Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-11 / 105. szám

XIII. ÉVF. 105. SZÁM. £S Vakvezető kutyák a üiíágváros forgatagáőan A potsdami kutya-egyetemen, aQof oerésset tanítják „emŐerségreft a kutyanovenbékeket — Amit a fjédoru égetett ki: rokkantak szeme- üitégát fjefyettesiti a négyíéőu cicerone intelligenciája táv ' (Berlin, május elején.) „Milyen megható!” mondja az idegen, aki futtában nézi meg ezt az ezerféle áramlat alatt fuldokló óriási várost. Ez a meghatódás a vöröskeresztes kutyáknak szól. Annak, aki a külső színét nézi a dolgoknak, va­lóban a meghatottság vöröse önti el a szivét. Aki egy kicsit „beljebbről” néz, annak a keze ökölbe szorul... De maradjunk a kutyáknál. Többnyire a nálunk is nagyon elterjedt német juhászkutya (farkaskutya) válik be erre a célra: vakembe­rek vezetésére. S amit ez az állat végez, igazán bámulnivaló. Akadályok előtt leül, hogy ezzel hátrahuzza és vigyázkodó megállásra kénysze­rítse a gazdáját. Autó, bicikli elől visszahúzza. Ha tömegbe viszi, folyton ugat előtte, hogy a szembejövőket figyelmeztesse. Ha a vak leejt valamit, föladja neki. S ami a legcsodálatosabb: akadálynak jelzi azt is, ami neki, a fürge négy­lábú állatnak, egyáltalában nem az: például a járda szélét, léDCSőt, vagy a korláttal elzárt utat. „Mióta van meg a kutyája?” kérdem az egyik vak gyufaárust, aki régi ismerősöm a Bel­le Alliance-téren. Az ember itt ül naphosszat, s mellette a kutyus, „akit” egész télen vastag ta­karóba burkolt volt, hogy az állatnak csak az orra látszott ki s az álmos, szomorú két szeme.. „Öt éve már’’, feleli és kimondhatatlan sze­retettel simogatja meg az állat fejét. A kutya szeme megcsillan, de nem néz a gazdája szemé­be. Már tudja, hogy hiába nézne... mert az a melegség, ami az emberszemből kicsordul, ha arra néz, amit szeret, kifagyott ezekből a sze­mekből. „Szokott-e "hibázni? ’ ’ kérdem tovább. Rossz rágondolni, hog# mi lenne, ha —. „Ritkán, nagyon ritkán... Dehát kinek nincs hibája?” felelte a barátom és tovább simogatta a kutya fejét. Berlin imádja a kutyát-macskát (és üldözi a gyermeket). Ezeket a vak-kutyákat agyonbe­cézik. Sok vak árüs táblát hord: „Kérem, ne etessék a kutyámat.” A gyufaárus elmondja, hogy ő Potsdamban vette az övét. Kimegyünk Potsdamba. A Saussouci (ejtsd potsdamul: zankzuszi) felé vezető erdőcskében van a képzőintézet. Nem kutyaképző voltakép­pen, ámbár a messzire elhangzó dühödt és kí­nos ugatás, vonyitás inkább emellett szólna. De az intézetben a — háborús vakokat képezik ki. Ez nem túlzás. Még ma is vannak emberek, akik a háború következményeképen, fejseb vagy Í ázmérgezés folytán napjainkban vakulnak meg. Izeket helyezik el itt, s amikor elhagyják az in­tézetet, kutyát adnak melléjük kísérőül. De előbb bent az intézetben szoktatják őket — egymáshoz. » Husz-harminc tisztán tartott boxban van­nak elhelyezve az állatok. Külön rendőrségi en­gedély kell a telep megtekintéséhez, mert a kü­lönböző állatvédő egyesületek, amelyeknek itt óriási tekintélyük van, már igen sokszor támad­ták a „kiképzésnek” itt alkalmazott „módját”. Mit szaporítsuk a szót: úgy verik a kutyákat, mint a parancsolat. Mert egy kutyát, ha hosszú órákat szán rá az ember naponta, föl lehet ne­velni szeretettel, ütés-verés nélkül, egyszerű feddő szóval. Tömegkiképzés nincs kínzás nél­kül. Ezen nincs mit szépíteni; ez igy van. Természetes, hogy ebbeli nézetemet igen titkolom a kalauzoló tisztviselő előtt, mert kü­lönben igen hamar kintről hallgathatnám a lombzugást. A legelső, amit bemutatnak, az a trükk, amivel ugatásra bírják az állatot, ha sü- fü tömegben kell vezetnie a gazdáját. Hát az bizony elég egyszerű. A gazda ma­ga érzi, hogy mikor kell ugatásra bírnia a veze­tőjét és ilyenkor azt mondja neki: „Adj han­got!’’ A vezényszóra pedig úgy tanítják a ku­tyát, hogy rálépnek a lábára. Addig megy ez a kínzás, amíg már a puszta szóra is ugat. (Valamikor, kutyász koromban, szelidebben esi­Kemény tűzifát, kötözött fenyő, léc- és deszkahulladékot, vala­mint 20/50 kötegí'át keresek. Mindennemű ke­mény- és puhafa-eladási megbízást kérek, esetleg egész termeivényekre is. — LÖWf ICMÁK lakereskedő és faus;,nökségi Irodája, Budapest, VII. ftkécia ucca 22. náltam: lámpát lóbáltam a kutya előtt, amit megugatott s közben a vezényszót mondtam. Megtanulta.) De azért megvallom, még ma is hatást tesz rám, ha a Potsdamplatz irtózatos sű­rűjében hangos csaholással vezeti át a gazdáját a Wolf. Mikor kiér a hullámverésből a „part­ra”, a járda szélire, még utoljára leül, hogy a küszöbnyi magasságon meg ne botoljon a gazda. Bemegyünk a kis kórházba. Tiz-tizenöt em­ber van állandóan a szobákban. Az egyiknek a szemén még a nemsikerült operáció után rátett vastag kötés. Hatalmas, kövér ember. Most is­merkedik a kutyájával. Az éjjel már ott is aludt a kutya az ágy alatt. Hiszen egy élet hosszára lépnek közösségre; csakhogy a kutya hütelen, néhány év alatt elpusztul, itthagyja az emberét. Van olyan vak, aki már a harmadik kutyáját nyüvi. Nem igen bírják sokáig a mozdulatlan­ságban töltött félnapokat, ami annyira nem egyezik a természetükkel. Egy másik páciens most tért vissza az első kisebb sétájából. Az erdőben volt. Panaszkodik, hogy néhányszor arculcsapták a vékony ágak, de nem neheztel a kutyára. Meg tudja érteni, hogy az állat figyelme és intelligenciája is vé­ges, nem követel tőle lehetetlent. S a kutya is lemond arról, ami neki az emberrel való kap­csolatában a legfontosabb: a szeretetteljes pil­lantásról. Mind a ketten áldozatot hoznak... (Rettenetesen tudnám sajnálni ezeket a ku­tyákat, a háború legvéletlenebb áldozatait, de nem tudom — az ember miatt.) A további „kunsztok” már csak idegessé teszik az embert: épen mert komplikáltak, az ál­lat számára nehezen érthetők, arra kénytelen gondolni az ember, hogy mennyi irtózatos ve­rés van mögöttük. Nyolc-tizfokos lépcsőn vezeti fel a kutya az emberét, fönt egy plató van s on­nan ismét lefelé vezetnek a lépcsők, le az útra, ahol tovább egy vékony lánc zárja el a járást, rajta kis tábla: Gespert. (A lánc alatt akármi­lyen nagy eb minden erőlködés nélkül átsétál­hatna.) A kutya simán levezeti az embert s a tábla előtt megállítja: akadály... Kimegyünk az intézetből, ahol a gazda (aki ezúttal nem vak) csaknem erőszakkal akarna nekimenni az or­szágúton haladó autóknak, bicikliknek: a kutya idejekorán visszahúzza, mindent észrevesz. Utá­na néha föltekint az emberre, mintha dicséretet, meleg pillantást várna, de nyomban utána visz- szakapja a fejét. Hiába minden. Ez most már ezentúl csak igy lesz... A többi állat, bent a boxokban, az egész látványosság alatt éktelenül izgul és csahol. Szegények hetekig bezárva élnek, csak kinozni viszik ki őket. Most meg azt kell látniuk, hogy 'más végzi a produkciót, holott ugyanazt ők is pompásan el tudnák végezni, csak vinnék már ki őket, ki. futkározni, a nagy kertbe... Odáig vannak a szolgálatkészségtől, nem baj, ha meg is vernék őket, fő az, hogy megmutathassák, mit (1 ni intim testápolása Nem olyan könnyű a női intim toalett­hez megfelelő fertőtlenítőszert Jplálni. Való­ban itt elengedhetetlen a fert$|lenités, ami nemcsak a tisztaság kérdése, hanem a testi jóérzésé, az óv-higiéniáé, sőt gyakran az általános egészségé. Másrészről hatástalan, vagy iritáló szer használata súlyos következményekkel járhat. Valóban, melyik nő ajánlhatná barát­nőinek a megfelelő szert, a szokásos bor­savon kívül, amely igaz, hogy nem izgató, de viszont teljesen hatástalan is; vagy a hírhedt sublimáté, amelynek használata any- nyira elterjedt, helyes adagblása azonban többnyire nehéz és hatása mindenkor többé- kevésbbé maró! Ezért igyekezzünk az érdekeltek figyel­mét felhívni a Gyraldose nevű szerre, víz­ben oldható pirulák formájában, melynek mikrobaölő, szagtalanító és edző hatása va­lóban feltűnő. GYRALDOSE uj szer, amelynek főalkatrészei: az acidum thymicum, a trioximetilin és aluminium sul­fat. Elég, ha egy kanálnyit egy liter vízben oldunk fel és olyan kitűnő öblitőszert nye­rünk, amely nemcsak fertőtlenítő és össze­húzó, de kiütéseket, stb. gyógyító hatásá­nál fogva is kitűnő. ßr. DaSchâ kórházi ervos (Franciaországi Gyraldose kapható minden gyógyszer- tárban és drogériában. tudnak. De szó sincs sétáról, produkcióról; még ezt az egyet is, vékony sovány fiatal kis ron­gyost, hamarosan visszaviszik a boxába és rá­zárják az ajtót. Majd ha megveszi valaki, akkor kimehet az életbe: félnapig mozdulatlanul őrzi a gazdáját a munkahelyén, félnapig a szobájába bezárva alszik. A vezető most bókokat várna tőlem, mert megmutatott mindent és mert akárhogy is vesz- szük, neki munkája fekszik az állatok kínos üvöltésében. De nem bókolok neki, ha belehal akkor se. Lehorgasztott fejjel és félárbócra eresztett szívvel kullogok ki innen, el se búcsú­zom a vakoktól, akikkel pedig pillanatok alatt összebarátkoztam volt. Megyek ki a szabadba, az erdőbe, a világosságba és közben szégyelem, hogy mindezt nekem — szabad. Pap József mmmmmireiremmireiiMmmm mimm tremmmm m m.mj PÜSPÖK GYÓGYFÜRDŐ (Grades mellett) 600 év óta használják eredménnyel 42 C. természetes meleg, kénes, radiumos hőforrásait, reuma, köszvény, ischias, csont­törések és női betegségek ellen. I Romániában jelenleg e!sö újonnan épített HULLÁMe,STRANDFÜRDŐ Verseny-uszoda. Kényelmes vasutközlekedés. Napi penzió fürdővel ÍS©.— lejtől. Újonnan berendezett rituális éiteresm is. Kérjen prospektus!. Püspök gyógyfürdő. w,.v. ..á Borszéffirdőn complett beren­dezett, pensiónak alkalmas tfz szobás vílíű eladó, vagy bérbe­adó. Dósa István Topliţa, Judeţul Mureş. gfezésre, fütés­^ r® nagyon alkal­mas, olcsó SPaiSa kapható. Müasztaios- árugyár rt. parkett- gyárában. Telefon 120 SyaÁM golyós cséplő­ket, magánjárókat, traktorokat, minden nagyságban, kedvező feltételek mellett szállit Friedrich Test­vérek Timişoara.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents