Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-19 / 89. szám

zni. évf. 89. szám. yOeuentiSRofa s ■ -- -----------------------------I...........m-----------------------------------------------" i m ■ h.'-v^jjgjgggB^a Vigyázz! Jobbra nézz! Megérkezett Kossuth katonája!... 48-as honvéd temetése Melegföld vár on — Kiküldeti Munkatársunktól — (Melegföldvár, április 17.) A temetés előtt két órával ;ééii'fct|rk meg Melegföldvárra, ebbe a ked­ves ^mezfis égi’ községbe. Éppen delet harangoztak. A tavaszi nap sugarai bearanyozták a kis mezőségi falucskáit, amely a völgyben egy dombkoszoru tövé­ben áhítottal hallgatta a déli harangszót. A mezők már tavaszi köntöst öltöttek, a gyümölcsfák virágba borultak és egy pacsirta versenyre kelve a déli ha- rangskó'v&l a falu végén, ahol az utolsó 48-as hon­véd lakott, gyászdalt énekelt. Az útról jobbra ló­riink. Vadszőllővel befuttatott ház, mellette a jó­módot hirdető gazdaságii épületek. Itt ravatalozták fel Sallak Imrét, a nagy idők utolsónak maradt ta­núját. Mindenfelé a falusi jólét csalhatatlan jele látszik. A ház eresze előtt az ajtóban már vár a ro­konság. Tagbaszakadt, markánsarcu magyar földmi- vesek. Az egészség és az erő derűje árad le róluk. Még nagy gyászukban is büszkék és mértéktartók. Kolozsvárról hárman érkeztünk a temetésre: Dr. Szász Ferenc, a Magyar Nép szerkesztője, Gyallay Zsigmond, a magyar ifjúság és e sorok Írója a ma­gyar újságírók képviseletében. •— Isten hozta az urakat! — mondják és már is keményen paroláznak. A feketiekeiídős asszonyok hátrább húzódnák. Az erdélyi magyarság élő virágokból és fenyő- galyakból font hatalmas koszorúját leemeljük a ko­csiról és bevisszük a halottas? zobába, ahol kinyúj­tóztatva, haptákban fekszik Sallak Imre, meleg­földvári 48-as honvéd. A rokonok nagy reverendá­val bámulják a koszorút és lassan tempósan olvas­sák a koszorúra aranybetükkel irt emléksorokat: „Sallak Imrének, az 1848—-49-es szabadságharc utolsó bajnokának. Az erdélyi magyarság.“ A nyi­tott koporsót fehér szemfedő borítja, amit a halott fejéről leemelünk. Most egy meleg női hang szó­lal meg: — Están bá, igazítsa meg a bapó nyakkendőjét. A fekete kötött nyakkendőt megigazítják. Tisz­telettel nézzük az arcot: kemény, markáns vonások. Az áll magasan előugrik. Akaraterő és bátor el­szántság olvasható le Sallak Imre halott arcáról. — Megsáppadt küasé, — mondja egyik rokona, — halála, előtt hét napig sem nem ett, sem nem ivott. Nagy ereje volt, soha sem félt senkitől, még ! a haláltól sem... Egy másik rokona magyarázza: — Megismerte még a tiszteletes urat is, mikor az utolsó vacsorát hozta. Azt mondotta: siessen tisz­teletes ur, mert várnak Bota Józsi, Konca Gyuri és Kiss Dani. Együtt megyünk Bem apó elé kihallga­tásra... Ezek voltak az utolsó szavai. Ezután két rokona a koporsót az udvarra emeli ki, hogy filmfelvétel és fényképek készüljenek az utolsó 4S-as halottról. A sáros udvarra két széket tesznek és arra rakják rá a koporsót. A déli nap­sugarak még egyszer végigcsókolgatják sz utolsó honvédet. A melegföldváriak pedig áhitattal nézik a filmezést ás a fotografálást. Egy sirató hang töri meg a néma jelenetet: — Drága bapó, hogy nem láthatod a fotográ­fiádat... A koporsó fehér, gyalult deszkából készült. — Ne bem nem kell festett koporsó, — hagya- kozott halála előtt. Úgy temessetek, testetlen kopor­sóban, mint a Kossuth katonáit... A melegföldvári magyarok fehér koszorút he­lyeznek a ravatalra. Az áll rajta: Kossuth katoná­jának, az utolsó 48-as honvédnak. Perzsaszeoyegek minden elfogadható áron sürgősen eladók. „ASTA" Strada Avram láncú No. 3, Délután két órakor a magyar é3 román temp­lomban megszólalnak a harangok. Megkezdődik a falusi temetés. A melegföldvári nép felöltötte ün­neplő fekete ruháját. Az emberek bibliával a kezük­ben özönlöttek a Sállak-ház felé. Néhány perc alatt a tágas udvar megtelt gyászoló közönséggel. Min­denki részt akart yenni, Mi&legföldvár országoshirü halottjának a temetésén. Szent áhitat és néma meg­döbbenés ül az arcokon. Mindenki feszülten várja, mikor kezdődik az utolsó szertartás. Egyszer csak megjelenik Sebestyén Kálmán tiszteletes fekete pa­lástban a koporsó előtt. Felharsan a falusi kórus: — Tebenned bíztunk eleitől fogva... És szállt az ének a falu felett s az áhitat ereje megfogta a lelkeket. Ebben a pillanatban a község, a mező, a hegyek és az emberek eggyé váltak. Me­legföldvár egy nagy áhítatban olvadt fel az örök Isten nagysága és jósága előtt. Gyászbeszéd három asaeíe^- föidvári magyar hősi útjáról Sebestyén tiszteletes a halott feje fölé állott. Férfias csengésű hangján beszélni kezd. A bibliát és a történelmet hívta segítségül, hogy a rendkívüli halottról megemlékezést mondjon. A színes képek­Folytonos zsoltáréneklés mellett a hatalmas gyá­szoló menet végre a sirhoz ért. Itt az erdélyi ma­gyarság nevében dr. Szász Ferenc, a Magyar Nép szerkesztője mondott közvetlenhangu, költői szár- nyalásu beszédet. Elmondotta legutolsó találkozását Sallak Imrével. Akkor még friss, egészséges volt. Most itt fekszik előttünk Kossuth öreg katonája. — Hős lelke már az égbe szállt. Parolázott is Bota Józsival, Koncz Gyurival és Kiss Danival, akikkel együtt csapott fel. a verbunkos tüzes dalla­mai mellett Kossuth katonájának. Az .égben sokáig várt rá Bem apó, hogy az erdélyi fiuk együtt le­gyenek. Most már együtt vannak. Kossuth elé ve­zetheti a nagy rapportot. Sallak Imrével megérkezett az utolsó is. Felhar­san az égi strázsamester kiáltása: Vigyázz, jobbra nézz! Tábornok urnák alázatosan jelentem, megér­kezett Sallak Imre melegföldvári honvéd, egy sincs már odalent! ... így tette szemléltetővé a nép előtt a szónok az (Párizs, április 17.) A Journal sevillai munka­társa a Gráf Zeppelin érkezéséről lapjával a követ­kezőket közölte: A léghajó délután 13 óra 10 pere­kor jelent meg először 1500 méter magasságban a város felett s többször körözött a kiállítási terület levegőterében. Lehmann parancsnok közölte szikra- táviratban, hogy egyelőre a léghajó technikai okok­ból nem szállhat le s ekkor a Graf Zeppelin Cadiz felé vette ntját s nemsokára eltűnt a sevillai né­zők szemhatáráról. A Graf Zeppelin délután 16 óra 10 perckor visszatért Sevillába s öt óra tájban meg­kezdette az előkészületeket a leszállásra. A léghajó leszállása szép időben, simán ment végbe. Mivel a kikötőárbóc alépítményének cementje még nem szi­lárdult meg eléggé, 250 főnyi katonaság a léghajó tartóköteleit súlyosan megrakott nyolc teherautóhoz rögzítette le. Lebmann kapitány » leszállás után jelt adott az utasoknak a kiszállásra, ő maga a király és a királyi család, valamint az aostai, herceg és n né­met nagykövet üdvözlésére sietett, akiket végigka­lauzolt a léghajó helyiségeiben és géptermein. A hez és hasonlatokhoz talán aeon ért fel a gyüleke­zet értelme, de nemes hangjának csengése és az is­tenes áhitat melege lebilincselte a hallgatóságot. Még egyszer felidézi, Sallak Imre régi történetét. Hogy indult el negyedmagával Melegíöldváriól. Mi­lyen volt a toborzás, a hadbaindulás. Hogyan szól­ták szét az osztrákokat és hogyan hanyatlott alá a magyar szabadságharc, mikor az oroszok ágyni Lippa fölött szétlőtték a Maros hidját. Aztán jött Világos, a fegyverletétel és menekülés haza, Meleg­földvárra... Minden szemben megcsillan a könny, az asszo­nyok fekete kórusa sírni kezd, a férfiak pedig mé­lyen szemükbe húzzák kalapjukat. Melegföldváron férfiembernek nem illik sírni. A tiszteletes most át­tér arra, hogy a szabadságharc áldozatai nem men­tek veszendőbe, a tetszhalál után elkövetkezett a feltámadás is... A szimbólum gyönyörű és vigasz­taló, mert a magyar népnek valóban vigasztalásra van szüksége. A harangok újból megszólalnak, a gyászmenet elindul. Az utón, ahogy lomhán mozog a tömeg, a zsoltár hangja mind erősebb, az egész falu felfokozott erővel, szinte sírja: — Jövel, jövel szép Krisztusom! A temető a szembeniévé' hegyoldalon ölébe vár­ja az utolsó'48-as honvédet. A tiszteletes magyaráz­za útközben, hogy Sallak Imre milyen karakán ma­gyar volt! — Néhány héttel halála előtt beszéltem vele. A mai politikai változásokról jóformán semmit sem tudott, őt csak Kossuth és a szabadságharc érde­kelte. Ha erről beszélt, a kileucvenbétéves ember kiegyenesedett, szented kigyulladtak és váteszi erő­vel mondta ilyenkor: — A magyarokat csak a bátorság és Kossuth igéi menthetik meg! utolsó honvéd égi bevonulását. Isten veled Kossuth katonája, Isten veled utolsó szabadsághős!... fe­jezte be nagyhatású szavait. Nagymajíényi síkon .. . Ekkorra már szem szárazon nem maradt. Az utolsó szabadsághős sirja előtt nemcsak a meleg- földvári magyarság sírt, hanem az egész magyarság szive dobbant meg fájdalmasan. Aztán Sebestyén tiszteletes kislánya szavalta el Az agg honvéd-ot megrázó erővel. A melegföldvári termőföld tehát visszavette magához Sallak Imrét, az utolsó honvé­det. A koporsót már leeresztették. A frissen hán­tolt sír felett pedig a nép áhitattal énekelte: — Nagymajtényi síkon letörött a zászló... És a tavaszi mezők, színesedő szőlőhegyek, vi­rágba boruló gyümölcsösök és az egész völgykatlan zengő kórusban visszhangozta: — Nagymajtényi síkon... Olajos Domokos. repülőtéren óriási közönség ovációzott. Közben be- szállottak a léghajóba a friedrichshiaíeni visszatérő ut utasai s Lebmann kapitány kiadta a parancsot a felszállásra. A Graf Zeppelinen utazik Hinnels, a spanyol légügyi főbiztos és a király adjutánsa is. A léghajó legújabb jelentések szerint időjárási viszonyok miatt a Loire mentén tér vissza Fried- richshafenbe, ahová érkezését holnap reggelre vár­ják. MEGJELENT az Uj lakbérleti törvény magyar fordítása. Kapható minden könyvkereskedésben, tőzsdében és újságárusnál. A nagy rapport Kossuth elolt A Zeppelin üdvözlésére Sevillában a királyi család is megjelent HcEnap reggelre várják Friedrichshafenben a Bégfoaf© érkezését iii liií lîii jîiîiîîîiîiî jî ţî tî lîţîiTTîTî jî |T ţî ii ?T |î7iŢriŢTîŢi7în'^rîŢ?iTpŢ?TîTi >î ij iî ij ij »iTiŢtŢîTi f n^T?*Ti!Î^ şî ;î şî M M M luuiniuuînmuin locsolók, kölnivizek óriási választékban Rés sa W. Koya! <á?3gáíSa rS. Főtér 26

Next

/
Thumbnails
Contents