Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-09 / 103. szám
2 Till. ÉTF. 103. SZÁM. 1 Megsemmisítették a nagyváradi községi választásokat (TEMESVÁR, május 7.) A temesvári kerületi igazgatóság reviziós bizottsága másodízben ült Cssze, hogy a nagyváradi községi választások ellen beadott petíció ügyében döntsön. Az első ülés alkalmával egy bizottságot küldtek ki, hogy a helyszínén tanulmányozza a beadott panaszokat. A helyszíni bizottság jelentése alapján megsemmisítették a nagyváradi községi válasz. tásokat. Az indokolás szerint a kommunisták négyezer lázitó jellegű röpcédulát hoztak forgalomba, amelyek megfélemlítették a nagyváradi lakosságot és ennek következtében rengeteg szavazó tartózkodott a szavazástól. Ettől eltekintve, a választások lezajlása után, amint a törvény előirja, nem semmisítették meg a szavazócédulákat. flA)VVWWA/V\ A katonaság meg akarja fosztani a háromszéki falu kisgazdáit földjeiktől Az árkos! és sepsiszentgyörgyi agrársérelmek az államtitkár előtt (Bukarest, május 7.) Sepsiszentgyörgyön még 1923-ban 78 városi lakostól, akiknek a város közvetlen közelében két-hárotnholdas és még kisebb földjük volt s akik között rokkantak, hadiözvegyek és egy Gyárfás Imre nevű városi hivatalnok volt, ösz- szesen nyolcvan holdat kitevő földjüket kisajátították azzal a céllal, hogy azt házhelyekül a tisztvise- lőknek adják át. Az egyszerű emberek annak idején nem igen tettek lépéseket az ügyben és igy előállott az a belyzet, hogy az állam egyik napról a másikra kiteszi őket minden vagyonukat kitevő birtokaikból s azt a tisztviselőknek adja át. Holdanként a körülbelül 50.000 lejt megérő földekért, amelyek beltelkek, 1600 lejt akarnak fizetni. A sepsiszentgyörgyiek küldöttsége Szentke- reszthy Béla báró és Fábián szenátor vezetése alatt fölkeresték az államtitkárt, aki meghallgatta a panaszt, kijelentette azonban, hogy a kisajátítási rendelkezést nincs hatalmában megváltoztatni. Megígérte azonban, hogy ankétot fog tartatni az ügyben és esetleg az illetők az állami rezervákból megfelelő kárpótlást remélhetnének. Mivel az állami rezervák a várostól messzebb levő területen feküsznek, ezekből a földekből arányosan nagyobb területet kellene kapjanak, úgy, hogy az méltó kárpótlás legyen az elvett földért. Egy másik ügy, amelyben Szentkereszthy Béla Orkán a tengeren Regény írta: KERTÉSZ JÓZSEF (9) — Mentsd meg, nagyapó, mentsd meg, nagyapó! — rimánkodott a két gyerek a vízből. Az öreg tettetett haraggal korholta őket egy darabig, de mikor látta, hogy a két gyerek csaknem sírva fakadt, nagy kegyesen beleegyezett. — Na, nem bánom, most az egyszer — adta teremtette! Ki látott ilyent? Nagy dörmögések között tolta be a csónakot a vízbe. Beleugrott és kiét evezővel indult befelé. A gyerekek örömujjongva szaladtak hozzá és belekapaszkodtak a csónak párkányába. A nagyapó besegítette őket a csónakba és kézzel, lábbal tiltakozott s kacagva rázta le őket magáról, mikor a két gyerek azon vizesen a nyakába ugrott és össze-vissza csókolta. — Fuj, menjetek! Olyan vizesek vagytok, mint valami spongya — mondta, de azért odavonta az ölébe őket. Pierót az egyik térdére, Máriát a másikra ültette. — Na most aztán az evezőkhöz! Nies vesztegetni való időnk — adta ki a parancsot. A gyermekek megragadták pici kezeikkel a nagyapó két evezőjét, ■mindegyik a maga oldalán és rettenetes igyekezettel segítettek evezni. — Egy-kettő. Egy-kettő. Húzd rá, Mária! Húzd meg Pieró! — vezényelt az öreg, amint izmos karjaival rántott az evezőlapátokon. A gyermekek boldog izgalommal, nekitüzesedve sikoltoztak: — Hé-hoj„ holi-hoj! — és eveztek minden erejükből. Meg kell menteni a hajót. Meg kell menteni! Viszi a tenger, a parányi szél, de ők utolérik, megfogják. — Húzd reá, nagyapó! Húzd reá! — biztatott Pieró áttüzesedett arccal. Végre elérték a hajót. — Hurrák, hurráh! — sikongattak örömujjongva a gyerekek. Nagyapó fékezett az evezőkkel. Pieró kihajolt ft korláton, ölbekapta a kis vitorlást és bebáró és Fábián szenátor interveniáltak a földmivelésügyi minisztériumban, Sepsisaentgyörgy és Árkos község határában levő katonai lövölde problémája volt. Szentkereszthy Béla báró annakidején még az elhunyt Ferdinand királytól kérte, hogy ezt a lövöldét vagy szüntessék meg, vagy helyezzék át máshova, mert a város közvetlen közelében jó birtokokat vettek el e célra a néptől. Az utóbbi napokban a gazdák, akiktől a katonaság a területet bérli, felhívást kaptak a katonai parancsnokságtól arra, hogy tegyenek ajánlatot, milyen áron hajlandók a földet eladni, mert ha azt eladni nem akarnák, úgy ki fogják sajátítani. Higiéniai tanács A légzőutak betegségei a nagy meleg következtében gyakran valóságos csapásokat szenvednek. így nyáron sok asztmatikusnál a rohamok emelkednek számban és intenzitásban. Nekik is ajánljuk a Poudre Louis Legras port, mely egészen biztosan hat: pillanatok alatt enyhíti és gyorsan gyógyítja az aszthmát, katarust, légzési nehézséget, régi bronhitiszhől származó köhögési rohamokat. Kapható minden gyógyszertárban és drogue- riában. Képviselő: I. Lieuze Bucureşti, Cal. Moşilor 137. emelte a csónakba. — Megvagy! — kiáltott Mária, kicsi kezével végigsimogatva. — Megvagy! — kiáltott Pieró, az ölébeszoritva a kis hajót. Szivükben kacagott az öröm. A nagyapó kék szemei mosolyogtak. Kacagtak a kicsiny hulÍámoes- kák, amint hozzásimultak a csónak oldalához. Kacagott a láthatatlan gyönyörű tündér, aki a hajót kormányozta s a derült, ragyogó égből millió apró angyalka kacagását szórta le reájuk a Nap. így teltek a napok apró örömökben. A nagyapó volt a két gyermek játszótársa és a tanítómestere. Ö tanította meg írni, olvasni őket, ő beszélt nekik a furcsa, távoli, gyönyörű virágokról, melyek túl a láthatár kék vonalán kezdődnek. Mária és Pieró testvérek voltak. A nagyapó volt a játszótársuk és a tanítómesterük, anyó pedig a szerető, gondos, örökösen aggódó édesanyjuk. Az egyforma, szép gömbölyű napok peregtek, peregtek, mint az imádkozó anyó csontos kezében a rózsafüzér gömbjei. Az egyik olyan volt, mint a másik. Az áhitottabb, bélkével, csendes örömökkel telt rózsafüzér gyöngyei a leiimádkozott napoknak hulltak, hulltak egymásra, szép hosszú sorba. A boldog piciny napok, hónapokká sokasodtak, s a napokból vált hónapokból lettek az évek. Pici karcolások a végtelen idő forgó korongján, hosszú, mély árkok m ember életében. A falu, mely olyan volt, mint egy a sziklákra kimászott tengeri állat, semmit sem változott az évek forgása alatt. Ült fehér házaival a parti szirteken, de a szive bent élt a tengerben s onnét szivta magába az életet, mint ezerkaru polyp, melynek csápjai a vizbe nyúlnak. A tenger adta a táplálékot, a tenger hozott uj embereket, a tenger vitte el a régieket. A tenger nyugalmából áradt a derű: a viharokból, a kétség, szorongás, aggodalom. A tengerből hullámzott ki a mindennapi élet, a gazdagságot, jóléletet, a nyomorúságot, bojtos napokat a tenger adta.. A tenger volt a Sors, az ajándékozó és pusztító, a bőkezű és a szűkmarkú, a tenger volt az aranykalászokat ringató végtelen róna, ahol a kenye- retadó élet terem és a tenger volt a mostoha kemény rög, amely szúrós bogáncsokkal fizet az izzadó munkáért, a beleyetett reménységmagokért. Négyszáz árkosi kisgazdáról van sző, akiknek ez a terűiéit egyetlen vagyonuk. Kétségbeesett memorandumot intéztek Potarca földművelésügyi miniszteri államtitkárhoz, aki előtti Szentkereszthy Béla báró ecsetelte azt á helyzetet, amibe az illetők jutottak. Számukra az állami rezervákból ígérnek földet, a községtől mintegy tiz kilométernyire. Ezt az ajánlatot nem fogadhatják el, hiszen az tönkretételüket jelentené. Sérelmezik azt is a gazdák, hogy a katonaság ■nyolc éve, amióta a területet bérli, az okozott károkat nem téríti meg. A kisajátítás annakidején az agrárbizottság olyan megállapítása alapján történt, hogy a terület terméketlen. A birtokosok kérik az államtitkárt, hogy küldjön ki bizottságot, amely a föld minőségét állapítsa meg, mert a legprímább szántóföldekről van szó. Potarca államtitkár megígérte, hogy megvizsgálja az ügyet és átvette a memorandumot. Kijelentette azonban, hogy a hadseregnél való intézkedésre nem illetékes, s ezért Szentkereszthy Béla báró a memorandumot csütörtökön a hadügyminiszternek is átadja és kérni fogja az ügy kedvező elintézését. Abban az esetben, ha a hadügyminiszternél nem sikerül kedvező elintézést elérni, a magyar parlamenti tagok a miniszterelnökhöz fordulnak és szükség esetén a parlamentben is föl fognak szólalni. Nyolcvanadik születésnapján követett eí öngyilkosságot egy lúgos! tirkő (Lúgos, május 7.) Megdöbbentő öngyilkosság tartja izgalomban Lugos uri társadalmat. Özvegy, Deutsch Ignácné, az egész városban általános be-’ esülésnek és szeretetnek önvendő öreg urinő nyolcvanadik születése napján öngyilkosságot követett el. A szép kort elért nrinő az utóbbi időben teljesed elveszítette hallását és látását és efölötti elkeseredésében határozta el, hogy eldobja az életet. Tegnap mikor hozzátartozói éppen születésnapi meglepetésre készültek, Dentscb Ignácné elment dr. Franki Nándor ügyész házához és annak emeletes háza padlásáról az udvarra vetette magát és azonnal szőr. nyet halt. Özvegy Deutsch Ignácné régebbe» nagy szerepet játszott Lugos társadalmi életében. A nagymüveltsé- gü, nemes lelküségéről általánosan ismert urinő tragikus halála nagy részvétet váltott ki. A falu ült mozdulatlanul fent * hegyen,^ a sziklák tetején, ,mint ezeréves öreg fa s a hajszálgyökereket: a piciny, mozgó, verejtékező, barna emberkéket küldte magából a tengerre és szivta magába az életet azokon keresztül. Néha egy-egy vékony erecske leszakadt a törzsről, a tenger néha letépett egy-egy marékravalót, az évek szuja elrúgta őket, ^lehullottak, de mindig nőttek' mások, újak helyettük es a falu a völgyből felnyúló bádogtornyával, a sziklákra ragasztott” fehér házaival, élt tovább és semmit sem változott. Csak az emberek mentek, csak uj emberek jöttek. Újak, akik éppen olyanok voltak, mint azok, akik elmentek. Csak a földalatti falu nőtt egyre, a bádogtorony lábánál s az „Ördög foga” mély örvényei alatt ‘feküdtek az elszólitott emberszivek egyre számosabban. De ez a falu lefele nőtt. Az egymásra hulló sziveket eltakarta a kék szőnyeg, a zöld fű és senki sem látta, hogyan nő, hogyan .(erjed, hogyan hullámzik ez a falu a mélységek, fplf A föld- feletti falu pedig élt változatlanul. Néha napsütésben, néha felhőkbe burkolva. Csak az emberek változtak. amint pörögtek az évek az idő végtelen korongján és egy-egy fáradt ember a felsofalubol leköltözött az alsóba. Ennyi volt az egész. Az öreg Beppó, miután hosszú élete tapasztalatait. kiszedte magából s reággatta a két gyerekre; miután már hiába nyulkált magába keresőleg és semmit sem talált, amit ne adott volna már nekik, csak el nem mondott szerelmeinek szeretetté öregedett sugarait ölelgette feléjük — összeesett, mint egy kiürült zsák s elment lakni a földalatti faluba, ahova régi cimborái költöztek előtte. Semmit sem vitt el magából, csak öreg fáradt testét, ezt az elkopott üres zsákot, amelyre már nem volt szüksége. Az eletét szétosztotta a két fiatal lélek között gondosan, lelki- ismeretes pontossággal, egyenlően. „Nesze neked is, marad nekem' is”, játszotta velük komolyan a gyerekjátékot s minden mondatnál belecsusztatott az összetett kis markok közé az életéből egy-egy darabot, , ■ mig neki semmi sem maradt. A gyermekek boldogan, kacagva játszottak s tették el a markukbacsusz- íabott életdarabokat s nem vették észre, hogy a nagyapó útra készül. * ^(Folytatjuk). -
