Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-17 / 109. szám

Citi-Kolozsvár, 1930. május 17. Sxnmhat EJLOFIZETÉS BELFÖLDÖK : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 Sej 31 OK SZAGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:.Piaţa Unirii (Főtér) 1 Telefon : 6—08, 6-04 XIII. évfolyam 109-ik szám ELŐFIZETÉS MAG* AKORSZAGON: i I évre 66 pengő, félévre 20 pengd negyedévre 15 pengd, es szám ára 20 fillér. Angol, hidegvér Ebben a nagy nyugtalanságban, amely elfogja Európát a két oldalról fenyegető' veszély: ameriká- nizmus és bolsevizmus nyomására, kíváncsian figyel a közvélemény Anglia felé, amelyről ismert dolog, hogy nemcsak saját portáján tudta mindig rendbe­hozni a dolgokat, de politikai rugalmasságával, nép- egyéniségének sajátos fegyelmezettségével mindig irányt tudott adni a többi népeik számára is. Azok a veszedelmek, amelyek nagy általánosságban a mindinkább elszegényedő és mindinkább elcsüggedő európai kontinenset fenyegetik, Angliát sem hagy­hatják közömbösen. De eltekintve ettől, Anglia már rég nem volt annyira bajban, mint mostanában. Nos, mi van az angol hidegvérrel? — erre a kér­désre akar Európa feleletet kapni. * A hindu forrongás, amely éppen annál fogva, hogy Gandhi passzivitása helyébe egy aktiv, fanati­zált tömeg megmozdulása következett be, csupán egyike a lappangó aknáknak a tradicionális brit vi­lágbirodalom alatt. Külpolitikai nehézségek terén Egyiptom sem lebecsülendő. Nyugtalanságok vannak Palesztinában és Mezopotámiában, — mind-mind aggasztó tünet. Tiz év óta itöbb mint egymillió ember a munkanélküli, angol területen. Százhatvan- milliárd márka adóssággal Anglia a legeladósodot- tabb országa Európának. Az a körülmény, hogy Angliában egy 'kisebbségi szocialista kormány kor­mányoz, újabb megbolygatása az angol tömegéletnek. És Angliát mégsem hagyja el a hidegvére. • Bratíamsnak a két régens elleni intrikál miatt salát p&rtiâiban is megingott a helyzete (Bukarest, május 15.) A Lupta legutóbbi száma szenzációs leleplezésekkel szolgál Bratianu Vintila politikai sakkhuzásait illetően. A lap szerint a liberális párt elnöke, akinek annakidején konfliktusa volt Buzdugan régenssel, a hadakozást tovább akarta folytatni a régenstanács ellen. Elő­ször a régenstanácsot mint egészet támadta, később azonban attakjai csak két régens ellen irányultak, mig Miklós régens-hercegnél audiencián jelent meg és a lehető leglojálisabbnak mutatkozott. Arra töre­kedett, hogy a régens-herceget megnyerje terveinek, amelyek szerint, hogyha kormányra jutna, az lenne a szándéka, hogy Miron Christea és Sereţeanu régensek helyett más tagokat választasson he a régens- tanácsba. A régens-herceg kollegiálisán értesítette régenstársait Bratianu szándékairól és emiatt a li­berális párt elnöke súlyos politikai következményekkel járható zsákuccába jutott. A lap Bratianu poli­tikai cselekedetét olyannak minősiti, amely már a valósággal a hóbortosság jegyét viseli magán és amelyre még nem volt példa Romania történetében. Úgy tudja, hogy ennek következtében^ Bratianu Vintilának pártbeli helyzete is megrendült, éppen ezért érdekes fejlemények nincsenek kizárva. A szenátus iünteiett a kisebbségi törvény ellen Viharos tapssal fogadták egy magyarellenes magatartásáról ismert szenátornak azt a kijelentéséi, hogy a kisebbségek ne kívánjanak maguknak kisebbségi törvényt (Bukarest, május 15.) A szenátusban a csü­törtöki ülésen elsőnek Danila Sabo, a móevidéki lakosság házaló kereskedelmi joga érdekében in­terpellált. Ennek a lakosságnak 1857-től kezdő­dőkig privilégiuma volt arra, hogy háziipari termékeit szabadon terjeszthesse az akkori egész osztrák-magyar monarchia területén. Az im- périumváltozás után uj helyzet állott elő s újab­ban a magyarországi hatóságok meglehetős aka­dályokat gördítenek a móevidéki háziipari ter­mékek árusítása elé, ezeket különböző taxákkal róják meg s az illetőket állandó üzletek nyitására akarják kényszeríteni. Ezek a rendszabályok a mócok kereseti forrását a legnagyobb mértékben befolyásolják. Kéri a kormányt, hogy lépjen érintkezésbe a magyar kormány­nyal és az ügyet esetleg szerződés for­májában szabályozza. Ugyancsak Sabo tudomására hozza a földműve­lésügyi miniszternek, hogy a falusi lakosság potom áron elkótyavetyéli a termést és intézke­déseket kér ebben az irányban. Ciotea szenátor egy Szulina mellett felállí­tandó papírgyár érdekében interpellál. A gyár felállítására egy külföldi mérnök évekkel ezelőtt beadványt intézett a kormányhoz, az ügyet azon­ban még nem intézték el, noha ez a vállalkozás rengeteg moesaras terület értékesítését^ tenné le­hetővé, mivel az ottan termő sást és nádat hasz­nálná fel a papírgyártásra. Napirenden a kultusz és közoktatásügyi minisztérium szervezetéről szóló törvény szere­pelt. Az első szónok Gurie metropolita volt, aki az egyházi iskolák részére nagyobb mozgási sza­(Tudósitásunk folytatása a 2-ik oldalon.) Lloyd George legutóbbi cikkében foglalkozik Anglia politikai gondjaival és mellesleg rámutat arra a körülményre, hogy ezek a bajok más országot már régóta kimozdítottak volna a flegmájából, de az angol temperamentum, bizonyára klimatikus be­folyások alatt, nem könnyen izgul, noha volna oka reá. Az angol nép ezer baj között is rendületlenül bízik az ösztönében. Tudja, hogy hibákat csinál, de sohasem olyan szarvas hibákat, amelyekből ki ne tudná vágni magát. Ha nyújt Anglia még ma is Európa számára tanulságot és iránytűt, úgy bizo­nyára ez a lelkisajátság az, amelyet érdemes meg­tanulni tőle. Mindamellett Anglia, amely a demokráciának és a parlamentárizmusnak ‘klasszikus hazája, tanul­sággal szolgálhat más népeknek is a helyes self- govemeinent mibenlétét illetőleg. Persze, ebben kö­veti Európa legkevésbé az angol kormányzás hagyo­mányait. Még ma is szünetlenül kisért a jelszó, hogy a demokrácia régi módszerei felmondták a szolgála­tot es lám, Lloyd George cikkével egyidejűleg Teo­dor Wolff, a hires német publicista közli Mussoli­niéi történt intervjuját, amelyben félreismerhetet­lenül bókokat ereget a Duce és rendszere felé. Az angliai tanítások a kormányzási rendszerekről, a szabadkereskedelemről, fájdalom mind erőtlenebb ül hatnak az európai közéletben. Hiszen ezen sem le­het túlságosan csodálkozni... Maga Anglia akar sza­kítani egyik-másik tradíciójával. . * • Például a szabadkereskedelem az angol politi­kának, egyes szakaszoktól eltekintve, mindig a ge­rincét képezte. A konzervatív kormánynak is azért kellett megbukni, mert a védővámok" rendszerére akart áttérni. Most Angliában ismét a védővámok­kal kacérkodnak. A védővám elvét úgyszólván olyan principiummá akarják kiképezni, amely hivatva van Anglia összes gazdasági nehézségeit egy csa­pásra leküzdeni. Lloyd George említi, hogy Angliának e pillanat­ban legnépszerűbb embere Lord Beawerbrook, az an­gol sajtómágnas. Tulajdonképpen a még mindig na- . gyón erős konzervatív pártnak ő a vezére, nem pe­dig Stanley Baldwin. „Minden tory-gyülekezeten azzal a lelkesedéssel fogadják, mint Gandhit saját hívei Indiában“ —- írja a volt liberális miniszter- elnök. Mit akar ez a kanadai származású, nagytehet- ségü és lapjai révén óriási befolyású iparmágnás, az uj mozgalom prófétája, a neokonzervativok ve­zére voltaképpen? Az egész brit birodalmat egysé­ges gazdasági egészbe tömöríteni, olyanképpen, hogy az anyaország és a dominiumok között megszüntet minden vámfalat, viszont más államokkal szemben kiépíti a védővámot. Terve szerint egy gazdasági ér­telemben vett uj Egyesült Államokat akar, egy Pán-Angliát, amelynek összetétele élénken emlékez­tet Briandnak a most szőnyegre kerülő Pán-Euró- pás tervére. Beawerbrook koncepciója felidézi a hires Chamberlain alakját, aki annakidején szintén valami ilyesmit akart és ennek a gondolatnak a lelkesíté­sére olvasta fel óriási tetszés mellett Tenyson hires versét, a „Rule Britaniát“. A Beawerbrook-terv gya­korlatban annyit tesz, hogy például Anglia szaba­don engedi be a kanadai búzát, ellenben kegyetlenül elvámolja a búzát, ha Argentínából jön. * A mozgalom másik vezére ugyancsak egy hires ujságmágnás, az ismert Lord Rothermere, akiről kü­lönben a liberáils Lloyd George a legelismerőbb sza­vakat írja:. „Rothermere testvére az elhunyt North­chliffének, aki örökölte az elhunyt egész organtó- rikus hatalmát, de üzleti érzékben, pénzügyi szimat­ban tízszeresen felülmúlja.“ Rothermere nem egy­szer megmutatta, hogy számára nem közömbös Európa békéje, de azért a neokonzervativok terve, amennyiben megvalósul (és nem vitás, hogy meg­valósulhat, hiszen a praktikusságon kiviil jóadag na­cionalizmus is van benne), úgy Anglia automatiku­san elszigetelődik Európa érdekeitől és valósággal propaganda eszközöket kovácsol azok számára, akik Pán-Éurópát gazdasági megfontolásból Anglia kikü­szöbölésével akarják elérni. Az uj védővámpolitika ellen alighanem össze­fognak a liberálisok és a munkáspártiak, mert sze­rintük ez az uj védővám nemcsak tradíció-ellenes, de csupán az angol mezőgazdaságnak és nem pedig az angol iparnak- és a munkásságnak szolgálja érde­keit. De hogy miként lesz a közeljövőben, azt előre tudni nem lehet, hiszen Anglia ismét uj választójogi reform elútt áll és ez sok tekintetben megváltoztat­hatja az erőviszonyokat. Egyelőre annyit látunk, hogy Anglia minden látszólagos hidegvére dacára sem helyezkedik a „quiéta non movere“ álláspontjára és az európai sorsfordulás döntő nyomása alatt menteni igyekszik, ami menthető. Mai számnak 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents