Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-24 / 115. szám
'im. ívw. yis. szám. BNíürrtifAarrTív ....r ~~ aaagmKSMBi Kémnőd a viíágíjéöoruöan A német Irma Staub a „mesterkémnő“ — Bern, a világ kémjeinek kedvenc találkozó feeiye — A német kémnőt Lugasióban a francia tisztikar ünnepli — Vakmerő szökés egy minden Gidairól lezárt hotelből A Keleti Újság eredeti cikksorozatának nyolcadik közleménye (Párisi munkatársunktól.) A németek szolgálatában állott Staub Irma is, akit „Mesterkémnő” névvel tiszteltek meg az antant körök. Staub Irma kémkedéséről egy rendkívül érdekes epizódot elevenít föl Lucieto, aki kiváló hírszerző tiszt volt antant részről a világháború alatt. — Egyazon napon öt jelentést kaptam — Írja Lucieto — amely egymástól teljesen különböző helyekről jelenti Irma Staub ott tartózkodását. Jellemző, hogy ebből az öt jelentésből egyetlen egy sem volt helyes. Ágenseimnek, akik tudatában voltak a kémnő veszedelmes voltának, egyetlen ambíciójuk volt: elfogni őt. így történhetett meg, hogy egyidejűleg oly sok helyen látták. Staub Irma a világháború alatt nemcsak semleges körökben, de Franciaországban is jelentős szolgálatokat végzett. Üldözésének főakadálya volt, hogy állandóan repülőgépen jött.ment a határokon. Egyik jellemző eset a démoni Irmával a következő : — Bem, mindenki tudja, nem nagy város. Ha egy hónapig él ott valaki, máris ismer minden embert és őt is ismerik. Amig a békeháboruban nem volt nyugodtabb város Svájc német kantonjainál és egyben az egész Svájc hivatalos fővárosánál, a világháborúban hallatlanul mozgalmas élet zajlott le. Bem volt a találkozóhelye kémeinek, a világ összes főképpen a németek favorizálták, mert itt kerestek beutat Franciaország felé. Természetes, hogy Staub Irma is előszeretettel tartózkodott Bemben. Amikor az ellenség együtt reggelizik Egy szép napon barátommal a Bellevueben reggeliztem, amikor Staub Irma belépett a terembe. Társaságában a német kémszolgálat egy ismert mandarinja volt, V. B. kapitány, természetesen civilben. Irma szokásához híven úgy tett, mintha nem érdekelné semmi, de közben fürkészte az embereket a szemével. Miután nem kapott helyet, csak a mi asztalunknál, elragadó mosollyal szólott: Miután az önök asztalánál még két hely van, megengedik a „francia titkos ügynök urak”, hogy helyet foglalhassak ? Már felemelkedtem és igy szóltam: Mi mindent nem tenne meg az ember, hogy Irma Staub kisasszonynak szolgálatára legyen 1 Parádé, tuss! jól láttam, hogy elpirul a festék alatt, mert arra nem számított, hogy felismerik. — Hogyan, ön ismer engem — kérdezte suttogva. — Hát hogyne ismernők! Hiszen ön legszebb asszonya Bemnek, az itteni nagykövet szerelme, aki a viálgon mindent csak az ön csábitó szemein keresztül tud nézni. Nevetve válaszolt: Oh, a franciák mindig gálánsak és a népek gyűlölete megszűnik, ha egy asz- szony ül közéjük. — Ne nagyon bizza el magát, vannak esetek, amikor kegyetlen is vagyok. így társalogtunk és azután abbahagyva a beszélgetést, folytattuk az étkezést. Mialatt Staub Irma és kísérője úgy tettek, mintha csak franciául tudnának, én barátommal kizáróalg németül beszéltem. A semleges terület kötelezett bennünket, hogy az ellenséget udvariasan kezeljük. Staub Irma különben nyolo nyelvet beszélt és a kémkedés nála kizárólagosan hazafias szempontból történt. A kémkedés művészetébe a hires Richard Cuers avatta be, aki hosszú éveken keresztül a brüsszeli kémcentrum szolgálatában állott. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy svájci területen semmit sem tudok elkezdeni a német me3- terkémnővel szemben. Ugyanaz a joga volt neki is itt, mint nekem. Azaz, egyikünknek sem volt joga. De egyszer csaknem sikerült elfognom Irma Staubot. Irma Sfa^sb Olaszországba készül Es akkor volt, amikor az olasz ügynökökkel együtt Domodosolla és környékének ellenőrzésével voltunk megbízva. Ártalmatlanná kellett tegyünk egy bandaszervezetet, amely robbanó anyagot akart becsempészni Olaszországba, hogy nehány gyárat felrobbantson. Ekkor jelentették nekem, hogy Staub Irmát pompás Mercedesében a Lugano felé vezető utón látták. Azt ii megtudtam, bogy Irma Staubnak ezúttal a mi légi felkészültségünkről kell dokumentumokat szereznie és hogy vele egyidejűleg néhány francia repülőtiszt, akik a hadifogságban megbetegedtek, Luganóba mennek üdülni. Ezek között volt a hires G. hadnagy is, akinek menekülése nem kis meglepetést keltett. Irma Staub d’Aspremont bárónő álnév alatt telepedett meg a lnganói Helvécia Palaceban. Ugyan ebben a szállodában laktak az említett repülőtisztek is. Én, mint egy idősebb rheumás zászlóaljparancsnok maszkjában öltözötten jelentem meg ugyanabban a szállodában. Amikor beléptem, sántikálva egyik lábamon, felemelkedtek az összes tisztek, természetesen a francia tisztek is, mire én bemutatkoztam nekik: Luneau parancsnok vagyok, az északi hadsereg vezérkarából. Egy fiatal kapitány elém lépett és sorra mutatta be az összes tiszteket. I Irma Staub oda van a franciáktól A tóra nyiló étterem egyik fülkéjében ült Irma Staub és nevetve nézte végig e jelenetet. — Nem engedhetjük meg magunknak Madame, — fordultam felé — hogy bátor francia tisztejeink anélkül ürítsenek poharat az ön' jelenlétében, hogy ne hódoljanak az ön szépségének. Mosolyogva fordult felém: köszönöm a hódola- 'tot, annál is inkább, mert még nem ismerem az urakat és igy nem volt alkalmam elmondani, hogy mennyire csodálom és szeretem Franciaországot. Inna Staub szemtelensége nem ismert határt. Miss Cavell leleplezésében. A hadvezetőség, illetve kémosztály instrukciói szerint szabadkezet kaptam a további nyomozásra. Elég az hozzá, hogy valamelyik nap Irma Stanb a semleges Lnganóból, az oias* Comoba indult, mi pedig utána. Chiassoig nem láttuk a Mercedest. De a város mögött megpillantottuk a kocsit. Az autót defektus érte, a bárónő ott állott az országút mentén és a soffőr munkáját figyelte, — Nos bárónő — kérdeztem tőle — mi történt, mire ő nagy keserűséggel panaszolja el a de- fektet. Én erre felajánlom szolgálatomat, hogy elviszem Comoba. Staub Irma és Tillemont gróf ösz- szenéztek. Kis habozás után elfogadták ajánlatunkat és csakhamar Comoban voltunk, szövetséges országban. Szállodában két kijárattal A bárónő a Riatolba akart megszállani, a Via Roman. Mint a legtöbb otablissementnél, amely eukrázdának és randevú-helynek egyaránt szolgál, a Rialtoi háznak két kijárata volt. Fölszólítottam két társamat, hogy álljanak posztot mind a két kapunál. Jómagam a rendőrbiztoshoz indultam, hogy ér* tesitsem őt és azonnal letartóztattassam a kémeket. A rendőrbiztos most mind a két kijáratot a saját embereivel őriztette. Közben a rendőrbizto3 titkárával belépett a házba. Alig öt percet időzhettek odabenn, amikor két detonációt hallottunk. Attól tartva, hogy Richberg a rendőrbiztossal tusakodik talán, mi is berohantunk a házba. Tragikus kép tárult elénk. , Egy hotelszoba padlóján feküdt holtan TU- lemont gróf, illetőleg Richberg. Sarda, a rendőrbiztos a következőket mondotta: — Abban a pillanatban, amikor Stanb Irmát le akartam fogni, a teás-kannának a tartalmát az arcomba öntötte. Az a pár pillanat, amig fölocsud- tam, elég volt a kémnő számára, hogy eltűnjön. Titkárom ez alatt revolvert sütött a férfire és talált, Irma megszökött Most egyszerre Staub Irma után kezdtünk kutatni. Itt kell legyen a házban, azzal tisztában voltunk. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy abban a szobában, ahol Staub Irma tartózkodott, volt még egy harmadik tndósképü sztímeveges ember is, aki a titkár feléje szegzett revolverének láttára remegett, mint a nyárfalevél. Igazoltattuk, előadja, hogy 72 éves nyelvtanitó, zürichi német. Egyelőre elhurcoltak őt és tovább folytattuk a nyomozást Irma után. Irmát azonban sehol sem lehetett megtalálni, A rendőrség végignyomozta az egész hotelt. Eltűnt. Csak nagy későre tudtuk meg, hogy hogyan .tudott elmenekülni. — A harmadik emeleten — mondotta a rendőrinspektor — van egy lomtár, ahol egy ajtót fedeztünk föl, amelyről azt hittük, hogy egy fali szekrény ajtaja. Kinyitottuk és akkor láttuk, hogy ez az ajtó összefüggésben van egy titkos kijárattal, amely a szomszédos házba vezet. Ott menekült el. A történet igazságához hozzátartozik, hogy Staub Irmát sem ezúttal, sem máskor elfogni nem sikerült. Hogy mi történt vele, azt egyelőre nem tudni, legalább is ennek a történetnek a szerzője, Lueietó nem árulja el. Valószínűleg 8 is akcióban van még mindig, mert hírszerzők állítása szerint a kémkedés olyan, mint a narkotikumok szenvedélye, nem lehet lemondani róla. Hozzánk lépett és ezt mondta szemembe: tekintetbe véve az ön korát, parancsnokom, apám is lehetne, engedje meg ezért, hogy d’Aspremont bárónő, akinek férje a belga fronton esett el, megölelje önt. Önben az egész francia hadsereget ölelem meg. A bajtársak könnyekig meg voltak hatódva. Én azonban azt mondtam: Madame, logikusan az ön csókja, a legfiatalabb és legbátrabb tisztet illeti meg, G. repülőhadnagyot, akit szives engedelmével bemutatok. Staub Irma lelkesen fogta meg a fiatal hadnagy fejét a kezébe és csókot lehelt a hóm , lokára. Luganó még mindig semleges területen volt és így nem viselkedhettem másként, mint ezzel a taktikával. Mondanom sem kell, hogy G. hadnagy fülig Pc.eszeretett Staub Irmába. Valamelyik nap egy bizonyos Tiliemont grófot mutatott be a szép dáma, egy belga diplomatát, aki a Vatikánhoz volt beosztva. Gyanús volt nekem a gróf, azonnal telefonáltam Kómába, ahonnan értesítettek, hogy ilyen grófot ott nem ismernek a Vatikánnál. Viszont megtudtam róla azt is kawrei jelentés alapján, hogy Richbernek hívják, szolgálatonkivüli repülőtiszt, kitűnő kém és neki is jelentékeny része van ÉRTESÍTÉS. ftagismata általános Sísiaslté Társaság, Bukarest. AEspiÜke és tarlalikdk: ?®ö,öO©.i>©G*— les. t. feleinek tudomására hozza, hogy a társaságnál kötött sorsolásos biztosításoknak 1930. május hó 12-én, a fővárosi rendőrfőnökség és keresk minisztérium kiküldöttjeinek jelenlétében történt sorsolása alkalmával a következő kötvények huzattak ki : No. 75.325 LVíoise Jivotovschi (Chişinău)----------------- 20.000.— No. 03.253 Const. Crăîunescu (Bucureşti}---------— 20.000.— No. 01.818 Nataşa Alexandra Chirovici (Bucureşti) 30.000.— Eddi&i sorsolások eredménye-------------------- Lei 1,310.000*— Felvilágosítást adnak • a társaság erdélyrészi kerületi irodája Cluj (Strada Regina Maria 6.) valamint a minden városban székelő képviseletek. A nyári divat fegszebb anyagai megérkeztek Grünwald és Steiner műi dlvatkQlöRlégessögek áruháza tini, Püaía UnfrE! 132.
