Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-28 / 118. szám
Ktostfnmaufc XIII. ÉVF. 118. SZÁM. Vasárnap záró- és íagváiasztó közgyűlést tartóit az Erdélyi Irodalmi Társaság Megválasztották a társaság uj tagjait Vasárnap tartotta meg az Erdélyi Irodalmi Társaság tagválasztó záró közgyűlését, a tagok nagy érdeklődése mellett. Dózsa Endre elnök megnyitó szavai után a társaság főtitkára, Nyíró József, tette meg jelentését az Erdélyi Irodalmi Társaság utolsó évi működéséről. A rendkivüli tetszéssel fogadott főtitkári jelentés olyan tényeket állapított meg, amelyek nemcsak az Erdélyi Irodalmi Társaság belső életét érdeklik, hanem keresztmetszetét nyújtják az erdélyi magyar kultúra jelenlegi helyzetének is és a magyarság sorsának és jövendőjének olyan alapjaira mutatott rá, amelyeken ez a nép állani, vagy bukni fog. Leszögezte Nyirő József azt az örvendetes körülményt, hogy Erdély e legrégibb és múltjánál, tekintélyénél fogva az erdélyi irodalomban irányitó szerepre hivatott kulturszervnek már mindössze az intenzív munkát alig 6 hónappal ezelőtt vehette fel, sikerült megtalálni nemcsak a szorosan vett kolozsvári közönséggel, hanem a romániai magyarsággal is a legbensőbb kontaktust. Húszszor lépett az Erdélyi Irodalmi Társaság közönség elé és minden egyes megnyilatkozása mondhatni az erdélyi magyar kultúra közlésének jelentős eseménye, annak a céltudatos programnak, amelyet maga elé tűzött a társaság és amely Erdély szempontjából feladata is, egy-egy jelentős állomása volt. A magyarság érdeklődésének ez az örvendetes felkeltése nemcsak a további lehetőségeket biztosítja, hanem egyben annak a fokmérője is, hogy még a legsúlyosabb gazdasági viszonyok mellett is, az erdélyi magyarság öntudatosan ragaszkodik kultúrájához, a magyar irodalom életének minden mozzanatát figyelemmel kívánja kisérni, magáénak vallja és tudja. A másik jelentős szempont pedig az a körülmény, hogy az egyik legsúlyosabb kisebbségi problémának az ifjúság kérdésének a kultúrához vezető útját sikerült szolgálnia az EIT-nck. Az a kontaktus, amelyet az Erdélyi Irodalmi Társaság a magyar tanulóifjúsággal felvett, a legjobb módja annak, hogy kultúránkat, az anyanyelvet, magyar irodáimat, annak jövendőjét az ifjúság által biz- tositani tudjuk. A magyar egyetemi hallgatók, tanulók, fiuk, leányok érdeklődése a legspontánabb módon nyilatkozott meg. Belső szükségnek érezte, hogy az ismeretterjesztő előadássorozaton, amelyet a magyar regényről tartott a társaság és felolvasó ülésein résztvegyen. Nem egyszerű szórakozást, vagy szellemi élvezetet látott és keresett általuk, hanem tudását, tájékozottságát kívánta szaporítani, tanulni, okulni jött el ezekre a gyűlésekre, sokan jegyzeteket készítettek, mások az előadókkal léptek érintkezésbe, tehát munkát végeztek, nemcsak a maguk érdekében, hanem a jövendőért is. Az Erdélyi Irodalmi Társaság ez évi munkásságának ez a legfontosabb eredménye. Beszámolt Nyirő József főtitkár arról a mozgalomról is, amelyet az EIT vezetősége a Társaság működéséhez föltétlenül szükséges anyagi erők megteremtése végett indított. Ehhez a munkához a legnagyobb készséggel nyújtottak segédkezet úgy a Magyar Párt, mint a különböző egyházak vezetősége, amelyek a maguk hatáskörében mindent megtettek a terv megvalósulása érdekében. Az akció azonban még a kezdet kezdetén áll. Többen voltak, akik már az első hivó szóra nemcsak erkölcsi támogatásukkal, hanem anyagiakkal is a társaság segítségére siettek. Felolvasta azoknak a neveit, akik, mintegy húszán beléptek eddig is az Erdélyi Irodalmi Társaság alapitó és pártoló tagjai közé. Magyar pénzintézetek és magánosok közül többen már az első pillanatban megértették, hogy mennyire népük iránti kötelességüknek tesznek eleget az által, ha az EIT által kiküldött széles horizontú és céltudatos kulturprogram megvalósítását elősegítik és biztosítják az anyagi lehetőségeket is. — A Társaság felhívására a legtöbb helyről még válasz nem érkezett, — jelentette a főtitkár — de az EIT vezetősége meg van győződve, hogy az a többszáz tehetősebb magyar alakulat és magyar ember nem fog elzárkózni, hogy anyagi hozzájárulásá- • val és erkölcsi támogatásával siessen megvalósítani segíteni az egész erdélyi magyarság életérdekcit szolgáló kulturprogrammot. Ma még tehát nem szabad Ítéletet mondani, még a késedelem fölött sem, hiszen föl sem szabad tételezni, hogy azok a tényezők, amelyek eddig is az elsők között voltak, mikor a kultúra hívta, ne jelentkeznének a kellő időben. Aa akciót teljes lendülettel tovább folytatja a vezetőség és minden remény meg van rá, hogy a munkát teljes siker fogja követni. Külön kiemelte & főtitkár jelentésében, az ebben az évben a magyar regényről tartott előadássorozat jelentőségét. Állandóan zsúfolt házak hallgatták végig ezeket az előadásokat, amelyeknek jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyoznunk. Egyidejűleg Tordán a magyar líráról tartott a Társaság több tagja, előadásokat és ezt a programot a jövőre nézve még szélesebbé kívánja tenni. A Társaság belső életében történt eseményekkel kapcsolatosan örömmel szögezte le azt a körülményt, hogy az EIT tagjainak irodalmi és tudományos működése a határokon túl is a legnagyobb figyelmet keltette és ennek elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia dr. György Lajost levelező tagjává, a Kisfaludy Társaság Gy allay Domokost, a Petőfi Társaság pedig F. Gu'ácsy Irént, P. Jánossy Bélát és dr. György Lajost rendes tagjává választotta. Kegyelettel emlékezett meg a társaság elhunyt tagjairól, Benedek Elekről és Sebest Samuról. A Benedek Elek temetésén Nyirő József főtitkár képviselte a Társaságot, Sebesi Samu tagtársat pedig Boros György dr. püspök-alelnök búcsúztatta az EIT nevében. Résztvett azonkívül a Társaság a Kemény Zsigmond irodalmi társaság és az Arany János Társaság jubileumain. A Kemény Zsigmond jubiláns évfordulóján dr. Ligeti Ernő képviselte az EIT-t, Mint az erdélyi magyar irodalmi élet szolgálatának egyik legjelentősebb eseményére mutatott rá Nyirő József arra a mozgalomra, amelyet a nagyváradi Szigligety-társaság vezetősége indított abból a célból, hogy Erdély hat nagyobb városában irodalomtörténeti előadások tartásával szolgálják a kultúra ügyét. Az ebből a célból összehivott ankéton Nyirő József és Walter Gyula képviselték az EIT-t. Ebből az alkalomból fogadták el az EIT-nek azt az indítványát is az összegyűlt társaságok képviselői, hogy Erdély ősz- szes irodalmi alakulatainak bevonásával egy közös szerv létesittessék, amely hivatva lesz az erdélyi magyar kultúra munkáját egységesen irányítani. A gondolat az ősszel kerül megvalósításra. A rendkivüli tetszéssel és elismeréssel fogadott főtitkári jelentés után a titkári és pénztári jelentést fogadta el a közgyűlés, majd a tagválasztást ejtette meg. A három megüresedett tagsági helyre dr. Fráter Béla dalköltőt, Maci Ferenc költőt és P. Németh Gellértet, a kiváló szerzetes irót választotta tagjai közé. Mihály király pártfogoljál, a volt tanárt kiüldözték Udvarhely megyéből, mert kritizálni merte amagyar iskolák ellen indított hajszát ,Hq kell, negyvenkilencedszer is elmegyek a k’S királyhoz“ (Marosvásárhely, májusait) Pár 'ey vei ezelőtt költözött Marosvásárhelyre a kolozsvári vakok intézetének egyik volt tanára s ma már alig van a Székelyföldnek olyan községe, ahol nem ismernék Poltják Károlyt, vagy mint általánosan nevezni szokták: a marosvásárhelyi vak tanárt. A főtér közepén épült csinos trafik bódéjával egészen beékelte magát a város üzleti forgalmába. Igen sokan ismerik, sok embert ismer ő is és különösképpen ismeri testi fogyatékosságát meghazudtoló mértékben a várost, annak nevezetesebb épületeit és uccáit, ugy- anrvira, hogy akár kalauznak is vállalkozhatnék idegenek számára. Pedig nem tartózkodik állandóan Maros- vásárhelyen. Erdélyszerte faluról falura jár, szociális előadásokat tart felnőtteknek és gyermekeknek. A Vakok Nemzetközi Ligájának megbízásából pedig felkeresi a „látók” mellett a vakokat is, vagy az ő nyelvén szólva: „a sorstársakat” is. így jutott el Poltják ez év tavaszán Udvarhely megyébe Szentkirály községbe is. Könnyben áztak a látó szemek, mikor a vak próféta szájából az a kijelentés hangzott el, hogy csak az Isten haragja veheti el tőlük azt a rém. kát. magyar iskolát, melyben éppen az előadást hallgatták, — de földi hatalom nem s éppen ezért nem engedhetik meg, hogy dr. Réty székelyudvarhelyi interimár bizottsági elnök s a szentkirályi biró államosítsák azt. „Romániában vak nem telefonálhat” Dr. Réty Poltják kijelentéseiről hamarosan tudomást szerzett s a csendőrség segítségét vette igénybe, hogy elballgattassa. ellenfelét, aki másnap Kadicsfal- ván tartott előadást. Erre következő napon örökbefogadott kislánya kíséretében Bethlenfalvára gyalogolt, az utón két csendőr útját állta és ráparancsolt, hogy menjen vissza Udvarhelyre. Poltják tiltakozni próbált a csendőrök eljárása ellen, kik durva szitkokkal válaszoltak. Majd -igazolványt követeltek, s a felmutatott prefektusi engedélyt egyszerűen elvették tőle. Aztán árkon-bokron keresztül bevitték Udvarhelyre a szárnyparancsnoksághoz. Itt egy sarokba állította az őrmester és durván rászólt: „Várj te vak, mindjárt leszámolunk!” Mivel köztudomás szerint az cfajta csendőrsegi leszámolások nem szoktak a legudvariasabb formák között történni, arra kérte Poltják az őrmestert, engedje meg, hogy előbb a prefektussal telefonon beszélhessen. „Romániában vak nem telefonálhat“,^ volt a rövid válasz s majd hozzátette, — mikor a sértegetések ellen a tanár tiltakozott: „Nem vagyunk Kínában és ha nem hallgat, huszonötöt kap.“ Szerencséjére a szegény Poltjáknak, erre mégsem került sor, mert jött a csendőrszázados és behivta az irodájába. Itt tudta meg tulajdonképen, miért került a csendőrségre, hogy a szentkirályi biró a kormány és Réty elleni lazításért feljelentést tett ellene, Réty pedig azt kérte, hogy csendőrfedezettel szállítsák haza járásról-járásra, mert szélhámos és románellenes agitátor. Poltják elmondta, hogy ő sohasem politizált, azt pedig nem tilthatják meg neki, hogy Réty umak megmondja a véleményét. A százados jóindulatúnak mutatkozott Poltják iránt s miután megigértette vele, hogy két napig nem tart előadást, azt tanácsolta neki, hogy azt a két napot töltse valamelyik szomszédos plébánián. Sebesi magyarpárti szenátor erélyes fellépésére aztán Bálint Simon akkori prefektus meg is engedte, hogy missziós körútját folytathassa Zetelakán. A vak tanár Mihály királynál A zetelakai községházán ötszáz székely gyermek hallgatta a vak tanár előadását a magyar vak leányokról, a kis francia vak orgonamüvészről: a 9 éves Lejan Manciről, de mindennél jobban érdekelte a gyermekeket az, amit a kis Mihály királyról mondott. Az impériumváltozás óta negyvennyolcszor járt Poltják a királyi udvarban. A kis királlyal is többször beszélt s a legutóbbi alkalommal még a játéktermeiben is megfordult. Három teremben csupa játékszer. Mikor mind a három termen keresztülment és minden játékszert megtapogatott, igy szólt a királyhoz: — Felség, úgy vettem észre, hogy játékai közül hiányzik a fegyver. — A kis király nem szereti a fegyvert, — hangzott kedvesen a válasz. — A nagymama mindig csak a szeretetre tanít engem. Ha majd egyszer nagy Ifimikor ! szék, akkor te megmondod nekem, mit adjak ajándé' kul a Romániában élő 13,700 testi vaknak. Este a felnőtteknek tartott előadást. A hallgatóság között feszesen állt az őrmester és 3 csendőr. Előadás végeztével az őrmester Póltjákhoz lepett s azt mondta: — Uram, önre szüksége volna minden községnek éppen két hétig és én kijelentem, hogyha a prefektus úrtól pár pártoló sort szerez, Réty ur hiába telefonál. Méltóztassék szépen hazamenni, mert a körutat folytatni nem lehet. Ma délután parancsot adtak ki, hogy önt tartóztassuk le és kisérjük haza. A parancsot a prefektus ur, a százados ur és Réty dr. ur írták alá s nekünk engedelmeskedni kell. így szakadt derékba a vak tanár lelkes munkája, melyről Majláth püspök is elismerően szólott. Poltják most Marosvásárhelyen van és vár. Várja az üldözöttek türelmével s a vakok- erős bizakodásával, hogy a hatósági vexálás megszűnjön Udvarhely megyében. Mert ha ez nem szűnik meg, akkor negyvenkilen- cedikszer is betapogat Mihály király ajtóján és egy képet küld Londonba, a Vakok Nemzetközi Ligájának elnöknőjéhez arról, mikor a vak üldözi « világtalant.
