Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-09 / 103. szám
bud* v. ke»Citj-líclczsvir, 1930. május 9. Péntek Kelet’ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖK : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 Sei. A Manoilescu budapesti előadása azt bizonyította be, hogy a nemzetközi termelési viszonyok mostani haladása nemcsak kívánatossá teszi a két ország összemiiködését, hanem rákényszeríti ennek a szükségességnek a felismerésére úgy Magyarországot, mint Romániát. Talán sokan fogják azt mondani erre, hogy hiszen mindezt már tudtuk, láttuk s tisztában vagyunk azokkal az akadályokkal is, amik ennek a gazdasági szükségességnek a felismerését elhomályosították. Manoilescu Mihail előadásában az az esemény, hogy kimondotta határozottan a szót és az esemény jelentőségét fokozza az, hogy Budapesten mondotta ki. Mert az előadói emelvény mögötti háttérben ott állott a román kereskedelmi és ipari világ egy nagyszámú csoportja. Budapesten jelent meg ez a román csoport és küldöttség, a magyarországi mintavásárnak hivatalos román érdeklődői. Telist nemcsak üres szavak hangzottak el egy roűián férfiúnak az ajkáról, hanem a mintavásáron való csoportos megjelenés már mindjárt illusztrációját is szolgáltatta annak, hogy a gazdasági egymásrautaltság szükségességét megérezték úgy az egyik oldalon, mint a másikon. Mert ennek a megérzésnek a hü keretét nyújtotta a bukaresti küldöttségnek és a bukaresti előadónak a budapesti fogadtatása. Tiz esztendő nem nagy idő a nemzetek történelmi életében, egy századnak is csak tizedré- sze még, de a mi életünkben elég volt tiz esztendőnek a tapasztalata annak a megéri ésére, hogy a politikai határok kirajzolása nem tud befejezetté tenni egy békemüvet addig, amig a határvonalon át a gazdasági vérkeringésnek normális folyást nem engednek. Manoilescu felállítja a tételt, hogy a gazdasági kapcsolatoknak az egymást segítő láncolatát ki kell építeni s akkor a po litika nem tud akadályokat állítani az elé a követelmény elé, amely a lefektetett csatornahálózatban a vérfolyam megindítását követeli. Ha a gazdasági tényezők a tragikussá váló nyomorúságnak elengedhetetlen operációjaként sürgetik a határsorompókon át a forgalomnak gőzerővel való megindulását, akkor nem lehet ezt megakadályozni és bekövetkezik az a gazdasági összekapcsolódás, ami magával hozza a politikai meg- békülést. Hogy a mai Magyarországnak is meg van a súlyos gazdasági válsága, az kétségtelen. Hogy itt milyen tartósan súlyos válságban élünk, azt igen szonlöruan tudjuk. Hogy e válságok fokozataiban meg lehet találni a belső országos okokat, amelyekből a különbségek kirajzolódnak, az is világos. És abban van igaza Manoilescunak, hogy a fokozatok és különbségek dacára a két ország földrajzi szomszédsága, agrártermelésre utaltsága a világválságból reánk hárult nehézségekben megmutatja a közös vonásokat. Itt vannak termékek, amikre szüksége van a határontuli életnek és odaát termelési folyamat van, aminek itt van a legtermészetesebb piaca. A távoli és közelebbi nagy országok, termelő óriások Európának ezt a részét csak mint fogyasztó területet veszik számításba. Ha valami gazdasági szolidaritás kialakulna a két ország között, a védekezésre és tovább haladásra ebben erőt találnának. A két országnak az agrártermelése teszi szükségessé ezúttal a védekezést. Mi, erdélyiek, nagyon megszenvedtük azt, hogy a politika a gazdasági vérkeringést levágta és elkötötte a határvonalakon. Beleszigetelődtünk itt abba a nyomorba, amelynek helyzetében tehetetlenekké váltunk, mert nyugatra nem engedték a forgalnii kapcsolatot, másfelé nem volt kiCsángó-magyar telepítésről álmodott egy senator A községi és agrár-fcakarékpésizftárak javaslatai a szenátusban — Mikalacke földmivelésügyi miniszter a javaslatról (Bukarest, május 7.) A szenátusban azzal fordult egy szenátor a földművelésügyi miniszter elé, hogy vigyázzon, mert Szatmár megyébe csángó-magyarokat telepítenek a magyarok. Jellemző, hogy mennyire nem ismeri egy-egy honatya a saját országát. Lehetségesnek tart ilyen magyar telepítést, amikor a macedo-románok erőszakolt állami hivatalos telepítése is mindenütt csak sikertelenségbe zavarodott bele. Ellenzéki támadás a uyugdijköz- pont ellen A kamara szerdai ülésén napirend előtt több kisebbérdekü felszólalás után Rozdoveanu szocialista tiltakozik több bukovinai szénbánya üzemének beszüntetése miatt, mivel ezek az üzembeszüntetések a munkanélküliséget növelik. Raducanu munkaügyi miniszter válaszol. Kétségbevonja, hogy Rozdoveanu értesülései megfelelnek a valóságnak, egyébként az ügyet meg fogja vizsgálni s azután adja meg az érdemleges választ. Ceasogln Lupu-párti heves támadást intéz a nyugdijközpont ellen, amelynek elnöke szerinte az eléje kerülő ügyeket nem birálja el objektiven. Értesülése szerint a nyugdijközpont olyanoknak adott tizezer lejnél nagyobb nyugdijat, akik az államnál csak kéthónapi szolgálatot tudtak kimutatni. Több, az egykori kormányzótanácshoz kinevezett tisztviselőt, akinek csupán tiz szolgálati éve van, husz- buszouöt évi szolgálattal nyugdíjaztak. Példának egy kolozsvári pénztámokot hoz fel, aki a kormányzótanácsnál alkalmazása előtt 15 évig egy ismert sörgyár pénztárnoka volt s nyugdíjazásánál az ott eltöltött 15 évet is beszámították. Kéri a nyugdijközpont doszárjait és bejelenti, hogy az ügyben interpellálni fog. Napirenden a kamara az építkezési törvényjavaslatot és több kisebb hitelről szóló törvényjavaslatot szavazott meg. Javaslat a községi takarékpénztárakról A szenátus ülése fél 5-kor kezdődött meg. Jor- govici szenátor ismertette a takarékpénztárakról szóló törvényjavaslatot, amelynek elveit Madgearu pénzügyminiszter fejtette ki részletesen. Hangsúlyozta, hogy az az összeg, amit Romániában évente takarékbetétek alakjában félretesz a lakosság, rendkívül csekély. A háború előtt 250 millió aranylejre rúgott az egy évi takarékosság, ezzel szemben például 1927-ben az évi betétek összege 270 millió pa- pirlej volt, ami óriási visszaesést jelent. A kormánynak meg kell alkotnia azokat a csatornákat, amelyeken a nép takarékosságának eredményei összefolynak, hogy ilyen módon is elősegítse a nemzeti tőke kialakulását. A postatakarékpénztárakban összegyűlő összegeknek rendkívül jó hatása lesz a mezőgazdaságra és a lakásépítkezésekre is. Ismertette a felállítandó posta és községi takarékpénztárak tervezetét és kérte a szenátust, hogy a javaslatot fogadja el. A miniszter beszéde után a szenátus a törvény- javaslatot, hozzászólás nélkül, megszavazta. Mihalaohe földmivelésügyi miniszter ezután a Casa Rurală törvényjavaslatát ismertette. 1908-ban alakult meg ez az intézmény azzal a céllal, hogy megkönnyitse a kisbirtokosok számára a földek meg váltását. Ezt a hivatását a földreform során elvesztette. Most uj hivatásul azt kell kitűzni számára, hogy az államnak segítségére legyen az elsőségi jogon számára megvásárolható földek megszerzésénél és a telepesek támogatásában. A miniszter nagy melegséggel beszélt a telepesek helyzetéről. Magyar telepítésről álmodott egy szenátor Beszéde befejeztével érdekes incidens történik. Bungaţel szenátor kezében egy notesszel feléje lép és a következőket mondja: — Miniszter ur, tudomásomra jutott, hogy a magyar földhitelintézet Szatmármegyé- ben 1200 hold földet vásárol é3 ezekre a földekre csángókat akar telepíteni, de a földmivelésügyi minisztériumnak és a román államnak ez ellen tiltakoznia kell. Ez semmi esetre sem engedhető meg, a kérdéses területekre román telepeseknek kell jönniök. . Mihalache miniszter azt válaszolta, hogy oda minden valószínűség szerint macedón románok kerülnek és nem csángók. Bukaresti lapok élénken tárgyalják azt a körülményt, hogy Bratianu Vintila hétfőn audiencián jelent meg Miklós régenshercegnél, a régenstanács másik két tagját azonban nem látogatta meg. Azt a következtetést vonják le ebből, hogy a liberálisok különbségeket akarnak tenni a régenstanács tagjai között s annak fejéül, mintegy első régensül a ré- gensherceget ismerik el. Argetoianu kedden Miron Christea régenset látogatta meg és est as audienciát háromféleképpen is kommentálják. Egyik vélemény az, hogy Argetoianu ezzel Bratianu Vintila iépését akarta helyrehozni, mások kombinálnak arról, hogy Argetoianu és Bratianu Vintila között újabb ellentétek merültek volna fel. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:.Plaja UnirU (Főtér) i Telefon : 5—08, 6—94 ^ XIIL évfolyam 10I-ik szám ELŐFIZETÉS MAG VAK ORSZÁGON: X évre 56 pengő, félévre 29 pengő negyedévre 15 pengő, /©s szám ára 20 fillér. Románok Budapesten használható lehetőségünk. Ezeknek a politikai akadályoknak meg voltak a rajtunk kívül álló gazdasági okai s ebben a circulus vitiosusban szenvedtünk mi jobban, mint mások. A politika most lehetővé tette, hogy Manoilescu elmondhassa a maga előadását Budapesten s ebből arra lehet következtetni, hogy az akadályok megértek a lazulásra. De megértik-e azt, hogy a mesterséges politikai akadályok egészséges kioperálása nélkül nem fog segiteni semmiféle gazdasági konferencia. S az akadályok között itt van a kisebbségi kérdés is, ami várja a maga elintézését. Mai számnak 12 oldal
