Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-18 / 88. szám

mem Rokkantak: — tűzoltó- fecskendőben Bukaresti hangosfilm 19'30-ból Rendező: Mister Politika pent isTstn; ;4i83 I' 1. Péntek. Deistán három éra. Tavasznap. Édes. Omló. Zuhan a nap, erre a léha, szeszélyes, furcsa bulvárra, erre az egész cif­ra, kiszámíthatatlan, áprilisi városra. A kávéház­ban egy jólinformált ur jön az asztalhoz. Azt kér­dezi, hogy érdekcl-e engem a tüntetés, odakint? . . . Szkeptikus és bágyadt legyintéssel intézem el. •Eszembe jut, hogy tegnap is volt egy tüntetés. Városi ügyben. Tegnapelőtt is egy lakbérügyben. Ma egy hét eV« egyj a Btere-ügyben. Nincs“ Mzárva, hogy holnap óriási tüntetés lesz a tüntetés ellen. — Ugyan, kérem, tüntetés! . . . Aztán eszembe jut, hogy néhai Primo de Rivera idejében Madridban minden héten volt egy forrada­lom. Két generális összeveszett. Az egyik gyalogsá­gi, a másik tüzérségi. A tüzérségi délelőtt felszólította, tiz órakor, a gyalogságit, egy tej csarnokból. A gyalogsági a sör- csarnokból visszatelefonált, hogy meggondolási időt kér: érintkezni fog a főhadnagyokkal, s hajlandó lesz elkerülni a polgárháborút, kellő garanciák mel­lett. Délután háromkor a két tábornok egyugyanazon autón ment a diktátori palotába, jelenteni de Rive- rának, hogy a forradalomnak véget (Minderről, persze, például, Toledóban, vagy Sevillában, semmit se tudtak. Legfeljebb másnap, az újságokból, reg­gel, értesültek a lezajlott madridi tejcsarnoki béke­kötésről.) A madridi forradalmakért de Rivera ide­jében a komoly külföldi diplomaták nem adtak egy lyukas pezetát sémi Mit ér akkor egy bukaresti tüntetés, délután 3 órakor ? De mégis . . . A kávéház az ablakhoz szalad. A nagy üvegtáblákon betör a nap. — A rokkantak! . . . — És a katonaság! . . . — És iá fecskendők! . . . A Piccadilly kitődul az emeletes terraszra. Az ember, szkeptikusan, velük tódul. Ez itt a szive Bukarestnek. Ez itt a bukaresti Dóm-tér, Milánóból, Dóm nél­kül. A Place de l'Opéra, Párizsból, tér nélkül, ope­ra nélkül, illetve, csakugyan, operával, de harminc­kétmillió deficittel. Ez itt a Nagyváros. A kép, a terraszről, olyan, mintha Kertész Mi­hály rendezte volna, Hollywoodban. A bulváron, az Eforia előtt, a nép. (Az ártat­lan.) A bulváron, az Esplanade szállóig, a rokkantak, akik tüntettek. Alattunk, a terrasz alatt, rikkancsok, munka- nélküliek, bizonytalan összetétel. (A kevésbé ár­tatlan.) Tőlünk jobbra.: két tűzoltóautó. Tőlünk balra: elzárták, kordonnal, a Calea Victoriei forgalmát. Festői, majdnem színpadi technika. Mister Politika zárta el, a bukaresti filmren­dező. S a Grand Hotel felé felsorakozik: a katona­ság. 3. A tömegeket Mister Politika igy mozgatja: A) A rokkantak lefelé húzódnak, a bulvár déli részébe. B) Az ártatlan, nép, a stoffage, nem mozdul. Fix pont. Bámul. C) A kevésbbé ártatlan nép köveket, deszká­kat, 6árgombócokat dobál a tűzoltóautókra. D) A katonaság rohamra készen áll, előretar­tott fegyverekkel, s az előőrsök hatalmas fecsken­dőkből zúdítják a vizet a rokkantakra. E) Villamosok állnak és meddőn csilingelnek. Autók állnak és meddőn tülkölnek. Nép áll és med­dőn figyel. 4. A vizsugarak szikráznak a napfényben. A rokkantak áznak. Csúsznak a földön. Lábatlanok. Kezetlenek. Va­kok. Bénák. Véreztek. Egyszer háborúban uszították őket, egyszer bé­kében. Most béke van. Most is uszítják őket. Vasúti jegyért. Nagyobb segélyért. Mit tudom én, miért? . . . Csak tudom, hogy nagygyűlésre jöttek ide, az ország minden ré­széből. A fecskendő esobog rájuk. Húzódnak lefelé, a bulváron. Kövek repülnek, a fecskendik ellen Most már áznak az ujságbódék, a Luvru előtt, az Esplanade előtt, senki sem jár az uccákon, csu­pa viz minden, a rokkantakat nem is látni, csak előttünk, a terrasz alatt, tömegben, rikkancsok, munkanélküliek. Ez a kődobáló osztag. A fecskendők most megfordulnak. Egyenesen a Piccadily terrasz felé. Sikolyok. Rohanás. Egy pillanat. Most minden üres. A tűzoltóautók elindulnak. Vezényszavak, A ka­tonaság elvonul. A rokkantak be vannak kerítve. Egy autó tülköl. Egy villanyos csilingel. Egy rendőr szalutál. A napfény zuhog. Egy kót-fogatu elindul. Még két pillanat. A nedves, összelocsolt aszfalt fölött eldübörög a város. Z11L SVR. 88. SZÁM. 1 maaBBsmsBomm Este hatkor külön kiadások. Vége. S. Nem, nincs vége. Éjjel, fél tizenkettőkor, a Hotel Metropol abla­kai felé nóta csendül. Kinyitom a balkont. Nem & hotelnek szól a szerenád, hanem a szomszédos kirá­lyi palotának!... Diákok. Ötven-hatvan fiatalember. Vidám tüntetőik. Lel­kesen éljenzik a kis királyt és a „Fundaţia Carol“ előtt hőrát táncolnak. Az autók és kocsik között. És ötpercnyi hóra után felsorakoznak. Elindul­nak, lefelé a Calea Victoriein. Ezzel a szöveggel: ... Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus! Fost jucundam, juventutem... Éjfélkor még a lapok különkiadásai harsognak. Másnap délelőtt tiz órakor Maniu Gyula kije­lentette a rokkantakat képviselő tábornoknak, hogy idén is lesz utazási kedvezményüké Mister Politika uj hangosfilm-témát keres, szö­vegre, zenére és fecskendőre. Fekete Tivadar. A hunyadimegyei prefektus kijelentette, hogy a dévai csángók birtokügyét a húsvéti ünne­pek után okvetlenül rendezni fogják (Déva, április 16.) A dévai csángók harói bir­tokügye még a mai napig sincsen rendezve. Tekin­tettel arra, hogy a csángók a közelmúltban küldőtt- ségileg keresték fel dr. Oncu Jacob hunyadmegyei prefektust, munkatársunk érdeklődött a prefektus­nál, aki ebben az országos hírnévre szert tett ügyben a következő kijelentéseket tette: —• Dr. Pop Justin szenátor fenntjárt a minisz­ternél és megsürgette a bárói ügy elintézését. En­nek következtében a tegnap leirat érkezett a minisztérinmból, amely­ben felkérnek, hogy a csángó-ügyben fel­terjesztést tegyek annak mikénti elintézésére vonatkozólag. Én az ügyet a húsvéti ünnepek alatt tanulmányozni fogom és ünnepek után felküldöm javaslatomat, amely a csángók kívánsága szerint azt fogja tartalmazni, hogy «. Beján-féle erdőterületeket adják nekik a ha­lói birtokok helyett — úgy, hogy — remélem, né­hány héten belül teljesen el lesz intézve ez a régi dolog. Megemlítettük a prefektus előtt, hogy a jogta­lanul elvett földeik után az adót a csángóktól haj­tották be. Eire a prefektus igy válaszolt: — Én is jogtalannak tartom, hogy a nem használt földek után adót fizessenek. Tekintettel azonban arra, hogy ennek meghatáro­zott útja és módja nincsen, egyelőre a dolog megvi­tatása végett dr. Zsellér Joan adminisztrátor úrral fogok ’ tárgyalásokat' folytatni és remélem, hogy si­kerülni fog a kedvező megoldási módot megtalálni. A dévai csángók a legnagyobb várakozással te­kintenek az ügy elintézése elé. Asszonyokból álló szervezett tok/affeandát leplezett le a nagykárolyi rendőrség (Nagykároly, április 16.) A nagykárolyi ke­reskedők évek óta tapasztalják, hogy hetivásárok alkalmával, nagy összegeket kitevő rőfös és szö­vetáruk tűnnek el raktárukból. A hiányt minden­kor csak a hetivásár befejezte után vették észre. A vásár lezajlása után ugyanis visszarakják a vevőknek választás végett lerakott végeket és ak­kor vették észre, hogy nagy értéket képviselő egész vég áruk tűntek el, amelyből nem is adtak el egyetlen métert sem. A feljelentések áradatát adták be a helybeli rendőrségnek. Sikerült néha egy-egy ilyen bolti tolvaj asszonyt elfogni. A rendőrség a tolvaj asszonyt átadta az ügyészségnek, a lopások azon­ban-folytak tovább. A mult bét hétfőjén, a vásár alkalmával, ismét megkezdődtek a lopások. A kereskedők az utóbbi időben figyelemmel kisérik a vevőket és sikerült is két asszonyt, névszerint, Szűcs Ist­vánná és Lukács Jánosnét lopás közben tetten- érni. A két asszonyt átadták a rendőrnek. Szücs- nét be is kisérték, Lukácsné azonban meglógott. A rendőrség vallatóra fogta az asszonyt, ki csak hosszas vallatás után volt hajlandó a tényeket bemondani, melyből aztán kiderült, hogy két, asszonyokból álló tolvajbanda fosz­togatja az ország nagyobb városainak kereskedőit. A tolvajbanda nyilvántartja, hogy mikor melyik városban van vásár és ekkor két-három csoportra osztva ki­fosztják a város üzleteit és a lopott árut közösen eladják. A vallomás alapján a nagykárolyi rendőr­ség, telefonon kereste meg a nagyváradi rendőr- f séget kérve, hogy tartson házkutatást a nevezett asszonyok lakásán. A váradi rendőrség meglepő eredményt ért el a házkutatás alkalmával, a Lu­kácsné lakásán megtaláltak nagymennyiségű rőfösárut, melyek a lopásból származtak. A váradi rendőrség letartóztatta Lukácsnét és a lopott árukkal együtt Nagykárolyba kisér­tette. A rendőrségen Lukácsné először tagadott, mikor azonban a már tudott tényeket elmondot­ták neki, töredelmes vallomást tett. Az üzletfosztogató banda két részből áll. Az egyiknek tagjai Szücsné és Lukácsné, a másik — már nagyobb körletben dolgozik és ennek tagjai Varga Ferencné, Kovács Amália, Kocsur Sándorné, Viziné és Egriné, mindnyájan nagy­váradi lakósok. A két banda az ország összes vá­rosait bejárja és fosztogatja vásárok alkalmá­val az üzleteket, azokban az üzletekben, ahol nagy a for­galom és kisebb az ellenőrzés, két-három Ízben is ellátogat egy-egy asszony. Min­den esetben átöltözik, más ruhát és fej- kendőt vesz fel és sokszor sikerül ugyan­azon üzletből többször is lopni. A nagy­károlyi kereskedők kára az utóbbi két évben többszázezer lejre megy az ellopott árukért. A nagykárolyi rendőrség befejezte a nyomo­zást, a két elfogott asszonyt átkisértette a zilahi ügyészségre és most keresik a banda többi tag­jait. A rendőrség a nagyváradi rendőrséggel, most az orgazdákat nyomozza, a banda tagjai mindent elárultak, csak az orgazdák neveit nem halandók megmondani. Tavaszi ruhák festése, tiszfitása megkezdődött CZINK-néi, Cluj

Next

/
Thumbnails
Contents