Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-01 / 97. szám

12 XIII. ÉVF. 97. SZÁM. 1 Szavanként ................S L Vastagbettlvel - - - - 10 L ^ sebbam-MOszó 50 L keresőknek l szó 4 L Vastag betűvel - - - - b L Kizárólagosan csak vasár­napra leiadott apróhirdetés 25 száza lékkai drágább APRÓHIRDETÉSEK CSAK PORTÓ BÉLYEGGEL ELLÁTOTT JELIGÉS LEVELEKET TOVÁBBÍTJÁK !* I ftíciezés P-pukám! Tartós örö- met akarsz szerezni ? Akkor 100 leies Kórház sorsjegyet küldj, mert május 20-án milliomos akarok lenni. Sorsjegy­iroda Cluj, Piaţa Unirii 2 ). H ai festés minden színárnyalatban, parókakölcsönzés, szép­ségápolás Böszörményi­nél, Mátvás-u. Olanlnó kereszthuros, ■ elsőrangú gyártmány eladó. Götzl, Széchenyi tér 32. I Hintó i a <s 5 egy és két fogatú ® o jutányosán eladó. 0 a Malom ucca 28. <» «Megvételre keresek «■»a szobai virágokat: asparagust, filodendront. Cim a kiadj ban. MÄVJSSSSS két, magánjárókat, traktorokat, minden nagyságban, kedvező feltételek mellett szállít Friedrich Test­vérek Timişoara. N Ejjv praxl ssal a Írj eraíoliqus ói cheiromanta (kézjós) fo­gad naponként d.u. 2-3-ig Str. Avram láncú (Pjtáíi- utcaj 5 fdsz. 3. A E gy fé megjelenésű, diplomás ápolónő el menne privát házhoz ápolni, vagy öreg úr­hoz házvezetőnőnek. Megkeresések „Komoly nő“ jeligére a 1 riadóba kéretnek. S zéleskörű és ala­pos ism érettséggel rendelkező abszolút, ön­álló magyar*, német leveSsző, gjforsgép* író, ki jól románul is tud, hosszú évi prima referenciákkal, csakis elsőrangú müszikl vál­lalatoktól, bármilyen szakmában elhelyezke­dő t keres, vidéken is. Szives megkereséseket „Kcftségraegtekarl* tás“ jeligére a lap ki- • adóhivatalába kérem. •Tölgy te bükkfürész, H manipulatio és ad- ministrációban perfekt tisztviselő alkalmazást keres. Cim a kiadóban. jSmíelSigens leány báz­is tartási alkalmazást ke­res. Varrásban, főzésben jártas. „Szolid“ jeligére kiadóban. P erfekt magyar-ro­mán gépiróaő négy ­évi irodai gyakorlattal, önállóan levelező, mi­előbb állást változtatna. Szives megkereséseket „Állandó“ jeligére e lap kiadójába kérek. K'ényf’épéssek !Ke­" résünk május 15-re ügyes segédet minden munkára, aki időnként a főnököt Helyettesíteni tudná. Csak elsőrangú munkaerőre reflektálunk Ajánlatok és próbamun­ka a következő cimre küldendők: Emil Heiter fényképész FetroşenL A sztatok műhely, gép­műhellyel együtt ki­adó. Cim a kiadóban. K eresünk garancia­képes vasúti újság- kioszk vezetőket. Cim a kiadóban. K eresek leányom és unokahugom részére bútorozott szobát, eset­leg teljes ellátással fel­tétlen úri zsidó család­nál, Egyetem közelében. Cim a kiadóhivatalban, K ladIS modern három szobás lakás, kony­ha és fürdőszoba. Ferencz József ut 69. iMühe3*nck és **■ raktárnak al­kalmas tágas, világos helyiségek azonnal kiadók. Malom u. 28. SSutoroxolt, vagy üres egy szobás konyhás lakást keres, lehetőleg a belvárosban fiatal házaspár egy gye­rekkel. Cim a kiadóban D r. Rigler Gusztáv egyetemi tanár féle féregirtás és fertőtlení­tést, mint a múltban, úgy most is kizárólag Ador­ján Béla eszközli, Str. ratianu(v. Király u.)26. ü flziethelyiség kiadó, ** esetleg azonnalra is. Cim UnióuccalO. Odeon. MinianmmniE MMMMMM HA .MM HH HA HAHHW?HŞ.HS HffléA HH IMI HA HA HUH* HA HŞ HŞ MWA HA HA HA HA IMI HAM HH HA HA HA HA HA IMI IU Orkán a tengeren Regény Irta: KERTÉSZ JÓZSEF (3) Most nines idő félni. Most nem fájhatnak a hul­lámok rettenetes ütései, -az arcukba vágódó kötelek csapása. Most egyetlen cél van csu|)án, egyetlen fel­adat: elérni a hálóval a hajó faráig. Ezért születtek, ezért éltek, küzdöttek, szenvedtek eddig. Azért, hogy eljuthassanak most a hálóval a hajó faráig. Addig nem lehet elesni, addig nem szabad jajgatni, addig nem jöhet értük a halál, mert vinni kell, cipelni, húzni, keresztül az eleven, gyilkos hullámokon, át a poklon, keresztül az üvöltő, taszigáló szélrohamokon, vinni kell a hálót csak a hajó faráig, csak a hajó faráig, nem tovább, egy milliméterrel sem, de addig el kell vinni. Buta tenger, csonttörő hullámok, or­dító szél, vállakra nehezülő óriási sulyok, hömpöly­gő szennyes vizek, Leskelődő, gyáva halál! Kuss! Fel­re az útból! Félre az útból! Viszik a hálót. Viszik az emberek, a halászok. Mit akartok ti itten? Mi a ti hatalmatok az emberéhez képest? Tenger? Téged megakaszt egy szikla, szélvész? Téged járomba fog­nak, mint igáslovat. Mit akartok? A teremtés ura azt mondja hogy: akarom. Szegény, megkinzott em­berek, átázott, szürke parányok viszik, viszik a nagy nehéz fenékhálőt. Elérnek vele a hajó farára. Elér­nek vele. Ott vannak. Ott vannak, ledobják a vál­lukról. Nehéz, hörgő sóhajtások szakadnak fel belő­lük: „Végre.” A szél sikongatva röhög, a hullámok menydörögve zugnak és elnyelik a sóhajtások hang­ját, mint nagy fekete baglyok a kicsiny lepkéket és rohannak velük tova. — Bedobni! — ordítja Mária apja, a halász- mester. — Bedobni! — ordítják vissza az emberek. Az olmosvégü súlyos háló beröpül a vízbe. Barna, vé­res, eres kezek eregetik utána a vastag kötélből font hálótestet, amint a fenék felé szaladó ólom paran­csoló rángatással követelőzött. A kígyóvá szorított hálótest kifutott az emberek öléből és beleszaladt a fekete vízbe. Már csak a hosszú, vastag, kátrá­nyos kötél volt fent a fedélzeten. Az egyik matróz az árboc köré csavarta. A vége, melyen a háló csün­gött, petyhüdten lógott bele a vízbe. A hullámok néha keresztülvágtak az egész ha­jén. Embereket sújtottak le a fedélzetre és lökték a hajót -a szirtek felé. Minden szem a lelógő, barna kötelet leste. — Jaj, megfeszül-e? Jaj, megakad-e az olmos­végü háló a fenék szikláiba? Jaj, megfogja-c a ha­jót, mielőtt... mielőtt...? — Oh, jaj, mennyi kérdés? Mennyi halálos válasz. És lesték a kötelet, melyet a szél csapkodott és a hullámok neki-neki vágtak a hajó testének. A kötél lassan emelkedni kezdett a vízből s a fekete vonal, mely a hajó mellett lemutatott a sö­tétre, mint valami óriási ujj, egyre távolabbra íer- dült. A kötél lassan kifeszült, felemelte a szétnyílt háló lyukacsos testét. — Megfogta! — Megfogta! — ordítoztak az emberek. A kötél nyikorogva húzódott ki feszesre, mint egy húr. — Oh, ha elszakad! — Utánaengedni! — ordította a halászmester, mikor egy óriási hullám a magasba kapta a hajót és a kötél vékonyra nyúlva muzsikált, mint elpat­tanni készülő húr. Az emberek utánaengedtek a kötélből, aztán megint behúzták, mikor a hullám kiszaladt a hajó alól és esni kezdett a mély hullámvölgybe. így ment ez minden hullámcsapásnál. De med­dig fog igy menni? A tengeralatti szikla, melybe ka­paszkodik a háló, elrágja a kötelet, a rettenetes fe­szültség széjjelpattantja a hálószemeket és akkor...? Az „Ördög fogán” szörcsögve szívódott keresztül a viz a millió fekete lyukon. Gyorsan, gyorsan kell cselekedni. A hajó veszve van. Vitorlája nincs. Tehetetlen. Az Isten segithet és az emberek, de gyorsan, gyorsan! A háló minden pillanatban elszakadhat. A parti meredek oldalon égtek az apró fények a halászkunyhók ablakaiban, mint derült égen a csillagok. Ott van a segítség. Em­berek laknak ott, halászok, bajtársak. Oh, ha azok tudnák, hogy mi történik itten? Ha tudnák, hogy a Halált egyetlen vékony kötél tartja pórázon. Gyorsan, gyorsan! Vészjeleket! A fénylő torkok ordítsák bele az éjszakába: — Segítség, segítség, emberek. Elpusztulunk! Telehordót vonszoltak fel a hajófarra, ahová nem csapott fel a viz. A halászmester bevágta a te­tejét, hatalmi^ öklének egyetlen ütésével. A barna, bűzös kátránylé szertefröccsent az emberek arcába, ruhájára. — Gyorsan, gyorsan! Az egyik matróz kezében égő szövetnek lobo­gott. A konyhába volt érte, most szaladt keresztül vele a fedélzeten. Oh, csak el ne érje az a rettene­tes hullám! Ég a kátrány. Füstös, sárgás-vörös láng csap a magasba. Hála legyen érte a Mindenhatónak! A vö­rös láng kísérteties színnel von be mindent. A ha- lálrafáradt arcok, kezek, mintha vérbe volnának mártva, Az árboc egy lángoló véres csóva és vér, hömpölyög, zug, tajtékzik körülöttük a tengerbe. Az „Ördög fogának” fekete szírtjein lobogó, véres fényhasábok égnek. Rakétákat gyújtottak. Sistergő tüzcsóvák hasí­tottak bele a sötétbe. Vörös, tűzeső hullt belőlük, amint röpültek az ég felé, aztán szétrobbantak, vö­rös csillagok fakadtak belőlük és beleégették a sö­tét semmibe: — Segítség, segítség! Vájjon meglátja valaki? A falu csendes házai­ban aludtak a fáradt emberek. Az ablakokon békés, bágyadt fények néztek ki a viharos éjszakába. Ki járna most kint a sötétben, a viharszántotta utcá­kon? Talán valaki, aki vár, aki szeret, aki aggódik. Talán, talán meglátja valaki mégis! És szállt egyik rakéta, a másik után a magasba, lobogva égett a ! kátrány. Lángolt a vihar pokla s az emberek szivé­ben piciny, pislogó lánggal égett a remény. • A kis Mária ott állt a szoba közepén, halálra­ijedt, vergődő szivére szorítva a keresztet melyet felvett a földről. Az öreg cseléd tett-vett, rakosga­tott. Az ablakon zörgött a szél, mintha sürgető öklök vernék, az ajtó dübörögve rázkódott a kilincsbe. Hirtelen ismét bevágódott az ablak s besikolt rajta a szél, mintha segítségért kiáltana. A kislány mintha csak megértette volna, felsi- koltott: — Jaj... Apám! Nekiszaladt az ajtóinak. Belelökte a sötétbe és ki­zuhant rajta. Szaladt, szaladt a szélben. A fekete rohanó levegő vitte, ragadta magával, mint meg­áradt szennyes folyam a beléje hullott kicsi fehér virágot. Szaladt, szaladt a szélben, le az útról, fel a sziklacsucsra, ahonnan messze belátni a tengerbe. Ott megállt. Átölelt mindkét karjával egy vastag fa­törzset. Kis lábait nekifeszitette a földnek, hogy el ne vigye a szél. A haja lobogott, a ruhácskáját tépte a vihar. Ott állt a sziklacsucson s könnyes szemei belebámultak a sötétbe. Nem félt a sötéttől, a szél­től. Az ágak recsegve csapkodtak felette. A levelek kísérteties zúgással suhogtak. A szél nyögött, jaj­gatott, visitozott, mint a gonosz szellemek. Nem félt. Kis lelke a szemében ült és nézett, nézett, kifelé a sötét semmibe, ahol a tenger szokott lenni, mikor nem ül átok a világon. Hirtelen fény villant át a sötéten. Vékony, vö­rös repedésbe szakadt a fekete semmi. A repedés vil­lant a magasba s három vörös, irtózatosan világitó, tüzrózsa pattant ki belőle. — Jaj... vészjel — sütötte a szivébe a három, rettenetes vörös csillag. Meglátta a nagy füstös lán­got a csillagok alatt. (Folytatása következik.) ÖAcmpÁ flnuSOÉ'Goedocka, Már több, mint 25 év óta « legjobban bevált. Egyszerű kezelés, biztos siker. Azonnal megszünteti a fájdalmakat én meggyógyítja a gyulladt sebet és vérző he Iveket, Semmi ártalmas alkatrész. Réggé™ és este egy suppositorium bevezetendő.. Minden gyógyszertárban é* drogériában kapható. (bectedtö&Go. MjOXlar: Kannái Sisbeuáoizr, Bukarest, s».eitraro: Csmat 17. Nyomatott a lapkiadótulajdonos LAPKIADÓ R.-T. körforgóján Cluj-Kolozsvár Str. Universităţii (Égyetem-u.) 3. Telefon: 694. 508, «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents