Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-17 / 87. szám
6 XIII. ÉVF. 87. SZÁM. A venezuelai kaland * A legötletesebb filmrendező fantáziáját is felülmulja az a venezuelai forradalmi-komédia, amelynek bünpöré most Z£yji&‘"le a hamburgi törvényszék előtt/- - j*~- í Pár szóval már ismertettük'is a „Falke’’-nevű pirat hajó tulajdonosiadnak; és kapitányának űzőiméit. Kifut egy német kereskedelmi hajó a kikötőből. Állitólag Délaimerikába megy, de közben egy lengyel kikötőben felrakja azt a kétezer fegyvert, és kétmillió lövésnyi muníciót, <, amelyet a hajó'egyik tulajdonosa, Kramarski vásárolt Varsóban — a lengyel hadügyminisztériumtól. Ez a muníció a legutolsó afgán polgárháborúból eredt. A hajó ismét visszamegy Hamburgba, ahol ugylátszik, napirenden vannak az ilyen fegyvertranszportok. Már ez a kis készülődés is mélyen bevilágit a háttérbe, hogy ho- gyon készülnek általában a háborúk. A hajó megy, utasai között szerepel egy sereg délamerikai, közöttük egy bizonyos del Gado nevű tábornok is. A fedélzeten ez a társaság a legvidámabb hangulatban üli meg Bolivárnak, a délamerikai szabadsághősnek az emlékünnepélyét. Amint közelednek a part felé, vagy legalább is párnapi járásnyira a parttól, a hangulat mind gyanusabb. A kereskedelmi hajó észrevétlenül alakul át csatahajóvá. A délamerikaiak kényszerítik a matrózokat, hogy azért tegyék par-tna őket, mert részti akarnak venni a venezuelai polgárháborúban. A matrózok nem engedelmeskednek. A kapitány azonban parancsol, hiszen ő lesz majd az uj venezuelai kormányelnök stratégiai tanácsadója, ha a puccs sikerül. A puccs azonban nem sikerült. A partraszállott forradalmárokat véres harcok után lefegyverezték. Ez eddig Venezuela privát ügye. Viszont német ügy és az „emberrablás” mind szokatlanabbá váló deliktumámak minden kritériumát kimeríti, hogy a matrózokat ilyen szolgálatok megtételére kényszeri- tették. A hajó egyik tulajdonosa, Kramarski azt állítja, hogy ő semmit sem tudott a készülő puccsról. Véleménye szerint az expedíció ártatlan dolognak tetszett, mert hiszen a venezuelai tengerpart háromszor olyan széles, mint a német tengerpart eş ezt az óriási kiterjedésű partot csupán három hadihajó őrzi. Teljesen ügyetlennek kell lennie tehát annak a'felkelőnek, -aki nem találja meg azt az egészen veszélytelen helyet, ahol ki lehet kötni. Del Gado ur azonban nem találta meg. • . Kihallgatják Ziplit kapitányt is, aki szerint a matrózok nem vonakodtak a kalandtól. Hivatkozik a fűtőre, aki ezt mondotta: Pénzért mindenre képesek a mi ifjáink! Még arra is, hogy golyókat kapjanak a hasukba. Bevallja, hogy esküt tétetett a legénységgel, de ez az eskü arra a zászlóra szólott, amelyet kitűztek. Hogy ez a zászló venezuelai volt, vagy nem, arra nem emlékszik. Hát ilyen naiv ember ez a kapitány. A hajót kibérelték a venezuelaiak, ők állították ki parádéra a gépfegyvert, a fényszórót és ők építettek be a Falke fedélzetébe egy nagy kályhacsövet, hogy úgy fessen, mint egy félelmetes ágyúnak a torka. A kapitány leadása szerint ugylátszik, mindenki el volt ragadtatva ia készülő „hadjárattól” és a matrózok csak akkor változtattak frontot, amikor a puccskísérlet nem sikerült. Tanúként kihallgatják a matrózok hozzátartozóit, akik mind KEREIEM a fodrász urakhoz! Miután ünnepek előtt a köszörülések rendesen igen megtorlódnak és ezért a megrendelések lebonyolítása nagy nehézségeket okoz, igen kérem nb. megrendelőimet, szíveskedjenek a köszörülni valókat lehetőleg már most beküldeni és megrendeléseiket mielőbb feladni Ezesetben biztosíthatom a szokott precíz munkát és pontos kiszolgálást. MEGJEGYZÉS: Minden fodrászüzlet jogosult egy ingyen próbaköszörülésre! Kiváló tisztelettel: Hon Matps Fia miíköszörys, fodrészKeSiékak nagyraktára Levélcím: UNICUM-KUN, CLUJ, Calea victoriei No. 2. azt áljitják — szemben a kapitánnyal — hogy csak a nyilt tengeren tudták meg, mi a szándéka velük. Nagyon'érdekes'Gankelnek', az egyik tengerésztisztnek a nyilatkozata. Del Gado generális megígérte neki, hogy- kiképző főtiszt lesz a hadseregben, ezer dollárt ad neki,havonta és százezer dollár külön jutalmat. Lázas, ideges készülődés a fedélzeten. A rákövetkező nap reggel fél öt órakor hetvenöt főnyi személyzet és huszonkét tiszt kikötött Cumanában. Del Gado tábornok elsőnek lépte át a hidat amerikai tiszti uniformisban, a kezében a zászlóval. Egyszerre csak láthatatlan helyről tüzet bocsátottak reájuk, mire a Falke-hajó matrózai között pokoli lárma keletkezett. — Viszonoztuk a tüzet — mondja — de a legtöbb patron benne maradt a fegyverben. Ha a fegyvergyárosok ellen elhangzott káromkodásoknak és át-kozódásoknak csak egy kis része megvalósult volna, ma nem lenne egyetlen muhiciógyár sem életben. A forradalmárok kényszerítő hatása alatt akaratunk ellenére küz- denünk kellett. Kétőrai harc után a forradalmárok nyertek tért. A háromezer lakosnyi város teljesen kihalt volt, amikor bevonultunk. Del, Gado most a város centruma ellen állíttatta fel a rajvonaW. Én a gépfegyvert irányítottam, de tizenöt lövés után, tönkrement a gépfegyver is. Mindkét oldalon sebesültek és halottak. Hirtelen egy autó jött az országút felől, a forradalmárok már lőni akartak, de a tábornok jelt adott, hogy ne lőjenek. Elkövetkezett a pillanat, hogy Del Gado személyesen számoljon le halálos ellenségével, aki miatt tizenöt évig ült börtönben. Ez az ember Sucre államnak volt az elnöke és a rebellis tábornok rokona. A tábornok elmulasztotta a kellő pillanatban a lövést megtenni, mire a kormányel-nök elmenekült és ezzel az ellen- forradalom sorsa meg volt pecsételve. Legrövidebb időn belül a kormánycsapatok teljesen megszervezték a város védelmét. Mindenkinek menekülnie kellett. Én a város közelében egy farmon találtam mewhelyet, ahol lassan felgyógyultam sérülésemből. A korraánycsapa- tok mindenáron el akartak fogni és például az én fejemre ezer font jutalmat tűztek ki. Miután a bőröm sötét színezetű — rjnineik oka, hogy nagyon sokat éltem tropikus vidékeken — spanyolul is beszélek, brazíliainak tartottak és mint ilyen, állást kaptam egy gépgyárban. Végre két és félhónapi távoliét után, egy hollandi hajó segítségével hazaérkeztem. Hát eddig ennyit tudunk a venezuelai államcsínyről. A pör további részletei bizonyára még érdekesebb momentumokat hoznak "felszínre. Milyen trükkökkel dolgoznak a templomkéregetők ? A csángóktól 12*000 kfí szedett össze egy román kéregetö, aki rém. kát. kántornak adta ki magát, a falvak szerint változtatta vallását és nyelvét — Virul az uj üzletág (Kolozsvár, április 15.) Többizben foglalkoztunk már azzal a néhány év, óta fennálló, de kitünően jövedelmező üzletággal, amely a teraplomépité- sekre való kéregetésekre van alapítva A kolozsme- gyei Erdőfalva községben még a választásokat sem lehetett megtartani, mert a falu lakossága szétszórtan, az egész országban templomra kéregetett. Most kezdenek hazaszállingózni st mezei munka miatt és égy ilyen kéregdtő beszélte~el kalandjait munkatársunknak. A tanulságos envallomşisb a következőkben ismertetjük: Kálandök a templom /' névében — A helybeli görög katolikus egyháztól C. S. nevű társaimnál 5000 lejért vásároltam egy tcmplomkéregető könyvet, azzal a feltétellel, hogy a könyv árán felüli összeg minket illet. Itt közbevetjük, hogy -a törvény határozottan tiltja az ilyen irányú jövedelmet és mindössze bizonyos százalékot kaphat a kéregetö. — Jaj Domnüle, — felelte a minden hájjal megkent „templamépitő’’ — az nem úgy van. Nem Írunk be minden adományt. Vigyázunk, hogy a százalékot a nyilvántartásban túl ne haladjuk. — A Regát felé vettük az utunkat. Marosvásárhely mellett bementünk egy magyar faluba, ahol kijelentettük, hogy mi is reformátusok vagyunk. (A kéregetö román atyafi, kifogástalanul beszél magyarul.) A tiszteletes úrhoz természetesen nem mentünk, hanem a faluban összeszedtünk egy szekér csöves kukoricát. Volt ottan egy gróf is, aki száz lejt adott és ebédet is adatott. Azt sem kérdezte, hogy milyen templomi javára gyűjtünk. — Brassó felé tartva, egyik román községben beállítottunk a román paphoz. Először szinte a kutyái szaggattak szét és nem jött senki, hogy megszabadítson tőlük. Végül is agyonütöttünk egy fav- kaskutyakölyküt. Hosszas várakozás után végre jött egy szolgáló, adott egy darab kenyeret és kitette a szőrünket. Sokkal rosszabbul jártunk egy másik, szintén Brassó melletti községben, ahol hegyi tüz< rek vannak. Itt belkopogtattunk egy háznál. Ki is .jött egy nő, akinek megmondottuk, hogy mi járatban vagyunk. ' — Küldöm az urat — mondotta — és betette az ajtót. A következő pillanatban kijött az ur is és szó nélkül elkezdett ütni bennünket. Jelentést tettünk a csendőrségen, ahonnan az őrmester velünk jött, hogy megmutassuk a házat. — Szerencsétlenek — szólott mikor meglátta a házat — „itt egy kapitány lakik” és szó nélkül visszatért. Állítólag azért volt mérges a kapitány, mert pár nappal azelőtt templomkéregetők egy tiszta uj nyergét lopták el. A Regátban Maiimhoz küldettek — Éppen a megyei választások idején érkeztünk a Regátba, ahol úgyszólván senki sem adott semmit. Egy jóindulatú gazda azt a tanácsot adta, hogy menjünk Mauiuhoz. — Ő a Ti apátok — mondotta — mi 800 ezer embert temettünk el értetek, most ti akartok nekünk parancsolni. Olyan dühbe jött, hogy jónak láttuk távozni. — Voltunk Faraoniban is. Itt van Buzdugan régens birtoka. Nehezen engedtek be, de végül is jól eltraktáltak. — A regáti körút gyengén sikerült. Törtük a fejünket, hogy hol lehetne jó keresthez jutni. Még itthon hallottuk, hogy Bacaubam és a környékén levő magyarok nagyon jól adnak. Elutaztunk tehát Bncauba és itt egyetlen nap alatt 2500 lejt gyűjtöttünk. Innen Dcrmonestibe mentünk. A tisztelendő ur azt kérdezte, hogy milyen vallásunk vagyunk. Azt mondottuk neki, hogy amilyenek maguk, a rómiai katolikusok. Másnap aztán kihirdette a tisztelendő nr a templomban, hogy adakozzanak a testvér egyháznak. Kaptunk is bőven, úgyhogy itt és még két más magyar faluban egy hét alatt 12 ezer lejlt gyűjtöttünk. Az egyikben feltűnt a papnak a fekete kabátom és megkérdezte, hogy milyen funkcionárius vagyok az egyháznál. A társam felelt, hogy kántor vagyok. De megjártam, mert megkért a pap, hogy másnap énekeljek a templomban és egy latin könyvet nyomott a kezembe. Én azonban kijelentettem, hogy rövidlátó vagyok, a szemüvegem az utón öszetörött és nem tudok anélkül olvasni. Az volt a szerencsénk, hogy seholsem nézték meg a kéregetési engedélyünket. Jóízűen felnevet a sikerült trükkökre és csak azután kezd hozzá a jasii élményeinek elbeszéléséihez. — Itt megint baj volt, — vallja be. — Elmentünk a megyei prefektushoz, de ő a rendőrprefek- turára küldött. A rendőrség azonban kijelentette, hogy nem adhat engedélyt, amig a városi orvos meg nem vizsgál, nehogy betegséget terjesszünk. A városi főorvos, aztán meg is vizsgált. A bizonyítványt vittük a rendőrprefektushoz, aki, átolvasta, társamra nézett és azt mondta: — Tfc beteg vagy, tehát azonnal pakolj haza, nehogy terjeszd a betegséget. Te pedig, — mutatott reám, — mivel egészséges vagy, menj dolgozni és ne koldulj, mikor minden tisztességes ember ilyen szép időben a mezőn van. A következő percben már két rendőr állott mellettünk, akik szépen feltettek a vonatra. A kalandok elbeszélése hirtelen abbamaradt, mert a járdán egy papiruliás férfiú jön szembe, akihez a kéregetö azonnal odaszaladt és addig nyújtogatja alázatosan a kezét, amig végül is kap 20 lejt. Az elbeszélés valódiságában nincs okunk kételkedni. Minden komikuma mellett is sok tanulságot rejt magában. Jó volna, ha a hatóság közbelépne, a már rendes üzletággá fejlődött templomkéregetések megakadályozására és megszabadítaná a lakosságot a folytonos zaklatásoktól, amelyek nemcsak a kétségtelenül nemes célt "kompromittálják, hanem súlyos adót szednek a közönségtől is.
