Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-26 / 117. szám
közöttünk, mart én mégis vele mentem. Nem hagytam ott és nem vesztem össze vele, sőt amikor a próbája jött e kalandozásoknak, a baj egy délutáni bolyongás után, amikor az este hamarabb érkezett meg, amint ő várta s a hirtelen leszakadt sötétben a mesék ltérnei bukkantak fel küröskörül, akkor én is kétségbeestem, ügy kétségbeestem, hogy eszembe se jutott szemrehányásokat tenni. A legteljesebben a magamévá tettem ügyét, olyannyira, hogy ezekben a pillanatokban én is el voltam veszve. A kezeimet tördeltem vele együtt a vészes sötétben és sirtam oly hangosan és keservesen, hogy a távolból odavonzottuk a csendőröket, akik kézenfogva vezettek haza. S még odahaza is sirtam. Sírva, zokogva aludtunk el azon az éjszaka. A szívnek egy azóta se felülmúlt fájdalmával, mert ez volt a legelső eltévedés, a legelső megfeneklett vágy, a legelső hajótörés, mely azon az éjszaka megváltoztatta az életet... Ezután az eltévedés után beszüntette > bolyongásokat. Nem hagyta el soha többet egyedül az udvart, csak az édesanyjával, vagy az öreg kocsissal. S ettől az éjszakától kezdve egész életén keresztül, valahányszor kiment a világba, először az otthoni házból, később pedig boldogtalan otthonaiból Budapesten, Prágában, Becsben, Berlinben, Londonban és Kolozsvárott, valójában mindig sirt. Mert mindig otthon szeretett volna maradni, holott sohasem volt sehol igazán otthon. Még otthon J ászfolsőszenigyörgyön sem, ahol a legszilárdabb volt a talaj alatta. Még otthon a kertben sem volt igazán otthon, mert ettől az éjszakától kezdve az örök szorongás ölelései közt vergődött-. Ebben a vergődő életérzésben — miért tagadnám 7 — én voltam a hibás. Én ültem mindig mellette, mint valami vén, aki állandóan bölcs tanácsokat ad. Azt mondtam neki például, valahányszor az eperfa alatt ült a széles suga.ru nyárban, lombokon áttört nap tükördarabjai közt, mint valami paraszt l'stcn-kölyök szőkén, fajtája kiálló csontjaival a. kék szemei körül: — Miért ülsz itt ebben a fülledt semmitevésben 7 Micsoda némaságok felől búvárkodsz 7 Menj ki az uccára! Odakint várnak a többiek. Nem látod, hogy bekandikálnak a kerítésen a szomszéd gyerekek!?... A nevedet kajá- tozzák! Menj ki közéjük! Ezekkel a szavaimmal azonban nem sokat éirtem el. Legfeljebb annyit, hogy elment a kerítésig és kilesett sóvárogva a porba és a herényi jegenyék felé, amerre el- kóborogtak a többiek és vágyakozott, de nem ment. Én egyre nógattam: — Menj, most még korán van! Estig még százszor hazakerülhetsz. A béresek amúgy is arra felé jönnek ma haza, mert a vágásba mentek. Nem történhet semmi... Fuss, meg beéred őket. Törökék Rozáliája is kint van... Egész biztos. — Erre ment, hisz bekukucskált ide a szomszédok bokrain keresztül... ő azonban nem ment. Hiába suttogtam, súgtam a leghizelgőbben, mámorral eléje festve az összes gyönyöröket és kószaságokat, amiket kaphat, ő maradt. így történt, hogy végleg elvált a társaitól, bár állandóan vágyakozott közéjük. így történt, hogy olyan korán megtanult irni-olvasni. Palatáblája volt az eperfa alatti föld s betűi a fa alatt elszórt szénaszálak. Ott rótta, rákos« gáttá őket. Télen meg a konyha agyagos földjén karcolta valami éles fadarabbal. Százszor és százszor rászóltak: — Az ördög látott egy ilyen legényt!... Ebből se lesz katona... Folyton az anyja szoknyája körül kuksol... Ilyenkor én mindig akcióba léptem:: — Gyere csuszkákul — mondtam. — Ki a Zagyvára... S néha már rávettem, hogy elindult. Átment a megfagyott kerten. A keit végében azonban megállt és ott állt órákhosszat gémberedett, didergő testtel, megbújva egy fa széles törzse mögött. Hogy ilyenkor mire gondolt? — nem tudom. CsaJs azt tudom, hogy egyre nógattam, egyre duruzsoltam': — Menjünk kiabálni, csúszkálni a jégre, borítsuk fel a világot, piruljunk ki, ott vannak a lányok... S néha szinte a dulakodásig követeltem, nyaggattam. De nem jött. Hiába volt minden erőlködésem. Sokszor már egész kimerültem és nem sürgettem semmit. Hagytam, hogy úgy történjen minden, ahogy ő akarta. Behódoltam előtte. Az ő akarata erősebb volt. így nőtt fel, — egyedül a könyvei közt, egy szobában, legfeljebb az ablakig merészkedve olykor, amikor elnyöszöröghettem magam. De ő oda se hallgatott. Hosszú évekig nem hallgatott rám soha, úgy, hogy lassan taktikát változtattam és úgy tettem, mintha nem is léteznék. Hagytam, hogy nőjjön és halmozódjon benne a világ. Majd egyszer mégis csak szóhoz jutok az összes elhallgatott vágyakkal, sóvárgásokkal, indulatokkal, amiket megfojtott velem. S szóhoz is jutottam. Egyre többet. Az ifjúság sugaras éveiben voltak ezek, az első szerelmek és problémák napjaiban. Nagyon szégyenlem, de igy volt ás így nem tagadhatom el: azért mert oly sokáig féken tartott, ezért a lázadás, a kísértés és az ellentmondás szerepe jutott nekem. asszisztenciájával, aki megcsalta s cserbenhagyta, sikerült felszabadulnom, azóta minden kisértésemmel vele vagyok. S mennyire teljesebben és esdekvőbben, mint valaha! Milyen lobogó viharzással és lázzal, hogy olykor egyáltalán nem tud ellentállni s ha azt mondom, hajítsd a könyveid félre, elhajítja és megy oda, ahova mondom. S ha ott azt súgom fel a szivére: — Miért hagytad ott a könyveidet? Mit ér ez azokhoz képest? — akkor ha nem is hagyja ott, de habozik és szorong. Összetartozásunkat ez a szorongó habozás mélyítette ki. így éltünk, örökké az ő igenei és az én nemijeim között háborúkban, forradalmakban. Minden igenének a nemje voltam s minden nemnek az igenje, mindenütt, minden pillanatban a lázadás, ha ő már megnyugodott cs a nyugalom, ha ő lázadozott. Ha ő boldog volt, én szenvedtem s ha ő szenvedett, én voltam boldog. Ha szeretett, ezt mondtam: — Kár szeretned. Az élet céljai nagyobbak! Ha nem szeretett: — Miért nem szeretsz? Ez legszebb, amit az élet adhat! (Berlin, május közepén.) Berlin város hivatalos tudósitóhelye ma hozta nyilvánosságra az elmúlt év építkezési mozgalmának a statisztikáját. Ezeknek a számoknak itt annál nagyobb figyelmet szentelnek, mert az építőipar más harmincon felüli fontos ipar jólétét befolyásolja, másrészt azonban a tőke elhelyezkedési kedvére, immobilizálódására vonatkozólag nyújt fontos adatokat. A jelentés leszögezi, hogy a gazdasági depresszió, a március végéig tartó rendkívüli hideg és az építkezési anyagok részbeni hiánya ellenére is az elmúlt évben 24.393 nj lakás épült Berlinben, huszonnégy százalékkal több, mint az előzőben. Engedélyt 1929-ben összesen 8571 ház, illetőleg 40782 lakás építésére adtak ki, úgy, hogy még ez évben is a megkezdett építkezések befejezésére s igy újabb nagyobb számú lakás elkészültére le,bet számítani. Természetes, hogy az építkezési kedv (s még inkább a lehetőség) nem annyira a túlzsúfolt centrum, mint inkább a külvárosok felé fordul. A krenzbergi kerület a maga szegénységében és túltelítettségében éppúgy nem épített, mint a esupa-parkos és erdős Tiergarten, Berlin egyik legfényüzőbb negyede. Nagyon érdekes képet nyújt annak a vizsgálata, hogy ez a rengeteg nj lakás minőség tekintetében hogyan oszlik meg. Mert ne felejtsük el, hogy Berlin is, mint minden világváros, a szélsőségek rikító példáit ontja; az ackerstrassei hires hétudvaros házban, szűkös lyukakban meghúzódva, több mint 800 ember lakik; a legmodernebb stílusban épült breitenbachplatzi „tárgyilagos” házak pedig 8—10 szobájukban csak néhány embert rejtegetnek. A halensee-i uj lakások központi fűtéssel, melegvizszolgáltatással, lifttel, villamos mosókonyhával és gáztűzhellyel vannak ellátva, viszont a város szivében végigvonuló hírhedt Linienstrasseban igen sok olyan lakás van, amelyekben még ma is petróleumlámpás világítás SC1TÎ. eVF. T17. ■ZZK.'"'"* És ón tudom, hogy mindig igazain» roll. 6 ezt az igazam ő is tudta. Ezért t&rbrtt ü meîleî- tem. Máskor, más időkben, más szerelmekkel és találkozásokkal, más emberek közt, más tényekkel és tervekkel az életében, talán elhesseget maga mellől. Engem azonban az az Élet kötött melléje, amelyik körülvette. Azok a háborúk, amik kigyultak, azok a forradalmak, amik fellobogtak, azok az emberek, akik utjaba kerültek, ezek maraszbettak mellette. Ezek követe és tükre voltam. Ezek oldó és kötőerejét szuggeráltam őbeléje. Ezért nem tudott lerázni magáról. Most jó harminc egynéhány éves már. Éjjel, nappal velem van. Újabban lázadozik és küzködik velem. Néha már-már győzni látszik. Beeszi magát a szobájába, a könyvei közé s akármit mondok, kitart amellett, amit akar. Éjjel fel, alá futkos az asztala körül s ha nem is hallja senkise, én tudom, hogy kiabál: az utolsó lázadás szavait kiabálja felérni. De én most nyugodt vagyok és hallgatok, mert tudom, hogy a meghasonlás örvényei gyülekeznek szivében.» Még csak pár pillanat és vagy én halok meg benne, vagy ő. fényeskedik... Ebből a szempontból tekintve, az aj lakások minőség tekintetében eléggé megnyugtathatják az embert: 9000 lakásban központi fűtés;' 11 ezerben melegvizszolgáltatás, 7600-ban pedig mind a kettő együtt található. A perifériákon természetesen ma is, njint mindenkor, az alacsony, kicsi kertesház dominál, de számszerűleg (a lakások abszolút számát tekintve) alatta marad a soklakásos óriásházaknak. Az összes lakásoknak több mint 60 százaléka magasházakban van elhelyezve. Pedig Berlin óriási kiterjedése, amelyet viszont a kitűnő közlekedés tett lehetővé, megengedné a családi házak, egy-kétlakásos villák további terjeszkedését. Itt kell megemlítenünk, hogy a közlekedési eszközök mai hálózata és mozgékonysága Berlin óriási tömegeivel szemben nap-nap után tehetetlenebbnek bizonyul. Az első verőfényes májusi vasárnapon a Stadt- und Ringbahn elektromos vasutain, a földalattin, villamosokon és autóbuszokban szállított utasok száma jóval felül volt a három millión (!) és éppen ezért komoly tárgyalás alá került az a terv, amely a városi vasút menetsebességét 55 kilométerről 75-re fokozván, több vonat beállításával és percenkénti indulással igyekezett a vasárnapi pihenésre szoruló embertömegeket utazási céljukhoz eljuttatni. A véres verekedésekkel, sőt nagyritkán emberöléssel végződő tolongások az utolsó vasút ajtajai előtt éppen eleget beszélnek valamilyen reform égető szükségességéről. *” A város és az állam hivatalos építkezései, amelyek költségeit a házbéradóból fedezik, valamint a város és az állam által támogatott építkezések legnagyobbrészt a kisember igényeire vannak figyelemmel. „Az uj lakások között legtöbb a kislakás”, mondja a hivatalos jelentés és rögtön el is magyarázza: kislakás az, amelyiknek nincs több mint négy szobája. Középlakás az 5—6 szobás, mig a kimondott nagylakás bét szobánál kezdődik A lázadás, a kísértés es az ellenraondás szavai, sóhajai és kételyei lettem az életében s mert végül is egy leány 11 Í r TT"-rTi-----rr-~......ir rwu ....................... Acéláruk Kun toátvas PIA ÖTVEN ÉVE Szaküáfóaerész helyezte át apám Debrecenből Kolozsvárra Üzletét. Előbb a Kandia-uccában, 47 éve mai helyén Calea Victoriei 2 sz . alatt áll fenn az ország legrégibb acéláru és látszerész szaküzlete. Mindig meghízható j óminöségü árut adott és j ó munkát végzett, ezáltal nevének tiszt eletet és becsületet szerzett. Huszonöt éve elhalt apám példáját követem — és hogy vevőköröm tizezrei között számosán évtizedekkel tisztelnek meg bizalmukkal ; hogy nehéz gazdasági válságok dacára vevőköröm néni apad, hanem növekszik. — ebből követkézíe- tem, miszerint nekem is aikerült jó nevet szereznem. *Fé Mrraevem lentartását soEiasem fogom elbiinjaigolni. wssEmmmasmm A kémia legújabb vívmánya szerin! fest, tisztit, CZINK, Sitii. Az elmúlt évben imszomségyezor lakás épüli a német fővárosban — Mit nevesnek itt kislakásnak... — Az építkezés jövőbeli irányvonala: az őriáskáz cs a kislakások
