Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-07 / 101. szám
4 XIII. tiVF. 101. SZÁM. Voicu Niţescu igazságügyminiszter résztvett a kolozsvári román jogászegylet tiz éves jubiláns ünnepségén és megígérte az igazságügyi sérelmek orvoslását (Kolozsvár, május 5.) Vasárnap tartotta a kolozsvári román jogászegyesület tiz éves fennállásának az emlékünnepét. Az ünnepségeken Voicu Nitescu igazságügyminiszter is résztvett. A minisztert a pályaudvaron a polgári és katonai hatóságok reprezentánsai fogadták, dr. Bodor Victor, államtitkár a tartományi igazgatóság, Boil a Romulus az egyetem, Bichis Mihail a jogászegyesület nevében és Pop Victor az igazságügyi hatóságok nevében üdvözölték a minisztert. Voicu Nitescu pár keresetlen szóval mondott köszönetét a hatóságok vezetőinek. A pályaudvarról kíséretével a román Nemzeti Színházba hajtatott, ahol a jubileumi ünnepségek megkezdődtek. A jogászifjuság á „Gaudeamus igitur“, diákdalt énekelte el. Utána Bichis Mihaila üdvözölte a jogászegyesület névében az igazságügyminisztert és az ünnepség résztvevőit. Voicu Nitescu a fiatal jogász nemzedék jövőjéről, nemzeti és kulturális hivatásáról mondott nagy beszédet. A nagyhatású beszéd után Racovitza cs Bóila professzorok az egyetem tanári kara nevében mondottak üdvözlő beszédet, a miniszterhez. A jubiláns ünnep légek megtartása után az igazságügy miniszter" autón az igazságügyi palotába hajtatott, ahol hosszú órákon keresztül az elébe járuló küldöttségeket fogadta. Legelőször a birói kar és a bírósági tisztviselők küldött ■ sége tisztelgett Voicu Nitescu előtt. A küldöttség szónoka elpanaszolta, hogy a birói kar automatikus előléptetése és a fizetések arányos emelkedése még ma is csak jámbor óhajtás. Már több Ízben Ígéretet kaptak, de ugylátszik, hogy Bukarestben nem akarják belátni, hogy a régi erdélyi rendszert az egész országban meg kell honosítani és a birói kar anyagi függetlenségét minden körülmények között biztosítani kell. Az igazságügyminiszter válaszában hangsúlyozta, hogy mint erdélyi ember tisztában van a birói kar anyagi és erkölcsi függetlenségének a nagyfon- tosságu kérdésével, s Ígéri, hogy a küldöttség kérését, mint igazságügyminiszter meg fogja és meg tudja valósítani. 'A közjegyzők nevében dr. Cosma János vezetése mellett szintén küldöttség jelent meg a miniszter előtt. A közjegyzői kamara elnöke élénk színekkel ecsetelte azt a kampányt, amelyet az erdélyi közjegyzők ellen a kormány a múltban inditott. Ismeretes, hogy nagyon sok közjegyzőt elbocsátottak,és egy időben arról volt szó, hogy az összes kinevezéseket meg fogják semmisíteni. Ez az akció fegy idő óta megakadt ugyan, — mondota Cosma János, __de a kérdés méregfoga még mai napig -sincs kivéve. Még ma som hajthatják le nyugodtan a fejüket a közjegyzők, mert nem tudhatják, hogy a kormány szeszélye mikor mozdítja el az állásukból. Beszéde végén az elnök rámutatott arra, hogy a közjegyzői kar ellen intézett támadás helyett sokkal üdvösebb volna az erdélyi jogszolgáltatásra, ha a bevált erdélyi intézményt az egész országba bevezetnék és azt a legyöngités helyett megerősítenék. Az igazságügyminiszter az üdvözlő beszéd alatt kissé kényelmetlenül érezte magát, meri egyike volt azoknak, aki annak idején a közjegyzők elleni kampány meginditásának az élén állott. Válaszában diplomatikus mértéket tartott. Kijelentette, hogy ő nem régen áll az igazságügyi kormányzat élén, még nem ismeri eléggé a kérdést, de tanulmányozni fogja és mindenben ■izon lesz, hogy a közjegyzők kívánságának eleget tegyen. ■! KATZ és FIA Férfi- és fíiarsi&sss érwíí^s, külön mérték szerinti osztály. — Szabott árak. — I Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telefon: 83a. A kolozsvári ügyvédi kamara nevében a küldöttséget dr. Dragomir elnök vezette. Beszédében elpanaszolta, hogy a kolozsvári telekkönyvekben a tagositási munkálatokat még mai napig sem vezették át, ami az erdélyi hitel biztonságát nagy mértékben fenyegeti. Azután az ügyvédi diploma kérdésére tért át. Ezen a téren Romániában a legnagyobb zür-zavar és rendszertelenség uralkodik. Az ügyvédi képesítés, illetve diploma kérdése még mai napig sincs tisztázva, ami alkalmat ad arra, hogy ezen a téren sok visszaélés történjen. Nagyon sokan folytatnak ügyvédi praxist olyanok, akik az erdélyi jogszokások szerint nem bírnak megfelelő végzettséggel és diplomával. Vannak egyetemek, ahol államtudományi vizsgához kötik a képesítést, másutt azonban a úgynevezett pozitiv szigorlattal is beérik. Éppen az ügyvédi kar presztízsének a megvédése érdekébeír elérkezett az ideje annak, hogy az ügyvédi képesítés kérdését tör- vényhozásilag szabályozzák. Azután Dragomir elnök rámutatott a bélyegtörvény körül mutatkozó anomáliákra és kérte az igazságügyminisztert arra, hogy ebben a nagyfontosságu kérdésben is az igazságügyi kormányzat végre-valahára egységes eljárást és rendet teremtsen. Az igaz- ságügyminiszter válaszában megígérte, hogy a sérelmeket orvosolni fogja. Kijelentette, hogy az uj ügyvédi képesítésről szóló törvényjavaslat már elkészült s rövid időn belül a törvényhozó házak elé kerül. A bélyegtörvényre vonatkozó sérelmekről pedig kijelentette, hogy ezt a kérdést most tanulmányozza és arra kéri a kolozsvári kamarát, hogy az egész kérdéskomplexumot felölelő alapos memorandumot terjesszen fel hozzá. Voicu Nitescu igazságügyminiszter azután a kolozsvári notabilitásokat és kérvényezőket külön kihallgatáson fogadta. A déli órákban a Központi étteremben disz- ebéd volt, amelyen résztvett Moldovan Vaier közoktatásügyi alminiszter, Ivan görög keleti püspök. Ilansu tábornok és a kolozsvári román társadalom rcprezén tá nsa i. A felköszöntők sorában figyelmet keltett dr. Giurgiu Jánosé, aki felcmlitctte, hogy az igazságügyminiszter valamikor az ő ügyvédjelöltje volt s egy ízgatási [tőrében ügyvédje is volt. A szokásos felköszöntőkre Voicu Nitescu nagy beszédben válaszolt, hangsúlyozta, hogy ő erdélyi ember és miniszteri működése alatt sohasem fogja szem elől téveszteni az erdélyi érdekek védelmét. Voicu Nitescu az esti órákban visszautazott Bukarestbe. A jogászok este a Lido kerthelyiségében banketteztek. A hajnali órákban szerenádot adtak Isacu Aurél dr.-nak, az ügyvédszövetség tb. elnökének, a romániai ügyvédi kar 84 éves nesztorának. A szerenádból mulatságos incidens is támadt, mert az ügyeletes rendőr csendhábori- tásért jelentette fel a tisztelgő jogászokat. Persze a rendőrség, amikor értesült róla, hogy túlbuzgóságról van szó, az eljárást nyomban beszüntette. 7! nagyváros magyar nyomorgói 71 Öukaresíi Tfíagyar Tlépkör a&téiőót (Bukarest, május 5.) A tavasz, amely a gyorsan fejlődő Bukarestben az épitő és nagy munkástömegeknek kenyeretadó munkálatok uj nekilendülését jelenti, igen sok magyart helyezett az idén is kenyérbe. Amerre az ember a sűrűn épülő bérpaloták és tavaszi háztatarozások mellett elhalad, mindenütt magyar szó üti meg a fülét és sok helyen egész uccarészek hangosak a magyar kőművesek, ácsok és festőmesterek nó- tázásától. Más szakmáju iparosok és munkások panaszszava is mintha alább hagyott volna az utóbbi időben és jellemző tünet, hogy a bukaresti Magyar Népkör irodájában, amely nagy szolgálatokat tesz a magyar munkanélküliség enyhítésére, az utóbbi időben jelentkezett mun- kátkeresők száma nem haladja túl oly nagy százalékkal az ide minden irányból befutó munka- ajánlatokat, mint az elmúlt hónapokban. Mégis hozott a posta ennek a nagy kulturális és jótékonysági munkára hivatott egyesületnek az irodájába néhány olyan kérést, amelyek a bukaresti magyarság nyomorúságának legsötétebb, legfájdalmasabb példáira vetnek világosságot. „Ötödik hónapja vagyok állás nélkül — irja az égjük kérvényező, akinek írása jobb sorsra érdemes, intelligensebb emberre enged következtetni — és hiába fordulok az állami munka- közvetitő hivatalhoz. Már végigjártam az összes bukaresti gyárakat, - mert azt gondoltam, hogy kapok talán legalább napszámos munkát valahol. De nem tudtam eredményt elérni. Már annyira hajszolt az éhség, hogy a napokban kőművesekhez állottam be napszámosnak, de a mész és beton teljesen tönkretette kezeimet, úgy, hogjr eleven hús lett a tenyerem. Már nem bírom tovább, kérem: szerezzenek valami munkát nekem.“ A másik: „Esküt nem tett magyar tisztviselő vagj'ok és az erdélyi általános pangás vezetett arra a gondolatra, hogy én is Bukarestben kíséreljem meg kenyérkeresetre tenni szert. De csalódtam reményeimben. Itt még nagyobb nyomorba , kerültem, mint amilyenben odahaza voltam. Bármiféle alkalmazást elvállalok.“ A napokban egy nyolctagú társaságot fedezett fel a Magyar Népkör gondnoka, éjnek idején, az egyesület pincehelyiségében. Eleinte azt hitte, hogjr, mint néhány^ héttel ezelőtt, ismét betörő bandával van dolga, azért rendőrkézre juttatta a társaságot, amelynek minden egyes tagja magyar volt: tipikus lerongyolódott, kiéhezett nagyvárosi munkanélküliek. Az őrizetbe vett tizennyolc-huszonnégy év körüli magyar fiukra azonban nem tudott semmit se rábizonyítani a rendőrség, azért két napi fogvatartás után szabadlábra helyezte őket. A fiuk a rendőrségi fogdából kiszabadulva testületileg felkeresték a Magyar Népkör vezetőségét és ezzel a kéréssel járultak eléje: __ Eddig titokban tolakodtunk be a Népkör pincehelyűsógébc, most azonban engedelcmmel szeretnénk tenni ezt. Január óta munkanélkül vagyunk és azóta ott húzódunk meg éjjeli szállásra, ahol éppen alkalom kínálkozik. A Népkör helyiségeit elég jól ismerjük, mert a télen mi is vendégei voltunk a kör ingyen-konyhájának. Könnyűszerrel be tudtunk tehát férkőzni a pincébe, ahol olyan jó szállásunk volt, isten tudja, hány éjszaka, hogy azt el se bírják képzelni azok, akik nem tudják, mi a hajléktalanság. De Isten-bizony nem nyúltunk semmihez se. Kérjük, segítsenek munkához minket s addig engedjék meg, hogy éjjelenként fedél alá húzódhassunk itt. Nehéz, egy főként kulturális egyesület keretében megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket a bukaresti magyarság elhagj-atottjai segítség-keresésükben a Magyar Népkörrel szemben támasztanak. Különösen pedig azért, mert a szerencsétlen körülmények összejátszása, __mint ahogy ezt megírta a Keleti Újság — alapjában renditette meg ezt a fiatal alakulatot. Kívánatos azonban, hogy sikerüljön az egyesületnek keresz- tiilküzdenie magát a krízisen és megtalálnia a módot, hogy az egész bukaresti magyar társadalom bevonásával segítségére lehessen azoknak, akiket Érdékből messze sodort és itt bizonytalan partra vetett az élet.
