Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-28 / 95. szám
JiQEMMnrP>aMte ? JZJI. »FF. S3. SZÁM. Lord Byron viharos életének szörnyű titka Egy szerelem, amelyről száz éo óta nem esett szó Áx öreg Byron, e néven az ötödik lord, rettenetes egy ember volt. A szomszédját párbajban ölte meg, a feleségét parkja tavába akarta belefojtani, o kocsisával egyszer útközben összeveszett, sző nélkül lelőtte és a holttestet bedobta a kocsiba, halálra rémült felesége mellé a aztán ő maga ült a bakra. — A fia, ha lehet, még eszeveszettebb ember volt; általában csak „Jack, az őrült“ néven ismerték. Egyik feleségét, Lady Leigh-Camarten-t pár év alatt a másvilágra kinozta, mintán a szegény asszony egy leánnyal, Augusztával ajándékozta meg, akit ezentúl a családban csak „A“ néven tiszteltek. Röviddel rá Miss Oatherina Gordont vette el, akivel azonban törököt fogott, lévén, hogy ez a hölgy még nálánál is harciasabb menyecske volt és ha dühöngött, akkor egyszerűen a kályhavasat hajigálta Jolin, a nem éppen szerzetesi életű gárdakapitány után. Esküvőjük után egy évre megszületett George Noel Gordon nevű fiuk, aki utóbb a 19. századi Angliának legnagyobb költőjévé lett. A gárdakapitány, mintha csak erre a végszóra, fia születésére várt volna, nyomban utána eltűnt a látóhatárról, elkallódott, mielőtt a lordi cim és vagyon reáháramolhatott volna és többé senki sem tudott róla. Byronné nagy nyomorúságban maradt a fiával és a mostoha lányával. Ezért Georgeot a Harrow- Col!ege-bc adta be szegényhelyre. Vad állapotok uralkodtak itt; a nagyobb diáknak joga volt arra, hogy a kisebbeket verje. A kis Byron egy Ízben látta, hogy egy nálánál jóval nagyobb és erősebb fiú, hogy náspángolja el Byron egyik osztálytársát. Tuígyönge volt ahhoz, hogy megvédje szerencsétlen /társát és ezért megkérdezte a nagy fiút, hogy hány ütést szándékozik a fiúra rávetni. A nagy fin csodálkozó pillantására Byron sírva azt felelte, hogy azért kérdi ezt, mert ha lehetne, akkor szívesen elvállalná osztálytársa helyett a verés feliét. Ez a kis jelenet, amennyire jellemző Byron romantikus kedélyére, annyira döntővé is vált életében, mert ettől kezdve az emberi szabadságjogok fanatikusává lett. Itt az iskolában történt vele, hogy egy szép napon nagy, pecsétes, királyi levél érkezett a címére, amelyben a tízéves „Byron úrral“ közli a király, hogy az ötödik Byron lord elhunytéval törvény szerint immár ő a hatodik lord ezen a néven és egyszersmind a hatalmas vagyon birtokosa is mostantól kezdve. A következő óra elején már „Dominus Georgius Byron“ néven szólították fel. Az itt felsorolt kis esetből is kitűnik, mennyire érzékeny lelkű fiú volt Byron már gyermekkorában és igy nincs azon mit csodálkoznunk, hogy két évtized múlva ő teremtette meg egész Európa ifjúsága számára az érzelmes byronizmus, a világfájdalom pózát és divatját. Neki erre külön oka is volt, meid születésétől fogva gyönge volt mindkét lábán az Acliilles-izma és ennélfogva holta-napjáig sántikált. Gyönge idegzetére pedig jellemző, hogy ugyancsak haláláig megvolt az a csúnya szokása, hogy a körmét rágta. Ismerte ezeket a gyöngéit és iparkodott erős testedzéssel ellenük küzdeni. Hiszen mint fiatalember Európaszerte nagy feltűnést keltett azzal, hogy az antik Leander példájára, átúszta a Hellespontost, át a genfi tavat, a Capo Co- lonnáról a tengerbe ugrott, kastélya parkjában farkasokat tartott szabadlábon, egy boxmestert fizetett, aki állandóan a környezetében élt, a Balkánon nőket rabolt el és szabadított meg, rablókkal harcolt s végül is mint szabadsághős fejezte bo 30 éves korában fiatal életét. Hőstettei — sánta volta és körömrágása ellenére is — természetszerűleg feléje vonták a nők figyelmét. Casanován kívül kevés ember dicsekedhetik annyi szerelmes kalanddal, mint ő. És kevés költő oeuvre-jében hagytak a szerelmek annyi es olyan értékes nyomot, mint az övében. Hogy csupán néhány ,/esetét“ soroljuk föl: itt volt két diákköri szerelme két unokahugához, azután szerencsétlen és viszonzatlan szerelme a tüdővészben elhunyt Mary Chaworth-hoz, majd Theresa Makrihoz, athéni fogadósnője leányához; itt volt az a török leány, akit rablók kezéből szabadított ki és tett a maga rableányává; itt volt sorsdöntő szerelme a vad Lady Caroline Lamb_hoz; itt volt egész sora a velencei metresszeinek; azután Máltán a Mis. Speu- cer Smith-szel való nagy szerelme, amelyből a Childe Harold legszebb énekei születtek; itt volt furcsa szerelme az ötvenhatéve^ szmimai Mrs. Wer- rj—vei. Itt volt rövid ideig tartó és skandalummal végződött házassága Annabella Milbanko-kal, akit sohasem is szeretett, akit soha nem tűrt meg a saját asztalánál és akit egyéves házasságuk alatt nem •gy ízben késsel fenyegetett meg. Ez a házasság és vele kapcsolatban Byronnak Angliából való szökésszerü és végleges távozása száz év óta rejtély volt. Okát csak mostanában, sikerült egykorú levelezések és naplók alapján kideríteni és André Manrois, Byron életrajzában, amely most ejlent meg a Dante-kiadásban, részletesen ismerteti Byronnak ezt a végzetes élettragédiáját. A fény az, hogy Byron végzetesen szerelmes volt mos- tohanővéróbe, Augusztába, akitől leánya is született éa akitől akkor sem tudott és akart elválni, amikor megnősült; sőt, voltaképpen csak asért nősült meg, hogy további kínos feltűnés nélkül élhessen nagy, fáraói szerelmének. Csak most, Manrois szenzációs könyve után, értheti meg a világ voltaképpen Byron egész lényét, egész viharos életét és azt a gyűlöletet, amely a Wildet is kiüldöző angol társadalmon Byron ellen annyira eluralkodott, hogy Anglia egyik legnagyobb költőjének holttestét mindmáig nem engedték be az angol Pantheonba, a Westminsterapátságba és szobrot csak ötven évvel halála után engedtek neki felállítani. A Népszövetség kérdőre vonta a eseti kormányt a rutén autonómia életbeléptetésének elmulasztása miatt (BECS, április 26.) A népszövetség bizalmas jegyzéket intézett a cseh kormányhoz, melyben kérdést intéz aziránt, hogy a békeszerződésben vállalt rutén felföldi autonómiát miért nem léptette életbe. A kérdés a népszövetségi tanácsot legközelebbi ülésén foglalkoztatni fogja i ezért volt szükség a cseh kormány megkérdezésére.----------------------------------Életfogytiglani fegyházra Ítélték a győri gyilkos leányt Aa ügyész szerint az egész világon rendkívül elharapóztak a bűntények és swiyos ítéletei keli elrettenteni ax eíáiiaíiasodástő! (Budapest, április 26.) A győri törvényszék folytatta Molnár Erzsébet gyilkossági ügyének tárgyalását. Szombaton délelőtt háromnegyed tiz órakor a bizonyítási eljárás befejezése után az ügyész kezdte meg vádbeszédét. Hangoztatja, hogy az utóbbi időben az egész világon rendkívül elharapóztak a bűntények és súlyos retorziókra van szükség, amely elrettentse az embereket az elállatiasodástól. Visszautasítja a védelemnek azt a beállítását, hogy a leány csak eszköz lett volna az alhadnagy kezében. Ha ez igaz lenne, úgy Koncz nem mondta volna Molnár Erzsébet szemébe, hogy a gyilkosságot pénzért követte el. A gyilkosság indoka szerelemíéltés volt, mivel a leány észrevette, hogy Konczné nem nézi jó szívvel azt a viszonyt, ami közte és férje között van. Otthon is állandóan üldözték cs a gyilkossággal próbált menekülni a zavaros lélektani helyzetből. Kétségtelen az is. hogy tettét előre megfontolt szándékkal követte el. A beszéd befejezésében kérte a bíróságot, hogy teljes szigorúsággal adjon elégtételt a megsértett jogrendnek. Molnár Erzsébet védője először is köszönetét* mondott az ügyésznek az enyhe vádbeszédért és újból azt igyekezett bizonyítani, hogy a leány csak Koncz eszköze volt. A vádlott raf jongásig szerette Koncznét és a gyilkosságra j nem volt semmi oka. Az alhadnagy és felesége ellenben többször veszekedtek, sőt Koncz körülbelül egy évvel a gyilkosság előtt revolver*< re/ rálőtt a feleségére. Az alhadnagy alibijei nagyon is megtámadhatók. A legenyhébb büntetés kiszabását kéri. A védő beszéde után az elnök még nehány kérdést intézett a vádlotthoz, majd a bíróság tanácskozásra vonult vissza. Alig nehány percnyi tanácskozás után már megtörtént a döntés és kihirdették az Ítéletet, amely szerint a törvényszék beigazoltnak látta az előre megfontolt gyilkosságot és a hamis vádaskodást s ezért Molnár Erzsébetet életfogytiglani fegyházra és tiz évi hivatalvesztésre ítélte. Súlyosbító körülménynek vették a gyilkosság borzalmas elkövetési módját és azt, hogy az áldozat mindig barátságos magatartással volt a gyilkos iránt, viszont enyhítő körülménynek tudták be büntetetlen előéletét és teljesen beismerő vallomását. Az elitéit az Ítélet kihirdetésekor jajgató sírásba tört ki, és azt kiabálta, hogy inkább ítéljék halálra, mivel az életfogytiglani fogságnál az is jobb. Az ítélet ellen egyébként, úgy a vádlott, mint a védő feleb- beztek. © BBS® JEST-» Két kötet (600ofö.)fűzve 9390- féfőőrkötésöen ................... Tfünöcn könyvzsSoUdju kppŐdW
