Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-24 / 115. szám
im. «ff. m. szám. i Revoíveres rabló tört rá egy tordai úti viliára A házfelügyelő feleségé re rálőtt, élethalálharcot vívott a férjjel és a lakókkal — A házban lakó Nyíró József író választotta szét a dulakodókat és kötözte meg a betörői (Kolozsvár, május 22.) Vakmerő rablótámadás ’történt csütörtökre virradó éjszaka a Tordai ut 33. szám alatti villában, amely a báró Kemény nővérek tulajdona. Egy fegyveres rabló, mikor a ház lakói mindannyian aludtak, betörőszerszámokkal felszerelve és revolverekkel felfegyverkezve, megpróbálta behatolni az épületbe. A villa fekvését alkalmasnak találta a betörésre. Az épület ugyanis egy hosszú telep közepén fekszik, messzire az országuttól, mögöte pedig a temető van. A szomszédos házak szintén elég távol esnek tőle. Az izgalmas, végül élet-halál harccá fajult betörés részleteit az alábbiakban ismertetjük: Éjfél után egy órakor a lakás hátsó részében lakó Szabó Pál Márton CFR tisztviselő, házfelügyelő felesége gyanús zajt hallott, a padlásfeljái-ó körül. A bátor fiatalasszony azonnal felköltötte férjét és mindketten kiszaladtak az udvarra, hogy a zaj okát kiderítsék. A betörőnek erre azonban már sikerült az ajtót befosziteni. Az asszony segitség- kiáltására és sikoltására a házban lakók felriadtak. A betörő látva, hogy megzavarták, menekülni igyekezett. Útját elállották és Szabó is rávetette magát, mire a kezében tartott revolvert a közvetlen közelében álló Szabónéra emelte. Férjének sikerült odaugrania és bár a betörő lőtt, a golyó nemesebb szervet nem talált, hanem az asszony lábába fúródott. Az asszony is rávetette magát az elszánt betörőre lés rettenetes pillanatok következtek. Az élet-halál haro lefolyását a következőkben mondja el Nyirő József, ismert iró, aki szintén ugyanebben a házban lakik. • *••** ''W fi) Ij. , — Mindenki aludt s házban, amikor éles dörrenésre és rettenetes női sikoltásra ébredtem. Az ágyból kiugorva, fölrántottam az ablakot és az első álom kábulatában pillanatokig tájékozódni sem tudtam, hogy mi történt. A nagy sötétségben a környék kutyáinak üvöltése mellett csak rémült ssgitségkiáltásokat küzdeelm zaját hallottam, amelyből élesen sikitott ki egy elváltozott női hang: — „Meglőttek.” Ebben a pillanatban a szomszédos szobában lakó Réthely Ödön színművész felesége, ökleivel verte a falat és szintén segítségért kiáltott. Gyorsan néhány ruhadarabot kapkodtam magamra és kirohantan az udvarra. Pillanatokig nem tudtam, hogy mi történt és valami ismeretlen, váratlan nagy tragédiára gondoltam. Körülnéztem és csak akkor vettem észre, hogy az épület hátsó részében hatalmas küzdelem folyik. Odarohantam és láttam, hogy emberek dulakodnak egymással. £let-halálharc a betörővel — Azonnal közbevetettem magamat, de a kétségbeesett emberek szörnyű élet-halál harcot vívtak egymással. A sötétben alig látszó alakok közül a házfelügyelő hangját hallottam ki, akinek: „Betörő! Gyilkos!” kiáltásából tudtam meg, hogy tulajdonképpen miről van szó. Dermesztő volt látni, hogyan birkóznak az emberek erejük utolsó megfeszítésével. Mint a vaskapcsok szorították egymást és összefonódva, csontok ropogása mellett, szinte önkívületben igyekeztek egymást lebirni. Szabó Pál is erős ember, a betörő azonban szintén tagbaszakadt, liatal- maserejü, negyven—negyvenötéves férfi, aki emberfeletti erőfeszítéssel igyekezett szabadulni. Közben azonban segítségül érkezett a legközelebbi lakó, Kelemen A. tisztviselő, aki idősebb ember, de kettőjüknek sikerült a fegyvert kicsavarni a rabló kezéből. A válságos pillanatokban közbevetettem magamat, de a küzdőket csak nagy erőfeszítéssel sikerült szétválasztani. A pillanatot azonban a betörő felhasználva, agresszíven lépett fel, mire kénytelen voltam megkötözni. — Az idegerő utolsó megfeszítésével küzdők szétválasztása után derült ki, hogy hogyan folyt le a támadás. Erre már az összes lakók az udvaron voltak és megrémültén tárgyalták az esetet. A rettenetes küzdelemben a meglőtt Szabóné, aki egyébként évek óta orvosi kezelés alatt áll, nem is érezvén, hogy átlőtték, csak halálveszedelemben forgó férjét látta és a betörőtől elejtett feszítő- vassal sietett segítségére át végül is sikerült a fegyveres rablót legyűrniük és kezéből a revolvert kicsavarniok. A rabló hatalmas, robusztus alak, emberfeletti erővel igyekezett megszabadulni. Mikor azonban látta, hogy tehetetlen, könyörögni kezdett hogy engedjék futni. — Miért csináltad? — kérdeztem tőle. Románul és tört magyarsággal felelt: — Nincs munka, nincs kenyér. Mindenre elszánt ember benyomását tette, aki egyébként jól táplált, hatalmas férfi, akin nem látszik az éhezés és a nélkülözés. Az ember azonban igy is megsajnálta, de a következő pillanatban az jutott eszünkbe, bogy csak a véletlenen mult, hogy nehány halott nem hever a földön. Közben rendőrért küldöttünk, aki a küzdelem hevében megsérült és vérző rablót gondjaiba vette és bekísérte a rendőrségre. Magával vitte a bűnjeleket is, a töltött revolvert, amely egyébként régimódi, hatlövetű forgópisztoly, gondozatlan szerszám, amely alkalmas rá, ha azonnal halált a lövés céltévcsztése miatt nem is okozott, a sebesülés által súlyos fertőzést idézzen elő. Még négy golyó volt benne. Végül a megsebesült Szabónét kellett gondozásba venni. A sebesült Szabónét és a küzdelemben szintén megsérült betörőt a második kerületi kapitányságtól értesített mentők részesítették első segélyben. A rendőrség azonnal bevezette a nyomozást. Reggel nyolc órakor a betörőt kikisérték a 33. számú házhoz, ahol helyszíni szemlét tartott vele a (Berlin, május 22.) Karlsruhei jelentés szerint a Bajor—Pfalz kiürítése megkezdődött. A megszálló csapatok kaszárnyáiban nagy az élénkség és szorgos csomagolási munkálatok folynak. A csapatok gyakorlatra többet mir nem vonulnak ki. A trének nagyrésze már útnak indult Franciaország felé. Kaiserslautern, Landau és Pirmasenstől nyugatra és (Bukarest, május 22.) A romániai .szociáldemokrata párt — amint jelentettük — most tartotta országos kongresszusát Bukarestben. A kongresszuson a magyarországi szociáldemokrata pártnak is megjelent egy képviselője. A napokon át tartott tanácskozásoknak egyik legfontosabb pontja a kisebbségi kérdés volt, ami érthető, azért, mert magának a szociáldemokrata pártnak a keretein belül is jelentkezett fontos problémaként a kisebbségi ügy s viszont a munkásság nem román része, tehát azok a jelentős tömegei, amelyek a szervezettségnek a biztos garanciáit adják, a kisebbségi sors kegyetlen helyzetében élnek. A szociáldemokrata kongresszuson határozati javaslatot fogadtak el, amely a követelések következő pontjait tartalmazza: 1. A nemzeti kisebbségek jogainak törvényben való biztosítását és tiszteletbentartását olyképpen, hogy azok a kisebbségek, amelyek egyes területeken nagyobb tömegben laknak e községekben, városokban és tartományokban, saját nyelvükön nyerjenek oktatást és saját nyelvükön történjék a közigazgatás. Viszont ott is, ahol kisebb számban vannak, teljes joggal használhassák nyelvüket a hatóságok előtt. 2. Az államnak feladata a közigazgatási területeket olyan egységekbe tömöríteni, amelyek lehetőleg nemzetiségek szerint legyenek beosztva. Ezek az egységek tartományi körzetekbe alakulhatnak, az általános törvények határain belül azon célok megvalósítására, melyek a jelenlegi közigazgatási törvényben is megtalálhatók. (300. $.) 3. Adassék meg a kisebbségeknek az a jog, hogy. rendőrség. Kihallgatása során először igyekezett félrevezetni a hatóságokat. Álnevet mondott be és kijelentette, hogy őt Lipov Nicolaenak hivják, Kisenevből való és társai is vannak a betörésnél. Azt vallotta, hogy egyik társa eszelte ki a betörést, hárman voltak, akik közül kettő mihelyt látták, hogy a ház lakói felfedezték, elmenekült, neki azonban nem volt ideje a menekülésre és ezért használta fegyverét is. Megmotozása alkalmával semmiféle iratot nála nem találtak, de derekára hosszú kötél volt csavarva, a vállán egy zsákot hordott és különböző betörőszerszámokkal volt ellátva. Mikor a padlásfeljáróról lerohant, egyik kezében hosszú feszitővasat, a másikban a revolvert tartotta. A bátor Szabóné, amig a rabló férjével dulakodott, ezt a vasat csavarta ki sebesülten is a kezéből és kétségbeesett félelmében ezzel sújtotta főbe, a betörőt. Vertan rendőrkapitány teljes energiával igyekszik a betörés részleteit rekonstruálni és az elfogott rabló személyazonosságát megállapítani, ami sikerült is. A nyomozás kiderítette, hogy a vakmerő rablót Brcsan Constantinnak hivják és az oroszországi Novopctrusa községből származott és a szovjet terror elől menekülve, 1923-ban jött Romániába. Felesége Pavlovna Diana és három gyermeke van. Mondhatni, hogy a mai viszonyok között jő anyagi viszonyok között él, mert Kolozsvárt két háza van, Sőlyomkő községben pedig korcsmája. Tehát nem munkanélküli éhező, mint ahogy kezdetben el akrta hitetni. A délelőtt folyamán úgy a sebesült Szabónét, mint Bresan Constantini a klinikán bekötözték és orvosi kezelés alá vették. A rendőrség most azon fáradozik, hogy a kézre- került és bűnös útra tévedt ember múltját teljesen földerítse. Kétségtelenül meg van állapítva, hogy előre megfontoltan, jól rákészülve, a szükségéé ezer- számokkal ellátva és felfegyverkezve tört be a Tordai ut 33. számú házba. Érdekes egyébként, hogy a végzet pont nevenapján érte utói a bűnös útra tévedt embert. délre az országutakon hosszú autÓ3orok viszik a muníciót és más hadií'elszerelési anyagot. A tiszti családok nagy része különvonatokon ingóságaikkal már útban van a francia területek felé. Szombatig elköltözésük teljesen befejezést nyer. Több lakást már át is adtak a polgári hatóságoknak. A csapatok elvonulása Pfalzból a jövő héten megkezdődik. u$ pásivezeiőség-et az ektatás minden ágában, tehát az egyetemi oktatásnál is, az oktatás az illető kisebbség saját anyanyelvén történjék s az iskolák nyilvános jelleggel bírjanak. Alakítandók továbbá a kisebbségek részére laikus rendszerű állami iskolák, amelyek az általános törvény rendelkezéseinek megfelelően az illető kisebbségek által választott autonóm testületek által legyenek vezetve. 4. Azonnal megszüntetendő minden olyan, a kisebbségek részére sérelmes intézkedés, mint amilyen a kisebbségi munkások, tisztviselők, tanítók és tanárok nyelvvizsgája. A javaslat — amit Lucian Sándor dr. terjesztett elő — elvileg az állami oktatás mellett van, de addig, amig a kisebbségi kérdésben felállított ösz- szes követelések meg nem valósulnak, a kisebbségi magániskolák, tehát a felekezetiek számára követeli a szükséges államsegélyt és a kisebbségek igazságtalan kettős adóztatásának megszüntetését. így gondolták alkalmazni a romániai viszonyokhoz a nemzetközi programnak idevonatkozó pontját,, amely Németországban az állami iskoláztatást követelheti, de nem megfelelő ez a pont az utódállamok számára. A kongresszus megválasztotta az uj pártvezetőséget és az ellenőrző bizottságot, amelyekbe Kolozsvárról bekerültek: Fluerás János, Bartalis Sándor, Jordáky Lajos, Lucian Sándor, Újhelyi Ferenc, Rusu Simon. A kisebbségi javaslathoz Bruder Ferenc, Brod- nyánszki, Nagy György, Hochteil és Voinea szólották kozzá, valamennyien azt hangoztatva, hogy a szociáldemokrata párt számára a legfontosabb a kisebbségi program. Bajor-Pfalz kiürítése megkezdődött Kisebbségi programpontokat állított fel a szociáldemokraták országos kongresszusa Megválasztották az
