Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-16 / 86. szám
" 3:///. 'BYT. 88. SZÁM. 1 Hunter Iller, amerikai gyorsíró huszonhét kötetes nagy műben megirta a Mhetórgyalísoli történetét A trianoni békeszerződés titka — Bratianu, Tardleu, Lansing és Balfour szerepei az erdélyi határok megállapításánál (Budapest, április 14.) A Magyar Szemle legutóbbi számában Czakó István néhány olyan adató1: tesz közzé a trianoni békekötés létrejöttének körülményeire vonatkozólag, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Czakó István David Hnnter Miller, amerikai gyorsiró följegyzéseit ismerteti a béketárgyalások lefolyásáról. Ezeket a följegyzéseket az amerikai gyorsiró huszonhétkötetes, nagy munkában hozta nyilvánosságra a legutóbbi időben. Följegyzései kiterjednek a Párizs körüli béketárgyalások minden mozzanatára. Hunter Miller följegyzéseinek egyik legmegdöbbentőbb följegyzése szól a nyugatmagyarországi határkérdés rendezéséről. Ez a kérdés egészen váratlanul került a békekonferencia elé, a följegyzések szerint magukat a delegátusokat lepte meg legjobban, mikor tárgyalás végett eléjük terjesztették ezt a határproblémát. A kérdést Wilson forszírozta, még pedig olyan formában, amely első alkalommal még az egyébként teljes közömbösséget tanúsító angol, olasz és amerikai fődelegátusok részéről is visszautasításra talált. , Az osztrák-magyar liatárkiigazitásm vonatkozólag ime egy szemelvény a gvorsirói feljegyzésekből: Sonnino: Nem látom szükségét semmiféle külön bizottság kiküldésének, hiszen egyik fél sem vetette fel az uj határrendezés problémáját. Ha majd felvetik, lehet minderről beszélni. Olaszország és a magam részéről teljes mértékben helyeslem az eddigi határt, amelyet semmi ok sincs magváltoztatni. Lansing: Csupán a probléma előkészítését óhajtanám, hogy az esetben, ha a határkérdés esetleg mégis felvetődnék, a tanácsot ne érje teljescu készületlenül a probléma. Sonnino: Ismét csak szükségtelen zavart (needless trouble) okozna az ügy. A két ország különben is ötven esztendő óta sohasem perlekedett egymással a közös országhatár miatt. Jelenlegi kormányaik amúgy is igen bizonytalanok s az idő sem arravaló, hogy módot adjunk ellentétek szitására a két ország között. Lansing: Szintén az a véleményem, hogy a bizottsági munkára csak az esetben kerüljön a sor, ha az ügy elintézése nem okozna különösebb zavart. Sonnino: Amennyiben ezt meg lehetne valósítani anélkül, hogy az ügy előkészítéséről az érdekelt felek tudomással bírjanak — ez esetben nincs észrevételem a külön bizottság kiküldése ellen. Hozzászólt az ügyhöz még Pichon francia külügyminiszter is, majd a bizottság abban állapodott meg, hogy a nyugatmagyararszági határkérdést „tárgyilagosan” elő kell készíteni, döntésre azonban csak akkor lesz szükség, ha ez a probléma Magyar- ország és Ausztria között fölmerül. Wilson az égjük legközeiebbi főbizottsági ülésen ezzel a határozattal nem törődve, újból szóvátette a nyugatmagyarországi határ- rendezés kérdését. Kétségtelen, hogy Rennerék és a csehek bírták rá erre a lépésre, akik akkoriban még meg akarták valósítani a cseh—szerb korridort Nyugatmagyaror- szágon keresztül. Wilson ez alkalommal a következőket mondta: — Olyan információkat kaptam, hogy osztrák részről felvetették a Magyarország és Ausztria közötti határrendezés problémáját, tehát ebben a kérdésben is dönteni kellene. Sonnino erre igy válaszolt: íR'nösé^ba??, saeíderi'* Kiv'fe&en» iatányos lg BuScrţjySrEb-BálTárju-Murese j vásár i hat. — Hitelkupoi egyánasují kO .1V.3.'6 i 1Z313 ji lC!1313!9 \. — f -33*» msrkás zongorák nagy választékba i — Nem tudom megérteni, miért nem lenne elegendő, ha a két állam elismerné egymás függetlenségét, anélkül, hogy a határkérdést egyáltalán érintenék. Végül is, anélkül, hogy bárki elolvasta volna a delegáció tagjai közül a magyar küldöttség kötetekre menő memorandumait, az antant külügyminiszterének & plénuma elé terjesztették az ismert cikkelyt, amely azután a nyugatmagyarországi konfliktust idézte fel. Bánság: öt perc Magyarország déli ^határainak megállapítása körül már kezdetben nagy harc indult meg Románia és Szerbia között. Hunter Miller feljegyzései szerint 1919 január 31-én tört ki ..z első komolyabb háborúság Vesnitch és Bratianu delegátusok között Temesvár birtokáért. Vesnitch azon a cimen követelte Szerbiának Temesvárt, hogy annakidején a Kara- gyorgyevics-család Temesvárra menekült, majd részletes statisztikákkal igyekezett igazolni azt, hogy a Bánátban több a szerb, mint a magjmr, német és román lakosság. Bratianu ezzel szemben azt bizonjütgatta, hogy a vitás területeken a német és magyar lakosság száma 580.000, ezzel szemben pedig a szerb mindössze 270.000. A harc, mint ismeretes, végül is kompromisszummal végződött. Az erről szóló javaslatot Tardien terjesztette a főbizottság elé, amely az ö előadásában tárgyalta a Makótól nyugatra húzódó uj határvonalat is, U UI///////I h é ~ '//// |iiS ^ Jubiláris Budapesti Nemzetközi Vásár május 3—12. A magyar ipar ünnepi bemutatója számos külföldi állam részvételével. 500/„-o s utazási kedvezmény Magyarországé n az oda és vissza, Romániában a visszautazásnál. — Felvilágosítás és vásárigazolvány kapható: diaiban: a Kereskedelmi és Iparkamaránál, a Sadrev megbízottjánál dr. Iuliu Mezey, Piaţa Unirii 1. és a Cie Int. de Wagons-Lits fiókjánál, Piaţa Unirii 18. Ezenkívül Nagy- románia összes nagyobb városában, ahol e két utazási iroda fiókja, vagy a vásár tisz- teletbeli képviselete működik. A határmegáilapitás kérdésébsn döntő főbizottsági ülés alig tartott öt p«w«ig. A hozzászólás és az ellentmondás jogával a főbizottság egyetlen tagja sem élt. A magyar- ellenérveket, a magyar békedelegáció emlékiratait, részletes statisztikai adatait és térképeit ia delegátusok meg sem tekintették. Hunter Miller följegyzései az egész „incidenst” a következőkben intézik el: — Pichon ur megkérdezte, hogy az előterjesztett uj határvonalra vonatkozólag kiván-e valaki a hozzászólás jogával élni. Senki sem szólt hozzá. Az uj határt igy elfogadták. (Mr. Pichon asked if any criticism of this line were forthcoming? No critism were made. So the houngary was accepted.) gryasi történi az erdélyi határok megállapítása ? Az erdélyi határvonal megállapítása 1919 február elsején került a főbizottság elé. Legelsőinek Bratianu tette meg előterjesztését, amelynek során azt állította, hogy Erdélyben ötvenötszázalékos román többséggel szemben a lakosságnak mindössze huszonhárom százaléka magjTar. Ezzel a nagy általánosságban tartott számadattal egyesek nem érték be, igy Orlando olasz miniszterelnök megkérdezte, hogy pontosan mennyi a magyarok száma ezen a területen. Bratianu most már pontosabban informálta teljesen tájékozatlan hallgatóságát a következőképpen : — A magyarok száma Erdélyben körülbelül egymillió. Legnagyobbrészt köztisztviselők és katonák. Természetesen, messze vannak annak a lehetőségétől, hogy ennek a területnek domináns etnikai számarányát képviselhetnék, elvégre is a románok száma több, mint 2,500.000. A magyar lakosság azúrt így is „beférkőzött“ a román lakosságú zónák kellős közepébe. A lakosságnak nagy etnikai része román. Csupán egy terület van, amelyet Románia nem igényel, — bár környékén magábazár számos románlakta helységet és várost — s ez a debreceni kerület. A román etnikai karakter fenntartása érdekében lemondunk erről a területről, minthogy annak környező területei aktiv magyar lakossággal „is“ bírnak. A főbizottság Bratianu előterjesztése után. bűdön albizottságot küldött ki a határvonal megállapítására. Az albizottság rövidesen előterjesztést tett a főbizottságnak munkája eredményéről. A jelentés előadója Tardien volt, Francia- ország jelenlegi miniszterelnöke, aki május 18-án Pichon külügyminiszter tanácstermében tette meg jelentését. Előterjesztésének kezdetén félbeszakította Lansing és megkérdezte, hol van a pontos néprajzi határvonal, amire a következő'párbeszéd fejlődött ki közöttük: Tardieu: Az igazán pontos határvonalnak 1 lajdonképpen 20 kilométerrel keletebbre kellene haladnia, de azért, úgy gondolom, hogy ez a határvonal is megfelelő. Lansing: Vájjon miért nem lehetne egy egészed pontos etnikai vonalat alkalmazni? Tardieu: Azért, mert más esetben «1 kellene vágni egy vasúti fővonalat s ez a közlekedés állandóságát megnehezítené. Lansing: Ha ez igy van, akkor szeretném tudni, található-e bárhol is a határvonaltól nyugatra román népesség? Tardieu: Ez előfordulhat bizonyos elszigetelt helyeken. Az albizottság jelentése szerint körülbelül 600.000 magyar maradna román uralom alatt és körülbelül 25.000 román maradna Magyarország határain belül. Lansing: Ez a felosztási tervezet nem látszik valami nagyon, igazságosnak; általában az a benj'o- másom, mintha itt a magyarok kárára történt volna a határ megállapitása. Tardieu: Az egész kérdést a legnagyobb gonddal tárgyaltuk és „egyhangúlag“ hoztuk meg határozatunkat. A magyaroknak Erdélyben való egészen különleges és szétszórt elhelyezkedésénél fogva szinte teljességgel lehetetlen volt kikerülni azt, hogy soraik közül nagyobb tömegek a román, állam fennhatósága alá ne kerüljenek. Lansing: Az albizottság működését igen nagyra értékelem, úgyszintén aa albizottság tagjainak fá »■adózását is. Evek után a magam részéről nincs több megjegyzésem. Lansingnak ezzel az udvavias elismerésével a vita véget is ért. Sonnino minden további nélkül hozzájárult Tardieu . előterjesztéséhez, hozzájárult Balfour is, aki az egész erdélyi határprobléma tárgyalása során egyetlen szót sem szólt. A főbizottság kimondotta, hogy az albizottság által előterjesztett hatalmas anyag részleteinek vizsgálata a tanácsnak nem áll módjában, tehát elfogadják a Magyarország és Románia közötti uj határvonalat is. (It was not possible for the Council to go over in detail the whole work of the Committee.)
