Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-17 / 109. szám
4 XIII. evF. 109. SZÁM. hogy'ne bántsák, hiszen ha elmebajos volna, még szánalomraméltóbb, de mindenesetre valami oka volt arra,' hogy az ablakon akart a második emeletről kiugorni. A Newyork kétemeletes épülete pontosan olyan magas, mint a mellette levő négy- emeletes uj ház. Egy másodpercnyi késés kellett volna talán csak és ez a szerencsétlen falusi leány már nem volna az élők sorában. Valami oka volt, valaki megijesztette talán. Az asszonya, az újságcikkekből ismert Rosettiné, állandó lakója annak a két szállodai szobának. Mikor valahonnan ő is megérkezett a betört szobájába, a rendőrök faggatták a lányt. Ő is nekiesett a leghangosabb szidalmakkal, hogy ilyen skandalumba keverte bele. A rejtély végül mégis csak megoldódott. És a nyitja egyáltalában nem volt komplikált. Az érzékeny, fiatal cselédleányt, amikor a szállodai szobába ment takarítani, egy tolakodó fiatalember durván megtámadta a folyósón. Ez elől menekült be a szobába, az ajtót hirtelen becsukta és amikor üldözője dörömbölni kezdett, attól való félelmében, hogy a gyönge ajtó betörik, az ablakhoz rohant és az uccai járó-kelőktől kért segítséget. Később pedig, mikor rendőrségi közegek siettek a szállodába — ekkor már az ismeretlen támadó valamelyik oldallépcsőn megszökött — még mindig a betolakodót sejtette a dörömbölő rendőrökben s nem látván más kiutat, kimászott az ablakon. Puszta véletlenség, hogy halálos, de legalább is súlyos baleset nem történt. Hogy ki volt a támadó, azt még nem állapította meg a rendőrség, de körülbelül sejtik. Felelősségre vonni azonban alig lehet, hiszen sem bűncselekmény, sem baleset nem történt és inkább a leány túlzott érzékenységének lehet betudni az egész belvárost felforgató uccai riadalmat , Kétszáz dési rokkant memorandumban kér védelmet a kormánytól a temesvári rokkantegyesülettel szemben (Dés, május 15.) A temesvári rokkantegyesület április 27-én rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen pontja volt az alapszabályok módosítása. Hiábavaló volt az erdélyi és bánsági kiküldöttek tiltakozása, az alapszabálymódositást leeresztülvitték. Ezzel az egyesület tagjait súlyos károk érik. A módosított alapszabályok szerint ugyanis 1936 év előtt senki sem mehet nyugdíjba. Egy 35 éves tag 52.75 százalékot kap a befizetett pénzéből 36 év után, 47.25 százalék pedig bent marad. Tiz-tizenöt évi tagság után 30 százalék a járandóság, amely minden évben egy százalékkal emelkedik. Azok az özvegyek, akik férjük halála után 25 százalék nyugdijat kaptak, a módosított szabályok szerint ezután nem kapnak semmit. Ha az özvegy nyugdíjban van, s a befizetett összeg háromszorosát már megkapta, tovább csak egy százalékot, vagyis havi 2 lej nyugdijat kap. A módosítás több hasonló és súlyos intézkedést.tartalmaz. A határozat ellen a dési csoport mintegy kétszáz tagja tegnap tartott gyűlésén tiltakozott és elhatározta, hogy a kormányhoz, illetve munkaügyi miniszterhez memorandumot nyújt be, amelyben kéri, hogy a temesvári egylet alapszabálymódositásait semmisítse meg, illetve rendelje el, hogy a temesvári csoport mindenkinek adja vissza az eddig befizetett pénzét. A szerencsétlen rokkantak idáig mintegy 45 millió lejt fizettek be, de 1936 julius 1-ig nem mehetnek nyugdíjba és a temesvári egyesük let nem törődik vele, hogy addig az illető rokkant beteg lesz-e, vagy meghal. A rokkantak érthető módon el vannak keseredve és fel vannak háborodva az egyesület ellen. — Hans Heinz Ewers magyar fordítóját bíróság elé állították. Budapestről jelentik: A budapesti törvényszék csütörtökön tárgyalta Hans Heinz Ewers Vöröskő cimü regénye magyar fordítójának, Fiilöp Zsigmond dr.-nak és a mü kiadójának pőrét, akik ellen szeméremsértés vádjával indult meg az eljárás. Az ügyészség a könyv elkobzását kívánta, a vádtanács azonban az indítványt elutasította. A törvényszék zárt tárgyaláson felmentette a vádlot1 Kiderült, hogy egy tolakodó udvarló elől menekült a szállodai szobába magára zárta az ajtót és rémületében végzett {őrnagyakorlatokat kéteme lelnyi magasságban (Kolozsvár, május 15.) Az öngyilkossági járványnak ezekben a napjaiban, amikor any- nyian ugrottak le mostanában a belvárosi házak magas emeleteiről, nem csoda, hogy csütörtökön a kora délutáni órákban percek alatt izgatott tömeg verődött össze a Newyork-szálloda Egyetem uccai ablakai alatt. A második emeleti ablakban egy nő térdelt az ablakpárkányon, hol visszacsúszott, mintha valaki visszarántaná, hol fel akart állani, majd lelépni az ablak alatti párkányra. Lent az uccán hamar észrevették és az emberekben — amint mondani szokás, — majd megfagyott a vér. Nem tudták, hogy mit csináljanak, egy-két pillanat és borzalmas halálugrásnak lesznek a szemtanúi. Felkiabáltak, fenyegették, sokan torkuk szakadtából ordítottak, hátha elijesztik a szerencsétlen teremtést rettenetes szándékától. Az üzletekből, kávéházakból, uccáról rohantak oda az emberek. Az uccai nagy csoportosulás, az orditás messzire figyelmessé tette az embereket, az ablakpárkányon megjelent nő messzire ellátszott s megindult az egész főtér arrafelé. Már látszott, hogy nem akar leugrani, de egy hajszál és leesik. Sikoltozott is és segítségért kiabált. — Jaj, megölnek! Egyszerű, primitiv falusi leány, románul kiabált. Nehányan már felrohantak a szállodába, egy rendőrkomiszár, detektívek jelentek meg az ajtó előtt, de be volt zárva. Zörgetés, ajtódörömbölés, rendőri felszólítás, nem nyitják ki belülről az ajtót. Vasdorong kerül elő, amivel kis nehézségek után az ajtót betörik. Ezalatt a lány vérfagyasztóbbá tette az uccai tömeg előtt a látványt. Kimászott az ablakon és megállóit a párkányeirádán, alig tartotta egyik kezével magát. Kiáltott: — Jaj, mentsenek meg! Az ajtó bereccsent, a szobába betódultak az emberek. Két egymásba nyiló kis szoba. Sehol senki. A lány már nem látszott a szobából, mert az ablakpárkány alatt állott a falhoz lapulva, csak lentről kiabáltak az emberek, hogy ott van. Belekapaszkodott a lenyujtott kezekbe és sikerült is szerencsésen felrántani. Csak jajgatott és a kérdésekre nem tudott választ adni. Hol van, aki meg akarta ölni. Ki akarta megölni? Ki akarta bántani? Nem tudta megmondani. Csak nyöszörgött, hogy jaj, az asszonyától most ki fog kapni. Hirtelen házkutatást tartottak. A szekrényekben, nagy utikosarakban, ágyban, divány alatt nincs-e a támadó elbújva? Sehol senki. Az asszonya nincsen otthon. Az asszonyának a fia sincsen otthon. Csak attól fél, hogy nagyon ki fog tőlük most kapni. A rejtély már kezdi nem izgatni a megmentők egy részét, akik hirtelen haragra fogják a dolgot s a szerencsétlen leány barbár kezektől innen is, onnan is pofonokat, ütlegeket kezd kapni. A primitiv falusi leány, most már azt sem tudta, ijedtében, hogy mi történik vele. Mig egy újságíró lépett közbe, Kolozsvár belvárosában pánikszerű riadalmat okozott egy hisztériás cselédleány, aki kimászott a Newyork szálloda egyik másodemeleti ablakán s a járókelőktől kért segítséget (ycndcCjen a taváig! íerró Bgdrra! Az egyetlen menekvés a praktikus öltözék. Lábunk legtöbbet szenved a nagy melegben. Van valami ami a legnagyobb hőségben is hüsen tartja szegény megkínzott lábunkat: A GÜMMITALPU DORCO-VÁSZQNCIPŐ! Tartós, csinos és olcsó! Ügyeljünk a védjegyre: Vas- és rézbutorok, mosdók, sodroof festetek nagy választékban ícaphaték. FLEISCHER Testvérek vas- és rézbutorpvárában Arad Str. loan Russu Sirianu No. 15. (Aulich Lajos uccaj
