Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-05 / 77. szám
XIII. ÉVF. 77. SZÁM. JEtes^ríUjrsjm Balázs Ferenc Hitellel fiezotí mope! menyasszonyt, de ez onplönpi teeny hiányosságai miatt mér negyei!! hónapja nem tudnah egymással mepslÉi Külön lakást veit ki a falujában az amerikai leánynak, aki ott várja be, amíg a külügyminisztérium megkegyelmez a fiataloknak (Kolozsvár, április 3.) Balázs Ferenc, aki mint erről a Keleti Újság olvasói is tanúskodhatnak, bejárta a kerek világot biciklin, szekere®, ócska Főidőn, vasnton és az apostolok lován s baj nélkül úszta meg japáni, palesztinai, amerikai kalandozásait, azt azonban nem gondolta, hogy éppen szülőföldjén, Erdélyben gyűlik meg a baja a hatósági copffal. Balázs Ferenc megismerkedett Kaliforniában egy szép fiatal leánnyal s a kölcsönös rokonszenvből csakhamar szerelem támadt. A fiatalok megegyeztek abban, hogy egymáséi lesznek és ezzel az elhatározással sietni is kellett, mert Balázs eló'tt még ott állott néhányezex mérföld és ő eem szerette volna, de a menyasszonya sem, hogy útitervét megváltoztassa házassági terve kedvéért. 'Úgy beszélték meg a dolgot, hogy Balázs szépen befejezi az útját, hazatér Erdélybe s mikor aztán olyan paróchiához jut — Balázs Ferenc tudvalevőleg unitárius lelkész — hogy eltarthatja családját, a menyasszony áthajózik az óceánon s itt szépen megtartják az esküvőt. A dolog nem látszott komplikáltnak s eleinte a programon nem is történt változás. Körösi Csorna Sándor késői követője títitervéhez híven fejezte be hosszú sétáját, nagyobb nehézségek nélkül jutott el egyik világrészből a másikba és hazatérve nyomban nekifogott eredeti és pompás útleírásának megírásához. Közben állandóan levelezett menyasszonyával és az esküvőt csak az késleltette, hogy megbetegedett s nem akart addig megházascdni, amíg teljesen rendbe nem szedi magát. Aztán meggyógyult és legutóbb parócliiát is kapott: Mészkőbe, eg-/tor- daaranyosmegyei községbe nevezték ki lelkipásztornak. Minderről természetesen pontosan tájékoztatta bájos és fiatal menyasszonyát, Christine M. Frede- riksen kisasszonyt, aki a mult eezíendőben azzal a reménységgel szállott hajóra valamelyik amerikai kikötőben, hogy rövidesen boldog mézeshetekben lesz része. Balázs akkor a székelykereszturi unitárius gimnázium intemátusi felügyelője volt s ideérkezett meg Christine M. Frederiksen kisasszony, aki elszánta magát arra, hogy a távoli Erdélyben ttiszte- Ietes asszony lesz belőle s ezentúl amngy jó magyarosan Krisztina asszonynak fogják hívni. A mult év decemberének utolsó napján jelentkeztek a székelykereszturi anyakönyvvezetőnél. — Meg szeertnénk esküdni, — mondotta Balázs Ferenc illő szerénységgel és a piruló menyasszony, aki már ért is valamicskét magyarul, helyeslőén bólintott hozzá. Az anyakönvwezető készségesen válaszolta: — Nagyon szivesen megeshettem önöket éi nem is^ kellene más, mint egy egyszerű, sablonos bizonyítvány, mivel azonban január elsején életbelép az uj anyakönyvi törvény, kénytelen vagyok bizonyos formaságokhoz ragaszkodni. •— És mik azok a formaságok? — kérdezte némi ijedelemmel, rosszat Sejtve Balázs Ferenc. Az anyakönyvvezető erre előszedte a törvényt, fellapozta annak 86-ik szakaszát, amely a következőket mondja: „Az anyakönyweaetőnek be kell mutatni azt a bizonyítványt, melyet államának konzulátusa vagv ki- rendeltsége állított ki s amely az ő államának a' házasság lényeges feltételeire vonatkozó törvényes rendelkezéseit 'tartalmazza. Ezt a bizonyítványt a román külügyminisztérium is kiállíthatja'.“ — No nem tesz semmit, — mondotta Balázs. Pénzem ugyan nem sok van, de valahogy felutazom Bukarestbe és megszerzem a konzuli leritimá- tiót. A törvényből aztán azt is kinézte, hogy mit is kell bizonyítani az amerikai konzulátusnak? Csekélység. Semmi mást, mint azt, hogy a házasulandó amerikai állampolgár Északamerika egyetlen anyakönyvvezetőjénél sem kötött senkivel * házasságot, szóval nem akar bigámiát elkövetni, nincs vérrokonságban a jövendőbelivel s még náhány olyan akadály nem áll a házasság előtt, amit a román törvényhozók bölcsessége szerint minden,külföldi állam konzulénak tudnia kell minden egyes alattvalójáról. a bukaresti amerikai konzul nem állott tudásnak azon az eszményi magaslabajnos a mindent tán, assá' a román törvény megkövetelt tőle. Tud- runk&t amikor a törvényt meghozták, elfeledkeztek »egkérdezni a külföldi diplomáciai képviselőket arranézve, hogy minek az igazolására vállalkoznak. Már pedig a bukaresti amerikai konzulnak nem volt szerencséje személyesen ismerni Romániába tévedt állampolgárát és így igen természetesen általa nem ismert adatokról nehezen állíthatott volna ki bizonyítványt. Ellenben mentő ötlete támadt. Eskü alatt kihallgatta az amerikai menyasszonyt, aki a román anyakönyvi törvény által megszabott feltételekre vonatkozólag eskü alatt tett vallomást. Ezt aztán a konzul megfelelő pecsétekkel és láttamozásival szankcionálta. A keresztúri anyakönywezető azonban gyana- kodással fogadta ezt a dokumentumot is. Egysze......' ................. .................'......... ~ rüen nem hitte el azt, amit Balázs menyasszony* eskü alatt vallott, nem a jóhiszeműség hiányából, hanem attól való féltében, hogy törvénytelenséget követ el. — Tessék a külügyminisztériumhoz fordulni, — mondotta — annak jogában áll a felmentvényt megadni. Csakhogy Balázs Ferencnek nem ütött olyan jól be utazási naplója, mint a Keleti Újságnak ugyancsak azon a tárcahelyen megjelent Markovit* Rodion-regénye, a Szibériai garnizon és pénz hiányában nem ugorhatott le ismét Bukarestbe. Fogta magát tehát és elt-üldötte maga helyett folyamodványát a külügyminiszternek és azóta immár negyedik hónapja hiába várja a választ. De nemcsak ő járt így, mert a kolozsvári anyakönyvvezető tudtával az utóbbi hónapokban tiz házasulandó pár várja epedve a külügyminisztérium boldogító igenjét. Mit csinálhatott ezek után Balázs Ferenc? Az esküvőt el kellett halasztania, Amerika azonban nincs a szomszédban és menyasszonya nem ugorhatott haza arra az időre, amig a külügyminisztérium meggondolja magát. Elvitte tehát Frederiksen Krisztina kisasszonyt Mészkőre, ahol a napokban történik meg az ünnepélyes papbeiktatás és szállást vett ki neki egy özvegy asszonynál s ott fog lakni mindaddig, amig valamikor egyszer mégis csak megtarthatják az esküvőt. íme egy házassági történet 1930-ból. HispIflH s leiifepplniat Ben! és loloresf Mzütt (Genf, ápi'ilis 3.) A Genf—Zürich—München—Becs—Budapest légi útvonalat a svájci utasszállitó légi forgalmi társaság Bukaresten át Kcnstantinápolyig hosszabbítja meg. A gépek az utat többszöri közbenső leszállás után 48 óra alatt teszik meg a genfi tótól Konsfantínápolyig. A gépek utasokon kívül csomagokat és postát fognak szállítani. A gépek ugyanolyan Fokker típusra monoplánok, amilyennel Lindbergh annak idején az óceánt átrepülte. Gandhit szombaton tartóztatják le Megvárják, ra?g smesdkezdi a monopolellenes só kitermelését és azonnal perfcelogják (London, április 3.) Achamadabadi jelentés szerint vasárnap, április hatodikén egész Indiában megkezdődik a nemzeti ellenállás. A surati kerületben óriási számban jelentkeznek az önkéntesek a polgári ellenállás mozgalmában való részvételre. As indiai nacionalisták körében is számolnak immár Gandhi letartóztatásával, moi-t az angolok látják, hogy a Gandhival szembeni kímélet nem hozza meg a kívánt eredményt, az országos mozgalom életre hívásának elmaradását. Suratban az ellenállás mozgalmát lázasan készítik elő. Gandhit és társait távozásukkor tízezrekre menő tömeg kisérte a város határáig és a zarándokcsapat távozása után a nép rendben visszatért a városba és szétoszlott. Gandhi és hivei-szombaton érik el Combey halászfalunál a tengert és itt kezdenek hozzá a monopol törvényellenes sókitermeléshez. Valószínű, hogy szombaton, az első törvényellenes esciiekedet után letartóztatják a nacionalista vezért. (London, április 3.) Gandhi a Young India cimü folyóiratában írott cikkében felhatalmazza egész India lakosságát a sómonopóliumtörvény ellen április hatodikén kezdődő általános passziv ellenállási mozgalomban való részvételre. A Központi Nyugdi jbizottság pótlólag1 tafabb bizonyítványt követel a tisztviselőktől As uj okmányra nincs szükség és a bizottság eljárása téves értclmesésen alapul (Bukarest, április 3.) Eddig mintegy ezer kérvényt inkézett cl a központi nyugdijbizottság. Az ezerből azonban nyolcszázat visszaküldöttek, mert nem voltak felszerelve a szükséges okmányokkal. A nyugdíjért folyamodó tisztviselők hosszas utánjárással igyekeztek ugyan beszerezni minden előirt aktát, de kiderült, hogy a visszautasítás oka a központi nyugdijbizottság téves elvi értelmezésén alapszik, helyesebben, már .'.az utasítások megadásánál nem precizirozták, hogy az egyes benyújtandó akták milyenek legyenek. A nyugdijbizottság ugyanis a prefektusi és más hivataloknak adott utasításában előirtó, hogy a kiállítandó szolgálati bizonyítványba bele kell foglalni art is, hogy a kérvényezőnek fizetéséből mióta vonták le a nyugdijjárulékot. A hatóságok ilyen értelemben állították ki a szolgálati bizonyítványokat. Pótlólag most olyan bizonyítványt követőinek, amely feltünteti, hogy az illető mióta tagja a magyar nyugdíjintézetnek. A rendelkezői elvi tévedésen alapszik. A magyar Imperium alatt ugyanis nem volt a tisztviselő kategóriáknak nyugdíjintézete, hanem a pénzügyminisztériumnak ^ irt egy nyugdijosztálya, amelynek automatikusan tagja lett az illető tisztviselő, mihelyt kinevezték. Megtörtént, hogy a községi tisztviselők, amig a községektől kapták a fizetésüket, nem ők fizették be a nyugdijilletményt, hanem a község. Az ilyen szolgálati éveket nem veszi figvelembe a központi nyugdijbizottság, csupán azt az időt hajlandó beszámítani, mialatt a tisztviselőt az állam fizette és a nyugdijilletményt levonták. Ennek az lesz az eredménye, hogy a szegény nyugdíjasok öt-tiz évot veszítenek szolgálati éveikből, vagy újabb vexatuváknuk teszik ki őket. Többen meg is próbálták megszerezni ezeket a bizonyítványokat, de azoknak kiadását az egyes hivatalok megtagadták azon egyszerű oknál fogva, mert nem tudják kideriteni, hogy a tisztviselő mióta tagja a nyugdíjintézetnek. Az ügyre felhívtuk Boila Romulus dr. elnök .figyelmét, aki a-legnagyobb jóakarattal, fáradságot írem ismerve intézi a nyugdíjazásoknak ügyét. Boüa dr. kijelentette, hogy az újabb bizonyítványok kérése valóban téves értelmezésen alapul és megnyugtatja a nyugdíjasokat, hogy intézkedni fog a bizottságnál, hogy senkinek a' kérvényét ezen az alapon ne küldjék vissza, mert a kérdéses bizonyítványra nincsen szükség. BoLla Romulus dr. Ígéretét teljes garanciának vehetik a nyugdíjasok, mert nem rajta múlik, hogy a várvavárt kiutalás még nem történt meg. Meggyőződtünk, hogy a kérvények nagy tömege mellett az elintézés hosszabb idők vesz igénybe, de meg van rá a remény, 'legalább ez az elnök intenciója, hogy a szegény tisztviselők minél hamarább hozzájussanak a nyugdijukhoz.
