Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-19 / 89. szám

Till. wrr. 89. SZÁM. 1 íít-LiJ Legegyszerűbb kezelés finom beállítással, hangtiszta vétel az Arcophon hangszóróval. Gramafonlemezek visszaadására alkalmas. Valódi TELEFUNKEN. Kérje a készülék kötelezettség nélküli bemutatását a legközelebbi rádió szaküzletben ! a vezető világmárka! Az ember tragédiája a bécsi rádióban (Béos, Április 12.) A bécsi rádlő stúdiójában ülünk, úgy éjfélfelé jár u Idő s több-kevesebb türelemmel várakozunk arra, hogy a kábelzavar megszűnjön s a nagy lendülettel megkezdett előadás folytatódhassák. A rádió műsorán Aa ember tragédiája szerepel; a magyar kultúrának ünnepe a mai nap. A bécsi rádió elismerésremöltó és hálát érdemlő előzékenységgel avatta ünneppé Madách drámai költeményének bécsi rádiópremierjét, a legfényesebb színpadi nevek vi­selőit állítva az ügy szolgálatába. Már azzal.a ténnyel, hogy az egyes szerepeket a legkiválóbb bécsi színé­szekre bizta, sikerült itt, a színházi és szinészi kul­tusz városában, az általános érdeklődést felkelteni a nagy magyar költő alkotása iránt s amennyire mi az itteni viszonyokat ismerjük, teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy a bécsi rádiótulajdonosok tulnyo- mórésze valóban végighallgatta Az ember tragédlá“- ját s Így megszámlálhatatlan ezrek ismerték meg Madách drámai költeményét. A szereplő színészek népszerűsége nagy szolgálatot tett a magyar dráma­irodalom eme chef d’oeuvre-jének a magának a ma­gyar kultúrának. Egy színpadi mü, amelyben a főszerepeket Leo­poldlne Konstantin, Raoul Asian és Franz Herteiich játsszák, a kisebb szerepeket Kari Götz és Franger, mindig esemény Bécsben. Ami pedig ezt az eseményt magyar szempontból Jelentőssé teszi, ez különösen az, hogy a bécsi rádlóelóadás megteremtette a konkrét lehetőségét annak, hogy Az ember tragédiája eljus­son a német színpadra is. Hogy ez eddig nem tör­tént meg, ennek nem utolsósorban az az oka, hogy a mü eddigi fordítói csupán kőnyvdrámát nyújtottak, ami, persze, nem számol, nem is számolhatott a mo­dem színpad követelményeivel. Mohácsi Jenő, Ma­dách müvének legújabb fordítója, egyenesen a szín­pad számára dolgozta át a darabot s mi, akiknek a bécsi rádió stúdiójában alkalmunk volt Mohácsi át­dolgozását megismerni, bátran állíthatjuk, hogy a maga elé tűzött nehéz feladatot kiválóan oldotta meg. így Mohácsi megteremtette a drámai költemény né­met előadásának egyik legfontosabb előfeltételét. Egy másik momentum is segítségére jön a klasz- szikus darab remélhető külföldi karrierjének: Leo- poldine Konstantin, Éva megszemélyesítője, rendkí­vüli érdeklődést tanúsít a darab iránt 8 miután célul tűzte ki maga elé, hogy Évát a színpadon is eljátsz- aza, Így tőle, energiájától sokat várhatunk. Leopol- dine Konstantin ma kétségtelenül a legnagyobb szí­nésznők egyike, egyben a legintelligensebbek egyike is, akinek a véleménye színigazgatók és dramatur­gok előtt sokat jelent. Konstantin belemélyedt Ma­dách drámai költeményébe — itt mindjárt megje­gyezhetjük, hogy nem csupán a kínálkozó jó szerep miatt — ás egyenesen amblciónálja, hogy Az ember tragédiája bejusson a német színpadok műsorába. A rádiópremier bizonyára előmozdítja ezt. Hans Nüchtern dr., a bécsi rádió művészeti ve­zetője, aki Bolgár Imrének, a Bécsben élő kiváló ma­gyar rádiószakembernek az ajánlatára Az ember tra- gédlá-ját a rádióban való bemutatásra elfogadta, saját maga rendezte a darabot s a stúdióban próbák alatt egy rendkívül értékes rendezőt ismertünk meg benne. A dráma minden egyes alakját alaposan ki­dolgozta, még a jelentéktelenebbeket is; az órákig tartó próbák keserves munkájában egy olyan együt­tessé olvasztotta őket össze, amely teljes mértékben képes volt a költő müvét a rádióban is érvényre jut­tatni. S a bécsi színészek, valamennyien elkényezte­tett sztárok, imponáló fegyelmezettséggel tettek ele­get a rendező utasításának és vitás esetekben alá­rendelték a saját felfogásukat a rendezőének. A rendező utasításait itt olyanoknak kellett kö­vetniük, akik maguk is rendezők és mint ilyenek, ki­váló szakemberek. Ez éppúgy áll Herterichre, a Burg- színház ezidőszerintl igazgatójára, mint Raoul As- landra nézve. Nüchtern dr., aki a stúdióval szom­szédos kamarájában úgy hallja az előadókat, mintha többszáz kilométernyi távolságban rádiókészülékkel hallaná azt, többizben kinyitja az ablakot és meg­szakítja Lucifer monológját: Udvari tanácsos ur, — ez persze Herterioh — én ezt nem igy gondolnám... Kérném ezt jobban aláhúzni 1.. Es Herterich, a leg­első német színpad igazgatója, az udvari tanácsos ur, visszamegy a helyére és mégegyszer újra kezdi mon­danivalóját. Ez többször megismétlődik vele, éppúgy Aslannal is, a bécsiek elkényeztetett kedvencével, maga Leopoldine Konstantin is utasításokat kap és ezt maguk a művészek tartják a legtermészetesebb­nek. Valamennyien tudatában vannak annak, hogy Madách drámai költeménye nagy elmélyülést kiván, az egyes szerepek alapos kidolgozását követeli meg és erre jellemző, hogy főpróba közben Aslan odasiet Nüchtern dr.-hoz és igy szól hozzá: nem volna-e he­lyesebb ennél a szónál a föltételes mód? Eszmecsere indul meg, amely végül Aslan álláspontját honorálja. Es itt ülnek órákhosszat, újra és újra kezdik a próbát, néha a hajnali órákig is eltartottak azok. Szünet közben Aslan ingujjra vetkőzve sétált és gon­dolataiban van elmélyedve. A rádióhallgatók talán nem is sejtik, hogy a színész nemcsak elmondja, il­letve felovassa szerepét a mikrofon előtt, hanem va­lóban meg is játsza azt. Mi, akik bent ülünk a stúdióban és igy a szereplők mimikáját és minden gesztusát figyelhetjük, látjuk, hogy a legapróbb rész­letekig lejátsszák kidolgozott szerepüket, látjuk, hogy Herterich nemcsak jól játssza szerepét, hanem nagyyszerü Lucifer-aro is. A rádió-premiert egy kis irodalomtörténeti elő­adás előzte meg, amelyet L&bón Antal dr., a bécsi Collegium Hungaricum Igazgatója, tartott. Találóan Jellemezte Madách költői egyéniségét és jellemzé­sével nagyban elősegítette a drámai költemény meg­értését. Egyébként ugyanezen a napon a bécsi rá­. . . Érdemes találomra feljegyezni: a Berliner Tageblatt március 30-i számába csomagolták be a tisztító-intézetben a szmokking-ingeimet. A hirdeté­si oldalakba. Intelligens tisztitóintézet lehet, Ber­liner Tagoblattba csomagol. Az itigek tulajdonosa: magyar, az ingek párizsiak, a lap berlini. Kész Pán- európa, egy percre. Egy perc elég, hogy megnézzem: mit hirdet a ’Berliner Tageblatt? (Nr. 152, 10. Beiblatt, Sonntag, d. 30 März, 1930). Az ember talán kap egy kis le­helletet, ide Délre, a német kultúrából. Csakugyan: itt a lehellet. Az „Universum” nevű filmszínház a „Wien, du Stadt der Lieder” cimü filmet hirdeti. Bejárat a "Lehniner-Platz felől. Az egyik szerepben: Ambrus Irén. A Titania-Palast egy másik hangos-filmet pro­pagál. A cime: „Hajsza a milliók után.” A fősze­repben: Ernest Verebes. Viszont április ötödikére reklámozza be a ber­lini „Komische Oper” Waller Kollo nj operettjét. Jó cime van: „Kéreti Önt a Felség . . ” Női fő­szerep : Kürthy Hella. A Metropol-szinház négycentiméteres nevekkel nyomatja uj szinlapját. Millöcker pompás zcnéjü, régi operettjét újítják fel, „A koldusdiák ”-ot. Főszerepben: Alpár Gitta. A Kurfürstendammon van a „Komikusok ka­baréja”. Délutáni előadásról van szó. Az még nem baj, ha ilyen jó német nevekkel találkozom, mint amilyen: Szőke Szakáll Vagy, ugyanebben a mű­sorban: Szendi Lajos. dió a fiatal magyar Urát is szóhoz Jutatta, Horváth Henrik, a kiváló német műfordító, egy jói összevá­logatott kis antológia keretében éB saját fordításá­ban bemutatta az uj magyar Ura legkiválóbb ter­mékeit. Horváth Henrik a rádióban is pompás elő­adónak bizonyult. J. J, A Kamaraszínház Antoine-darabol: játszik. X szinlapi névsor ezzel az egyszorü névvel kezdődik S Darvas. A Lilit már oda se írják. Érdekes, hogy Zürichből is kér kultúrát Berlin Legalább égy koncertestére valót. Ennélfogva ai berlini „Hochschule für Musik” április elsejére kon­certet hirdet, a zürichi „Häusermann’scher Chor” dalestélyét. Kik énekelnek és játszanak a zürichi összeállításban? Az első név: Hona K. Dnrigó. (Alt énekesnő.) És a második név: Stefi Geyer (violon). Most már nem lephet meg senkit, hogy április má­sodikára a berlini szimfonikus orcheszter uj műso­rának a szólistája: Arányi Ferenc. Vagy, éppen, hogy április 3-án a Beethoven-teremben Bartók Bé­la ül a zongoránál, amig Szigeti József hegedül, s az estének az a cime, hogy: „Eégi olasz mesterek zenemüvei. ’ ’ Nem lehet azt sem különös csodának tekinteni, hogy a Berliner Tageblatt a március 30-i berlini rá­dió műsorban este 21 órára bizonyos Molnár Ferenc „Eins, zwei, drei!” cimü darabját hirdeti. Ugyanezen az oldalon: megjelent Polgár Alfréd uj kritikai füzete. „Auswahl-Band”. Kóbert Jenő a Tribün-szinházban rendezi az „Ő” cimü darabot. És Moholy-Nagy László uj rajzaiból is megjelent egy kötetre való, nem tudom, van-e olyan sikere, mint Andreas Laczkó uj könyvének? Sajnos, a lapból több oldal nem állt rendelke­zésemre, a német kultúra március 30-i ellenőrzésé­re, akár régi olasz mesterekről, akár zürichi ének­karról van szó. Talán legközelebb. F. T, Berlini magyar jegyzet, amiért nem is kell a német fővárosba utazni Tizenhét világhírű név: két hirdetési oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents