Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-28 / 118. szám

XIII. ÉVF. ’118. SZÁM. 5 A düsseldorfi rém töredelmesen bevallotta összes gyilkosságait Az Izgalmas szembesítésen a greifenwaidi erdőben megmeneküli leány ráismeri a tömeggyilkosra — „Legjobban szeretném, ha már ienyssszentenék a lejemet!“ — A gyilkos felesége megőrült (Berlin, május 26.) Szombaton, délutáni került a rendőrség kezére Eürten Péter düsseldorfi munkás, akit a düsseldorfi tömeggyilkosságok elkövetésével gya­núsítanak. Németországban szombat óta megszűnt a politika, megszűntek a közgazdasági kérdések, senkit se érdekel más, csak a düsseldorfi ügy: Valóban Kürten Péter-e a tettese tíz kegyetlen gyilkosságnak és tizenegy merényletnek. Mint ismeretes, egy Trudo Schultze nevű cseléd­lány vezette nyomra véletlenül a rendőrséget. A cse­lédlány levélben dpanaszolta egy barátnőjének, hogy május 14-én a város melletti Greifenwaldban megis­merkedett egy férfival, aki erőszakoskodott vele és mi­kor ő ellenállt, tőrt látott megvillanni a kezében. Trade Schultze kiszakította magát a férfi karjaiból és sikerült elmenekülnie. A barátnőjéhez címzett levél eltévedt, a rendőr­ség kezére jutott s igy indult meg a nyomozás, A vizs­gálat gyors eredményt hozott: a gyanú egy Kürten Péter nevű munkásra te­relődött-. Kürtén régebben a Schiess Defries-müveknél dolgo­zott mint kőműves, de több mint bárom hónap óta munkanélkül van. A Mettmannerstra-sse egyik bér­házában lakott albérleti szobában a feleségével. A Mettmannensitrasse Düsseldorfnak Flinger nevű város­részében van, Je Az utóbbi napokban Kürtien Péter összeveszett a feleségével. Pénteken délben elment hazulról, de kül­dönc utján arra kérte a feleségét, hogy szombaton délután jöjjön a Rókus-térre, ott majd találkoznak. A detektívek, akik ekkor már nagyban figyelték, elcsípték a hírvivőt és megtudták, hogy hol adott találkát a feleségének. így történt azután, hogy délután a megbeszélt találkozás időpontjában a detektívek elfogták és a rendőrfőnökségne vitték. > Kürten Pétert szombatom és vasárnap elvezettek néhány olyan helyre, ahol a mult esztendő uvaran a kéjgyilkosságok történtek. Kürten minden látható megindulás nélkül teljesen egykedvűen állt kisérői között és szenvtelen, elfogulatlan, hideg hangon vála­szolt a hozzá intézett kérdésekre. „Vasárnap délben játszódott le a düsseldorfi rend- őrfó'nökségen az utóbbi esztendők bűnügyi krónikájá­nak legizgalmasabb jelenetei Trade Scbultzet, ' a Greifenwaldban megtámadott cselédleányt szembesí­tették az elfogott emberrel. A cselédleányt leültették a detektívek szobájában, ahová azután megbilincselve behozták Kürten Pétert. Trade Schulze abban a pilla­natban, amikor Kürtén Péter alakja megjelent az ajtó­ban, fölpattaná1 a helyerői és a visszaemlékezés rémitő halasa alatt elfulladva, sikoltozva kiáltotta: — Ez volt, ez akart meggyilkolni! Kürten Peter bevallotta, hogy o ölte meg Hollinger Rózát és Scheer Rezső rokkantat. Hollinger Rózát a mult év februárjában, 13 kósszurás- sal a mellében találták meg egy deszkakerítés alatt. A holttestet a gyilkos petróleummal leöntötte és meggyujtotta. Rendkívül terhelő vallomást tett Kürten fe­lesége: — Midőn egy reggelen férjemet megkérdeztem, hogy honnan tért haza olyan sárosán és miért olyan vérfoltos a ruhája, azt felelte: vegyem tudó- másul, hogy az összes düsseldorfi gyilkosságokat ő követte el. Kürten nagyon bánja, hogy legutolsó áldozatát nem gyilkolta meg. Kihallgatása folyamán többször KATZ és FIA Férfi- és fiuruha áruház, külön mérték szerinti osz­tály. — Szabott árak. — Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telefon: 835. mondotta: „Legjobban szeretném, ha már lenyisszan­tanák a fejemet!’ A Mettmanner-Srasse 71. számú ház lakói — itt lakott Kürten feleségével — nagyon ellenszenve­sen beszélnek szomszédjukról. Kürtent nem szeret­ték a házban. Túlzottan udvarias volt és sunyin nevetett mindig a házban lakó nőkre. Lakása na­gyon szegényes berendezésű. Kürtennek egy külön kis kamrája volt, amelyben vízvezeték is van. Eb­ben a kamrában tisztogatta a tömeggyilkos ruhájá­ról a vérfoltokat. Két évvel ezelőtt költözött a la­kásba, amikor jelenlegi feleségével megesküdött. A házkutatás alkalmával a lakásban megtalálták azt az ásót, amely­nek segítségével áldozatait elásta. Találtak azonkívül tiz vérfoltos rövid kabátot. Kür­ten koránkelő ember volt. Pontosan egynegyed 7 órakor ment el naponta a gyárba, előbb azonban mindig bevárta az újságos asszonyt. Munkástársai ellenszenvesen beszélnek kellemetlenül udvarias mo­doráról. Elmondották társai, hogy egy alkalommal szóbakerült a düsseldorfi rém ügye és valaki közü­lük megjegyezte, hogy le kell nyisszantani a gazember fejét, amire Kürten nevetve a követke­zőket mondotta: „Mit, lenyisszantani fejét? Ezer darabra vagdalni azt a gazembert!“ A tömeggyilkos különösen erős vonzalmat érzett fi­atalabb leányok iránt. Mindig azt hajtogatta, hogy csak a 16 éves leányokat szereti. Szenvedélyesen udvarolt és a 47 éves ember 27—30 évesnek mon­dotta magát. Minden egyes leányismerősének há­zassági ajánlatot tett, emiatt gyakran volt összetű­zése feleségével, aki ott akarta' hagyni. Kürten nem, szerette a fényképészeket, az utolsó tiz év alatt egyetlenegyszer íényképeztette le magát. Kürten felesége az utóbbi napok izgalmai következtében;' idegileg teljesen összeomlott, úgyhogy tegnap Í elmegyógyintézetbe kellett szállítani. A lakásban a véres ásón és vérfoltos kabáton kívül hosszunyelü ollót is találtak, amelyen fellel­hetők a vérnyomok. Azt hiszik, hogy ez is a gyil­kos szerszámok közé tartozott. Fér derber ileirgtíesf szótöbbséggel felmentették, Unióig lőbadnagg két iief kíspoíí, ConstcníiDescn kap!** tóüff 6 hónapra ítélték A scMisihásokat öttol két hónapra szóló Soghizbüntciéssd sújtottak (Kolozsváér, május 26.) A szombatib a késői éjjeli órákba benyúló tárgyalás után hétfőn reggel 9 órakor folytatta a Yl-ik hadtest hadbírósága a szamosujvári huszárezred monstre katonaszabadi- tási bünpörének tárgyalását. A vád és védbeszédek s a replikák lezajlása után hétfőn délelőtt az egyes vádlottak bűnösségére vonatkozólag az ügyész által feltett kérdésekkel foglalkozott a hadbíróság. Az ügyész kérdései nagy vitát támasztottak a védelem részéről, s a vita egész a déli órákig húzódott el, úgy hogy a hadbíróság csak félegy óra felé vonult vissza ítélethozatalra. Az itéletkihirdetés időpont­ját félhárom órára tűzték ki. Optimizmusból — pesszimizmus A vádlottak már negyedhárom óra felé kezdtek gyülekezni s izgatottan tárgyalták egymásközött az ítélet esélyeit. Ferderber alezredes bátyjának és védőjének kíséretében érkezik meg egy taxi-autón. A közömbös érdeklődők is egyre másre érkeznek, hamarosan megtelik a Honvéd uccai kaszárnya eme­leti folyosója, a tárgyalóterem környéke. Az Ítélet­re való tippelések ekkor mind optimisták. Három óra után még mindig nem jelentkezik a hadbirósági tanács. A közvetlenül érdekeltek, a vádlottak türelmesen várnak. Ekkor már némely kabalisták révén köztudomásúvá lett, hogy a kitű­zött időn túl való tárgyalás: rossz jel, tehát el kell készülni a sújtó Ítéletre. Az idő egyre előbbre és előbbrchalad, fokoza­tosan mind nyomottabb és nyomottabb lesz a han­gulat a vádlottak között. Anion főhadnagy, fővád­lott fel és alá sétál, rendkivül sápadtan. Constanti- nescu kapitány barátjaival tárgyal hasonlóan erő­sen lehangolt állapotban. Ferderber alezredes báty­jával van együtt egész idő alatt. A schimbás vád­lottak két csoportba oszolva várakoznak. Az egyik közülük óvatosan figyelmezteti a többieket: — Jó lesz, ha ellátjuk magunkat cigarettával, mert ha elitéinek, azonnal börtönbe kerülünk. Hogy senkisem nagyon reménykedett már ek­kor a felmentésben, mutatja az is, hogy a tanácsot számosán megfogadják. Hat órakor a két bukaresti ügyvéd, Ferderber bátyja és Móra dr. eltávoznak, mivel a hét órakor induló vonattal vissza kell utazniok Bukarestbe. Mindkettő meghagyja védenceinek, (Mora dr. An­ton védője), hogy azonnal táviratilag tudósítsák őket az Ítéletről. Még egy óra telik el. A folyósón már alig. le­het közlekedni, annyian gyűltek össze az itéletki- hirdetésre. Hét órakor megszólal az elnök csengője s a közönség nem éppen csendesen bevonul a tár­gyalóterembe. A hadbirósági szokásokkal nem a legközelebbi ismeretségben levő vádlottak is elfog­lalják három napon keresztül megszokott helyeiket, az elnök azonban kiküldi őket a teremből, mivel a perrendtartás szerint az itéletkihirdetés alatt a vádlottak nem tartózkodhatnak bent. Csak másod­kézből tudják meg az ítéletet. Az elnök közben arról érdeklődik, hogy van-e elégséges számú őrség készenlétben s erre már min­denki' tudja, hogy nem igen lesz felmentő ítélet. Mégegyszer megkérdi, hogy nincs-e vádlott a te­remben s azután Trăilescu tábornok, hadbirósági el­nök nagy csendben megkezdi az Ítélet kihirdetését. „Va ... da .. .“ Az Anton főhadnagy bűnösségére feltett ügyészi kérdéseket olvassa fel az elnök. Minden kérdésre „da“ a válasz, az első négy vádlottra vo­natkozólag. Csak Ferderber alezredes nevénél sza­kad meg a da-k sorozata . — Felmentik, — suttogják mindenfelé. A kérdések felolvasása jó hosszú ideig tart s a legmagasabbra emelkedik az izgalom, amikor egy negyedórái olvasás után, végre eljut az elnök az íté­letig, amely ha nem is rendkívül súlyos, de majd­nem minden vádlottnak juttat egy kevés időt arra, hogy közelebbről megismerkedhessen a hadbíróság börtönének bensejével. Az ítélet Anton főhadnagy kapja a legmagasabb bünte­tést: két évi elzárást. Constantinescu kapitány nyolc hónapot, Măciuşeanu főhadnagy és Cantea őrmester hat—hat hónapot, Ferderber alezredest pedig az ellene emelt két vádpont alól 4:1, illetve 3:2 szavazat arányban felmentik. Öt hónapra Ítélték Sajovics és Kiss schimbáso- kat, négy hónapra Bayţ, Weinbergert, Herskovicsot Schreibert és Grünsteint, két hónapra Bethlent, Fehérvárit, Récseit, Szász Istvánt, Ramoceat és Leonhardtot. Szász Antalt és Mihali Joant felmentették. Ahogy az Ítélet utolsó szavai elhangzanak, min­denki az ajtó felé tolakszik s habár jó hirt nem na­gyon vihet, mégis első akar lenni megmondani a kint elgondolhatólag nem valami nyugodt hangulat­ban várakozó vádlottaknak az Ítéletet. Talán éppen a legsúlyosabban elmarasztalt Anton főhadnagy fo­gadja a tegtermészetesebben a rávonatkozó Ítéletet, a két másik elitéit tiszt valósággal halálsáppadt lesz. Ferderber alezredes, mint magától értetődő dolgot, veszi a felmentést. Szuronyok között Nagy a szomorúság azonban a schimbások cso­portjában, akiket már jóelöre szuronyok közé álli-1 tottak. Mindegyiknek itt van valami hozzátartozója, s kétségbeesve kérik, érdeklődnek, mit vihetnek be a fogházba. A közönség elszéled s közben már vonul is á menet az elitéltekkel a kaszárnya udvar másik sar­kában kapuit kitáró katonai fogház felé. A rehabilitált Ferderber alezredes egy tábor­nok kocsiján megy be a városba boldog és megelé-. gedett arccal . . , ^

Next

/
Thumbnails
Contents