Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-26 / 117. szám

XIII. ÉVF. 117. SZÁM, „A magyarok ma Európa kedvencei" Románia magyarságát a „távolból Is megszerette“ Anglia kníugymiuisztere — Géniből való távozása előtt nyilatkozott a Keleti Újságnak Sír Arthur Henderson, a Labour Party vezére s M tudja, hol áll meg... Nekünk, romániaiaknak, még ma is álom, tündérmese az a lakás, amelyik 4 szo­bánál — kevesebb, föltéve hogy... nem kell megosz­tanunk senkivel. Az uj házakban bárki lakhatik, a bér pedig ter­mészetesen szabad megegyezés tárgya. A nagylakások bére igen változó és legelsősorban attól függ, hogy mi­lyen kerületben van, parkos-e, vagy csak balkonos stb. Három ás fél szobás (félszoba alatt egy kis hálókamrát értenek) modem lakás bére havi kettőszáz márka kö- tüI kezdődik s nem áll meg háromszázig. De ezért n havi 12 ezer lejnek megfelelő összegért gázzal és vil­lannyal, hideg-meleg vizzel, csempézett fürdőszobával (mélyített kád!), telefonnal, villamos mosókonyhával, balkonnal, alkóvval, verandával ellátott, központi füté- ses igazi lakást kap az illető. A melegviz azt jelenti, hogy a nap bármely órájában azonnal fürödhct és hogy a konyhába mosogató van beépitve. A központi fűtés csak a középső emeleteken jelenti a kéjgyönyör állan­dóságát, mert már az ötödik emeleten (a homokra épült Berlinben nem nagyon van felhőkarcoló) lehet fázni is, ha kemény a tél. De az ember inkább fázik egy kicsit a központi fűtés mellett, mert nagy kényelmet jelent. Egészen fantasztikus, hogy békevilágban milyen nagy lakást engedhetett meg magának középfizetésü közrendii német ember és mennyire fontos volt neki az, hogy sok szobát lakjék. Most jól jönnek az infláció­ban leszegényedett középosztálybelieknek ezek a vé­dett lakások, amelyek szinte száz százalékban albér­lőknek adnak szállást. A béreket a házigazdák csak egészen mérsékelten emelhették, a kiadó szobákért pe­dig a lakók elég jelentékeny összegeket kapnak. Egy albérleti szoba fürdőszoba és telefonhasználattal, köz­ponti fűtéssel, konyhahasználattal az albérlő által fi­zetendő gáz- és villanydijjal együtt 100—120 márká­ra megy föl ugyanakkor, amikor a főbérlő az egész hatszobás lakás alapbére fejében alig fizet ennél va­lamivel többet. „Ezer lakónként 5.4 nj lakás épült”, — mondja a hivatalos jelentés befejezésképpen. A német fogal­mak szerint még ma is „lakásínséggel” küzdő fővá­ros csaknem öt milliójához képest valóban nem sok. De figyelembe kell vennünk, hogy a nagy népvándor­lás megakadt, Berlin nyomasztó gazdasági válsága észrevehetően apasztja az ideözönlők számát, sőt a vissza vándorlás is megkezdődött. Berlin nem Kanáán többé; akinek nem muszáj itt lenni, könnyű szívvel állhat odább. Az uj Dorádó moşt Franciaország, Pá­ria... egy-két éven belül ott találkozik a világ szün­telenül zsibongó, vándorló, bolyongó szerencsekereső hada, amelynek- egyszerű közkatonájának lenni sze­rénységem a világért se mulasztja el... Pap József (Genf, május 25.) Angol emberrel beszélni izgalmas stúdium, lelki élmény, valóságos csoda. Telve vannak im­ponáló benső erővel, minden harmonizál náluk, biztosak a dolgukban és optimisták. Ha igaz az összehasonlító anatómiának az a megálla­pítása, amely a diplomaták és a szépasszonyok közti különbséget tárja föl, tudniillik, hogy a diplomatát min­denkor az különbözteti meg a szépasszonytól, hogy soha nem mond nemet, úgy ez különösen az angol diplomatára áll. Sir Arthur Willert, a Foreign Office sajtófőnöke, mikor első Ízben leptem meg a hotelben, igy fogadott. — örülök, hogy megismerhetem Önt. (Csak úgy sugárzott a szeretetreméltóságtól, mintha egyéb baja nem lett volna eddig.) Henderson ur is nyilván örülni fog Önnek... — Már volt szerencsém megintervjuvolni Monsieur Hendersont — vetem közbe. — Annál inkább — folytatja az angol sajtófőnök — sajnálni fogja a miniszter, hogy ma nem láthatja Önt, de most éppen Briandot várja. De kérem hamarosan telefo­náljon ide. ß Második találkozás. Színhely a Népszövetség folyó- sója. Szereplők ugyanazok. Sir Willert messziről elém siet. — Ja, ha tudná, mennyien várják hiába Henderson miniszter urat. De még mindig nem adtam föl a reményt. Próbáljon mógegyszer beszélni vele... Ton jours a Votre service... (De igy mondta: thuzsur. Inkább angolul, mint franciául.) És azzal odalökte felém a kezét olyan energiával, mintha boxgyakorlatot végezne. Ez az ember, akinek kezé­ben fut össze a britt birodalom egész sajtőhálózata, egyet­len tanácsülésre sem kukkantott be. Nem érdekelte a Nép- szövetség? Tudta előre, mi történik minden ülésen. Szürke ruhájában zsebredugott kezekkel állt a folyósón. Mosoly­gott és kezet fogott az emberekkel. Utolsó délelőtt mégegyszer megállítottam. — Sajnos, ma már elutazik Monsieur Henderson — felelte. De talán ősszel az Assemblée idején... ß Ekkor elhatároztam, hogy azért is beszelni fogok Arthur Hendersonnal, akit tavalyról már ismertein. (Persze csak én ismertem őt.) Tíz perccel egy óra előtt, vége volt az utolsó ülésnek. A Népszövetség könyvtárában (itt vonultak ki a delegá­tusok) mindenre elszántan az angol külügyminiszter elé lépek. { — Miniszter Ur, bocsásson meg: az erdélyi magyar kisebbségi sajtó számára szeretnék egy-két mondatos nyilatkozatot. — Például miről T — szól szinte atyai jóindulattal a Labour Party kizökkenhetetlen kedélyű vezére. — Hogy áll a tengeri leszerelés ügyel — Novemberben dől el a dolog. Már is nagy eredmény azonban, hogy az Északamerikai Unió, Japán és Amerika egyetértenek a hadihajók hírhedt paritása dolgában. Vé­leményem az, hogy csak a Népszövetség égisze alatt jut­hatunk el teljes egyetértéshez a beszerelés dolgában. — Milyen fontosságot tulajdonit Ercclleaciád Géni­nek a világtörténelemben 1 — Azt, hogy az országok sorsának intézői ítí emberekként, de legalább is magánemberekként néznek szembe egymással és a nagy béketörekvések fókuszában több magukbaszállással kezelik a világpolitika aktuális problémáit. — Gandhií — Veszedelmes ember, sokat árt Indiának. — Mit várhat Románia magyar népe — Anglia munkáskormányától 1 — Szeretetet, jogainak elismerését, igaz küzdelmei­nek erkölcsi támogatását. Ma már — legalább w relativ« — nincs okuk panaszkodni a magyaroknak, hisz a magyarok ma valósággal kedvencei Európának. A trianoni békekötés több barátot, hívet és jóakarót szer­zett ennek a történelmi viharokban öntudatossá és szelíd­dé edződött népnek, mint amennyivel bármely más ország rendelkezik a külföldön. * Talán csak az a baj, hogy a mai magyar nemzet­nek nincs meg az a lobpgó erejű géniusza, ami Kossuth Lajos volt. — Ismétlem, ma már sokkal jobban ismerem tS, er­délyi magyarok sorsát, mint egy évvel ezelőtt és ezen ■-JSV. Ilii i VftftuMI vtímnűmr t késiiií HiH&EtfáTT - KAPHATÓ 4

Next

/
Thumbnails
Contents