Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-19 / 89. szám

XIII. ßVF. 89. SZÁM. Express-interjua gyorsvonaton egy averescanus a szilárdan álló kormányról és a diktatúra álmáról a Bukarest—Kolozsvárt gyorsvona­ton, április 17. A gyorsvonat tömve utasokkal. A folyosón koffer-barrikádokon harci állásban, a csomagok védelmére felkészülten álldogálnak az utasok, mindenki ideges és egy álmatlan éj­szaka redőivel az arcukon mindenki szópárba­jokra van beidegződve. Viták és gorombaságok. Ez a másodosztályú perron képe. Az elsőosztá­lyon már valamivel "konszolidáltabb a helyzet. Itt is akadnak bosszús, állva bóbiskoló utasok, akik talán szerénységből nem mernek betörni a besötétitett vasúti kupéba. Végre egyik kolle­gámmal elszántan megzörgetjük az egyik fél- fülke kilincsét. A villany rellobban, az ajtó ki­nyílik és egy magas, sportsapkás, bcrotváltképü alak tűnik föl a villanylámpa éles reflektorában. Megismerjük. Egy volt miniszter, aki az utóbbi időben feltűnően keveset beszéltet magáról. — Tessék beljebb kerülni, — hangzik az udvarias invitálás, mert a miniszter ur nem ar- rogálja magának a külön szakasz érdemét és nyomban kijelenti, hogy nem volt szándékában a többi utasok jogait elkonfiskálni. Futó pillantás a vasúti kocsi belsejébe: egy­úttal kellemes meglepetés is. A fülke kis asztal­káján bohém hánya-vetiséaben újságok tömege és köztük a Magyar Kisebbség jól ismert sárga füzetei. A miniszter ur mosolyog: — Még azt sem mondhatják az urak, hogy készültem erre a látogatásra. Amint látják, a kisebbségi kérdés nemcsak akkor érdekel, ami­kor intervjukról van szó, hanem akkor is, ami­kor magánember: egyszerű utas vagyok. Bennünk természetesen feltámad az újság­író s már előre örülünk annak az érdekes pers­pektívának, amelyet egy mostanában annyira aktiv politikai csoport miniszterviselt tagja fog feltárni. A miniszter ur azonban elhárító mozdulatai tesz a kezével. — Ne haragudjanak az urak, de semmi kedvem sincs politikai nyilatkozatokat tenni. Az ilyesmivel egyelőre leszámoltam. — Beszélgetni azonban beszélgethetünk, — teszi hozzá s a következő pillanatban már hallgatjuk is. Annyit el kell árulnunk, hogy a miniszter ur az Averescu-párt tagja és éppen ezért bízunk benne, hogy érdekes dolgokat fogunk hallani, hiszen ez az a párt, amely minden számbeli je­lentéktelensége mellett az utóbbi időben annyit hallatott magáról bizonyos diktaturás tervekkel kapcsolatban. — Averescu tábornok tudtunkkal Olaszor­szágban van és az sem titok, hogy Bethlen ma­gyar miniszterelnök szintén Olaszországban járt. 'Nincs e között a két látogatás között valami ösz- szefüggés? A miniszter ur mosolyog. — Alig hiszem, — mondja. Averescu tá­bornok üdülni ment Itáliába, aztán e pillanatban nincs is felelős politikai állásban. Nem hiszem, hogy akár Bethlen, akár Averescu súlyt he­lyeztek volna erre a találkozásra. — Milyennek találja Miniszter Ur a kor­mány helyzetét? — E pillanatban meglehetősen szilárdnak. Nem azért, mintha a Maniu-kormány tulságo­FIGYELEM DREHER-HAGGENMACHER Horona-sör ala Pilsen rövidesen forgalomba kerül! san erős volna, kizárólag azért, mert ellenfelei felette gyengék. Be kell vallanunk, a miniszter ur őszinte. Azt vártuk volna, hogy dörgedelmes mondato­kat hallunk volt miniszterek • rendes szokása szerint arról, hogy már csak percek kérdése a kormány változás és utána senki más nem jöhet, mint az averescanusok és ehelyett egy ellenzéki politikus állapítja meg, hogy a Maniu-kormány szilárdan áll a helyén. Ebből elég is ennyi. Most egy kissé pikáns kérdés következik: — Hogy is állunk azzal a diktatúrával? — Diktatúra? A diktatúra egyetlen ország­-----------xxmmwassmmLmimmBBMmmí, ban sem lehetetlenség. De nem tartozik a fan­táziák birodalmába éppen Romániában, a ro­mán nép nem bizonyította be, hogy ne tudná tűrni az idegen igát. Ezer évig Magyarorszá­gon, több száz évig a Regátban. Csakhogy... — Csakhogy, — vetjük közbe — nem lá­tunk egy markáns, kiemelkedő egyéniséget, aki diktátor lehetne. — Úgy van, ez az igazság. Mi kell a dik­tatúrához? Egy koncepciózus, a politikai mód­szerek sablonjaival nem törődő markáns egyé­niség és nehány tucat olyan ember, aki vakon kövesse parancsait. Száz ember, de legalább tiz. Én pedig nem látom azt a száz embert, de hiába keresem azt az egyet is. Az ajtó nyílik és a kalauz tisztelegve jelen­ti, hogy Clujon vagyunk. A kihallgatásnak vége és elköszönünk a volt miniszter űrtől, aki ellen­zéki politikus létére hosszú életet jósol a kor­mánynak és rezignáltan állapítja meg saját pártvezérével szemben, hogy Romániában a diktatúra — egyelőre csak álom. A magunk részéről hozzátesszük, hogy nem is olyan szép álom. (sz.), A Keleti Ujjság Társaskirándulása a Budapesti Nemzetközi Vásárra Indulás Budapestre Április 30-án a budapesti nemzetközi ex- presszvonattal. Kolozsvárról indul délben 12 óra 34 perckor. A nem Kolozsvárról indulóknak e vonathoz kell csatlakozást keresniök. Visszautazás Budapestről Május 8-án a Keleti pályaudvarról reggel 7.50 perckor induló gyorsvonattal. Részvételi dij 1050.— lej Ezért az összegért a társasutazás résztve­vői kapnak: III-ad oszt. gyorsvonati jegyet a határtól Budapestig és vissza, kollektív útlevelet, magyar vízumot és igazolványt a Nemzetközi Vásárra, amely jogot ad a vásár látogatására és vissza­utazás alkalmával a román vasútvonalakon 50%-os jegykedvezményre. Lakás Elszállásolás dija a részvétel Idejére (ápr. 30-tól május 8-ig) I-ső rangú szállodában, a fennti összegen kívül 1200 lei. Külön útlevél nem kell. A kollektív útleve­let mi szerezzük be. amelyhez csak az állampol­gársági bizonyítvány másolatának és a személy­azonossági bizonyítványnak beküldése szük­séges. A jelentkezés határideje április 26. Akik lakásra is reflektálnak, április 22-ig jelentkez­zenek. Részletes felvilágosítást kiadóhlvatalunü dijtalanul ad. Hz alexandriai angol templomban ravatalozták fel Hafimann Leót Semmi alapija sincs annak a hírnek, hogy öngyilkosságot követett volna ei — Elinditották a koporsót hazafelé (Kolozsvár, április 17.) Haimann Leónak, a legkorrektebb és a legnagyobbstilü erdélyi kereske­dőnek a tragédiája a legszélesebb körökben keltett fel érdeklődést és részvétet. Halálának történetéről részleteket még nem kaphattak hozzátartozói sem a tengerentúlról, de már annyi bizonyosnak látszik, hogy az öngyilkosságot csak itthon találták ki. Akik ismerték az ő családi életét, ritka megnyerő modo­rában az önbizalmat és a megpróbáltatásokon köny- nyen átgázoló vállalkozói bátorságát, egy pillanatra sem hittek az öngyilkosság hírének valószínűre szí­nesített verziójában. Az alig harmincnyolcéves fér­fi üzleti kedvét nem lankasztotta el a nehány év előtt bekövetkezett fatcrmelési és fakereskedelmi csőd, ő keresztültörte ezen is magát, megkereste, kikutatta azt a külföldi piacot, ahol ebből az or­szágból el lehetett helyezni nagymennyiségű szál­lítmányt. Nemcsak a saját üzemeit tartotta fenn a Székelyföldén, hanem ő szállította ki más, maros- menti erdőipari vállalatoknak a terméseit is. Tény, hogy az orosz fa konkurreneiája súlyos meglepeté­seket hozott az ő számán» s ha kikerülhetetlennek is láítta az üzleti összeomlást, nem veszítette el az életkedvét. Alexandriából, Charamtól, a nagy egyiptomi fakereskedelmi vállalattól két távirat is érkezett a Haimann Leó hozzátartozóihoz. Az első távirat köz­li a szomorú hirt, hogy közvetlenül a hajóból való kiszállás előtt, tehát az alexandriai kikötőben sziv­bzélhüdésbefi esett össze le balt meg HaimaftH Lel. A Charam-cég rendelkezéseket kért a családtól a temetésre vonatkozólag. A család természetesen a hazaszállítást kívánta. Erre megjött a távirati érte­sítés Charamtól arról, hogy a holttestet koporsóban az alexandriai angol templomban helyezték el le intézkedtek a hazaszállításról úgy, hogy április 17-én indítják útnak Románia felé ugyanazzal a ha­jóval, amelyen Haimann Egyiptomba indult. Tehát ezek szerint csütörtökön a koporsót hazafelé indí­tották. Amint ebből a távinatváltásből is látható, a Charam-cég és tulajdonosa nem úgy várta Haimann Leót, mint ellenséget, hanem ellenkezőleg. Az első távirat Í3 igy kezdődik: „Fájdalmas szívvel tudat­juk.” Az az üzleti összeköttetés, ami közöttük fenn állott, sok pénzt hozott be Erdélybe és a Haimann Leó tragédiájával nagyon sok ember egzisztenciája borult fel. Annak az izgalomnak, ami a szivszélhü- dést előidézte, fokozója és előidézője volt minden­esetre az orosz fakereskedelemnek a bevonulása a külföldi piacokra. Oroszországból minden minőségű fát a legnagyobb mennyiségben szállítanak ki és az­zal a szándékkal helyezik el, hogy leverjék az ára­kat. Nem Románia, nem az erdélyi fatermelés ellen irányul ez, hanem a világpiacon jelentkeztek tünte­tő export-tevékenységgel. Haimann Leó s az erdé­lyi fakereskedelem enne«; az akciónak az áldozata.

Next

/
Thumbnails
Contents