Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-11 / 105. szám

XIII. ÉVF. 105. SZÁM. 5 OLE RÖLVAAG. i aki hét éü alatt lett norvég halászle- gényból amerikai egyetemi tanárrá s megírta két világrész legsikeresebb regényciklusát Istenvert« vidék. Félévig vak sötétség, félévig éjféli Nap. Sehol egyetlen fa; csak zuzmó s bokor. Vihartépte, karsztos vassziklák. Itt rágja magát az északi jég Norvégia végső nyúlványaiba. Ha kiszakit belőle egy-egy darabkát, abból sziget lesz, a névte­lenségnek, a névtelen szenvedéseknek, a rettenetes nyomornak büntetés-szigetje. ^ , Egy ilyen névtelen szigetnek névtelen öblében éldegélt a 70-es évek vége felé egy nyomorúságos házaspár. Napjában háromszor főtt krumpli és só­zott hering volt a menüje, amelyet még nagyon be is kellett osztania, mert három gyerek is volt. a ház­nál; a halászat pedig, amely ezt a soványka kis ke­nyeret adta, évről—évre rosszabbul hajtott. A gyerekek — hát igen — felnőnek, ahogy tudnak. A legközelebbi iskola hét mérföldnyire van; istenkisértés lenne őket ebben a vaksötét, havas vi­harban kiengedni. Ezért csak a „nyári“ félévben, kilenc héten át éldegélnek ott az iskola mellett, amelynek tanítója különben nagybácsijuk. Éppen csak hogy megtanulnak olvasni. Elég is az. Minek egy 'halászgyereknek az a nagy tudomány? A fontos az, hogy tudja, mikor, merre vonulnak a halak, hogy kell a hálót vetnie és tempós nótára egyforma ritmusban újra felhúznia. Pedig az egyik gyerek, az Öle, fenemőd töri magát az olvasmányért. A norvég kormány a na­gyobb halásztelepeken mozgókönyvtárakat rende­zett be s Öle kapható arra, hogy tizennégy mérföl­det is elgyalogoljon, hogy erről a kétnapi járóföld­ről elhozza az Ivanhoet, amelynek meghallotta a hí­rét, hogy az egyik mozgókönyvtárban megvan. Ettől jönnek aztán a bolond gondolatok. Egy napon, visszavárják éppen az apjukat a folyton is- tenkisértő halászutról s Öle ott sétál az édesanyjá­val a kőcsipkés parton. Az anyja kezén fogja a fiát, mélyen a szeme közé néz s aztán megkérdi tőle: mi szeretne lenni. S a kölyök szeme messzire kimered napnyugatnak, a végtelen tenger felé, ahonnan hiába várják az apjukat; szemében felvillan valami és nagybátran kivágja a szentenciát: „Költő!“ Hát ezt mivelik ezek az átkozott könyvek. Apja le is tiltja, annál is inkáhb, incy;t Öle amúgy ügyes halász. A gazdája nagyon dicsén. Csak aztán jön egy rettenetes vihar. Ott pusztul a halásztelep férfi­népének java, a hajókkal együiit. Öle megelégeli a dicsőséget. Apjától tudja, hogy volt valamikor ré­gen egy másik nagybácsija, aki fiatal korában Ki­vándorolt Amerikába, ott farmer lett és meglehetős kis vagyonra tett azóta szert. Titokban levelet ir a bácsikának: küldjön neki — kölcsönbe — hajóje­gyet; majd idővel visszafizeti neki az árát. Két évig nincs válasz. (Bogaras ember a nagybácsi.) Két esztendő múlva nagy hajóvásár van a közelben. Olyan szép, karcsú, hat-nyolcemberes halászhajók akadnak itt. OLe szeme főleg az egyik gyönyörű viking-hajón akad meg. De nagyon szeretné. Már napok óta mustrálgatja, simogatja a szemével, ami­kor befut a postahajó és meghozza a várva~várt ha­jójegyet Newyorkig. Öle gazdája nagyot néz. Na­gyobbat gondol, fél, hogy elveszti ügyes hajóslegé­nyét. „Ha visszaküldőd nyomban a hajójegyet, meg­veszem neked ezt a szép hajót. Apránként letör— lesztlieted nekem az árát!“ Öle félnapi gondolko­dási időt kér. -Kimegy a tengerpartra s mint az ősi Szágáh hőse, ott tépelődik a kiugró szirten. Es­tére előkerül. Döntött. Valami ismeretlen vágyako­zás hívja égy uj világ, az Újvilág felé. Húszéves, Amikor Newyorkban kiköt, a zsebé- i ben egy amerikai tizcentes és — inkább emlékül — egy norvég rézpeták. Iszákjában egy cipó. A tiz­centes pénz dohányra kell. S egy veszekedett betiit nem tud angolul. Pechjére még a nagybácsiját is el­kerüli, aki pedig ideutazott elébe. Három nap, há­rom éjjel vándorol, amig végre norvég honfitár­sakra akad, akik útbaigazítják s pénzt is adnák neki, annyit, hogy odajusson a báesikája farmjára, Déli Dakotába. Háromévi farmereskedés után belátja, hogy nem nekivaló ez a pálya. A legközelebbi nagyvá ­rosba, Jowába megy. Bárminő munkát vállalna, tá­nyért mosogatna, csakhogy ittmaradhasson. De munka nincs. Negyven dollár megtakarított pénze van. Ezzel most — 23 éves korában — beiratkozik, először életében, komoly iskolába, ügy tanul, hogy két év mulv3 matúrára eresztik. Erre a St. OIff College egyetemére megy és négy év múlva, 1905- ben kitüntetéssel vizsgázik le, sőt a professzorai váltig biztatják, menjen haza egyévi tanulmány­útra; ha onnan visszajön, kinevezik ide az egye­temre tanárnak. Öle Rölvaag erre az Ígéretre 500 dollár kölcsönt vesz fel, átutazik Ostoba s egy év malva csakugyan a norvég irodalom professzora lesz a minneapolisi Olaf-egyetemen. Ez 1906-ban történt. Ma is ott tanárkodik. Karriernek is szép dolog: hét esztendő alatt halászlegénybó'l egyetemi professzorrá avanzsálni. De a Rölvaag igazi, nagy lendülete mégsem itt van. Csöndesen professzorkodott elébb, két év múlva meg is nősült. Aztán beütött a világháború, amely rá is, mint minden mélyebben gondolkodó emberre, ha távol élt -is'maguktól a harcterektől, megrendítő hatással volt. Egyszerűen mögéje látott azoknak a nagy mozgatóerőknek, amelyek a népek és nemze­tek sorsát szinte végzetszerűen intézik. Felérezte, hogy a népek életén valamilyen kiszmet uralkodik, amely erősebb, mint az egyes emberek szándékai és törekvései, de erősebb maguknál a népeknél is. És erre megfogamzott benne egy nagy, históriai, év­századok óta folyó drámának az elgondolása. A dráma leglelhében az a jelenség áll, amely Európa népeit végzetszerűen, valóságos kozmikus erővel am kényszeríti, hogy elébb Ázsiából Európába, in­nen pedig utóbb Amerika felé vándoroljanak, uj hazákat alapítsanak. Két nagy regényben irta meg ezt a világhis­tóriai drámát, amelyek — az amerikai, az angol, a norvég, a svéd, a finn és a német kiadás után — most magyarul is megjelennek a Dante kiadásában. Az elsőben (Hallgat a prairie) megírja Per Hansa Hóimnak és az asszonyának életét, akik kivándorol­nak Norvégiából az amerikai nyugati prerikre (oda, ahol valamikor a 49-es forradalom bukása után szegény Újházi és egy csomó ma^ar«m|frmir-társa is kivándorolt, közöttük Petőfi szereícs^lfti ba­rátja, az „Erdei lak“ költői versenyéről ismert Ko­rányi Frigyes is s ott megalapították Uj-Budát, ezt a szinmagyar telepet, amelyet azóta újra befutott a feledés futóhomokja). Per Holm epikus küzdelme a földdel és a múltjával lüktető drámává szubli­málja ezt az emigráns-történetet. Folytatásául je­lent meg „A győzedelmes Péter“, Holm fiának, szó­val a második nemzedéknek lassú átszivárgóba az uj életbe, a — hol csöndes, hol viharos — áthaso- nulás az amerikanizmus uj, dübörgő ritmusához és persze közben folyton a harc az előző nemzedék honvágyával, ősi nosztalgiájával, a bus norvég Szá- gák roman tikumával szemben. A nemzedékek har­cában csupán egy dolog ad biztos talajt a figurák es az olvasó lába alá: az élet örökkévalóságának nagy evangéliumában való hit, amelynek nem igen akadhat a mai irónemzedékben hivatottabb prédiká­tora, mint a halászlegényből világhírű Íróvá csepe­redett Rölvaag. Szabályszerű útlevéllel me§fszök3tt a temesvári hamis tatlevelek fővádlottja (Temesvár, május 9.) A temesvári szigu- ranca és az ügyészség tovább folytatják a vizs­gálatot a hajóstársaságok hamis útleveleinek ügyében. A vizsgálatban eddig lényegesebb for­dulat nem történt. Általános szenzációt keltett azonban az, hogy az utlevélhamisitások ügyének egyik fő­szereplője, Ilertl Antal, a Cunard Line vezetője megszökött Temesvárról. Az ügyészség most hozta nyilvánosságra, hogy az öthónapos vizsgálat Hertl Antallal szemben eredményezte a legsúlyosabb bizonyité- kokat. Voltak kisegitő társai is, köztük egy Po­pov nevű ügynök és egy Rudolf Olga nevű tiszt­viselőnő, aki legutóbb Szentmiklóson ügyvédi irodában volt alkalmazásban. Rudolf Olgát letar­tóztatták és az ügyészségre kisérték. Hertl eltűnése valószinüleg holtpontra juttathatja # nyomozást, mivel természetes, hogy a többi gyanúsítottak most reá és Popov nevű ügynökére fogják hári- tani az utlevélhamisitás minden ódiumát. Érde­kes, hogy Hertl szabályszerű útlevéllel hagyta el az or­szágot és útlevelét nemrégen váltotta ki. A további vizsgálat fogja megállapítani, hogyail volt lehetséges az, hogy egy súlyos bűncselek­ménnyel gyanúsított egyén útlevéllel nyugodtan távozhasson. Egyesek véleménye szerint Hertl Magyarországra szökött, ez azonban nem való­színű. Minden valószinüség szerint félrevezette a hatóságot. A Cunard Line volt vezetője ellen körözőlevelet adtak ki és addig más irányban folytatják a nyomozást. Egyelőre a bünügy középpontjában Hertl Antal, Popov és Rudolf Olga állanak, ez utóbbi azonban valószinüleg csak eszköz volt a két má­sik kezében. Ellenük kivándorlásra való csábí­tás, többrendbeli okirathamisitás és csalás bün­tette miatt indul meg az eljárás, illetőleg ezek miatt adják ki ellenük a körözőlevelet. Azok után, hogy a két bünbakk elhagyta az országot, nagyon kétséges, hogy a vizsgálat milyen ered­ménnyel fog tovább folytatódhatni. Valószinü­leg most már erélyesen megindul a nagy utle- vélhamisitással párhuzamos vizsgálat, amelyet egyes hatósági ténykedések körül fognak lefoly­tatni, mivel Hertl és Popov eltűnése nem egé­szen azt a látszatot kelti, mintha egyes hatósági közegek minden tekintetben kifogástalanul jár­tak volna el. Amint megirtuk, az ügy hátterében vesztegetések húzódnak meg, amelyekre most fény fog derülni a további vizsgálat folyamán. Legalább is ezt várja el a közvélemény, amely figyelemmel kiséri, hogy hogyan fog végződni az utlevélpanama ügye, amelynek főhősei jóval előbb tudtak a nyomozásról, mint a közvélemény és minden jel szerint nyugodtan és idejében szedték össze irataikat, hogy átsétáljanak a ha­táron. #fven évvel ezelőtt h n gy fedeztél* fel A na erikát másodízben: ennek a megrázó emberi, európai drámának történetet mondja el Öle Rölvaag ké.köteles regényciklusa­ÁRA: Lei 255

Next

/
Thumbnails
Contents