Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-14 / 106. szám
XIIL ÉVF. ÎQ6. SZÁM. oooo©oooooooo©oe©oo®ooooooooooo$o©ş o 0 1 © o Már csak 7 nap van május 20-ig az „ALBINA BANK.“ által garantaitzsiao KOrrsz sorsjegyei nuzasanaK napjáig • w Nem csak a nyereményeket, hanem a húzás napját is garantálja az „ALBINA“! C9 100 leiért 2,700.000 lei, közötte az 1,000.000 ieiüS főnyereményre Q lehet nyerési esélye ! q Ne habozzék, vegye meg sorsfegyéí! § Sorsjegy kapható: lodrásztermekben, tőzsdékben és minden nyilt üzletben, piaci ^ árusoknál, valamint’Központi sorsjegyirodánál, Piaţa Unirii 20, ahonuan vidéki rendelések utánvéttel is eszközöltetnek. A húzás eredménye napilapokban közhírré lesz téve és külön eredménylista Is lesz kiadva. © © s o O © O © 0000e00000000000©030000003©00000000 Az UDR elitéit jelért 2 Nem leépít a Reşiţa, hanem helyet csinál a protekciós tisztviselőknek — Nácionalizálás a racionalizálás jelszavával — Míérl kellett í 40 kisebbségi tisztviselőnek az uccára kerülnie ? — Nincs kegyelem a többi kisebbségieknek sem — Egy vállalat, ahol nem a prolit a fontos A Keleti Újság cikksorozata az UDR birodalmából (Oravica, május 12. Kiküldött munkatársunktól.) „Nicht ein Heiler für diese Räuberwirtschaft... ezt a lesújtó kritikát az elmúlt év őszén, vágta ki a bécsi Rotschild-csoport delegációjának vezetője, Leuterbaoh breslaui bankár a Resicai Müvek és Uradalmak Rt. igazgatóinak szemébe. A delegáció abban az ügyben járt, amely már tíz éve egyik legfontosabb programja az UDR-nak: megint kölcsönre volt szüksége. A tárgyaló külföldi bankárnak azonban aggodalmai voltak a visszafizetés időpontjára nézve. S mit gondolnak Önök nyájas olvasók, mi mindent láthatott az öreg, tapasztalt vállalkozó, ha az egykori Steg-nél, a vállalatok gyöngyénél, őserdők, bányák, kohók, fűrésztelepek, vasgyárak, városok, falvak, országutak, emberek és családok milliárdos uránál, a vállalatok e kis mintabirodalma kellős közepén meg tudott feledkezni az üzleti diplomáciáról és véleményének ezekkel a szavakkal adott kifejezést: „Egy vasat sem ennek a rablógazdálkodásnak 1“ A leépítésnek nevezett nacionalizálás előzménye, a megtagadott kölcsön Ezzel a gorombasággal már be is fejeződött a delegáció működése. Csak a delegáció egy másik tagja, aki talán restelte is, hogy az öreg igazgató igy megfeledkezett magáról, lépett még oda a lesújtott urakhoz és ugyanezt a véleményt igy fogalmazta meg: — „Ezzel a rezsivel a vállalat nem rentábilis. Igen sajnáljuk, de a kölcsönre nem terjeszthetünk elő véleményt addig, amig az urak ezt a rezeit le nem építik!“ (Ez az igazgató már udvarias volt, mert ba kollégája tónusát akarta volna folytatni, bizonyára igy szólt volna: — Mi az ördögnek lóg egy negyedére csökkent üzemivállalatnál 28 igazgató?!) A delegáció elutazott, az igazgatók pedig itt maradtak, ezzel a keserű pirulával, amely nemcsak itt, hanem előkelő családok körében is lesújtó kon- sternációt keltett. Mi lesz a fiatal generációval? — kiáltottak fel a legelőkelőbb körök, mert tudnunk kell, hogy a Resica volt az a vállalat, ahova a fiatalemberek, a legelőkelőbb és legjobb összeköttetésű családok fiatal generációja nyugodtan gravitált, hiszen ide az egyetemről egyenesen főmérnöki rangban lehetett bevonulni, sőt nem is főmérnöki, hanem kis hercegi fizetéssel. Egy goromba bécsi miatt tehát karrierek tömének le. Egy német miatt, aki a Kreditanstaltot képviseli, tehát mindössze annyi köze van a dologhoz, hogy jelentékeny tőkéje fekszik itt, álmok és jövők roppanjanak ketté? Nem, nem lesz leépítés, ne aggódjatok jó összeköttetésű apák és anyák. Vannak ennél az üzemnél emberek, akikért nem fognak összeköttetések megmozdulni, protekciók felvisitani. Ezeket az embereket, akik százával eszik el a kenyeret az előkelőbb összeköttetésű és természetesen magasabb tehetségű generáció elől, ki kell tenni és mindjárt lesz hely, rögtön lesz karrier mások számára. Amazok meg nem kiabálhatnak, hiszen a vállalatot le kell építeni, megmondták a bécsiek! íme, ez az előzménye 240 magyar és német tisztviselő leépítésének. Nem is nacionalizálás, egyszerűen a protekciózás legvégső formája Ami itt alább következik, — tapasztalataink és benyomásaink 240 tönkretett kisexisztcncia jajkiáltása közepette, — mind világosan bizonyítja, hogy ez a folyamat, amely most érvényesül az UDR- nél, nem a Kreditanstalt által kívánt leépítés, hanem lelketlen nacionalizálás, de nem is a nemzeti eszme, hanem a durva protekció, a leplezetlen összeköttetések szolgálatában. Az UDR igazgatótömegének van néha józan pillanata, amikor behatolnak az ablakokon, az állásukból kitett tisztviselők éjszakai sóhajtásai. Ilyenkor meg-megjelenik egy nyilatkozat, amely az üzem racionalizálásáról fecseg és arra utal, hogy lassanként az egész erdészetet be kell szüntetni, ezért kénytelenek a leépítéseket már most megkezdeni. Igen, de hol van az erdőigazgatőság mérhetetlen rezsije? íme, itt van: Marţian Livius vezérigazgató fizetése 2 millió lej. Bubescu Ferenţiu igazgató fizetése 1 millió lej. Mihelcescu Vasile aligazgató fizetése 800 ezer lej. Összoson: 3 millió 800 ezer lej. Ezzel szemben az elbocsátottak fizetése, ösz- szesen nem tett ki többet másfélmillió lejnél. (Hogy pontosak legyünk: Oravicán 74 státusbeli hivatalnokot és 20 kisegítőt küldtek el.) Gondoljuk most: rendben van, tehát mégis megtakarított a vállalat másfélmillió lejt. Igen ám, de akkor mit keres az a hivatalnok légió, amelyet az utóbbi két év folyamán felvettek a vállalathoz, amelyet mindjárt be is vezettek a státusba, tehát Még 128. évben megjelent Ezt a körülményt alapjában véve bizonyítani sem kell, az UDR igazgatósága nyíltan bevallotta. Az 1928. évben rendelet érkezett a bukaresti központtól (mégcsak nem is bizalmas, hanem nyilt rendelet, arcába vágva a vállalat odaadóan dolgozó, szegény magyar és német tisztviselőinek), amely nyíltan foglalkozik azzal, hogy a jövőben csak román tisztviselőt szabad felvenni! Gazdálkodás? Leépítés? Ki beszél erről az UDR- nél? Csak a szegény elbocsátott tisztviselők, ők, akik úgy érzik, szívügyük ez a vállalat, amelynek szolgálatában generációkon keresztül állottak. Az igazgatóság ezeknek az embereknek a szemét töröli ki a leépítés hazugsággal, de már annak, aki beletekint az adminisztrációba, elsősorban egy körülmény tűnik fel: A hivatkozott rendelet az 1928. évben jelent meg. Az erdőszemélyzet ötven százaléka akkor kisegítő alkalmazott volt. Az 1928. év óta a kisegitó'személyzetet lassanként elbocsátották és helyébe a rendelet értelmében kizárólag románokat vettek fel. Az újonnan felvett tisztviselők azonban nem a segédszemélyzet listájára kerültek, hanem a státusba léptek. Tessék kiszámítani, mennyivel terhelte meg a nyugdíjas státus felgyarapitása, a „leépítendő“ vállalat költségvetését?! Nem, leépítésről nincs szó. Szó van azonban égbekiáltó igazságtalanságról, vakmerőséggel és cinizmussal végrehajtott embertelenségről, kisexisz- tenciák könyörtelen elpusztításáról. Asszonyok, 3 nyugdijképességiiket is biztosították. Nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket, asért vették fel, hogy helyére álljanak a rövid utón kitett magyar és német tisztviselőknek. Az utóbbi két év alatt tiz fiatal erdőmérnököt vett fel az UDR. A fiatalemberek mind most kerültek ki az iskolából és van közöttük olyan is, aki mindjárt ranggal ér* kezett meg, akkor, amikor még csak könyvből ismerte az erdőt. Kegyelem nincs! Aki nem román, elmehet! Az oravicai erdőgondnokság területén teljesen! megbénult a munka, az uj emberek nem tudnak boldogulni, a régebbiek pedig napról-napra várják, hogy mikor kerül rájuk a sor. Mert kegyelem, az nincs. Arra számítani nem lehet. Ha rendes leépítésről len ne szó, ha egyáltalán szó lenne leépítésről és nem a hivatalnokok, munkások embertelen kicseréléséről, akkor az igazgatóság egészen más oldalról kezdette volna meg a takarékosságot. Olyan nagy vállalat, mint az UDR, nem folyamodhatik, nem alkalmazhat olyan embertelen eszközöket, hogy a hivatalnokokat, két hónappal a teljes nyugdíjjogosultság elérte előtt küldi nyugdíjba. Az igy megtakarított összeg valóban nem segíti ki az UDR-t. De nemi is az UDR-nek kell ez az ösz- szeg. Kell arra, hogy a protekciós uj munkaerőket bejegyezzék a státusba. Az elhullott, éhhalálra Ítélt, eltemetett kis- exisztenciák kasztjából akarják ezeket az uj exisstenciákat felépíteni. Ha leépítésről lenne szó és nem kicserélésről, akkor megpróbálták volna a fizetéseket redukálni. A liberálisok uralma idején ugyanis a fizetéseket felemelték. Ma az összes hivatalnokok belátták volna a fizetésredukálás szükségességét. De nem erről volt szó! Itt az újabb bizonyíték: az elbocsátottak között, alig akad öregebb férfi. Mind java- korbeli, családos emberek, apró gyermekekkel. Miért kellett éppen ezeket a legmunkabiróbbakat elküldeni. Ott vannak az idősebbek. Nem kell aggódni, ezekre is sor kerül, ezek azonban már n.yug- dijjogosultak, ezek ráérnek. Most azoktól1 kellett elsősorban megszabadulni, akik még nem érték el a szükséges szolgálati időt. 'Ezeket bocsátották el, de olyan gyorsain, hogy idejük sem volt utódjaikat betanítani, A furcsán végrehajtott leépítés Végül pedig: ba leépítésről van szó, miért nem bocsátották el azokat, akiket az utóbbi két év alatt vettek fel?! Miért nem bocsátották el azokat a fiatalembereket, akiknek nincsen családjuk, akik könnyebben elhelyezkedhetnek máshol. Mindenütt, ahol emberies gondolkodás uralkodik, a leépítések idején a fiatalabb, legújabb munkaerőket bocsátják el. Az UDR-nél miért nem igy történt? Nem, nem vádoljuk az UDR-t embertelenséggel és antiszociális gondolkodással. Ha valóban leépítés lenne, igy tett volna az UDR is. De ismételjük, erről sző sincs. Ezért nem bocsátották el a legújabb munkaerőket, hanem a régieket! Azért, mert éppen az előbbieknek kellett helyet szorítani. a nacloaalizálásl rendelet gyermekek, családi tűzhelyek kegyetlen üldözéséről. És végeredményben arról a bizonyos „Räuberwirt- schaft“-ról, amit a bécsiek láttak és ami no™ más, mint protekció és lelkiismeretlenség. Egyik oldalon 28 igazgató 60 millió lej fizetéssel, a másik oldalon 240 kis család azzal a hárommillió lejjel, amit az ő sovány bőrükön takarítottak meg. Mit csináljanak ezzel az árva kis emberek. Hova forduljanak ezzel, mit tegyenek. Miért kell nekik clpusztulniok, miéit nem biztos még a ■ iyu< *— dijuk sem? Ezekkel a kérdésekkel legközelebbi számunkban foglalkozunk. Gyárfás Endre. KATZ és FIA Férfi- és fiuruha áruház, külön mérték szerinti osztály. — Szabott árak. — Kolozsvár, Főtér 10 szám. Interurban telelőn: 835. 0
