Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-28 / 95. szám

Till. ÉVF. 93. SZÁM. : líépzshp, CostestWől, (Costesti, április hó.) 1. ... Dragomir ur, a csondőrőrmestor. Szúrós, fekete szemek, fölfelé tüskézett bajusz, egészen zömök növés, két kitüntetés. Most délután hat óra van. Éppen péntek. Ma egy hete történt. A mohó riporterek elsza­ladtak, a koporsókban csontok omladoznak még egy kicsit üszkösen, megindul a segítőakció, el­jöttem, megnézni: _mi maradt?... Maradt: a Tavasz és Dragomir, az őrmester. A Tavasz: az ő névtelen kis sárga virágaival. A lila esttel. A Teleorman patakkal, amiben visszaszikrá­zik az isten búcsúzó napestje. Kis kunyhók, két­oldalt. Fekete zászlók, Lefüggönyözött, . sző- nyegí'oszlányos ablakok. Irtózatos csend. Egy falu, Keleten, amiben ociaégett a ka­cagás. És Dragomir, az őrmester. Az autót nézi, szakértő szemekkel, amivel kijöttünk. Rögtön érzi, hogy nem hivatalos dolog. „B. — Tx. — 11.225.“ Valami bérelt kocsi, kiváncsi ember jött vele, legyünk óvatosak. A szeme közül eliramlik a szúrás, helyébe jut valami csöppnyi r-avaszko- dás. Ű most már mindent tud. Végignézte • a nagypénteki tüzet, de azután elolvasta a buka­resti lapok külön kiadásait. Tudja, mi történt kivíil: És tudja, mi történt belül, a templomaj- tón. (Ezt az újságokból). — Én kilenc óra tiz perckor rohantam az állomásra. Amikor láttam, hogy kicsap a tűz, a tetőről, s a szélén végigszaladt a láng, mint a Dumnezeu ostora. Mondom a főnöknek: „Dom­nule séf, adja ki a tüzfecskendőt, ég a templom.“ A séf éppen várta a craiovai gyorsot, azt mond­ta: „Meg vagy te bolondulva, Dragomir? A CFR fecskendőjét?“ Akkor már láttam, hogy a temp­lom tiszta láng, tudtam, hogy későn is lenne, mi­re vizet vennénk, elégett minden, de a szolgálat, az a szolgálat és a fejem tele lett vérrel, mert, úgy gondolom, vérbőségem van, hát rákiabál­tam: „Domnule séf, adja ki a fecskendőt, akár­kié, mert odaég a falu.“ — „Meg vagy bolondul­va, Dragomir, el se mehetek a helyemről, két perc alatt jön a craiovai.“ „Ha jön, jön, _mondom, — elmegy a séf nélkül is, de ha nem tetszik oda­állni a vonathoz, az nem olyan nagy baj, mintha elég a falu.“ _„Azt ki kell hozni a depóból, arra külön engedély kell. Oltsátok el a tüzet, ahogy tudjátok.“ Dragomir szeme feltéved, a temető felé. — Akkor jött a pörkölt fának a szaga, fújta ide a nagypénteki szél és leszakadt a templom teteje. Én csak messziről láttam. Valami hang is szállt ide a füsttel... mint, amikor valaki beszél, hátulról a fejébe ütnek fejszével és a szó, a szá­jában, megszakad. Szaladok vissza, két perc múlva a hátam mögött cl pof fog a craiovai ex­pressz. A séf szalutált, a templom leégett. Benne a gyerekek... Dragomir egy pillanatra elgondolkozik. És aztán kibuggyan belőle a csendőrbölese­ség: — Mert szalutálni: — regula. Regula este regula!... Amiben igaza van. A tűz, az tűz. A gyerek, az gyerek. Az ex­pressz, az expressz. Szalutálni szolgálati szabály­zat. Fecskendő a depóban, ahhoz engedély kell. 108 koporsó, engedély nélkül. Az mehet. Az expressz: az nem! 2. A nap lejjebb száll a temető felett. Ahogy az autó lassan felkanyarodik, már este van. Gyertyák égnek a temetőben. Emberek és asszonyok kezében, mint nagy­pénteken. Csakhogy most nem a százéves temp­lom borul föléjük, hanem egy sokkal régibb ere­Tycnaéata piles gyógyfürdő (a Kárpá­tok gyöngye) 42° C természetes hőfokú, radióaktiv kénes hő­forrásai és iszapfür­dői 7G0 év óta biztos gyógyu’ást hoznak a reumás, esuzo -: és ischias-betegek száz­ezreinek — Festőién szép fekvés Legmo­dernebb kényelem. Sport, szórakozások. Ü'azási kedvezmény Ked­vezményes tavaszi kurák Prospektus! é 'evi- lágositást ad a TRfcrtCIANSKE TEPLICE. ! deţii piaion. Az isten tavaszi ege. Ó, ez magasan van, ide nem kaphat bele a gyertyaláng, ez nem dőlhet rájuk, ez nem áll az országos műemlékek védelme alatt, ez a nagy templomi kupola, az ég, aminek az alján idevöröslik a morenii olthatat- lan elem, s a közepe táján kigyulnak lassan a tavaszi csillagok. A gyertyák imbolyognak a temető fölött. Ma egy hete egy ilyen kis gyertya... Egy parasztasszony dülöngél erre. Éneklő, hebegő hangja úgy szalad ki a torkán, mintha skálázna. Külön temetési szertartásához külön temetési indulót kreált. __ Hol van eltemetve, akiért itt jár, a teme­tőben?... Az ének megakad. Két szem villan fel, a bekötött fekete fejből, a fekete kendő alól, a fe­kete ruhából, csak két szem. Aztán csöndesen megfordul. A temetőre mutat : — Hol van eltemetve, domnule, akiért itt ié-.vv- ? Jeli Oiv ; Gondolkodik. — Itt van!... Itt van, hát!. És végigmutat a mezőn. Ecaterina Florescu, két gyermek anyja, fér­je a háborúban rokkant, tavaly halt meg, mert a gránátszilánk mozogni kezdett benne és bele­szaladt a vesébo. Ezt a szilánkot tizennégy évig vitte magával. A két lány _ egyik tizenhat, a másik tizenhét, — benne maradt a tűzben. — Hol a sírjuk?.. — Azt nem tudom. Lehet ez is, az is. Va­gyunk vagy tizen, nem tudjuk, hogy kié hol van, mindenki egyforma szén lett. _Hát hol imádkozik?... Ki sir ja fölött?... _ Itt. Mindenkié fölött. Erre, arra... És megint végigmutat a temetőn. Az egész temetőt végigimádkozza. Kezében lobog a gyertya. Bátortalan kérdem : — És... most mi lesz? _Maradt valami?... Ház?... Kert?... Biccent. — Hát, hogyne. Ház is, kert is. Nagy bün­tetés ez. — Inkább nem. Ha mégis van, öregségére... hol lenni?!... A szavaim, kongva lehullanak a sirok fölé. Az asszony kiegyenesedik: — Domnule: az itt a büntetés, hogy nem égett el az egész falu! Akkor senkinek se lenne semmi baja. De csak az öregek meg a házak ma­radtak itt. Ez a büntetés... A gyertya tovább imbolyog vele. _Noapte buna!... És énekel. Az autó rászalad' az országúira. Félóra múlva a craiovai expresszel találkozunk. Most szalutál a főnök, odalent, az állomáson. Fekete Tivadar. Nemzetközi orvoskongresszus a Buda­pesti Nemzetközi Vásár tartama alatt (Budapest, április 26. Saját tud.) A őr. Csil- léry András v. miniszter elnöklete alatt álló Orszá­gos Orvosszövetség május 8. és 11-e között, tehát a Vásárral egyidőben nemzetközi orvoskongresszust rendez. A kongresszus alkalmával megvitatják az or­vostársadalom mai helyzetét, a nehézségeket, me­lyekkel az orvostársadalomnak Európaszerte meg kell küzdeni. Az orvosok ma nemcsak Magyarorszá­gon, de minden utódállamban egyformán nehéz lielyzetben vannak. Az orvoskongresszus égjük cél­ja annak megvitatása, hogjr miként lehetne as ál­talános nehézségeket leküzdeni. Ez lesz a témája a kongresszus első napjának s erről a témáról tartanak előadásokat a inagjmr or­vostársadalom kitűnőségei: dr. Johan Béla, dr. Mi- halkcvics Elemér, dr. Gellert Elemér, dr. Thaly Ló­ránt, dr. Hültl É vim ér, dr. Tanárky Árpád, dr. Pető Ernő, dr. PoUermann Artur. Ä kongresszus másik célja az orvosokkal meg­ismertetni a modem orvostudomány legújabb vív­mányait, az újfajta gyógyítási módokat ós gyógy­szereket . Az orvostudomány minden ágazatáról nagyértékü előadásokat tartanak a legkiválóbb bu­dapesti orvosprofesszorok, kiknek nevei közül külö­nösen kiemeljük a következőket: Bakay Lajos, Blas- kovies László, Bókay Lajos, Frigyessy József, Grósz Emil, Herczeg Ferenc, Kelen Béla, br. Kéthly Lász­ló, br. Korányi Sándor, Schaffer Károly, Szabó József, Tóth István, Verebély Tibor. A kongresszusra a világ minden részéből ér­keznek jelentkezések. Csak Spanyolországból több mint száz magyar orvos érkezik, a tengeren túlról pedig, Délamerikából van a legtöbb jelentkező. Az orvoskongresszus résztvevői a május 3—I3-íg •tartó "budapesti Nemzeitközi Vásár összes kedvez­ményeit élvezik: a féláru vasúti jegyet, a dij egy- harmadrészét utólagosan megváltható vízumot stb. R sziiőff feggencek borzaimas rablógBflkosságoí köveitek el Zalatna melleit (Gyulafehérvár, április 26.) Borzalmas gyilkos­ság tartja izgalomban néhány napja Alsófehér vár­megye lakosságát. Kegyetlen módon agyonütötték Danut Vasilie, Valea Dosului, Zalatna melletti köz­ségben lakó földmives gazdát. A gyilkosság tette­sei: Jón Beliga és Avrauiut Ilié szökött fegyencek, akik után az egész megye csendőrsége folytatja a nyomozást. A gjülkosság a hét elején történt. Egy reggel, mikor a gazda hajnalban felkelve a baromfiudvarra indult a majorságot megetetni, a két elrejtőzött bandita előrohanva, fegyvertussal agyonütötte a mit sem sejtő s védekezni nem tudó gazdát. Danut Vasilie koponyája az erős ütések alatt teljesen összetört s a szerencsétlen ember azonnal kiszenvedett. A rablógyilkosok ezután mj'ugodtan bementek a házba s mivel a gazdálkodó egyedül lakott, minden háboritás nélkül összeszedtek minden ingó dolgot s felfeszitve a szekrényt, elvitték Damut Vasilie hosszú évek során összegyűjtött, félretett pénzét. Jóval később találtak rá a szomszédok az áldo­zat borzalmas állapotban levő hullájára s jelentőst téve a falu csendőrségének, az értesítette a gyula- fehérvári ügyészséget, ahonnan vizsgálóbizottság szállt ki a faluba, A két bandita: Jón Beliga és Avramut Ilié, akik minden bizonnyal tettesei a gyilkosságnak, nemrég még a gyulafehérvári fogház rabjai voltak. Az egyik tiz-, a másik tizenötévi fegyházra volt el­itéivé, azonban nemrégiben sikerült megs zokni8i s börtönből. Érdeke® módon kerültek annakidején a hatósá­gok kezére a banditák. Hosszú ideje rettegésben tartották már a megye lakosságát sorozatos rablá­saikkal, úgy, hogy az egész megye csendőr- és rend­őrapparátusa utánuk kutatott Egy alkalommal egy falusi korcsmába törtek be, mintán a korcson áros pénzét és értéktárgyait összesizedték, mulatni kezd­tek s kényszeritették a korcsmárost, hogy velük igyák. A korcsmáros nem tehetett mást, engedett a banditák felhívásának s leült velük az itóka mellé. Közben feleségének sikerült kiszöknie az épületből s lélekszakadva rohant a falu csendőrségére segít­ség után. A csendőrség azonnal megjelent a korcs­mánál s azt teljesen körülzárta. A banditák észre­véve, hogy nincs menekülés, előkapták revolverei­ket s tüzelni kezdtek a csendőrökre. Percekig tartó tűzharc keletkezett a csendőrök és a rablók között, amelynek ered menyeképpen két csendó'r s az egyik bandita súlyosan megsebesült s mindkét rablót si­került- láncra verni. Gyulafehérvárra szállították őket s a törvényszék ekkor többrendbeli rablógyil­kosságért Jón Beligat tízévi, Avramut Iliét pedig tizeinütévi fegyházra ítélte. Újabb rémtettük most megint széjjelvitte hírü­ket a megyében s remegéssel gondol mindenki arra, hogy netán meglátogatják a kegyetlen rablógyilko­sok. A gyulafehérvári ügyészség különben az egész megye közbiztonsági közegeit felszólította, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel próbálják kézre- keriteni a két elvetemült gyilkost,

Next

/
Thumbnails
Contents