Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-28 / 118. szám
EttTZ. ÉTF. ÎÎ8. SZÁM. sa Gyárfás Elemér élesen kikelt az ellen, hógy a hágai javaslatok szövegét a kormány ki sem osztatta (Bukarest, május 26.) A szenátus ülésén a múlt ülésről szóló jegyzőkönyv felolvasásánál hozzászólás formájában Gram szenátor méltatta a hágai egyezmény jelentőségét. Ezután Gyárfás Elemér dr. lépett a szószékre és a következőket mondotta: — Számunkra, az utódállomok területén élő Kisebbségekre nézve különösen nagy jelentősége van azoknak az eseményeknek, amelyek okmányait a szenátus a mult ülésen ratifikálta, mert ezek likvidálják a háború következményeit és uj alapokra fektetik az utódállamok egymás közötti és Magyar- országhoz való viszonyát. Ezért a ratifikációhoz tartozó törvényjavaslatot és a szóbanforgó egyezmények szövegét a megelőző napon kértem a szenátus elnökségétől, azt azonban nem kaptam meg, mint ahogy nem osztották ki az errevonatkozó javaslatot sem. Ezeket a mai napig sem tudtam megszerezni. Ezért a legerélyesebben tiltakozom egy ilyen módon való törvényhozás ellen. Megengedhetetlennek tartom, hogy az állam életére és a szomszédos államokkal való kapcsolatára ilyen nagyjelentőséggel biró egyezményeket látatlanban szavazzon meg a törvényhozás bármelyik háza. Ez vétek, a parlament tekintélye a törvény szent' sége, a törvényhozás komolysága ellen is ildom- talanság azon államokkal szemben, amelyek az egyezményekben szerepelnek. Zipstein szenátor Morescut, a kisebbségi kerületi igazgatóság titkárát azzal vádolja, hogy nem teljesiti kötelességét, nem tartózkodik hivatalában és igy a folyó ügyek nem nyernek elintézést. Kéri a belügyminisztert, hogy intézkedjék az ügyben. Zipstein szavaira Mirto válaszol. Helyesnek tartotta volna, ha Zipstein, tekintettel arra, hogy személyi ügyről van szó. Vajda belügyminiszterhez fordult voma, aki bizonyára orvosolta volna az ügyet. Georoceanu szenátor a vetőmaa vásárlásokkal kapcsolatos szabálytalanságokról beszél. Napirenden a biztositó társaságok ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat szerepel, amelynek előadóm Lepadatu szenátor, ismerteti az egyes intézkedéseket. Mirto miniszter szól hozzá ezután a javaslathoz, amely szerinte is kissé későn jött. Ha korábban törvény lett volna belőle, úgy igen sok visszaélést megakadályozott volna, olyan visszaéléseket, amelyek a közönségnek nagy károkat okoztak. Mikor kezdődik meg az alkotmányos élei a kolozsvári városházán? (Kolozsvár, május 26.) Még március hónapban zajlottak le a kolozsvári községi választások. Azóta több hónap telt el és még mai napig sem ülhetett össze a választott tanács és még mai napig sem tartották meg az alakuló közgyűlést. Ennek a formai oka az volt, hogy a nemzeti parasztpárt nevében az interimár bizottság egyik tagja felebbezést jelentett be, mert szerinte a mandátumszétosztó bizottság a román blokknak egy tagsági hellyel többet juttatott. Két fórum már meghozta a döntését a felebbezés ügyében. Mindkettőnek egyöntetű határozata volt, hogy a román blokknak, tehát a libeielegenek. Nem volt szavuk egymáshoz. Nyomasztó, kínos csendben teltek az esték. Néha anyó sóhajtott s letörölt ránc«» arcáról egy-egy előtörő könnycseppet. Vacsora végeztével Pieró felkelt és elment a korcsmába, ahova azelőtt sohasem járt és csak késő éjjel vetődött haza, vagy pedig kiment a Vészmadárral a tengerre és napokig nem tért meg. Ilyen szótlanul töltött esték után Mária mardosó önváddal feküdt le az ágyába és végigzokogta az éjszakát. Ilyenkor érezte, hogy szerencsétlen és szerencsétlenségbe döntötte azokat, akiket mindennél jobban szeretett a világon. Érezte, hogy szereti a festőt és nem tudna élni nélküle, de Ugyanúgy szerette Pieórt és nem tudott volna lemondani róla. Oh, nagyon súlyos árat kellett fizetnie azért a néhány boldog óráért, melyet délutánonként eltöltött, nemcsak a maga szenvedésével, hanem, mert szenvedni látta azokat, akiket szeretett s akik neki csak örömet adtak. Anyó eleinte sírva kö- nyörgött, hogy térjen észre, ne tegye tönkre saját magát és Pierót, aki szereti. Ő, ilyenkor mindig sírva fogadta meg, hogy szakit a festővel, nem megy többet el hozzá s becsületes komoly elhatározással meg is akarta tartani, de másnap azért újra ott volt. — Nem bírom, nem bírom édesanyám — szeretem, szeretem őt — vallotta be zokogva, mikor hazatért. Anyó vele együtt zokogott és meghajtotta a fejét, mint egy elkerülhetetlen csapás előtt. Pieró nem tett szemrehányást, csak nem csókolta meg többé. Az esti séták a szikla lábához, elmaradtak, ügy éltek egymás mellett, mint két idegen, csak nagy- nagy egymást sirató szomorúságuk volt testvér. Régi szokásaikból csak azt tartották meg, hogy Mária ezentúl is, úgy mint régen, minden este lement a tengerpartra, mikor a hajók érkeztek, aztán szótlanul jöttek haza a hegyiuton, ahol annyiszor jártak összeölelkezve, csókokkal beszélve egymáshoz. Szomorú kálváriajárás volt azon az utón járni idegenül, amelyen egyetlen testté ölelkezve jártak annakelőtte. Kétszeresen érezték itt a fájdalmas űrt, mely az életük közé szakadt, mint egy érthetetlen átok, de azért rótták mégis együtt az utat, mert valahogy mindannak dacára, ami történt, érezték, hogy együvé tartoznak, hogy valami sajgó, fájdalmas szeretettel mégis mindig szeretik egymást és ha nem is maradt meg számukra más, mint ez a szomorú, kietlen ut, ezt m utat nekik együtt kell jámiok, hiszen testvérek voltak. , ^Folytatjuk.), , ralisok, averseánusok és a cuzisták politikai csoportosulásának a törvényhatósági bizottságban tiz tagsági hely jár és igy a benyújtott felebbezést mindkét fórumon elutasították. Önkéntelenül merül fel a kérdés: szükség volt-e arra, hogy a már eleve meddőnek látszó felebbezcs- sel a kolozsvári városházán az alkotmányos élet folyamatosságát céltalanul megzavarják? Eltekintve attól, hogy a városi tanácsban egy bizottsági tagság nem bir nagyobb jelentőséggel, felmerül a kérdés, nem lett volna-e helyesebb, ha Kolozsvár város polgárságának az érdekében a választás után összehívták volna a közgyűlést és az alkotmányos formák betartása mellett megalakult volna az uj városi tanács? Önkéntelenül előtérbe kerül a gondolat, hogy az interimar bizottság és a mögötte meghúzódó pártérdekek a felebbezés benyújtásával azért tolták ki olyan hosszú időre a nagytanács megalakítását, hogy ezalatt az idő alatt Kolozsvár város vitális ügyeiben befejezett tények elé állítsák a választott tanácsot. Az események igazolják a feltevést, mert az interimár bizottság befejezte a városi villamosüzem és a vízmüvek kommercializálását és megkötötték az Erdélyi Szénbányával a hosszú időre szóló szerződést. Igaz viszont, hogy az üzemek kommercializálását törvény Írja elő s az Erdélyi Szénbányával kötött szerződés is szakemberek állítása szerint kedvező. Mégis ezek az ügyek Kolozsvár város életében olyan nagy jelentőséggel bírnak, hogy csak a polgárság által megválasztott nagytanács oldhatta volna meg ezeket a problémákat és nem kellett volna az interimár bizottságnak vállalni teljesen a felelősséget. Ezek a kérdések azonban részben lezártak mert nem valószínű, hogy a benyújtott felebbezések a megtörtént tényeken változtatnának. Most azonban úgy értesülünk, hogy az interimár bizottság indokolatlanul meg akarja hosszabbitani az életét és más nagyjelentőségű ügyekben is határozatokat akar hozni. Össze akarja állítani a költségvetést és az uj tisztviselői státust. Mindkét kérdés rendkívül nagy jelentőséggel bir s mi a magunk részéről sze- retnők, ha az interimár bizottság végre belátná, hogy uralmának az ideje lejárt és adja át a helyét az alkotmányos utón megválasztott tanácsnak. Ezúttal nem akarunk beszélni1 a régi rendszer bűneiről, nem akarunk rámutatni arra, hogy az utóbbi években a városházán a politika nagyon elhatalmasodott, s ma már Kolozsvár város a tőnk szélén áll. Szeretnők, ha a városházán az alkotmányos uralom helyreállna és a jövőben az elszegényedett várost a katasztrofális helyzetéből ki lehetne menteni. Itt van az uj költségvetés kérdése. Az interimár bizottság 110 millióra kontemplálta azt az összeget, amely a folyó évi költségvetés kiadási és bevételi mérlegét feltünteti. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi évek költségvetéseihez mérten a mostani budget tetemesen redukálódott. Nem csinálunk titkot azonban abból, hogy még ez az összeg is tuU magas. A kolozsvári adózók kimerültek. A város jövedelme minden vonalon megcsappant. Az adó- csavar hiába működik, hiába az emberfölötti adóhajsza. A végrehajtók raja ma már eredmény nélkül rohamozza az adófizető polgárt. Szegénység, gazdasági összeomlás, csődök jelzik az utat mindenfelé és biztosra vehető, amit különben a költségvetést összeállító szakbizottságok is beismernek, hogy még a tetemesn redukált költségvetés 110 milliós bevételét sem lehet biztosítani. Szakemberek állítása szerint az üzemek kommercializálása után Kolozsváron optimista számítások szerint sem lehet a jövő évben 70—80 millió lejnél több jövedelmet garantálni. Miért akkor a 110 milliós költségvetés? Még a városi gazdálkodásban sem szabad optimista módon számitani. Hátba még a 80 milliós bevételt sem lehet biztosítani? Mi lesz akkor a 110 milliós kiadásból ? Ma mindenki leépit. Nemcsak a gyárak, ipar- iizemek, hanem maga az állam is. Kolozsvár városa' a gazdasági lejtőn már régen rohan lefelé, száguld a csőd felé. Mi történik akkor, ha ismét olyan kiadásokat, illetve terheket vállal, amiket nem tud kifizetni ?! * A város urai nem csinálnak titkot abból, hogy még a tisztviselőket sem tudják pontosan fizetni és a magánhitelezők minden nap valósággal megrohamozzák a pénzügyi osztály vezetőjét. Ha ma sincs pénz, mi lesz holnap? Ezeket a jelenségeket csak futólag vázoltuk fel. Rá akartunk mutatni arra, hogy igen nagy felelősség hárul arra, aki ma a kolozsvári költségvetés összeállítását vállalja. Nemcsak a város, hanem elsősorban a polgárság pénzéről és vagyonáról van szó, tehát a polgárság joggal várhatja el, bogy a mai gazdasági krizis komoly mérlegelésével az általa megválasztott uj városi tanács a közgyűlés ellenőrző munkájával állítsa össze az uj költségvetést és vállalja annak minden konzekvenciáját. A költségvetés összeállításával szorosan összefügg az uj tisztviselői státus megállapítása is. Vitán felül áll, hogy a kolozsvári városházán nagyon sok a tisztviselő és a hivatali alkalmazott. Az egymást váltogató rezsimek megtöltötték a városházát politikai kortesekkel, minden végzettség nélküli emberekkel és a személyi kiadások olyan horribilisak, hogy azt a mai gazdasági viszonyok mellett a város teherbiróképessége nem tudja kielégíteni. Má,r az interimár bizottság elhatározta, hogy körülbelül hatvan tisztviselőt részben nyugdíjaz, részben pedig a szolgálatból elbocsát. Ugyanakkor pedig megállapítja a végleges tisztviselői státust. Nagyon nehéz probléma. Olyan kérdés ez, amelyhez csak valóban alkotmányos utón és a közigazgatás érdekeinek a szemmel tartása mellett lehet hozzányúlni. Nyilvánvaló, hogy csak kvalifikált, kellő szaktudással rendelkező tisztviselőkre van szükség és meg kell tisztítani a városházát oda nem való elemektől. Meri-e vállalni az interimár bizottság ezt a rendkívül nagyfontosságu tisztviselői szelekciót? Nem volna-e helyesebb, ha a tisztviselői probléma végleges megoldását az alkotmányosan megválasztott városi tanácsra bizná? Ki garantálja azt, hogy az interimár bizottság az elbocsátásoknál s a tisztviselő-kontingens végleges megállapításánál ismét csak politikai szempontokat fog előtérbe tolni? A polgárság érdeke azt kívánja, hogy az interimár bizotts*ág csak a közigazgatás folyamatosságát biztosítsa, de az egész ^ polgárságot érdeklő, nagyjelentőségű ügyekben álljon félre és engedje át a helyét azoknak, akiket a polgárság választás utján küldött be a város törvényhatósági bizottságába. Olajos Domokos. SELECT MOZQO május 28-3 kezdettel bemutat Älexandep MfolssI II királyi páholyban világhirii művészt, egyetlen beszélő és zenélő filmében: Dumas „KEAN“ e. darabja nyomán. Partnernője a bájos Camilla Korn.
