930-06-13 / 131. szám
Tin. wr. m. szám. MMi A király előtt I £5 Király) elé járultak' a pártvezérek kihallgatásra és király trónusa előtt állunk mi, az ország valamennyi állampolgárai. A legfőbb hatalom gyakorlása belezökkent abba a kerékvágásba, amelyből román politikai erők néhány esztendővel ezelőtt kizökkentették s nem lehet vitás az, hogy a monarchikus berendezkedésnek ez a normális menete, amit az ország most visszakapott. Számtalan kérdés mered felénk és mindegyre ezzel szólítanak meg: vájjon nekünk kisebbségieknek a sorsán javit-e, változtat-e valamit ez, hogy végre koronás királyunk van, aki uralkodik isi A saját életükért, gyermekeik sorsáért aggódó embereknek kérdései ezek, azoké, akiknek a hányattatás, a sok csalódás, rengeteg megfé- lemlités beleszántotta a fásultságot az agyukba s akik voltaképpen azért kérdeznek, hátha valami biztató, ébresztő hir nyomán reménység tüze lobbanhatna fel a kilá- tástalanságnak a lelkekben régóta felgyülemlett száraz gályáiból. A trónfoglalás öröme végigfutott az ország határain belül, az emberek érezték, hogy a kerékvágásból kizökkent rendellenesség nyomasztó terhe alól szabadultak fel s a kisebbségi fájdalom is odakivánkozik az országrendezés műtőasztalára. Várjuk a jobbat, várjuk a bizonyosabbat és az uralkodói tekintélynek csak az általános elismerése, a népszerűségnek széles mélysége mutatkozik megákkor, amikor minden fájdalom feléje hajlik és egy embernek a hatalomra lépésétől vár gyógyitó elhatározást. S bár nem az emberhez fordul a kisebbségi sorsnak rendezést váró, kérő kérdőjele, hanem a legfőbb állami hatalom képviselőjéhez, a korona nem választható el attól, aki a fején viseli, az uralkodó is ember, az egyéniségnek az erőssége és tulajdonságai nem halnak el, hanem éppen most kapnak talajt az érvényesülés lehetőségeire. S ha az emberiesség nagylelkűségére, a belátás szükségességére gondolunk, nem maradhat említés nélkül az, hogy olyan uralkodó lépett Románia trónjára, aki éveken át maga is üldözöttnek, elnyomottnak érezte magát. Akiről hivatalosan publikált és terjesztett közlések, kormánymegáljapitások jelentették ki, hogy Románia ellenségeivel cimborái, az ország egysége ellen tör. Károly királynak alkalma volt személyes — bizonyára, keserűen elszenvedett — tapasztalatokat gyűjteni arról, hogy milyen igaztalanul röpíthetnek ki ilyen vádakat az eszközökben nem válogató politikai tényezők. Károly király tudja, hogy az üldözöttnek is lehet igazsága. Fényes uj életének, gondoktól nem mentes magas hivatásának küszöbén maga mögött hagyja ezeket a megpróbáltatásos élményekot, de múltjának bizonyára feledhetetlen emlékei ezek, amelyekre mi reménységgel gondolunk. A törvénynek a szigorú betartása a kisebbségi életnek a vezetővonala. A mi talpunk alatt azt az erősséget tudjuk, hogy minden törvényt betartunk és ezzel igyekszünk körülpáncélozni magunkat az összeütközések minden provokálásával szemben. A törvénynek a tiszteletbentartásával akarunk jó állampolgárok lenni s ahhoz, hogy biztos, erős, jó törvénjek legyenek, szilárdan, a tekintély magaslatán kell állania a trónnak. A régens- tanácsi rendszernek meg volt az a természetEgfysxertt, pontosa olcsó a zöld színit „HERMES“ ZSEB.UE- NBTREiD legújabb nyári kiadása, mely kivonatosan tartalmazza Románia összes vasútvonalait, kezelési utasítást, térképet, stb. Kis alakja miatt tárcában, noteszben hordható. Ára csak 20 lei. Kapható az összes könyv- és ujságárusitó helyeken. szerű hátránya, hogy nem emelkedhetett olyan magasra a román pártok fölé, mint ahogyan a koronás uralkodó emelkedhetik. A régenstanács tagjait is pártok választották s- a pártok az egymás közötti harcokban támogatást vártak a régensektől. Ha tisztelettel voltak is az uralkodói jogokat gyakorló tanáccsal szemben, mégis könnyű volt kimondani a szentesitett törvényekről azt a szól, ami tulajdonképpen forradalmi kijelentés számba kellene, hogy jöjjön: nem ismerjük el. S ezt hallottuk eleget s oz rontotta törvényeknek a tekintélyét, rendfenntartó erejét. Azok ét is, amelyek a kisebbségi jogviszonyt befolyásolták. A törvények uralmára most meg van a lehetőség. De ezzel a trónfoglalással lejátszódik annak a dinasztiának a jelentőség-próbája, amely súlyosan nagy tényező volt ebben az országban s ez a Bratianu-dinasztia. Az oligarchikus hatalmaskodásnak minden fő- és mellék-eszközeivel önkényesen befolyásolták, uralták az egész életet. Ez a kíméletlen, csak az önmaga uralmának terveit biztositó oligarchikus befolyás akadálya volt minden demokratikus komoly cselekedetnek. Ez az akadály jó időre meggyengült, mert a király trónra lépett és annak ellenére, hogy Bratia- nuék puskagolyót Ígértek azok számára, kik haza akarták hozni. A külföld sem nézte véglegesen biztosítottnak a régenstanácsi hatalmi rendszert s bizonytalanságokat látott lap- pangóni alalla. A bizonytalanságokat éreztük mi is, Most. nagy lehetőségek állanak a I 1 !! Gyógyfürdők otthon R | könnyen é« olcsón készíthetők a „Báznai Jódsó“, a szénsavfiirdő „Carbacid“, vagy az oxigénfürdő „Oxy- gena“-nak a fürdővízben való oldása által. 1. Háznál Jódsó (1 kgr. ára 45 lei) rheuma, kosz- vény, ischias, skrofulozis és nőibajok gyors és teljes gyógyítására szolgál, 2. SzénsavfilrdS „Carbacid“ (1 csomag, 1 fürdőhöz 45 leij szívbajt, érelmeszesedést, női- és idegbántalmakat gyógyít, 3. OxfgánfUrdő „Oxygcna“ (1 csomag, l fürdőhöz 56 lei) női és idegbajt, szív- és véredénybántaimakat teljesen gyógyít. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy közvetlenül a főlerakatnál: Or. Qbertti i. Korona gyógyszertár Mediaş-Medgyes.- PROSPEKTUST DÍJTALANUL KÜLD. TI. Károly király uralkodása előtt. Lehet demokrácia is, fel lehet éleszteni a külföldi gazdasági tényezők bizalmát. A király egymagában azonban uralkodik, a kormányzáshoz csak a felső erőt adja, aki most vállalja az uj uralkodó koronája alatt a kormányt, az fogja megmutatni, hogy az államélet számára milyen irányzatot tud bevezetni. Maniu Gyula most előveheti azt a programot, aminek alapelvét Gyulafehérváron fektették le s most nem hivatkozhat k arra, hogy a háttérben dolgozó erők elgáncsolják. A király előtt az ő kormányzási előterjesztését nem könnyű elgáncsolni. Most tisztán meg fogjuk látni, hogy mennyit ér a gyulafehérvári program. ö párisi reiadíírséjjen a Mártír elless készült állítólagos gyilkossági tervről (Paris, június 11.) Nagy szenzációt keltett a francia fővárosban, hogy egy cseléd megjelent a rendőrségen és kijelentette, hogy Károly királyt a normandiai kastélyban meg akarták ölni és ezért sokáig senkinek sem volt szabad a kastély területére lépni. Elmondotta, hogy Károly király sokat járt egy trafikoshoz, akinek a fia rendkívül hasonlított Mihály fiához. Â magyar sajtó Károly uralkodásától várja a román-magyar viszony megjavuiását Vájjon 'étre jön-a a „modus vivendi“ Magyarországgal? (Budapest, junius 11.) Feltűnő és általános az a szimpátia, amellyel majdnem kivétel nélkül az összes magyar lapok tárgyalják a román belpolitika nagy eseményét. Különös érdeklődés™ tarthat számot dr. Szabó Lászlónak, az ismert publicistának „Uj király — uj orientáció“ cinni cikke, amelynek legérdekesebb részét itt adjuk: A sora Románia kezébe adta Bukovinát, Besszará- biát, Erdélyt és Magyarország nevezetes részeit. Bukovinát könnyen asszimilálja Románia, Besszarábiát már nehezebben; Erdély és a magyarországi részek helyzete azonban egészen más a román királyságban, mely rendelkezik komoly politikusokkal és államférfiakkal, kik ismerik a helyzetet és semmi esetre sem szőnek ábrándokat akár a magyarok, akár a szászok és svábok beolvasztását illetőleg, Ezeket a népeket már nem leijét megfosztani nyelvüktől; de ha sikerülne is, a lelkűk okkor is megmaradna, miként a nyelvükben teljesen angollá lett ir népben is megmaradt a gael lélek. A román királyságban a magyarok helyzete ma semmivel sem re, ménytelenebb, mint volt 1811-ben, tizenegy évvel a beolvasztás Után az íreké. A politika tulajdonképpen nem más, mint a kölcsönösen elismert jogoknak összeegyeztetése. Mivel a jogoknak elismerése ma semmiképpen sem kölcsönös és a jogoknak köjo.sönös elismerése most nem is várható, —! jly helyzetben nem lejtőt más politikát csinálni, mint az érdekek összeegyeztetésének politikáját, a legmesszebb terjedő határokig, s a többit rá kell bízni a nemzetek jog-viszályainak egyetlen igazságos birájára, az Időre, Ugylátszik, hogy Románia egy uj korszaknak a küszöbére érkezett. Az oj király a hadsereg ás a nép széles rétegeiben kedvelt ember; ereje tehát vap. Valószínű, hogy ambíciója és energiája is van. Ha ehez még kormányzóképes- ségek is járulnak, akkor lehetetlen tudomásul nem vennie, hogy országa mellett nyugaton itt vagyunk mi, keleten ott vannak az oroszok és délen ott vannak a bolgárok- Minél nagyobb Románia, helyzete annál kényesebb és jövő fejlődése annál bizonytalanabb. A kis- antantnak Románia számára más, mint katonai értéke nincsen j s a kisantant fennállásának ellenére is a fegyverkezés még fokozandó, ha Románia mai birtokállományát védeni akarja. Ebben a sivár helyzetben Románia megmaradni aligha kiván, mert igy nem juthat el ahoz a konszolidációhoz, mely uj királyának bizonyára ambíciója. Az összes utódállamok között Romániának van legnagyobb szüksége uj orientációra, mert gazdasági fejlődés tekintetében leghátul áll, noha ő rendelkezik a természet legtöbb kincsével és a legkedvezőbb földrajzi fekvéssel. De mindez hiábavaló — a magyarok nélkül; és óriási terhektől szabadulna meg Románia, mihelyt valami modus vivendi létrejönne Magyar- országgal. Nem státus-titok, hogy Románia uj királya ettől a gondolattól nem is idegenkedett — kilenc-tig esztendővel ezelőtt. Hogy azóta az élet tapasztalatai mire tanították — majd elválik.
