Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-04 / 76. szám
2 Tin. srr. re. szám. Elérf nem szavazta meg a magyar Párt a rendiőrvéngt ? Gyártás Elemér rendkívül éles beszédben Indokolta meg pártja álláspontját a javaslattal szemben Közvetlenül a szenátus ülése előtt kapta kézhez Gyáríás szenátor a törvényjavaslat szövegét § mégis alapos, komoly kritikában részesítette (Bukarest, április 2.) A parlament mindkét háza által megszavazott rendtörvény éllen tudvalevőleg a Magyar Párt a sajtószabadság és általában a közszabadságok védelmében a leghatározottabban állást foglalt. A szenátusban Gyárfás Elemér dr. volt \ a párt szónoka, aki annak ellenére, hogy csak közvetlenül az ülés megnyitása előtt jutott hozzá a tör- I vény javas! at szövegéhez és az ülés megnyitásáig mindössze annyi ideje volt, hogy a javaslatot és indokolását átolvassa, igen alapos és részletekre kiterjedő kritikával kisérte a kisebbségekre nézve rendkívül aggasztó és visszaélésekre alkalmat adható 'tervezet szövegét. Gyárfásnak valóságos rekord- teljesitménye volt ez a felszólalás, mert nyomban az ülés megnyitása után megkezdték a törvényjavaslat tárgyalását és miután egyetlen, szónok sem volt feliratkozva, neki kellett nyomban szólásra jelentkezni s az elnök azonnal meg is adta a szót. A nagy- érdekű beszéd, amely a rendtörvény Veszélyéit pregnánsul fejtette ki, a következőképpen hangzik: — Sajnálatomra kénytelen vagyok szembehelyezkedni a pénzügyminiszter ur javaslatával s kifogásolnom kell különösen azt, hogy ezt a törvényjavaslatot ilyen sietve és előkészítés nélkül terjesztette elénk. Meg kell ugyanis állapítanom, hogy az erre vonatkozó bizottsági jelentés ki sem osztatott közöttünk s azt sem tudjuk, hogy a bizottságban történtek-e és milyen módosítások. Elismerem bizonyos mértékbe}! a miniszter ur álláspontjának jogosságát, sőt igazoltnak látom bizonyos fokig azt a törekvését is, hogy ez a törvény mielőbb megszavaztassák. De kötelességemnek ismerem — s erre pártomtól kifejezett megbízásom is van — hogy minden egyes alkalommal s így ezúttal is a leghatározottabban tiltakozzam az ellen az elsietett törvényalkotás ellen, mely nálunk meghonosodott. Ezt különösen kifogásolnunk kell a jelen helyzetben, midőn mi kisebbségiek vagyunk az egyetlen ellenzék ebben a testületben. Szenátor Urak, olyan időket élűnk, hogy meggyőződésünk szerint mindnyájunk elsőrendű érdeke, hogy az állami intézmények tekintélye, a parlament tekintélye s az itt megszavazott törvények tekintélye fölötte álljon minden kifogásnak, ezeket elismerje az egész közvélemény és semmi meg ne ingathassa. Ha ez mindnyájunk közös óhajtása s ha mindnyájunknak közös érdeke az, hogy intézményeinknek meg legyen a tekintélyük, akkor azt hiszem, hogy nekünk magunknak kell elsősorban tiszteletben tartani intézményeinket s úgy kell itt előterjeszteni, megvitatni és megszavazni a törvényjavaslatokat, hogy az a vita tényleg komoly legyen. Úgy érzem, hogy az állammal szemben is kötelességet teljesítek, midőn azt kivánom és kérem innen a szószékről, hogy a törvényjavaslatokat ne hozzák elénk ilyen elsietve, hanem adjanak módot arra, ht>gy azokat megvizsgáljuk c> tanulmányozzuk. Ami a közrend és a hitelvédelem érdekében hozandó jelen törvényjavaslatot illeti, meg kell említenem, hogy kb. másfél évvel ezelőtt Csehszlovákiában is megalkottak egy ilyen törvényt, melynek ugyancsak a köz- és magánhivatal védelme volt a célja. E kezdeményezés folytán a mi gazdasági szervezeteink is tanulmány tárgyává tették ezt a törvényt, melyet magam is alaposan megvizsgáltam s e tanulmányok során megállapítottuk, hogy milyen nehéz és komplikált kérdéssel állunk szemben. Tényleg feltétlenül szükséges nemcsak az állam és közhitei, hanem a magánhitel és a magánintézetek érdekében is intézkedést tenni, hogy ezeket ne veszélyeztethesse hamis hírek terjesztése által a tisztességtelen verseny. A csehszlovák törvény tanulmányozása során azonban látnunk kellett, hogy mily sok nehézség merül itt fel, mennyire kényes a probléma és milyen végzetes következményekkel járhat ez ország gazdasági életére nézve minden legkisebb hiba, mely e téren elkövettetik. Látván tehát ebből a tanúi- raányból, melyet szervezeteink a legnagyobb komolysággal végeztek, hogy milyen komoly és nehéz e kérdés, fölötte sajnálatosnak kell találnom, hogy a jelen törvényjavaslatot, mely ugyan ilyen természetű rendelkezéseket tartalmaz, nem bocsátotta a kormány az összes érdekelt gazdasági érdekképviseleteknek előzetesen rendelkezésre, hogy azt megvitassák s arra vonatkozólag álláspontjukat leszögezhessék. A kereskedelmi és iparkamarák s a gyárosok, iparosok, bankárok érdekképviseleti szervezetei lettek volna hivatva e kérdésben állást foglalni. A jelen törvényjavaslat, Szenátor Urak, más szempontból is igen fontos, mert közelről érinti a sajtó-szabadságot is. Mi kisebbségiek, kik több szempontból is kisebbségek vagyunk az országban, természetszerűleg nem kívánhatunk egyebet, mint a tökéletes szabadságot s az igazi demokráciát, mert csak a sajtó, a gondolat és a toll szabadsága mellett tudjuk kifejezésre juttatni a mi tiszta és igaz gondolatainkat és törekvéseinket. E törvényjavaslat közelről érinti a sajtószabadságot s mégis azt az érdekelt sajtószervezetek meghr/ilgatása nélkül alkották meg, ami nézetem szerint nagy hiba volt, mert ezzel a kormány alkalmat adott olyan súrlódásokra, amelyeket el lehetett volna kerülni. Van még egy harmadik szempont is, Szenátor Urak, amiért én és pártom nem szavazhatjuk meg ezt a törvényt. Elmondtam már egyszer erről a helyről, hogy igoii gyakran * mások alkalmazzák a törvényeket, mint akik azokat meghozzák. Sajnos, nagyon könnyen megtörténhetik, hogy ez a törvény fegyver lesz egy reakcio- nárius kormány kezében arra, hogy elnyomja mindazokat a szabadságjogokat, melyek ma még léteznek ebben az országban. Mindezen indokokból, Uraim, a Magyar Párt nem szavazhatja meg ezt a törvényt. Mi nagyon jól ismerjük azokat a szempontokat. melyek a miniszter urat. e törvényjavaslat, beterjesztésére indították, nagyon jól látjuk, hogy a politikai szenvedély milyen bűnöket követ el ebben az országban, hogy a politikai pártok a hatalomért egymás ellen folytatott küzdelemben figyelmen kivid hagyják az ország érdekeit, nagy fájdalommal látjuk, hogy különösen a gazdasági érdekek szenvednek a politikai pártoknak a. köjálomért folytatott agitációi következtében, Cadum szappan teljesen semleges, nem izgatja a bőrt, Elkészítésé után hossza ideig szárítják, hogy a nedvesség minden nyoma el- tíinik belőle, teljesen száraz s így kétszer annyit fart, mint bármely szappan. Nincs a világon jobb toaküszappan mint a Cadum szappan.. 1 mindezeket ismerjük, de mégis az a nésetünk, hogy a kormány akkor járt volna el helyesen, ha alkalmat adott volna ebben a kérdésben a megnyilatkozásra az összes érdekelteknek, hogy így ez a törvényjavaslat mint a közvélemény emaná- ciója kerüljön élénkbe. Annak igazolására, hogy a sietségben milyen pongyolán szerkesztették ezt a javaslatot, csupán kél szót akarok ebből idézni. A javaslat azt mondja, hogy büntetéssel sujtandók azok, akik „valótlan tényeket“ terjesztenek. Szenátor Urak, én nem tudom, hogy román nyelven mit értsek „valótlan tények“ alatt, de más nyelven, pl. franciául: „faits, qui ne sonr. pás vrais“, vagy pl. németül „nicht wahre Tatsachen“ — egyenes ellenmondás. Én valótlan tényeket nem ismerek, mert, ha valami tény, akkor az való is, ha pedig valótlan, akkor nem tény! Ugyancsak az elhamarkodott szerkesztés következménye a javaslatnak az a további hibája is, hogy nem tesz különbséget a hirterjesztés következményeit illetően s nevezetesen, hogy tényleg bekövetkezik-e amiatt a pánik, vagy sem. Ha egy teljesen komolytalan ember alkalmatlanul megindít egy hirt, mely hatástalanul el hangzik, ez nem büntethető olyan mértékben, mint az, aki eljárásával tényleg pánikot okozott. Még egy kifogásom van, Szenátor urak: Azt hiszem, hogy az előszóval tett közlések semmikép sem volnának e törvénybe belefoglalhatok. Végső esetben meg tudom érteni, ha valakit megbüntetnek, aki leír, vagy a sajtóban, röp- iratbaii vagy körlevélben, közzétesz bizonyos M- reket, mert hiszen amig a tollat a kezébe veszi, mégis csak van bizonyos ideje arra, hogy meg- j fontolja, amit leír. De élőszóval igen_ könnyen kiszalad az ember száján egy-egy kifejezés, melyet valaki félreért s amelyet nem is lehet utólag ellenőrizni és rekonstruálni, hogy tényleg mondta-e az illető és abban az értelemben mondta-e. amint állittatik. Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben tulmessze megy a javaslat. Ezek a legfőbb kifogásaim, Szenátor urak. Sajnálom, hogy nem tudtam ezt a fontos kérdést rendszeresen kidolgozott beszédben vita tárgyává tenni, de ennek, az az oka, hogy a kormány nem adott nekünk erre kellő időt. Kijelentem, hogy nem szavazzuk meg a javaslatot. Óriás! tűz pusztított egy szafciámegfyeí magyar taiuabaií (Szakmar, április 2.) Nagy tűz pusztított szerdára virradó éjjel Józsefliáza szatmánmegyei községben. Ez a község az egész megyében szomorú hírnévre tett sezrt, mivel nem múlik el év anélkül, hogy eg\T, vaey két nagyobb tüzeset ne pusztítaná el a falu valamelyik jómódú gazdájának házát, terményét, gazdasági felszerelését. A falu lakosai között az a Mr járja, hogy valószínűleg valami beteges hajlamú, piro- manikus ember rejtőzik közöttük, akinek gyönyörűsége az, hogy lángba borítsa évente egyszer-kétszer a falat. A hatóságok erélyesen nyomoznak és nyitva tartják a szemüket, mindeddig azonban nem sikerült a tüzesetek tettesét felfedezni s igy az egyelőre csak 1 a nép fantáziájában él. Mindenesetre gyanús, hogy cvţk óta szinte tradicionálisan este kilenc órakor gynlnak ki legtöbbször a csűrök és rendesen ott, ? ahol a legtöbb érni való van. Keden este kilenc órakor ismét leszállóit .Tézsefházára a vöröskakas. Pmkkner János jómódú gazda már lepihent családjával együtt, amikor szomszédja azzal verte föl, hogy ég a csűr. A csűrben nagy mennyiségű takarmány, sok gazdasági gép és száz juh volt. Az egész falu segítségére sietett a veszedelemben levőknek és először is n juhokat próbálták kiszabadítani. Emberfeletti erővel dolgoztak, maga Pruckner arcán és két kezén súlyos égési sebeket szenvedett, a megriadt juhok.st azonban már nem lehetett megmenteni és mind egy egálig bennégtek. A tűz hamar átharapódzott a szomszédos épületekre ia. Az oltást nagymértékben megnehezítette az, hogy a falunak csak két kissbbméretü fecskendője van és a tűzvész elfojtás# csak akkor kezdődhetett meg erőteljesebben, amikor a szomszédos Aranvosmed- gyesrői is megérkeztek az önkéntes tűzoltók. Tíz épület égett le Józsefházán, 'házak, gazdasági épületek és ezekben nagyon sok takarmány, állat és gazdasági gép pusztult el. A hatóságok újból erélyes nyomozást indítottak.
