Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-28 / 95. szám
XIII. BVF. 95. SZÁM. Három hónap Oroszországban Akit meglátnak a templomban, az repül állásából — Az öt napos munkabét és a vallás — Minden orosz munkás jövedelmének negyven százalékát lakásra és adóra adja, ezenkívül köteles egy havi fizetéséi belső kölcsönként visszaszolgáltatni — Az orosz lakásviszonyok borzalmai Olveuezer mozi és nyolcvankét rádió leadóállomás felé A szovjet teljesen kiirtotta a korrupció rákfenéjét — Mi lesz az orosz ifjúsággal ? A Keleti Újság erede1 cikksorozatának második közleménye — Pick 'Waldemar elsősorban mérnökember, őt az orosz gazdasági élet, az orosz üzem érdeklik. Ennek a mértékével méri fel az uj gazdálkodási rendszer jövendőjét. Mellesleg azonban látnia kellett az orosz szellemi élet jelenségeit .is. Mi lesz a nemzetiséggel? Mi lesz a vallással? Mi lesz a lélekkel? Az emberekben élő kiirthatatlan metafizikai hajlamossággal? Az orosz szovjet elméletileg a legteljesebb nemzetiségi önkormányzatot engedélyezi. A nemzeti ségre is áll, amit Lenin a vallásra mondott: a vallás magánügy. Viszont azt az állami tisztviselőt, akit ha meglátnak egyszer is, hogy templomba megy, kipenderitik állásából. A nemzetiség kérdése is: magánügy. De Moszkvában rossz néven veszik, hogy például Ukrajna népe ebben az intemacionális világban is ragaszkodik a maga ukrán voltához. Mert követeli, hogy ukrán nyelven tanítsanak az iskolában és hogy az ukrán egyenrangú legyen az orosz- szál. Pick Waldemarral a német kivándorlók kérdéséről beszélgetünk. Tudott dolog, hogy pár hónap előtt ezerszámra szöktek el a németek az orosz paradicsomból. Kérdezem, hogy mi a fő oka ennak. A németek: mennoniták, vallásuk tiltja, hogy fegyvert fogjanak, vallásukban üldözték, ezért otthagyják azt a helyet, ahova száz évszázados telepedésük kötik. A vallásellenes cfícnslva Pick mérnök már nem volt Oroszországban, amikor az újabb vallásellenes offenziva megkezdődött. De az orosz rezsim annak előtte is szívós a a küzdött a vallás ellen. Moszkvában vallásellenes múzeumot állítottak föl és szemléltető módon akarják meggyőzni a tömegeket arról, hogy a vallás n.. ő elnyomatásuk szolgálatában állott. Ám minden elnyomó kísérlet ellenére ils Oroszország vallási gyökerei megingathatatlanok. Ne felejtsük el, hogy Oroszországnak százhatvanmillió lakosa van, akik közül csak kétmillió ember a kommunista. Dacára tehát annak, hogy eltörölték az ünnepeket és az ötnapos munkahét bevezetésével eltörölték a vasárnapot is, a falvakban a lakosság megüli a szent egyházi ünnepeket és a maga erejéből eltartja a lelkészét. Az „ötnapos“ munkahétről lévén szó, Pick megjegyzi,^ hogy j€z az uj rendszer még jobban lazítja a családi kötelékeket. Oroszországban ugyanis a férfi és a nő egyaránt dolgozik, egyaránt fizetést kap. A gyermekeket tarthatják otthon is, beadhatják az iskolába. Három családnak joga vau cselédet is tartani. A dajka intézménye teljesen ismeretlen a mai Oroszországban. ITa az anya nem tudja táplálni gyermekét, mesterséges táplálás alá fogják. Nos, az ötnapos munkahétnek az az eredménye, hogy az apa és az anya, vagy a férj és a feleség rendszerint sohasem találkoznak, mert az ő pihenőnapjuk csak a legritkább esetben esik egybe. Oroszországban a termelés fokozása kedvéért vezették be az ötnapos munkahetet, amely abban áll, hogy az üzem folytonos; ellenben minden ötödik napon a munkásság egy csoportja szabad. Az üzem folytonossága eredményezi, hogy racionálisabban és kisebb üzemköltséggel lehet termelni. De erről majd későbben beszélünk. Fizetési kategóriák Egyelőre maradjunk az orosz társadalmi életnél. Az orosz munkás életszínvonala mélyen alája került az európai munkás színvonalának, viszont az is bizonyos, hogy nem sokkal alatta áll a cári orosz munkásság életviszonyainak. Egy munkás havonta kilencven rubelt keres (nyolcezer lej), egy gyógyszerész száz rubelt, egy orvos százhúsz-száz- nyolcvan rubelt, cgv hivatalnok kétszáz rubelt, egy mérnök háromszáztói-négyszáz rubelig. A mérnök í a legmagasabb fizetési kategória Oroszországban. De, — ha történetesen az üzemben foglalkoztatott mérnök beiratkozott kommunista, legfeljebb kétszázhuszonöt rubelt fogadhat el egy nagyvárosban, ■a vidéken pedig százharminc rubelt, A beiratkozott kommunistának sohasem szabad több pénzt elfogadnia, még akkor is, ha módjában, volna, mint a kategóriájának megfelelő létminimum. Amint említettük, a rubel belső vásárló képessége sokkal alacsonyabban áll kurzus szerinti értékének. Egy család még abban az esetben is nehezen tud megélni, há mind a két tagja keres. Mindenesetre túlzás az az állítás, hogy a kommunista vezérek, vagy vezető tisztviselők, európai fogalmak szerint, ugv élnének, mint ahogy azt „az uj arisztokrácia“ tagjairól feltételezzük. Senkinek sem szabad, még a kiváltságosaknak se, két vagy három állásnál többet elfogadnia. És tegyük föl, hogy valamelyes uton-módon pénzhez jut a szovjet embere. Nem tud vele mit csinálni. Magántulajdont nein szerezhet, ékszereket nem halmozhat fel, luxus árukat nem vásárolhat, élelmiszert csak annyit vehet, amennyire az általános jegyrendszer megengedi, a« ország területét nem hagyhatja el és különben is a titkos rendőrségnek annyira ellenőrzése alatt áll, hogy még csak meg sem kísérli életstandardjával túllépni a szokványosat. Igaz például, hogy ha olcsó készruha helyett ruhát akar csináltatni, azt megteheti. De egy ruha háromszáz rubelbe kerül az f idegenek szabójánál, ez pedig a maximális fizetés- | nek is pontosan a hetvenöt százaléka. Friss, érdekes tünet, hogy a szovjet rendszer mellett is dívik a takarékosság. Postatakarékok alakultak, amelyek viszonylagosan szép betétforgalmat tudnak feltüntetni. Pick Waldemar megismerkedik egy orosz mérnökkel, aki öt év alatt nyolcezer rubelt takarított meg. Ez az összeg lehetővé tette volna a számára, hogy megvásárolhasson a most épülő szovjet lakásokban egy kétszobás örök lakást magának. Igen ám, de az elspórolt pénzt lassanként ki kellett adnia butortörlesztésre. Bútor. Ez is egy érdekes probléma. A lakásrendszer Pick mérnök igen rövid idő alatt rájött az orosz lakásnyomor rettenetességeire. Az orosz hivatalnok feleségével, gyermekeivel, a cseléddel egy 5X6 méretű szobában lakik és hat más lakócsaláddal együtt kell megosztania a konyháját és fürdőszobáját. — Én magam is láttam ilyen lakásokat — jegyzi meg Pick mérnök. — A háború befejeztével megkezdték a kétcsaládos lakások építését, most azonban a kaszárnya-rendszerre tértek át, amelyeknek megoldása a mi európai felfogásunk szerint egyenesen elborza-sztó. Az orosz lakásínség katasztrofálisnak mutatkozik a jövőre is, különösen a fővárosokban, ahol a lakosság bezsufolódik, a házak pedig nem épülnek. A lakásokért különben a fizetéseknek nyolc-tiz százalékát kell visszafizetni, ezenkívül adókat is kell fizetni, úgy hogy a szovjet munkásainak és alkalmazottainak jövedelméből negyven százalék ismét visszafolyik az állampénztárba. A belső kölcsön Újabban bevezették Oroszországban a belső kölcsön kényszerjegyzését. Az orosz újjáépítési kölcsön annyit jelent, hogy minden egyes ember kötelezve van évi fizetésének egy hónapra eső részét államkölcsön címen részletekben visszafizetni. Ezt a kölcsönt a harmincéves újjáépítési programmal hozzák kapcsolatba, amely természetesen egészen más, mint a gazdaságilag ismert ötéves „tervgazdasági” program. Mi a fő oka a katasztrofális áruhiánynak ? Oroszországban óriási az áruhiány. Az üzletek csaknem üresek. Piek Waldemar egy mérnök társával bement égjük legelegánsabb fővárosi üzletbe, hogy kalapot vásároljon. Az egész üzletben csak egy minőségű kalap volt, de ez a kisebbik baj, az összes kalapok csak egy számban, egy fejbőségnek megfelelően állottak rendelkezésre. Vidéken jobban lehet vásárolni. Pick egy szovjetdelegációval vidékre ment és az összes hivatalnokok, mintha összebeszéltek volna, megrohantak egy cipőüzletet, mert kiderült, hogy a milliós fővárosban még a legszükségesebb, legdurvább minőségben előállított lábbelit sem tudták megvásárolni". Jellemző különben, hogy a cipősarkokhoz, vagy talpakhoz nem szabad többet bőrt alkalmazni, csak gummit. — Ha az áruhiány okait keressük — mondja Pick mérnök, — ugv két okot kell megállapítanunk. Oroszországban mindig azt hangoztatják, és ez ‘nagyjában igaz is, hogy az élelmiszereket és az ipari cikkeket függetlenül alttól, hogy a belföldi szűk. séglet fedezve van, valutaszerzés céljából exportálni kell. Ez az exportár jóval alatta áll az orosz belföldi áraknak és amint nehány árunál mcgállapi- tottam, határozott ráfizetéssel. Továbbá a jó árut exportálják, ellenben a rosszabb árut Oroszországban kell elfogyasztani. A másik ok a nehézkes organizációban rejlik. Gondoljunk arra, hogy minden termelési tevékeny7- ség állami és hogy7 a magán iniciativa, valamint a magánkereskedelem teljesen ki van kapcsolva. Az össziparnak és kereskedelemnek csupán tizszázaléka van magánkézben. Lenin ugyan belátta, hogy az antikapitalista kommunizmussal nem megy sokra és hogy uj, gazdasági politikát kell folytatni, ennek eredményeképpen külföldi vállalatok úgynevezett koncessziókat kaptak, azaz jogot ipari vállalkozások létesítésére. E vállalkozásoknál ötvenszázalék a magántőkéé, ötven százalék az államé és huszonöt év múlva az egész ipari üzemnek költségnélkül az állam tulajdonába kell átmennie. A korrupció Erről a gazdasági politikáról is majd későbben esik szó. Egyelőre állapítsuk meg az orosz rendszer tiszteletreméltó előnyeként, hogy ez a rendszer gyökeréig kiirtotta minden más állam társadalmának rákfenéjét, a korrupciót. Azok a közönséges bűn- cselekmények, amelyektől hemzseg a kapitalista termelés alapján álló államok belélete, mint például lopás, rablás, sikkasztás, ezek jóformán teljesen ismeretlenek a mai Oroszországban. Pick mérnök a következő, jellemző esetet mondotta nekünk: — Egyik mérnök kollégámnak, akivel együtt dolgoztam, egy műszaki könyvet ajándékoztam. A mérnök habozott, hogy elfogadja, később azonban belement olyanformán, hogy én beleírom a könyvbe, hogy neki adtam és dedikációmmal igazolom a magántulajdon átruházását. Még egy könyvet sem mert vállalni az illető, mert attól tartott, hogy egy szép napon kérdőre fogják és baja származik belőle. Meghalt a tánc és meghall a dal Az orosz nép gyönyörei bizony Jercdukálódtak a micinkhez képest. Igaz, kitűnő színházi előadásokban van része, amelynek természetesen kilcnc- venszázaléka a propagandát szolgálja. Meglehetősen nagy Oroszországban a mozikultura. Körülbelül ötvenezer mozi működik Oroszország területén. Az orosz kormány nagy súlyt fektet a rádióra is, aminek bizonysága, hogy az öt esztendős építési programmal kapcsolatosan nyolcvanhét rádiólsadóállo- más fölállítását vették tervbe kilcncszásnegyven- nyolc kilóvatt erősséggel és százegy közbeeső leadó- val. Van kávéházi élet is és vannak csapszékek, ahol alkoholos italokat, sört és votkát szolgálnak föl. Az orosz kormány különben az alkoholtilalom bevezetése mellett van, mindenütt a leghatásosabb alkoholellenes propagandát űzi. Az alkoholnélküli italok gyártása jelentős ipari cikk a mai Oroszországban. Kifejlesztették a sportot is. Az emberek szabad idejük nagy részét azonban elméleti vitatkozásokkal töltik, amin én nem is csodálkozom, mert az orosz embernek valóságos szenvedélye, hogy vitatkozzon. E vitatkozások természetesen csak elméleti kérdések körül mozoghatnak, olyan nyilatkozatokat, amelyek kritika alá mernék tenni a szovjetnek egyik, vagy másik intézkedését, sohasem hallottam. Az emberek nem merik kinyitni a szájukat, közömbösen, fáradtan, hangos zokszó nélkül cipelik az élet terhét. Az ifjúság, az uj nemzedék már könnyebben beleilleszkedik az uj viszonyokba, mert nem ismerve a régit, természetesnek találja. Az az érzésem, hogy a felnövő ifjúságnak egyhar- mada meggyőződéses kommunista lesz, egyharmada közömbös, egyharmada pedig titokban mindig visz- sza fogja simi a régi állapotokat. Hogy mi lesz a jövőben, azt nehéz kiszámítani. Tény, hogy a mai Oroszország évi szaporulata minden élánség, tífusz dacára is, három-négymillió és harminc év múlva1 Oroszország mai lakossága meg fog duplázódni. Nehéz jóslásokba bocsátkozni a jövőt illetőleg. Tény azonban, hogy az alatt a három hónap alatt, amié Oroszországban tartózkodtam, az Uraitól, Ukrajnáig, senkit sem hallottam énekelni és senkit sem láttam táncolni. Legközelebbi cikkünk tartalma: A bürokrácia túltengene. — Hogyan dolgoznak a gazdasági üzemekben ? — A kérni ű termelés jövője. — Moszkva a mérnökök Hollywoodja — Német invázió Oroszországban. — Politikai meg- bízoitakaz üzemi kelyen.
