Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-02 / 98. szám

«V . fi á& cw Üép ,vise .\ö\váí B­V . C ív ^Kolozsvár, 1930. május 2. JPéütck >FIZ±J'fES. BELFÖLDÖK : 1 évre lMOilej, félévbe 600 tej, negyed j,-. ; „'.évre. 5ob íeí ^y- Jióra loo iej. Vţfcţh-ţ '_v,t . 1? ©MaTáíT ssta^i ára 5 lej. os-, ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kladóklvatah.riaía Unirii (Főtér) 4 Telefon : 8—08, 6-04 XIII. évfolyam 98-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő negyedévre 15 pengő, ;cs szám ára 29 fillér. /t. * Ises kibomlott a rügy Irta: ZÁGON1 ISTVÁN Milyen vigasztalan volna a szegény ember­nek a sorsa, ha a remények virágai* nem nyílná­nak számára. Törődött fásultságában a robot nehéz malomkövei őrölnék szakadatlanul a lel­két s nem látna okot-jogot örömre a saját énjé­ben. Az ókori rabszolgának a reménytelenségbe görnyedt hátán ezért volt olyan irtózatos súlya a nehéz kőhasábnak, amit magarihasitott-fara- gott s maga vonszolt fel az épülő piramisfalak tetejére; Az emberhez intézett krisztusi szózat azért öntött életcélt, élétlendületet és örömköny- nyeket az akkor már megvénült világba, mert a tehetetlenség terhe alatt földön íetrengő nyo­morult, letiport, korbácsolt állati szegénységet emelte fel az emberi értékegyenlőség napsuga­ras magaslatára s a boldogság felé mutató utón az első sorba állította be. A szegény embernek joga van a boldogu­láshoz s joga van a földi életét meg-megujitó, reménységhez, mint a szomjuhozásnak a bal­zsamként üditő harmatcseppekhez. A szegény robotos ember lelke kitárul, felnyílik a májusi évfordulón és a munkagondnok nyomorérzéseit magamögött hagyva, a természet termékenyítő enyhe fuvallatával szárittatja fel homlokáról a keserű verejtéket, ledobja hátáról a hasábosán faragott nehéz teherkövet. Fölszabadultnak akarja magát érezni egy hétköznapon, olyannak, mint azok a gazdagok, akik akkor dolgoznak, ha kedvük tartja s addig pihennek, amig bírják a tétlenséget. Könnyed léptekkel halad fel a magaslatra, a piramisfal magasságába, hova kí­nosan vonszolta fel teher alatt görnyedő testét máskor. Megkönnyebbült felszabadulással, fel­nyílt lélekkel, kitárt karokkal mintha keblére akarna ölelni a földnek virágos szépségeit és a maga örömének tulajdonítja a földforgás visz- szatérő felujulásának törvényszerűségét: íme kibomlott a rügy. Zöld koronákba bomlik a szo­morúan száraz gályáknak a rügye, tarka virág­szirmok milliárdjai szinezik a láthatárt. A téli jég rideg keménységének, a fagy szigorának, a hócsatakos posványnak törvénye: a biztos ha­lála, kikerülhetetlen összeomlása és felette a májusnak győzedelmes diadala. Az életnek tör­vénye a reménység, amit a jégkéreg alatt is keble mélyén melenget a föld. A természet adja a .földönjáróknak ezt a biztató életkedvet s a szegénység proletáröntudata termelte ki azt az életrevalóságot, amely a kizöldült erdőre, kivi­rágzott mezőre ünnepi könnyedséggel kibátor­kodó egyszerű embernek, a legnyomoniltabbak- nak is az ajkára adja a jussot: ime kibomlott a rügy és enyém az élet törvényszerűségéből kitö- rülhetetlen reménység. A felujulás tavaszi hite mindenkié. Ami mindenkié, az a legnyomorul­tabb,^ legelhagyatottabb, legelnyomottabb sze­gényé is. Azé is, akinek semmi más egyebe nin­csen. Akinek sok gazdagsága van, amiről tudja, hogy az övé, az nem tudja ennyire értékelni az emberiség természetadta köztulajdonából szá­mára is kijáró részt. Megszokta a van-1 és ez a szokás halmozni szereti a tulajdont, a -uan-nak az élet-természete az, hogy növelni akarja ön­magát s hogy zavartalanul építse a saját fejlő­dését, korlátokat, védőfalakat emel maga köré, amelynek színvonala alól nem engedi felemel­kedni a TMMcs-ben élőknek táborát. A dolgozta­tok és dolgoztatottak két rendjének választófala emelkedett az emberek közé, akiknek számát mind rohamosabban szaporította a eivilizáció termelési rendje s amíg az önmagában is foly­ton dagadó van minél kevesebb tulajdonost igyekszik megtűrni a hátán, addig a nincsnek korlátái alatt az emberszaporulat termelési rendje áradatként növeli a tömegeket s valahol e kétoszlopu kimeredt világprobléma korlátái között bukdácsol a középrendüségnek az a soka­sága, amely nem tudta még megtalálni a maga helyét s nem tudja elszánni magát arra, hogy a közvéleményt is irányítani tudó különös ké­pességeivel, döntésre alkalmas erejével, helyzeti súlyával melyik szembenálló lelnek a javára döntse el a mérleget. Talán éppen ebben a köz- bülállásában van a hivatása és ha öntudattá nem is erősödött ki ez a rendeltetése, fel fogja ismerni a maga feladatát abban a kiegyenlítés­ben, amelynek irányai nem mutatkoztak meg ed­dig az emberiség számára s amelynek ködho­málya borította rá a világra azt a válságnak nevezett kínos vajúdást, amelynek korszakát éljük. Egy bizonyosságunk van: a kizöldülő re­ménységhez valamennyiünknek jussa van. Aki­nek sokja van és minél több gazdagságot,^ ennek erejével minél több hatalmat akar a kezébe ra­gadni, akkora hatalmassággá nem tud felfuval- kodni, hogy a felujulás életkedvét, a tavasz tör­vényszerűségében biztató erőt is kiragadja má­soknak, még lcgnyomorultabbul elnyomott sze­génynek is a lelki tulajdonából. Amikor virágos májusnak a megünneplését a munkásság a fel­szaporodott tömegnek sokaságában megmutatko­zott erejével megszervezte, a hatalomnak ezt a tehetetlenségét mutatta meg a világtörténelem számára. Bizony, fegyverrel is szemben találta magát, amikor megindult a zöld erdők és virágos mezők felé. A fegyverek nem tudták megakadá­lyozni, hogy ne mondhassa örömmel: ime ki­bomlott a rügy. A fegyver lehajlott a szónak joga előtt, a fegyverszüneti korszak azonban nem tudta meghozni a békekötést, hanem rette­netes összecsapásokat forralt ki. Pedig ez a vi­lágbéke, amelynek kölcsönösen kielégítő feltéte­leinek a kilátása hozná az ujidők csodáinak leg­megnyugtatóbb találmányát, bizonyítana be azt a tulajdonközösséget, ami megosztaná a május­nak minden örömét. Dobrescunak védelmére keltek az erdélyi kormánypártiak A minisztere*nők kijelentette, hogy senki sem kérte a lemondását Makíescu őrnagy inzultusa a kamara előtt (Bukarest, április 30.) A nemzeti parasztpárt erdélyi parlamenti csoportja akciót indított, az er­délyi román politikusok felszínen tartása érdeké­ben, szemben a liberálisok emberekre rámenő kam­pányával. Ez az akció egy kicsit későn jött, mert ezúttal csak Dobrescu tartományi igazgatót tart­hatják meg pozíciójában s ugylátszik, ezt az ered­ményt egyelőre el is érik. Dobrescuért akció indult Kedden este egy bukaresti vendéglőben a nem­zeti parasztpárt erdélyi képviselői és szenátorai megbeszélést tartottak. A megbeszélés szónoka Ma­nu lelkész volt, aki hangoztatva, bogy az ellenzéki pártok ellen inditott többrendbeli kampánynak vol­tak bizonyos sikerei és azoknak több, neves vezető erdélyi politikus esett áldozatul. Ugyanilyen érte­lemben beszéltek Pop Ghita képviselő és Nicola sze­nátor is. ' Az értekezleten elhatározták, hogy küldöttségi- leg keresik fel a miniszterelnököt, tudomására hoz­zák az erdélyi csoport állásfoglalását. A küldöttség szerdán délelőtt fél 12 órakor meg is jelent a miniszterelnökségen Maniu előtt. A miniszterelnök tudomásulvette az előadott kíván­ságot. Kijelentette, hogy Dobrescu, erdélyi tarto­mányi igazgató nem mondott le s lemondását senki sem kérte. A kormányt nem befolyásolják és nem befolyásolták a múltban sem az ellenzék támadásai. Egy incidens és 12 töltény A kamarában napirend előtt Mirescu szociális- ta képviselő intézett interpellációt a munkaügyi miniszterhez az állami nyomdák működéséről. Ki­mutatta, hogy az állami nyomdák nagy konkurren- ciát csinálnak a magánnyomda vállalatoknak és ra­bokkal, katonákkal dolgoztatva, olyan olcsón vállal­ják a munkát, ahogyan azt a magánvállalatok ter­mészetesen nem tehetik meg. Kérte a miniszter in­tervencióját. Manu lelkész többségi képviselő Mateiescu őr­nagynak vasárnapi, a pénzügyminisztériumban tör­tént ismeretes incidensét teszi szóvá, amikor ugyanis Mateiescu őrnagy a minisztérium egyik fő­tisztviselőjét inzultálta. Kéri annak megállapítását, hogy Mateiescu őrnagy nem azonos-e azzal a Meteiescu kapitánnyal, aki őt és tizenhat társát még 1920-ban, az ak­kori választási kampány alkalmával letar. tóztatta. Coiidescu hadügyminiszter, akinek első alka­lommal való szólásra emelkedését a többség nagy tapssal üdvözli, bejelenti, hogy a vizsgálat már meg­indult s azt egy vegyes bizottság folytatja le. amelynek tagjai katonák és civilek. Az eredmény után 24 óra alatt foganatosítani fogják az Ítéletet. Ezután Pop Cicio kamarai elnök kérte a kép­viselőket, hogy az üléseket lelkiismeretesebben lá­togassák. Napirenden a kamara rendkívüli hitelek kiuta­lásáról szóló törvényjavaslatokat szavazott meg, számszerint tizenkettőt. Magyar küldöttség tárta lel az erdélyi vasutasok sérelmeit (Bukarest, április 30.) Laár Ferenc és László Dezső dr. magyarpárti képviselők szerdán memo­randumot nyújtottak át Gafencu közlekedésügyi ál­lamtitkárnak. ' A memorandum a magyar vasutasok sérelmeit sorolja fel, külön tárva fel a kolozsvári, nagyváradi, brassói, zilahi, gyergyószentmiklósi és nagykárolyi vasutasok sérelmeit. Gafencu kijelen­tette, hogy az ügyben interveniálni fog a vasút ve­zérigazgatóságánál és lehetőség szerint ki fogja eszközölni a sérelmek orvoslását. Mai számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents